Zalai Hírlap, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
1992. augusztus 29., SZOMBAT Magazin Kórusbarátság Sok mindenben hasonlóak Norwichban és Kanizsán Nagy sikerű hangversenyt adott a kanizsai Alsótemplomban az angliai He Wett Revival és a dél-zalai várost reprezentáló Pedagógus Nőikar. E közös fellépés története nem túl hosszú: jó másfél évvel ezelőtt dr. Roy professzor Kanizsán járt, hallott az itteni kórusról, s úgy döntött: meghívja őket Norwichba. A nyár elején útnak indultak a kanizsaiak a szigetországba, ahol szereplésüket szép siker övezte. Az akkori vendégszereplést viszonozta most a He Wett énekegyüttes. —Kórusunk két éve működik vegyeskarként, korábban csak nők énekeltek az együttesben. Jelenleg húszan vagyunk. Nagy élményt jelentett nekünk a kanizsai kórus nyáreleji vendégszereplése. Igazán csak az elismerés hangján lehet beszélni róluk. Megkapott bennünket a hangzásuk tisztasága, a csiszolt előadásmód. Örömmel tettünk eleget a meghívásuknak—mondta bevezetőként Eileen Last karnagy. — Pár napja tartózkodnak Nagykanizsán. Milyen benyomást szereztek a városról? — Azt hiszem, hogy valamennyiünk nevében mondhatom, emlékezetes élmény marad a fogadtatásunk. A Kanizsa Táncegyüttes jóvoltából ízelítőt kaphattunk a magyar néptáncból is. Találkoztunk a város polgármesterével, aki mindannyiunkat megajándékozott a „Szép Zalában születtem...” című népdalgyűjtemény lemezével. A családok, ahol lakunk kedvesek, nyitott szívű embereket ismertünk meg. A programunk gazdag, hiszen a környék nevezetességeit is megismerhetjük, de nem marad ki a híres Balaton sem — sorolta a karnagy. —A kórus szempontjából mit jelent a kanizsai szereplés? —Valamennyien nagyon szeretjük a magyar népzenét, élvezettel hallgatjuk Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait a Pedagógus Nőikar előadásában. Jelentősége van az itteni szereplésünknek abból a szempontból is, hogy megismerjük a magyar kultúrát, s ebből is tudunk meríteni a későbbiekben, arról már nem is beszélve, hogy barátokra tettünk szert. Bízom abban, hogy ez a kapcsolat az idők folyamán tartósnak bizonyul. Úgy érzem, jól megértjük egymást, hiszen a zene amolyan nemzetközi nyelv. Meg kell vallanom, korábban azt sem tudtuk, merre lehet Nagykanizsa, de kellemesen csalódtunk: nem gondoltuk, hogy ilyen kedves környezetű, szép kisváros— vélekedett Eileen Last. Már a kölcsönös bemutatkozáskor feltűnt egy hölgy, aki törve ugyan a nyelvet, de magyarul üdvözölt. —Honnét tud magyarul? — fordultam hozzá. —Amikor hírét vettem, hogy Magyarországra készül a kórus, vásároltam egy nyelvkönyvet, s a szabad időmben elkezdtem a tanulást. Mit ne mondjak, borzasztóan nehéz... — nevetett Alison Humphreys, a kórus énekes szólistája. —Elég sok szót ismerek, azokat aztán megpróbálom értelmes mondatokba ötvözni. Eddig — úgy nagyjából — megértettem magam. Koncertezni valamennyien nagyon szeretünk, s remélem nemcsak nekünk, hanem a hallgatóságnak is öröme tellett benne. Bízom abban, hogy nem marad el a folytatás, s még sok alkalommal léphetünk fel közösen vagy Angliában vagy Magyarországon. — A két kórus nagyon sok mindenben hasonló. Gondolok a temperamentumra, a művek megközelítésére, így aztán jól megértjük egymást. Egyházi és világi műveket adtunk elő közösen, melyek kottáit már jó előre megküldtük egymásnak. Ezen túlmenően csodálatosan szólaltatták meg az angol népzenét is, igazi sikert aratva vele. A mi kórusunk számára valóban öröm, hogy vendégül láthatjuk a He Wett Revival együttest. Ahhoz azonban, hogy ennek a feladatnak sikerrel tudjunk megfelelni, nem lett volna elég csak a Pedagógus Nőikar hozzáállása. Most is, mint annyiszor, segítőkre találtunk. Az önkormányzat kulturális bizottságától 250 ezer forintot kaptunk, de például Szabó Imre vállalkozó, a Cabrio-étteremben vacsorán látta vendégül az angliai kórust. Ezenkívül az is jelent valamit az anyagi terhek enyhítésében, hogy a kar új tagjai havi 100 forint tagsági díjat fizetnek. Úgy érzem, az összefogással sikerült viszonoznunk azt a vendégszeretet, mellyel Norwichban találkoztunk — összegezte Serfőzőné Horsetzky Márta, a Pedagógus Nőikar vezetője. — Egy — Alsótemplomi hangverseny: énekel az angliai He Wett Revival kórus. (Erdei András felvétele) Ám, ezek a kamionozás szakmai gondjai. S a fő kérdés nem ez. Hanem: bizonyos, harcos kisebbségek zsarolási lehetőségei. Amikor egy újabb magyar benzináremelés miatt—oh istenem! Hol van már az a benzinár!