Zalai Hírlap, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-31 / 178. szám
1991. JÚLIUS 31. Zalai Hírlap Hol tart a Kanizsa-napok előkészítése? A Kanizsa Közéleti Klubban vetődött fel a Kanizsa-napok elnevezésű programsorozat életre hívásának ötlete, sőt immár megszületett az e célra szerveződött alapítványt is. Jászberényi Lászlótól, a kuratórium elnökétől érdeklődtünk: — Hol tartanak az előkészületek? —Az idei rendezvénnyel tradíciót szeretnénk teremteni, hiszen Kanizsa földrajzi fekvése, régi kereskedőváros-jellege miatt azt gondoljuk, hogy hiánypótló a kezdeményezésünk. A Kanizsa-napokra szeptember 13. és 15. között kerül sor. A tervezett ipari kiállítás és vásár az Olajbányász munkacsarnokában és környékén lesz, míg a sportversenyeknek a Mindenki Sportpályája, a kulturális programoknak pedig a HSMK, a Képtár és a Helyőrségi Klub ad otthont. — Milyen programokra kerül sor? —Lesznek színházi előadások, melyekről a tárgyalások még folynak. Egy groteszk kiállítást is rendezünk, s ebben az időpontban nyílik Kustár Zsuzsa kiállítása a HSMK-ban. Módot kívánunk adni arra, hogy a kanizsai művészeti csoportok is bemutatkozhassanak. A TIT és a Pécsi Akadémiai Bizottság szervezésében helytörténeti konferenciára kerül sor. A sportrendezvények is színesnek ígérkeznek, hiszen ekkor zajlik a városban az országos kispályás labdarúgó bajnokság, sőt hőlégballon és vívó-bemutatóra is sor kerül, valamint szeretnénk kerékpár- és amatőr teniszversenyt is szervezni. — A programok talán a legfontosabbja az ipari kiállítás és vásár. Hallhatnánk erről? —A vásár szervezését máris elkezdtük. Jó lenne, ha érvényesülne a vásár mottója: „Kanizsa bemutatkozik — mutatkozzon be Kanizsán!" Várjuk a termékeiket felvonultatni szándékozókat a városból, s persze távolabbról is. Természetesen meghívást kapnak Kanizsa partnervárosai, így Puchheim, Gleisdorf és Kovászna. Az ipartestület pedig a dortmundi, az osztrák, az észak-olaszországi és a szlovéniai társszerveket invitálja: részükre is lehetőséget biztosítunk a vásáron és a kiállításon való részvételre. Ebből is látszik az a további célunk, hogy a későbbiekben Kanizsa egy olyan komoly ipari vásár színterévé váljék, melyet színvonalas kulturális programok egészítenek ki. — Hogyan teremtik meg mindezek anyagi hátterét? — Első lépésként létrehoztuk a Kanizsa Napok Alapítványt. Itt gyűjtjük a pénzeket, s ez jelenti az alaptőkét. Az ipari kiállítás és vásár egyébként önfinanszírozó lesz, az ottani helyeket meg lehet vásárolni, s ez jelentené a későbbi vásárok alaptőkéjét. —Az alapítvány kuratóriuma jelenleg mennyi pénzzel rendelkezik? — Körülbelül félmillió forinttal, melyet vállalatok, magánszemélyek adtak össze. Ebből fedezzük a kulturális rész költségeit. Segítségünkre van egy profi kiállításszervező, aki a rendelkezésünkre bocsátja a szükséges eszközöket, de arra kell törekednünk, hogy a jövőben ezekkel is teljes egészében a város rendelkezzen. — A polgármesteri hivatalnak milyen szerepe van a rendezvény lebonyolításában? — Közismert, hogy szűkös lehetőségeik miatt anyagilag nem tudják támogatni. A szervezésben azonban részt vesznek, vagyis az alapítvány kuratóriuma és a hivatal gyakorlatilag közösen bonyolítja le a Kanizsa-napokat. Az apparátus teljes egészében a rendelkezésünkre áll, sőt az irodánk is a Városházán található. — mgy — „Hiszek a győzelemben!” Aristid von Würtzler hárfa-kurzusa Keszthelyen A keszthelyi Festetics Kastélymúzeumban tartott mesterkurzust a közelmúltban Aristid von Würtzler, a világhírű