Zalai Hírlap, 1992. július (48. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
10 Zalai Hírlap Még ma is beleszúrok a lufijukba... Paul McCartney oratóriuma Budapesten — Ha látja őket, mondja meg a „szentistvánosoknak", hogy gratulálok és sok sikert kívánok a Liverpooli-oratórium előadásához — üzente az MTI londoni tudósítója útján a szerző, az egykori Beatles. Paul McCartney a dél-angliai partvidéken, Hastings közelében levő lemezstúdiójából, ahol épp jövő tavasszal megjelenő új albumán dolgozik. (Címe még nincs.) — Nem illúzió, hogy a művészek tehetnek valamit a világért. Milliók énekelték Washingtonban a Fehér Ház előtt, hogy „Give peace a chance”. Nem ettől ért véget a vietnami háború, de ettől is. Bob Geldof nem oldotta meg az etiópiai éhezők gondjait, de a Live Aid után már mindenki odafigyelt. Nem mi hozzuk a döntéseket és semmi sem oldódik meg varázsütésre, de mindenkinek hozzá kell tennie valamit, és a híres embereknek jobban hallatszik a hangjuk. Régen én is úgy gondoltam, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, de most már van négy gyermekem és érdekel a jövő. Nem vagyok naív, tudom, hogy csak lassan, sok millió szavazattal lehet változtatni a dolgokon. De nem a miniszterelnökök döntenek, hanem a nép és a dolgok tudatosításáért sokat tehetnek a híres emberek. — Hogy a rap, a hard rock, a heavy metal, meg a többi ma éppúgy távolságot tart a Beatlestől, mint mi az ötvenes évek szalonzenéjétől? Egészségükre. Ilyen a fejlődés. Nem vagyunk gigantikus bálványok, soha nem akartuk örökre megváltani a világot. Én magam híres vagyok, jól megy sorom, nem kell, hogy mindenki szeressen, nincs ilyen verseny. Már csak azért sincs, mert ami a mi üzenetünkből, a kisemberek szavából tartós volt, az megmaradt, a forradalmi dolgaink szerintem reneszánszukat élik. A Bors őrmester a napokban megint fölkerült a slágerlistára. Tavaly már megint kamaszoknak játszottunk. Nincs okom panaszra — mondta az MTI-nek a napokban a beat fél évszázados mestere, aki szeretné, ha Magyarországon sem látnák élő klasszikusnak, még ha épp klasszikus zeneművét mutatták is be a Margitszigeten. Mészáros György A budapesti Szent István Gimnázium zenekara és kórusa július 5-én és 10-én két este mutatta be a Liverpooli oratóriumot, McCartney első és eddig egyetlen komolyzenei próbálkozását. (Vezényelte Medveczky Adám, szólót énekelt: Pitti Katalin, Takács Tamara,Daróczy Tamás és Begányi Ferenc.) — Én csak írok, szerzek, fogalmam sincs, kinek az ötlete volt, hogy Budapesten is játsszák a darabomat. De komolyan elfog az izgalom, ha arra gondolok, hogy Budapesten is bemutatják egy ilyen brit fickó művét, mint én. Nekem ugyanis Magyarország teljesen egzotikus hely. Tudja, milyenek az angolok, elég elszigetelten élünk... — mondta Paul McCartney. A művet három évvel ezelőtt rendelte a liverpooli Királyi Filharmóniai Társaság, megalakulása tavalyi 150 éves évfordulójának megünneplésére. Mivel McCartney-nak nincs formális zenei képzettsége—igazság szerint kottát sem igen tud írni —, ihletett munkáját Carl Davis amerikai származású brit zeneszerző és karmester segítette. A 95 perces zenemű ősbemutatója 1991. június 28-án volt a liverpooli anglikán székesegyházban. (Ott, ahol Paul McCartney 1953- ban, 11 éves korában kórustagnak jelentkezett, de a meghallgatás után eltanácsolták...) Carl Davis vezényelt, szólót Kiri Te Kanawa, Sally Burgess, Jerry Hadley és Willard White énekelt. A Liverpoolban születtem és Liverpoolról akartunk írni valamit. Kora gyermekkorom emlékeit idézi az első három tétel, a többi kitalálás. Az emberségről, egy kis család egyszerű tagjainak reményeiről, válságairól és hősiességéről szól, happy end-del. Nem vagyok oda a diplomától, pénztől, hatalomtól, magas állástól. De mindig meghal az egyszerű munkásemberek kivételes teljesítménye, így nevelkedtem, s mindig inkább olyan embereket csodáltam, mint apám, aki ugyan 14 éves korában abbahagyta az iskolát, de józan paraszti esze, bölcsessége többet ért, mint hat diploma — mondta McCartney, majd