Zalai Hírlap, 1993. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-26 / 48. szám

4 ZALAI HÍRLAP A vetélkedők szerelmese Másodszor is az övé a fődíj Kocsis Katalint nagyon so­kan ismerik Kanizsán. Egyrészt a hivatásából adódóan, hiszen sokan megfordulnak munkahe­lyén, a Városi Könyvtár zenei részlegében, másrészt pedig a televízióból. Kati ugyanis rend­szeres résztvevőjévé vált a „SZÓ, ZENE, KÉP” című mű­veltségi vetélkedőnek. A két év­vel ezelőttin — nem kis ellenfe­leket maga mögé utasítva — lett az első, s az idén is övé lehetett a fődíj. (A vetélkedőt február 28- án sugározta a tv.) A beszélgetést — az ered­ménytől függetlenül, hiszen az ország nyilvánossága előtt zajló döntőben szerepelni nem kis do­log — még a tévéfelvétel előtt megbeszéltük. Aztán, amikor telefonon kerestem, hogy egyeztessük az időpontot sza­badkozott, hogy nem kellene ebből „ügyet” csinálni. Lezaj­lott, nagy szerencsével lett az el­ső, és kész... Nehezen, de végül mégis ráállt a tereferére. — Legelőször 1976-ban, egy Ki nyer ma? vetélkedőben ját­szottam, amikor Kanizsára ke­rültem. Most, ha visszagondo­lok, nem is tudom, hogyan mer­tem olyan kis tudással jelentkez­ni. Aztán még pár alkalommal szerepeltem ebben a műsorban, majd következtek a rádiós csa­pat­vetélkedők. Nem tudom, mennyire emlékszel rá, ezek a városok, később a megyék kö­zött zajlottak. Szép emlék vala­mennyi, hiszen három alkalom­mal nyertük meg az országos vetélkedőt, egyszer kanizsai, két alkalommal pedig megyei színekben. Ekkor éreztem meg a versenyzés ízét, s vártam, hogy legyen valami olyan vetélkedő, ahol egyedül is kipróbálhatom magam. A „SZÓ, ZENE, KÉP” felhívását 1989-ben láttam meg. Csupán annyi fogódzó volt, hogy megadtak egy évszámot, s az akkor írott, komponált, alko­tott művekből lehetett felké­szülni. Amikor az első találko­záskor megláttam a vetélkedő társakat, arra gondoltam: haza­jövök. Elég, ha csak Mádai Pé­tert említem, akit akkor már na­gyon sokan ismertek az Elme­bajnokságból. Aztán mégis maradtam, s megnyertem. Igaz, nagyon kemény másfél év volt, mert rengeteget kellett tanulni, de azt gondolom megérte. — Elég hosszú ideig vetélke­dő nélkül maradtál. Mi ennek az oka ? — Vártam, hogy '91-ben legyen Mozart vetélkedő, de ar­ra valamilyen ok miatt nem ke­rült sor ilyen széles körben, csak a zeneművészeti főiskolások­nak rendezték meg. Karácsony előtt kaptam levelet a Magyar Televíziótól, Czigány György aláírásával. Arról tájékoztatott: ismét megrendezésre kerül a „SZÓ, ZENE, KÉP”, s hívott, vegyek részt. Komolyan gon­dolkodtam azon, hogy jelent­kezzem-e, hiszen a korábbi so­rozat olyan szép volt, hogy ne­hezen tudtam hasonlót elképzel­ni. Végül mégis elküldtem a levelet. Január 9-én, az első fel­vételen találkoztam a játékos­társakkal a tévében. Szinte min­denki ismerős volt az előző ve­télkedőből. — Mennyiben volt a mostani játék másabb, mint a korábbi? — Az volt az alcíme, hogy dallamos századunk, de tulaj­donképpen a fél század olyan műveiről volt szó, melyek még dallamosak, a verseknél lehet tudni, hogy miről íródtak, a kép­zőművészeti alkotások még fel­ismerhetőek. A felkészüléshez annyi könnyebbséget kaptunk, hogy 10-10 művészt megnevez­tek, akikből fel lehetett készülni. Ennek nagyon örültem, bár ren­geteg mennyiségű anyagot je­lentett. Gondolj csak arra, hogy Bartók, Kodály, Honegger, Ady, József Attila, Kosztolányi, Shaw, Prust, Czóbel, Ferenczy Béni, Picasso — és még sorol­hatnám — munkásságát kellett ismerni. A felkészülés elég ne­hezen ment, mert abban az idő­ben költözködött itt, házon belül a zenei részleg új helyre. Min­den szabadidőmet a tanulásra fordítottam. Amikor az első fel­vételt megnéztem a tévében, ki­derült, hogy olyan alkotók is szóba kerültek, akik nem szere­peltek az előzőleg megadott lis­tán, így természetesen szinte mindenkit átnéztem. A zsűri tagjai — Bereczky Lóránd, La­tor László, Petrovics Emil—ér­tékelték a művészeti áganként egy-egy percben elmondott vá­laszainkat, s maximálisan 10 pontot adhattak. Az elődöntők során így gyűjtöttem össze 55 pontot, ami a mezőnyben a leg­több volt. A