—fellázadtak a taxisok, ez sokak számára boldog pillanat volt. Mert a kisnyugdíjas Trabant-tulajdonos maga mit is tehetett? Az ő nevében is vonultak ki a csomópontokat megbénítani az „új erősek" .Akik cselekedhettek a tehetetlenek nevében is. Ezért kísérte őket a—különben: végig ambivalens — rokonszenv. Miközben lehetetlen volt észre nem venni, amit számos nyugati ország már sokszor átélt, hogy vannak kis, ám a társadalmi munkamegosztásban speciális helyet elfoglaló csoportok, amelyeknek az érdekérvényesítő lehetősége igen nagy. S ezzel hol önösen, hol—ritkábban—másokon is segítve élnek. A leggyakrabban talán a légiirányítók sztrájkjai rázzák föl sokak—persze, főként az éppen légiúton lévők —figyelmét. Párszáz ember világrészek normális életvitelét béníthatja meg. Egy időben pedig különösen Angliában a nem ágazati, hanem szakmai szakszervezetek okoztak súlyos gondokat. Van Ugyan abban logika, ha a mozdonyfűtők külön szervezkednek, hiszen nekik talán éppen a mozdonyvezetőkkel támadhatnak konfliktusaik. Ám, amikor a harcos angol mozdonyfűtők már nem is fűtöttek, csak érdekvédtek, mert szakszervezetük kivívta, hogy — tétlenül — továbbra is alkalmaztassanak — nos, ekkor a munkás-érdekvédelem egy olyan szélsősége mutatkozott meg, amelynek az ellenhatásaként válhatott oly népszerűvé a thatcherizmus. És nemcsak ilyen, ennyire végletes példája van az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek olyan ütközéseinek, amikor hajlamosak leszünk az utóbbi fontosságát kiemelni. Egy kórházat például néhány villanyszerelő sztrájkja is megbéníthat. És őket még az orvosi eskü sem köti. Pár operátor munkabeszüntetése elegendő lehet arra, hogy óvatosságból egész atomerőműveket le kelljen állítani. Párszáz szemétszállító járványveszélybe dönthet — amiként ez meg is történt nem egyszer— világvárosokat, így nem véletlen, hogy a kormányok bizonyos ágazatok és munkahelyek, illetve munkakörök esetén külön szabályokat igyekeznek bevezetni, akár a félkatonai vagy katonai rendszabályokig. Ha ekkor egyébként megmaradnak a dolgozók számára a tisztességes egyezkedés lehetőségei, akkor a speciális állami szigorúság nehezen kifogásolható. Visszatérve most már az országutakra, ahol mostanában a legsűrűbbek az erőszakos érdekérvényesítési kísérletek, főként elégedetlen parasztoké és kamionosoké—magam kénytelen vagyok KRESZ-párti lenni. Közvetlen és közvetett értelemben egyaránt. Ezek az útelzárások ugyanis nem csupán kevés ember — olykor ráadásul kétes hátterű— érdekét érvényesítenék zsaroló módon, igen sok más ember kárára. Hanem egyben precedenst is jelentenek. Példájukkal utánzásra csábítanak, „ a farok csóválja a kutyát” legkülönfélébb változatait produkálva. Miközben a legkülönfélébb politikai pártok, irányzatok jelentkezhetnek. S kétféle módon. Vagy kért, netán kéretlen támogatóként. Vagy éppenséggel a rend helyreállításának fenyegetés értékű ígéretével. (MTI-Press) Zalai Hírlap 9 Tudományos ankét Zalaszántón Elvek, utak, emberek Azt hiszem, ezek ellen a lövészárkok ellen is dolgozik az úgynevezett Zalaszántói Tudományos Ankét, amelyet második alkalommal rendeztek meg az idén, ezúttal a zalaszántói „világtalálkozó” programjaiba illesztve. Itt, ahol bevallottan régi iskolatársi elvbarátságok és rokonszenvek építik, tartják életben a kapcsolatokat, talán nem játszik akkora