hárfaművész. Ifjan, a Magyar Állami Hangversenyzenekar hárfásaként, mint Würtzler Arisztid mondott búcsút szülőhazájának harminc esztendővel ezelőtt, s meg sem állt Amerikáig. Azóta is ott él, ám gyakran járja a világot. Turnézik az általa alapított New York Hárfaegyüttessel, s számos országban vezet kurzusokat. Keszthelyre immár másodszor jött tanítani, s ez alkalommal kértük beszélgetésre a ritka hangszer jeles virtuózát. — Milyen a kapcsolata a magyar zeneművészettel? — Ha élhetek egy sportos hasonlattal, olyan ez, mint egy profi ökölvívó meccs, ami 15 menet, egy-egy perces szünettel. Nos, nálam ez 15 év, miközben sokszor leütöttek, aztán újra meg újra „ringbe” szálltam. Bírom az ütéseket, hiszek a győzelemben — ez a mentalitásom. Első alkalommal 1973-ban kaptam meghívást a MÁV-szimfonikusoktól, de érdekes módon arra a fellépésre nem kerülhetett sor. — Miért? — Már itthon voltam, amikor a Művelődési Minisztérium letiltotta az előadást. Majd egy évvel később azonban mégis felléphettem a Zeneakadémián. Mitagadás, hatalmas sikerem volt, de később azt kellett látnom, hogy ezt a szereplést valamiféle végkielégítésnek szánták. Hosszú szünet következett, miközben a most már húszéves, általam alapított, négytagú New York Hárfaegyüttessel 53 más országot jártam be. Azután 1985-ben a Hungaroton Hanglemezgyár felvételt készített az együttesemmel. Rá két évre koncerteztünk a Kongresszusi Központban, miután már sorra jöttek a magyarországi turnék. A Hungaroton idén nyáron immár a hatodik lemezt készítette velünk. Persze, még mindig számos akadálya van annak, hogy itt „kéz a kézben" lehetne munkálkodni a magasabb színvonalú művészet érdekében. — Melyek ezek? — Nincsenek jó hangszerek, kevés a kottaanyag, s nagy a szakmai féltékenység. Természetesen most csakis a hárfával kapcsolatos dolgokról beszélek. Uralkodik itt egy olyan szemlélet, hogy hárfaművészből nem jó, ha sok van, s ezért a képzésre nem fektetnek kellő hangsúlyt. Míg egy száztagú zenekarban 14-16 elsőhegedűs, 10-12 másodhegedűs és 8-10 brácsás dolgozik, addig hárfásból egy, esetleg kettő. A hárfát—mint szóló- vagy kamaraegyüttesi hangszert — szinte elfelejtették... Pedig más országokban nagy hagyományai vannak. Itt szeretnék én segíteni. — Hogyan? — Nemrég Japánban jártam, ahol a hárfa igen népszerű, nagy gyárban készítik e hangszereket. Talán vízióim vannak, de ragyogó lehetőséget látok arra, hogy például előkelő hotelokban hárfásokat foglalkoztassanak. Még a vacsora is jobban ízlik a vendégnek, amint könnyű háttérzene mellett egy bűbájos kis hölgy játszik a csodálatos hangszeren. Ilyen állásokat lehetne kreálni, nem pedig leépíteni, féltékenykedni. A tanárnak képeznie kell a tanítványt, örülni a tehetségének, ha van, kiváltképp amikor a növendék már jobban kezd játszani, mint a mestere. Az én tapasztalatom sajnos az, hogy ez Magyarországon nem így van. Az a véleményem, hogy a tanár legyen szólista, vegyen részt nemzetközi versenyek zsűrijében, komponáljon, s akkor még a nála tehetségesebbeknek is mindig lesz mit tanulniuk tőle. — Hányan érkeztek a mostani kurzusra? — Hét növendékem van, ám csupán egy magyar, a többiek Csehszlovákiából és Bulgáriából jöttek. — Lesz fellépésük? — Most sajnos nem, miután a koncert megszervezésére már nem marad idő. Egyébként nagyon kedvező tapasztalatra tettem szert a növendékekkel kapcsolatosan — igen tehetségesek! A jövő nyárra már egy nagyszabású kurzust készítünk elő, ugyanezen a helyszínen. Úgy tűnik, a Zeneakadémiát is sikerül megnyerni a rendezvénynek, segíteni