legnagyobb ellen­felem dr. Telekdi László, az EL­TE matematikusa volt. Az első díj 60 ezer, a második 40, a har­madik pedig 20 ezer forint volt, melyet takaréklevélben kaptunk meg. —Eldöntötted már, hogy mi­re költöd? — Jövőre adózni kell róla, ezért gyorsan kiszámoltatom, hogy mennyit ne költsék el belő­le. Régebben azt csináltam, hogy minden nyereményemet a lakásomra költöttem, így lett színes tévém, meg videóm, de a szobabútor is. — Az emberek most is, mint az első győzelem után megállí­tanak az utcán? — Most nem nagyon tudják, mert nagyon rossz időpontban van az adás. Vasárnap délelőt­tönként a családok nem nagyon szoktak tévét nézni. Annak ide­jén ismeretlen emberek szólítot­tak meg, az ABC-ben kedve­sebb volt hozzám a pénztáros... Valójában sajnálom, hogy keve­sebben látták ezt a műsort, mert ez is az ismeretterjesztésnek egy formája. —mgy — Piacot keres a Puli A hazai, valamint német és svájci piacok mellett az idén már osztrák és olasz megrendelőknek is szállítja járműveit a hódmező­vásárhelyi Puli Kft. A környezetkímélő elektromos kisautókat gyártó cég ez évre 50 darab Pulira kötött szerződést osztrák vevők­kel. További 320 jórészt már legyártott kisautó eladásáról német, svájci és olasz érdeklődőkkel tárgyalnak a vállalat szakemberei. Keresik ugyanakkor a kapcsolatot kaliforniai cégekkel is, informá­cióik szerint ugyanis az állam több városának belső övezetéből ki­tiltják a robbanómotoros járműveket. A Magyarországon egyedülálló gyártmány értékesítése — mint Nagy István, a Puli Minőségbiztosítási Irodájának vezetője az MTI- nek elmondta — tavaly nem csekély gondot okozott a cégnek, ugyanis az ilyen kiskocsik iránt csökkent a kereslet. A szerződés alapján legyártott 460 autóból mindössze 125-öt adtak el külföldön. A megmaradókból, némi konstrukciós módosítás után húsz talált itthon gazdára, a többi egyelőre raktáron van ezeket akarják eladni Nyugat-Európában. (MTI) Vita az oktatásról A Magyarok Világszövetsé­ge szükségesnek látja, hogy megtegye észrevételeit az új közoktatási törvénytervezet­ről. A szövetség ezért — szak­értők bevonásával — vitát rendez a törvényjavaslatról március 18-án. Erről a Magyarok Világ­­szövetségének elnöksége tájé­koztatta az MTI-t. A dokumentumból kiderül: a világszövetség ,jövőnk ala­kulásában sorsdöntőnek te­kinti a nevelés és oktatás kér­dését”. „Az oktatás és nevelés célja kell legyen, hogy a fiata­lok fejlődésüknek minden szakaszában képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelő képzésben részesüljenek az erre legalkalmasabb iskolatí­pusban. Az oktatás és nevelés célja az is, hogy olyan felkészültsé­gű fiatalok induljanak el az életbe, akik a nemzetek nagy versenyében helyüket megáll­ják” — húzza alá a Magyarok Világszövetségének tájékoz­tatója. (MTI) Sokféle 1993. február 26., PÉNTEK Egyesület, mozgáskorlátozottaknak Megalakulása óta csaknem megduplázódott a Mozgáskor­látozottak Egyesülete letenyei csoportjának taglétszáma — tájékoztatott bennünket Böjti Katalin, a csoport helyi vezető­je. Letenye és környékén sok mozgásában korlátozott ember él. Az egymás közötti kapcsolat megteremtése érdekében 1992 november végén létrehozták az egyesület helyi csoport­ját. Az alakuló összejövetelen 80-an vettek részt. Mivel nem vállalták az önálló egyesületként való működést, így a nagy­­kanizsai egyesület különálló csoportjaként tevékenykednek. Az eltelt rövid időszak is bizonyította a szervezet létrehozá­sának fontosságát, hiszen Letenyéről negyvenketten, a kör­nyékről pedig száznyolcan vesznek részt a csoport munkájá­ban. Összejöveteleiket kéthetenként tartják a művelődési ház­ban. Alkalmanként közérdekű tudnivalók, hasznos informáci­ók mellett előadásokat hallgatnak a mozgáskorlátozottakat érintő témákról, mint például a gépkocsi súlyadónál kapható kedvezmény, vagy a gépjármű kötelező felelősségbiztosítási támogatás. A február 23-i egyesületi napon a lakás állami támogatásá­ról kaptak tájékoztatást az érintettek. Ez a támogatás elérheti a 100-150 ezer forintos, vissza nem térítendő támogatás össze­gét is, ha a mozgásszervi betegség