így folytatta: —Szinte szégyellem magam, de Magyarországról nem tudok semmi többet, mint amit a lapokban néha olvasni. Ugye, rosszul állnak anyagilag?... E percben nincs olyan terv, hogy Magyarországra mennék fellépni, de jövőre akár ez is lehetséges. Soha nem ismertem magyarokat, Liverpoolban csak lengyel emigránsok voltak. Keveset tudok a magyar zenéről, magyar együttesről még sohasem hallottam, dehát éppúgy nem ismerem a német, a francia vagy az olasz zenét sem. Bartók? Igen, tudom, hogy nagy magyar zeneszerző volt és biztos hallottam is tőle egyet-mást, de az ilyesmit sosem tudom névhez, címhez kapcsolni. Otthon nem hallgattunk klasszikus zenét, ha megszólalt a rádióban, apám elcsavarta, jazzt keresett. Ő zongorázott, fiatal korában, a húszas években volt is egy együttese, a Jim Mac's Jazz Band, mivelhogy James McCartney-nak hívták. Amerikai jazz, népszerű melódiák, filmzene: ebbe az „iskolába” jártam. Az oratóriumot sem szabályokra, hanem arra gondolva írtam, hogy szépen, hitelesen szóljon. Nem intellektuális, hanem lelki szerzemény. Paul McCartney június 18-án múlt ötvenéves. — Eleve nem forradalmárok akartunk lenni a Beatles-szel, hanem híresek akartunk lenni, és sikerült. Igyekszem élvezni a helyzetet, különben a siker tragikus. De belül nem vagyok az a híres pasas, akinek látszom, ugyanaz a liverpooli srác vagyok, aki voltam. Ha megszólalok, a kisember szól belőlem, különben már rég beleőrültem volna. Néha szinte agyonsújt a felismerés, hogy tényleg én vagyok az a világhírű Paul McCartney-pofa, de általában csak legyintek: Igen,én vagyok az, na és akkor mi van? Ilyen híresen persze nem lehet elkerülni, hogy az ember ne váljék a köznyelv részévé, afféle tiszteletreméltó figurává, tulajdonképp a fennálló rendszer intézményévé. De lázadók voltunk és én most sem érzem magam az establishment-hez tartozónak. Ma is beleszúrok a lufijukba egy-egy tűt! Bezárták a helyi kórházunkat, kétezres tömegtüntetést szerveztem, hogy nyissák meg újra. Jó, a fennálló társadalom engem is beszippantott, lenyelt, de nem akarom, hogy egykönnyen megemésszen — rontsa csak el a gyomrát. Kulturális ajánlat (Július 13—19.) IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK nyai mesterkurzus növendéke-Zalaegerszeg Városi Hangverseny-és Kiállítóterem: ART EUROPA — nemzetközi képzőművészeti kiállítás. Keszthely Goldmark Károly Művelődési Központ: Az ANIMA Művészeti Stúdió kollektív tárlata. EGYÉB Nagykanizsa Bazárudvar, július 17,20 óra: A General Harmony énekegyüttes (Szombathely) koncertje. Alsótemplom, július 17, 20 óra: Sirák Péter orgonaestje. Keszthely Festetics-kastély, július 13,20 óra: Arisztid von Würtzler és Sylvia Kowalczuk (USA) hárfaestje. Július 15, 20 óra: A Barainek hangversenye. Július 17,20 óra: A Würtzler-mesterkurzus növendékeinek koncertje. Karmelita-templom, július 18, 20 óra: Murányi Zsuzsa orgonaestje, közreműködik Rozsos István. Szabadtéri Színpad, július 16, 21 óra: A Batsányi Táncegyüttes folklórműsora. A MOZIK MŰSORA Zalaegerszeg Ady Filmcentrum, L terem, hétfő: Elemi ösztön; kedd—csütörtök: Kitúr-lak; péntek—vasárnap: Szabad préda, Stúdiómozi, hétfő: Texasi gladiátorok, Maligu varázsa; kedd—csütörtök: Elferdített igazság, Maligu varázsa; péntek—vasárnap: A gigászok harca, Hyperszexual. Klubmozi, hétfő: Ghost. Kedd—csütörtök: A halászkirály legendája; péntek—vasárnap: Porsche tolvajok. Nagykanizsa Apolló Filmcentrum 1. terem, hétfő: Hófehérke és a hét törpe, J.F.K. — A nyitott dosszié; kedd—csütörtök: Elemi ösztön; péntek-vasárnap: Kitúr-lak. Stúdiómozi, hétfő—szerda: Gyalog galopp, Vadlibavadászat 2., Ghost; csütörtök: Nikita; péntekvasárnap: Bérelj zsarut, Egy viking Budapesten. Keszthely Petőfi Filmszínház, hétfőkedd: Delta Force kommandó; szerda-csütörtök: Kacagó kocogó, avagy Pitkin visszatér; péntek—vasárnap: Elemi ösztön. A Szabad préda c. film főszereplői (balról): Anthony Hopkins, Emilio Estevez, Mick Jagger. Magazin 1992. július 11., SZOMBAT Ö3 Top 30 1. (1) It‘s My Life Dr. Alban 2. (2) Rythm Is A Dancer Snap 