szerepet, hogy egyikük az egyik táborba, másikuk a másik táborba sodródott az idők és az agressziók folyamán. A Zalaszántói Tudományos Ankéton az ország legkülönbözőbb tájairól érkező történészek, tudósok, irodalmárok avatják be egymást és a gyarapodó szántói érdeklődőket abba a témakörbe, amivel éppen foglalkoznak kutatásaik során. Az idén igazán vegyes volt a vegyesfelvágott Benda Gyula történész, aki Keszthely polgári múltját kutatja, a balatoni város 1848-as rendszerváltását vette górcső alá, nem rejtegetve az összehasonlítási szándékot mai helyzetünkkel. Megtudhattuk a történésztől: annak idején az egyik legnagyobb gondja a város egyik rétegének az volt, hogy túl intenzívnek találta a zsidók betelepülését, és mindent megtett annak megakadályozására. Az ankétot szervező Tar Ferenc, a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársa meghívta az ülésre kollégáját, Laczkó András történészt, a kaposvári múzeum vezetőjét. Ő nemrégiben könyvet jelentetett meg, Keserédes történetek címmel Széchenyi István életének kevéssé ismert részleteit dolgozva fel. Ebből a kötetből olvasott fel a szerző Zalaszántón, így a hallgatóság érezhette, hogy Laczkó András milyen mély érzelmekkel közelíti a legnagyobb magyar életművét, személyét, tetteit, a történelmi arcképet imitt-atott picikét patetikusra rajzolva. A felolvasó délután vendége volt Major-Zala Lajos költő, aki épp e vándorlási létforma keserveit kiéneklő verseit idézte. A lobogó indulat, a megbocsátó belenyugvás hangjait hordozó kör-Sok mindenre van szükségünk manapság, hogy utat találjunk egymáshoz a mai ordaskodó időkben, amikor szinte minden régi barát, kolléga közé odacsapódnak az ideológiai vágóképek. Azok, amelyek a mai magyar politikai palettát képezik le. Láthatjuk kicsiben és nagyban, hogy ezek a nézőpontbeli eltérések hogyan képesek éket vágni a legjobb régi barátok, munkatársak közé, amikor mindkettő értetlenül néz a másikra: hogyan gondolhatja azt, amit gondol?! Hogy nem látja, hogy nem jó oldalon áll?! remények az anyaország és a diaszpórában élők lelki távolságait boncolgatják. A források kutatóit Kapiller Imre zalaegerszegi levéltárostörténész képviselte. Ő Zalaszántó zsidóságának történetét vizsgálja a XVIII-XIX. században. Az összeírásokból kiderül, hogy a Balaton hátterébe jobbára külföldről jövő kereskedők érkeztek, méghozzá a két század fordulóján emelkedő számban. A bajor, lengyel, cseh, morva területekről érkező zsidók között a XIX. század végén fordul elő először értelmiségi foglalkozású ember, tanító, orvos. A vizsgált évtizedekben egyetlen zsidó földművesre akadt a történész. Cséby Géza, a keszthelyi népművelő-irodalmár ezután ismét a versek világába kalauzolta a résztvevőket, de nem a sajátjaiéba, hanem a lengyel költészetből fordított művekébe. A versek megtalálhatók a Somogy című folyóiratban. Tóth Péter egy új bölcsészkart képviselt: Miskolcról érkezett, s legutóbbi kedvenc témájáról, a XVIII. században élt és működött, Magyarországon élt botanikus, Giovanni Antonius Scoppoli gyötrő küzdelmét bemutató történetről beszélt. A természettudományos műveltséget megalapozó, empirikus megismerési iskola reneszánsz tudásigényű tagja Linnével tartott szoros kapcsolatot, így részt vett a svéd tudósnak az összes növényt rendszerező munkájában is. Megtudtuk, hogy annak idején milyen bonyolult szállítási metódussal jutottak el Linnéhez a Scoppoli által a Kárpát-medencében gyűjtött növények és állatok. Valamint azt is, hogy milyen költséges mulatság volt ez, amit bizony a tudós elmék maguk finanszíroztak, a kincstári jövedelemből! Tóth Péter Scoppolihoz méltó aprólékossággal ismertette meg velünk a tudós életét, jó néhány hívet szerezve a tárgykörnek, a tudomány bölcsőjét ringató, az új szakszerűség iránt elkötelezett természettudósok munkásságának. Sőt, a binominális nómenklatúra (növények kettős elnevezése) alapján róluk elkeresztelt