meghaladja a 66 százalékos nagyságot. Igényelhető speciális akadálymentesítési munkák végzésére, mint például a csúszásmentes közlekedési terek ki­alakítására, víz- és gáz­szolgáltatás bevezetése, továbbá csa­tornázásra, modern fűtőrendszer létrehozására. A csoport érdekvédelmi feladatának ellátására megszer­vezték az ügyfélszolgálati tájékoztatást. U­tó Ifjúsági Európa Parlamen A 12. Ifjúsági Európa Parla­ment résztvevői pénteken ér­keznek Magyarországra. A már­cius elsején Budapesten kezdő­dő egyhetes eseményre Európa 21 országából 250 középiskolás fiatalt várnak. Az ülést Göncz Árpád köztársasági elnök nyitja meg az Országház Felsőházi Termében, március elsején. A fiatalok a plenáris ülések mellett bizottságokban dolgoznak majd, illetve gazdasági, oktatási és környezetvédelmi szakemb­rekkel is találkoznak. A bizottságokban többek k­­özt szóba kerülő témák: az e­rópai szerepvállalás Boszni Hercegovinában, a balti orsz­goknak nyújtott segítség, az E­rópai Pénzügyi Rendsz jövője, az európai vizek szen­nyezettsége—különös tekinti­tel a Dunára és a montenegi víztározóra. (MI Vonyarci rehabilitáció A Balaton környezete —jel­lemzően az elmúlt évtizedek építészeti, anyagi, és üzleti szemléletű motivációjára — ma igencsak vegyes képet mutat. A megjelent környezetátalakítá­­sok — jól vagy rosszul — az idegenforgalom kényelmét igyekeznek szolgálni, ám ezek sokszor öncélúan kirekesztik azt az elvárható környezeti kul­túrát, amit egy-egy település, a hely szelleme és a történelem megkívánna. E problémák felismerésével fogott a rendezési tervek elké­szítéséhez, a további fejleszté­sek megvalósításához a vo­­nyarcvashegyi önkormányzat. Skanzen, élőben A múlttal való törődés tanúsága­ként kezdődött meg a Szent Mi­hály domb és kápolnájának re­habilitációja. E kultúrtörténeti természeti és építészeti ritka­sághoz a helybeliek jó részét ér­zelmi, kegyeleti szálak is fűzik, hiszen az egykor temetkezési hely volt. Értékeit megőrizve, rangján kezelve a terület immár kulturális és idegenforgalmi vonzerőt jelent, s továbbfej­lesztését tekintve kiemelt fon­tosságúként tartják számon. A Pilisi Parkerdő Gazdaság zöld­övezettervezőinek ajánlása szerint megtörtént a növényál­lomány, a sétányok szükséges kezelése. A gyalogutakat ma alacsony fénypontú lámpák, a templomot pedig fényszórók vi­lágítják meg. — Szívet-lelket melengető érzés volt, amikor este először kigyúltak ezek a fények — em­lékezett vissza a még múlt év­ben történtekre Andorkó Ferenc polgármester. — A kápolna ko­ronaként emelkedik a sötétből, s szinte lebeg a domb fölött a ref­lektorok fényében. A megkez­dett ferjesztés további gyors folytatásra ösztönöz bennünket, többek közt fel kell újítanunk a sétányok szegélyeit, folytatni kell a kápolna tereprendezését, és felújítását, szükséges a tulaj­donos növényzet telepítése, a sírparcellák rendezése, hel­yeállítása. Ezzel együtt fogl­kozunk azzal, hogy időszak egyházi programok, koncerte továbbá horgász- és halász re­dezvények tartása is hangsúl­yaphasson, hagyományterem jelleggel. A rehabilitáció folytatásán egyik fontos eleme a volt ravat­kozó felújítása. Erre vonatkoz­an a Képző- és Iparművész­ Lektorátus által jóváhagyó terv áll rendelkezésre, a­ Szerdahelyi Károly zalaegr­szegi építész készített. Tekint­­tel a közelgő 1100 éves állat­alapítási évfordulóra, az igény és látványos terv megvalósít­sának anyagi támogatását is áz ajánlotta a lektorátus, idei any­ai lehetőségeihez mérten. A terv szerint a fülke a táj ér­tészeti elemeihez illő, karos homlokzatot kap. Belsejét­­ három négyzetméternyi felül­ten s amott dombormű dísz majd, amely a helyhez fűzős halászlegendát dolgozza ft Ennek elkészítésére Németh J­nos, zalaegerszegi keramika művészt kérték fel. Az égő egy egyszerű mintázatú kor­csoltvas kapun keresztül le látható. Vony arcon egy „élő ska zen” létesítésének gondolata felvetődött. — A Helikon Taverna atá mintegy másfél hektárnyi pa­lag zárványterület tehetségi funkcióit mérlegeltük, amiki ismét Szerdahelyi Károly siete a segítségünkre. — említet Balatoni panoráma a Szent Mihály dombról.

Next