fognak a szervezésben. A magyar növendékeknek ötvenezer forintot ajánlok föl, ezzel járulok hozzá a részvételi költségeikhez. A növendékek legjobbjai a bemutatkozásra is lehetőséget kapnak majd — monda végezetül a mester. A világ szinte valamennyi zenei centrumában fellépett művész koncertjét a napokban tapsolhatta meg a keszthelyi közönség. H. A. Aristid von Würtzler — tanítás közben. [Végh Mária felvétele) Film Egy ágyban az ellenséggel Julia Robertsről már régóta tudjuk, hogy „Micsoda nő!", sőt azt is, hogy ebbéli minőségében már jó néhány férfiszívet megbolondított. Legújabb filmjében azonban pont a szépségéért szenved. Joseph Ruben rendezésében készült 1990-ben az Egy ágyban az ellenséggel (Sleeping with the Enemy) című, besorolását tekintve pszicho-horror alkotás. Laura és Martin látszólag boldog, nyugodt házasságban élnek, de a nő számára lassan pokollá válik az együttlét. Férje mániákusan rendszerető, ami a kisebbik baj, de ezen kívül szadista is. Kéjesen kínozza lelkileg és szellemileg a feleségét, mindenféle kitalált okból. Laura titokban készül arra, hogy megszökjön, amire egy éjszakai hajókirándulás kínál kitűnő alkalmat. Szó szerint eltűnik a férje és a környezete elől, akik holttá is nyilvánítják. Martin nem tud belenyugodni felesége elvesztésébe és egy váratlan telefonhívás után rájön, hogy talán mégis él Laura. A kisebb nyomokon elindulva hamarosan megtalálja az „elhunyt” feleségét, aki időközben közeli kapcsolatba került egyik jóképű szomszédjával. Martin mindent megtesz, hogy Laura észrevegye, tud a megrendezett eltűnésről... Az első harminc percben nemigen találkozunk olyan jelenetekkel, amelyek a pszicho-horror jegyeit viselnék magukon, sőt a kitűnően fényképezett beállításoknak köszönhetően inkább egy megelevenedett álomvilág képei peregnek a szemünk előtt. A halvány tónusú színek és az ezt aláfestő zene idealizált képet mutat a házasságról, aztán látványban és zenében is gyökeres változás áll be. A rendező rendkívül pontosan adagolt hatáselemekkel rémisztgeti a nézőket, úgyhogy a műfaj avatott ismerőit is elkapja a frász tőle. (Egy interjúban maga Julia Roberts nyilatkozta, hogy amikor az alkotókkal együtt megtekintette a kész filmet, ez egyik jelenetnél úgy megijedt, hogy hangosan felsikoltott.) A hatás fokozására szolgálnak John W. Lindley mesterien beállított és fényképezett képei, valamint Jeny Goldsmith zenéi. A női főszereplő mellett említésre méltó a férjet alakító Patrick Bergin játéka. Pszichopata, kéjsóvár és betegesen vérszomjas egyszerre. Félelmetesen jól tudja ezt elhitetni velünk. A kettős életet élő Julia Roberts most is hű a tőle eddig megszokott figurához. Elbűvölően tud mosolyogni és rettenetesen meg tud ijedni. Kár, hogy korábbi filmjeihez képest (Pretty Woman, Flatliners — Egyenesen át) nem tud igazán újat nyújtani. A fenn említett interjúban nyilatkozta azt is, hogy ő maga sincs megelégedve filmbeli alakításával, sőt nem is szereti igazán ezt az alkotást. A szívéhez inkább az Egyenesen át — igaz csak epizód — szerepe áll közelebb. Lendvai Béla Jelenet a filmből. Egy csillaggal több ragyog az égen. Annak a délutánnak a sötétjéből született akkor, és azóta ott ragyog fent túlvilági szelíd fénnyel a város fölött. Fényes hajadat nem borzolja többet a szél, nem ejtesz több könnyet és nem nevetsz. Nem nyitod ki a könyvet, amit utoljára olvastál, nem koccan poharadhoz a kiskanál, hogy felkevered a teát. Sokak szívében élsz tovább , amíg mi megöregszünk, te mindig ilyen fiatalon. Megyünkaz utcán, évek múlva