Zalai Hírlap, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
8 Zalai Hírlap Otthon Varrjunk otthon! Régi ruha megújulva Egy gyermekruhát fel lehet frissíteni, mássá lehet tenni szép kis fehér gallérral. Az ötlet nem új, már a századfordulón is alkalmazták az anyukák, de aztán később feledésbe merült. Újítsuk most fel, mert igen csinossá teszi a kisruhákat. Először újságpapírból készítünk gallér-formát úgy, hogy megrajzoljuk, kivágjuk és a kislányon lévő ruhára illesztjük, így látható, hogy nagyobbra, kisebbre, a nyakbőséget bővebbre vagy szőkébbre kell-e venni. Ha az újságpapír-szabásmintával elégedettek vagyunk, máris szabhatjuk a méterben vásárolt zefirből, pikéből, vászonból, madeirából. Közben hagyjunk rá a gépelésre 1 centit. Természetesen a visszáján varrjuk. Ha fodrot, csipkét szeretnénk a szélére, a kifordított gallért vasaljuk meg, férceljük az alsó részére a díszítést (madeiracsíkot, csipkét), és tűzésszerűen gépeljük körbe a gallérra. Divatos most apró, színes gombokkal, gyöngyszemekkel is díszíteni körben a fehér gallérokat. „Egyszerű szabású, hegyes kivágású, enyhén bővülő, egyszínű, régi, de nagyon finom anyagból készült ruhámat szeretném úgy átalakítani, hogy irodába is viselni tudjam! — írja egyik kedves olvasónk. Mivel hasonló ruhája és ilyen jelle- \egű elképzelése másnak is lehet, a következőket ajánljuk: Az alakításhoz vegyünk— a ruhával harmonizáló — elütő színű kelmét (például szatént) annyit, hogy kiteljék belőle a kivágást szegélyező széles paszpól, két hamis zsebpatni, s a ruha aljára egy keskenyebb és egy szélesebb csík, valamint széles kézelő , behúzott golyógombbal. A ruhaujjából levágunk és megtoldjuk az új kézelővel, s rávarrjuk a többi „újdonságot”. A ruha nyakába beköthetünk kis háromszögletű kendőt, hosszú csipkesálat, de köthetünk vékony fonalból patentkötéssel egy T-alakú betétet, hátul gombolva, ám ilyet varrhatunk a vásárolt kiegészítő anyagból is, s ezt helyezzük a nyakkivágásba. Törő István: Kikeletváros Kázmér napján elment a hó, ezer patak táncol, kibújik a hóvirág is a Nap sugarától. Fanni fánkot hozott nekem pillekönnyű szélben, barkát bont a rekettyefűz és fürdik a fényben. Sándor forró álmot kavar, József napra ébredsz, meleg széllel bélelt zsákban Benedek jön érted. A pszichológus válaszol Lelki elhárító rendszerünk Nemcsak az állam, hanem az emberi pszichikum is kiépít magának belső elhárító rendszert. Nap mint nap keletkeznek feszültségek az emberben. Bántják, mellőzik, veszteség éri, nem sikerülnek a tervei, nem elégülnek ki a vágyai vagy pedig ő maga hibázik, kudarcot vall, avagy „illetlen, vétkes gondolatai” támadnak. Ezek olykor olyan erős vagy annyira kellemetlen érzéseket keltenek benne, hogy tudatosan nem képes szembenézni velük (vagyis nehezére esik gondolkodni róluk), főleg, ha nem adhatja ki magából őket. Ilyenkor lépnek életbe az automatikus feszültségelhárító mechanizmusok. Egyik leggyakoribb az elfojtás. Azt jelenti, hogy a szégyenletes eseményeket, elfogadhatatlan kívánságainkat, furcsa érzéseinket mintegy száműzzük a tudatunkból, hogy ne zavarjanak, így pillanatnyilag elfelejtjük azokat, de az eljárás nem tökéletes: a hozzájuk tapadó kellemetlen feszültség részben megmarad és előjön álmainkban, meg különféle ideges panaszokban. Olyan formája is van az elhárításnak, amikor szinte nyomtalanul kiesik a kellemetlenség, mintha meg sem történt volna. Meg nem történtté tevésnek nevezik ezért. Kívülállónak bosszantó vagy mulatságos, ahogyan ezzel az elhárítással élő ismerőseink beszélnek az eseményekről, melyekben „fehér foltok” tátonganak, vagy másokat szidnak azért a hibáért, melyet ők követnek el és így tovább. Gyakori a dolgokhoz „megfelelő” ideológia gyártása, a racionalizálás. Ha valami nem megy, megmagyarázzuk, miért nem. Ezt a reakciót írta le az állatmeséiről híres Ezópusz a Savanyú a szőlő című tanmesében. Vannak emberek, akiknek a személyiségéhez az a „testhez állóbb”, hogy a számunkra elfogadhatatlan indulatokat másokra vetítik. Projekció, rávetítés a mechanizmus neve. Ha az egyén gyűlöl másokat, ezt a gyűlöletet másoktól érzi maga felé áradni. Ha ő fél, a környezetét ítéli félelmetesnek. Regresszió, korábbi életkornak megfelelő viselkedéshez való visszacsúszás a neve egy másik elhárításnak. Főleg éretlen, infantilis személyek reakciója ez: alacsony tűrőképességüket próbára téve feszültségük könnyen kicsordul és meggondolatlan, kritikátlan, gyerekes