növények világa iránt is sikerült felkeltenie az érdeklődést. Ehhez képest nagy ugrás volt a soron következő Fülöp Gábor szereplése, aki Újvidékről érkezett költő. Saját szatirikus, szórakoztató és rendkívül eredeti verseit mondta el, némi kacajt lopva a lassacskán fülledtté váló terembe... Őt ismét egy ugrás követte: a mai Magyarország gazdasági helyzetét, pénzügyi jelenét sajnos, csak igen felületesen elemző előadás. Pedig az előadó nem más volt, mint Szapáry György, a Nemzetközi Valutaalap magyarországi megbízottja. A közönség csalódottsága annál nagyobb volt, hogy a tűzhöz, a döntési helyzetekhez ilyen közel álló férfiú időzött a körünkben, mégsem tudtunk meg többet, mint némelyik felületes vezércikkből. Vigasztalhatott azonban az, hogy Szapáry úr végtelenül optimista volt hazánk sorsát illetően, hiszen azt mondta: ennél rosszabb már nem lehet. A próféta szóljon belőle! És a szántói tudományos ankétből, ami most már hagyomány. A hagyomány pedig kötelez ...okos előadásokra! Amiket az idén a hallgatóság körében többek között Pomogáts Béla irodalomtörténész is meghallgatott. Arany Horváth Zsuzsa — Veronában járt a jövőbeli Júlia — Fesztiválzűrök... — Operatőr-parádé az Expón? Janesó amerikai színekben Hankiss Elemér, a Televízió elnöke két könyvet is szeretne írni, ha lesz rá ideje. A minap egy elegáns menedzser-klub vendége volt Hankiss, mert odainvitálták egy interjúra. Az ebédet azonban nem ette meg—fűszertelen rizibizit kért és egy kis édességet —, mert sietnie kellett vissza a Magyar Televízióba... Előtte azonban elmesélte, hogy mindkét mű megírására csak egy jó médiatörvény elfogadása után kerülhet sor. Határozott szándéka ugyanis, hogy ha az végre érvénybe lép, föláll és visszatér a kutatáshoz, a katedrára. Amerikában új egyetemi állás várja. Murányi Tünde frissdiplomás színésznőnk alig érkezett haza Itáliából—megnézte a híres veronai erkélyt—, máris vadonatúj fölkérést ka■dott. Egy elsőfilmes rendező, Tóth Eszter hívta forgatni. Az erkély-mustrának pedig az volt az oka, hogy Valló Péter Murányit szemelte ki Jú-liának. Shakespeare örökbecsűjét a Vígszínház mutatja be a Pesti Színházban. Rómeó a másik ifjú sikerember: Alföldi Róbert. Biztosra megy a legújabb pesti mulatóhely tulajdonosnője. A Josephine bárban a harmincasnegyvenes évek slágerei szólalnak meg. A belépő nem csekély, hétszáz forint, de a hely kellemes, számtalan ötlettel rendezték be a csöpp boltot. A stílbútorok némelyike például a plafonra került... Viszont van egy parányi színpad is, ahol később neves művészek számára is teremhet babér. Koltai Róbert elkezdte első filmjének a forgatását. A forgatókönyv alapjául Koltai nagybátyjának kalandos élettörténete szolgált. Andor Tamás is forgat, mert a legjobb magyar operatőrök filmetűdöket készítenek Budapestről. Az ősszel ebből Operatőr Fesztivál lesz. Egy alapítvány finanszírozza az ötperces darabokat. Később nemzetközivé terebélyesedik a vállalkozás és a kamera magyar hírességei legsikerültebb műveiket az Expóra időzítik. Az Operaházban vegyes a hangulat, a balett- igazgató kinevezése még várat magára, a pórul- járt Aida-nézők kártalanítása is akadozik. A ze- 9neigazgató meg- megnősült! Medveczky Ádám, az első televíziós karmesterverseny - győztese mosolygós fiatalemberből gondterhelt családapává serdült. Kottákkal teli jellegzetes , nagy aktatáskájával gyakran tűnt föl a belvárosi utcán. Most új családot alapít: az Opera egyik „ vezénylő korrepetitorával, Csányi Valériával házasodott össze, akinek előbb szintén válnia kellett. Jancsó Miklós megy, mert az idei filmfesztivál egyik versenyfilmje az ő munkája. De a Kék Duna keringő nem magyar, hanem amerikai színekben indul, merthogy a producer az állama-jját képviseli a produkcióban. Lesz azért magyar film is a Lidón, de a rendkívüli kategóriában: Szomjas György Roncsfilmjét mutatják be, Szirtes Ágival a főszerepben. (Albert Mária) .