is, és néha azt hisszük majd, téged látunk. Néha azt hisszük, hogy Bán Zsuzsa. Búcsú nem is volt igaz. Nem volt igaz a fejfa, a földhalom, a koszorúk és a sok virág. Hiszen fehér, puha felhők szálldostak fejünk fölött az égen, nyár volt, fiatal szél nyargalt a sírdombok között. Te már mindent tudsz, amit mi nem. Láttad bánatunkat, látod gyengeségeinket, rejtegetett álmainkat, és esténként szelíd csillag képében mosolyogsz le ránk. Te már nem kívánsz semmit. Jézus ott volt veled és felvezetett oda, csillagtársaid közé. Oda, ahol nincs félelem, ahol nincs több bánat és fájdalom. Ahol nem tükör által homályosan látod a világot, mint mi itt lent, hanem szemtől-szembe. És mondod annak, aki meghallja: ne szomorkodj, és ne sírj! Nekem már nem fáj többet semmi! Estéken, ha felnézünk az égre, megláthatjuk, az új csillagot, amelyik te vagy. És ha sokáig nézzük, látjuk azt is hogy mosolyog és integet... Integet felénk. 5 OLDALSÓ ♦ A pápalátogatásra készül a Győri Balett: Szent Margit legendáját viszi színre az együttes augusztus 19-én a Népstadionban. A produkcióban közreműködik a közép-európai táncszínház, a dunaújvárosi Vasas Néptáncegyüttes, valamint a Győri Művészeti Szakközépiskola és az általános iskola balettosai. A Népstadion hatalmas színpadán 109-en jelenítik meg Margit történetét, akit királyi apja, IV. Béla Istennek ajánl fel, csakhogy az ország a tatár veszedelemtől megmeneküljön. A magyar—kanadai Kossuth Holding megkezdte a Budapesti Húsipari Vállalat és a Somogy Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat privatizációjának előkészítését. A cég, amely a napokban ünnepelte működésének első évét, egyike Magyarország legjelentősebb privatizációs tanácsadó cégeinek, vagyonkezelőinek.A hét végén az Európai Közösség országai mintegy másfél éves tárgyalássorozat után elfogadták a japán autóipar európai piaci részesedésének 1993 és 1999 közötti korlátozásáról szóló tervet. A megállapodás szerint 1992 végétől egy hétéves átmeneti időszakban fokozatosan nyitják meg az egységes európai piacot a japán autók importja előtt. A nagy teljesítményű számítógépek és munkaállomások memóriájának következő generációját jelentő 16 megabites memória-áramköri lapkákat (chipeket) januártól sorozatban fogja gyártani a japán Mitsubishi Electric. ♦ Dr. Jankovits István nyugalmazott ügyész csütörtökön 15-től 17 óráig tart ingyenes jogsegélyszolgálatot Zalaegerszegen, az SZDSZ Kazinczy tér 1. szám alatti irodájában. Fenyves Márk festményeiből és textil faliképeiből nyílik ma kiállítás a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban. Az emeleti előcsarnokban kiállított alkotások augusztus hetedikéig tekinthető meg. A Zalaegerszegi Ruhagyár Rt. szakszervezeti bizottsága tegnap autóbuszos kirándulást szervezett a nyugdíjasok számára. A gyár volt dolgozói közül több mint negyvenen mentek reggel Hévízre, fürdés után pedig az rt. révfülöpi üdülőjében ebéden látták vendégül őket. A ruhagyári szakszervezet igény esetén újabb ingyenes kirándulást szervez nyugdíjasainak. Mint hírül adtuk, a hétvégi esőzések következtében beázott a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár. Az első megállapítások szerint csak a könyvállományban közel százezer forint kár keletkezett, az olvasóterem pedig egy időre használhatatlanná vált. Emiatt ezen a héten a könyvtár zárva tart.A kanizsai középiskolások korábbi látogatását viszonozva a városba érkezett az angliai Radcliffe Rollers Steel Band. Az együttes július 31-én 19 órától a HSMK előtt szabadtéri koncertet ad.