viselkedést (panaszkodást, siránkozást, dühkitörést stb.) eredményez. Megtörténhet, hogy félelmét, ellenérzését úgy próbálja elhárítani az ember, hogy akaratlanul azonosul valakivel. E jelenségnek identifikáció, azonosulás a neve. Például a gyermek, ha fél, bátor apja viselkedését utánozza és ez megnyugvást kelt benne. Negatív változata is előfordul: az ember „azonosul a támadóval”, és lélekben megbarátkozik az őt kizsákmányoló, rettegésben tartó zsarnokkal (mint ezt hadifogságban, terroristák fogságában lévőknél megfigyelték), s „átáll” hozzá. Jobb megoldás a kompenzáció, a kiegyenlítés. Valós vagy vélt hiányosságait pótolja, mulasztásait egyenlíti ki az ember. Például testi gyengeségét szellemi tevékenységgel, meggondolatlanságát nagyobb óvatossággal. Kár, hogy a kompenzációt túlzásba is lehet vinni, például amikor hiányosságait dicsekvéssel, gyávaságát nagyszájú agresszivitással próbálja elfedni az ember. Legértékesebb elhárító mechanizmusunk az elaboráció, mely az élmények és saját indulatok szellemi megmunkálását, belső feldolgozását jelenti. Legérdekesebb „alfaja” a szublimáció nevet kapta. Káros vagy kóros indulatok, belső késztetések nemcsak veszélytelen cselekvésbe, hanem egyenesen értékes teljesítménybe fordulhatnak általa, így agresszivitás helyet tudományos felfedezésekben, művészi alkotásokban, másokért végzett tevékenységben vezetődik le a személy energiája és uralomvágya Az ember személyiségétől, a környezet példáitól, a neveléstől függ, melyik elhárító mechanizmust részesíti előnyben élete folyamán. Ezért már a gyermekeket úgy kellene irányítani, hogy „elhárításuk” ne mások kárára, hanem együttes javára történhet. A keresztszemes hímzés alapfogalmai A keresztszemes hímzések alapanyagául erre a célra gyártott, egyenletesen ritka szálsűrűségű vásznat, úgynevezett kongrét vagy kanarát használjunk, melyen munka közben könnyűszerrel számolhatjuk a szálakat. Ez az alapanyag kétféle változatban kapható, mi inkább a vékonyabb és sűrűbb szálú anyagot ajánljuk, ezen ugyan kissé jobban kell a szálakat figyelni, de a kész munka sokkal szebb és finomabb hatású, mint a durvább, vastagabb anyagon. Meglehetősen könnyen számolható a panama anyag is, ez puhább az előbbieknél, ezért különösen blúzok, gyermekruhák készítéséhez alkalmas. A ritka szövésű lenvászon is megfelelő, ennél azonban vizsgáljuk meg, hogy a szálai elég egyenletesek-e. Hímzőfonalként gyöngyfonalat vegyünk, panamához legalkalmasabb a sima sodrású hímzőfonal. A keresztszemes mintákat tompa hegyű, hosszú fülű hímzőtűvel varrjuk. A keresztek készítésénél ügyeljünk arra, hogy a felső, fedő szálak mindig egy irányban dőljenek. Gyakorlatlanabb kézimunkázok kedvéért jegyezzük meg, hogy új szál kezdésekor nem kötünk csomót, hanem egy-két öltéssel a korábbi hímzés hátoldalába erősítjük meg a szálat. Bármit készítünk, első teendő, hogy az alapanyag közepét megjelöljük. Nagy öltésekkel elütő színű fonallal, keresztben és hosszában végigvarrjuk átlósan az alapanyagot. A két szál találkozásánál van a kézimunka közepe. Ha a minta elrendezése úgy kívánja, középről kiindulva kiszámítjuk és hasonlóan bejelöljük az egyes mintarészek helyét. A bejelölt középpontokról indulva kezdjük el a hímzést. Ily módon a minta mindkét széle egyformán fejeződik be. A hímzés megkezdése előtt azonban ajánlatos a beszegést is elvégezni, legalább ideiglenesen, férceléssel. Ez azért fontos, mert esetleg a mintától függően, szélesebb vagy keskenyebb szegőszélt kell készítenünk. 1992. március 17., KEDD A játékos ember Mini állatkert A fával barkácsoló apukák vagy nagypapák olcsó és kedves játékot készíthetnek kisebb gyermekeik, unokáik számára. Ezek elkészítéséhez csak furnérlap, lombfűrész és megfelelő színű festék szükséges. Az erdei állatkert alakjait felnagyítva (1 kocka , 2 négyzetcenti) rajzoljuk fel a furnérlapra, és fűrészeljük ki a bevonatkázott kis hegyes cövekkel együtt. Ezután befestjük természetes színűre az állatokat, majd száradás után színtelen lakkal áthúzzuk. Megfelelő nagyságú fadobozba vagy erős kartondobozba tegyünk vastagon mohát, szúrjunk be itt-ott kis fenyőágacskát, esetleg más faágat díszítésül, végül — megfelelő elrendezésben — dugjuk a mohába az állatokat. Hasonlóképp kivághatunk néhány kis gombaformát is, piros-fehér pöttyös kalapot festve rá; nagyon hangulatosan mutat a zöld moha és üde ágacskák között. Készen is van a mini erdei állatkert! Lehet vele játszani!