3. (3) To Be With You Mr. Big 4. (6) Jive Connie Connie Francis 5. (-) Please Don't Go Double You 6. (5) Everytime We Touch Maggie Reilly 7. (-) ABBA-esque Erasure 8. (4) Mistadobalina Del Tha Funkie Homosapien 9. (8) Knockin' On Love Heaven's Door Guns'n'Roses 10. (9) Gimme Love Opus 11. (7) Jump Kris Kross 12. (12) Chartbuster Bingo Boys 13. (10) Stay Shakespeares Sisters 14. (-) Titanic ' Falco 15. (11) Don't Let The Sun Go On Me George Michael & Elton John 16. (16) You Bring On The Sun Londonbeat 17. (14) It's A Fine Day Opus III 18. (18) Kiss Me Indecent Obsession 19. (13) Das Boot U 96 20. (19) Deeply Dippy Right Said Fred 21. (17) I Wanna be A Kennedy U 96 22. (22) Why Annie Lennox 23. (15) The One Elton John 24. (20) Tears In Heaven Eric Clapton 25. (21) Let's Get Rocked Def Leppard 26. (-) Friday I'm In Love Cure 27. (29) My Lovin' En Vogue 28. (-) Too Funky George Michael 29. (-) Do It To Me Lionel Richie 30. (28) Shame Shame Shame Izabella (Zárójelben az előző heti listás helyet közöljük.) Egy tinédzser feljegyzései Ha tombol a nyár... Végre megérkezett a várva várt jó idő, mely az utcára csalogatja, a szabadba űzi az embereket. Aki csak teheti, nyaralni indul, ki rokonokhoz, ki külhoni vakációra. A legvidámabbak és legfelszabadultabbak mi, diákok vagyunk. A suli egyhangú napjai, a tanórák végeláthatatlan sora végre befejeződött, a „bizonyítékok” már a szekrények mélyén porosodnak... Jó szerencsével—no meg egy kis zsebpénzzel — izgalmas vakáció elé nézhetünk. A lehetőségek szinte korlátlanok, kezdve a legvadabb ötlettől (nomád sátortábor valamelyik határ menti faluban) a legromantikusabbon át —például az olasz tengerpart— az egészen szerényig — a nagyszülők meglátogatásáig — terjedhetnek. Persze, végül is dönteni kell, figyelembe véve azt is, hogy az álombéli út belefér-e a szűkre szabott szülői támogatásba. Csak ekkor döbbenni rá,hogy a nyaralás skálája szűkös és nem is futja másra, csupán egy jó bulira — idehaza. A nagy kérdés: mégis hová és mivel induljunk? S egy fontos szempont, amit nem árt szem előtt tartani: legyen olcsó az élmény, az együttlét öröme. Gondolatban akár útra is kelhetünk a zalai dombok közt. Sokszínűek a túrázás változatai: lehet ez gyalogtúra a kitűzött pihenőhelyig, versenybringára pattanva körbekarikázhatjuk a megyeszékhely környékét, esetleg önzetlenebb szülők révén szert tehetünk egy kocsira is — csak Trabant ne legyen —, s így a Balaton-parti diszkóknak sem kell „nélkülözniük” társaságunkat... Ha minden kötél szakad, még mindig ott a családi kiruccanás címe, néhány eredeti ötlet: „Szuperjó lenne egy bicajtúra a Balatonhoz. Zalaszentmihály felé indulnánk, Balatonszentgyörgy lenne a következő nagy pihenőhely, itt a kempingben aludhatnánk. A végállomás Fonyód lehetne, a nyaralónkban szállnánk meg. Van diszkó és strand is... A magyar tenger partja egyébként naplementekor a legszebb. Ha minden jól megy, két heti tomboló, balatoni nyár vár ránk...” — barátunk ajánlata mesésen hangzik. A következő ötlet ismét a közelbe, a Vadász-tóhoz hívogat. Környéke úgyszólván kirándulóparadicsom, főleg egy vállalkozó kedvű csapat számára. Valójában egy ilyen sátortábor olyan vidám hancúrozás, amelyet a hétköznapok zűrzavara soha nem tehet ilyen emlékezetessé. A közös élmények — például egy alkonyati strandolás — olyan emlékezetesek, hogy később, mondjuk szülőként is vágyat ébreszthetnek a visszatéréshez. A vakáció? Nélkülözhetetlen nekünk, fiataloknak is a felszabadultság, a gondtalanság és a pihenés. Olyan tartalékolt energiákat tombolhatunk ki magukból, melyek a hosszú év során halmozódtak fel. Az eredeti ötletek, a hangos kacagások persze hol szimpátiát, hol rosszallást váltanak ki az idősebbekből. Az utóbbi főleg azokra jellemző, akik sohasem éreztek igazán felszabadult jókedvet, temperamentumot, azt a világrengető boldogságot, hogy mégis szép az élet... A kedves évszak végefelé néha felvillannak az együtt töltött emlékezetes napok és a szíved mélyére kerülnek. Majd merítünk belőlük a fárasztó ősz-téli napokon! — Sz —