Zalai Hírlap, 1994. június (50. évfolyam, 148-175. szám)

1994-07-11 / 159. szám

1994. július 11., HÉTFŐ 175 éve született Reguly Antal Reguly Antal jogi tanul­mányai után német földre ment. Egy tudós ráirányította figyel­mét a magyar nyelv lehetséges rokonaira, a kutatás lehetőségei­re, s a fiatalember elhatározza, hogy ennek szenteli életét. Tud­ja, hogy sokat kell tanulnia: Hel­sinkiben, majd Szentpéterváron képezi magát a finn, az orosz, a kisebb finnugor nyelvekben, és természetesen a nyelvtudo­mányban is. 1843-ban indul el többéves kutatóútjára, amely­nek során eljut legközelebbinek bizonyuló nyelvrokonainkhoz a manysikhoz és a hantikhoz. Ő az első magyar ember, aki ezen az Urálon túli területen járt, aki Ju­­lianus óta eljutott nyelvroko­nainkhoz, tudományos céllal és vértezettséggel érkezett. Olyan anyagokat sikerült gyűjtenie, amelyek nagyobbrészt már ak­kor is elfelejtődőben voltak, csak néhány öreg ismerte őket. Gyűjtött anyaga természetesen nem csak nyelvészeti, hanem irodalmi, néprajzi és földrajzi­térképészeti szempontból is ma­radandó. Az oroszok ez utóbbit értékelték leginkább, mi pedig az előbbieket. Reguly kutatásai közben meg­betegedett. 1848-ban tért haza, de már munkaképtelen volt, s bár még egy évtizedig élt, hatal­mas gyűjtését feldolgozni már nem volt képes. A modern ma­gyar kultúrának szerves részévé vált mindannak lényege, amit Reguly Antal feltárt. ízelítőül álljon itt egy hanti varázsének kezdete: „Húsz rén futta híres Ob­­ Hágóján, / Tíz rén futta ha­las Ob / Hágóján / Arany Atyán igézte / Daru-orr hegyes hegy­fo­kon, I Madár-orr-magas hegy­fokon / Itt élek. I Fellegrajként úszik az idő, / Felleghadként fut az idő/ Felettem Vasy Géza Kultúra ZALAI HÍRLAP 11 B­eszélgetés Szokolay Sándor zeneszerzővel A VÉRNÁSZTÓL BOLDOG MARGITIG A nagykanizsai Identitás Szabadegyetem nyitóelőadását Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző tartotta „Magyarsá­gunk jelei a művészetben” cím­mel. Előadása után beszélget­tünk munkásságáról, kultúrpoli­tikáról és a magyar komolyzene jelenéről. — Három évtizedes aktív ze­neszerzői és közéleti tevékeny­ség után miért intett búcsút a fő­városnak? — Hatvanhárom éves va­gyok. Tanítottam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán és hu­szonkét közéleti tisztséget töl­töttem be. Büszkeség tölt el ma is, hogy a Magyar Kodály Tár­saság alapítótagja vagyok. Két és fél évvel ezelőtt sok vihar volt a zenei életben. Négy fiatal ze­neszerző egy újságcikkben megtámadott, mire válaszként egy vasárnapi tévéműsorban minden közéleti tisztségemről lemondtam. Sohasem rendel­keztem semmiféle hatalommal és a közéletben a magyar kultú­rát próbáltam szolgálni. Egy hó­nappal később egy nagy szív­műtéten estem át. Beláttam, nem az a lényeg, hogy az ember a „vályú” körül nyüzsögjön Bu­dapesten. Úgy véltem, ha nyug­díjba megyek, visszanyerem fiatalkori erőmet. Húszéves lá­nyom kérésére — aki a Bécsi Zeneakadémián folytatja tanul­mányait — Sopront választot­tam. Gyönyörű város, ráadásul a szomszédos faluban, Ágfalván esküdtünk meg annak idején a feleségemmel. Jómagam oros­házai családból származom és a híres békéstardosi iskolában váltam muzsikussá 1947-50. között. — Ha már itt tartunk, meg kell említenem, hogy az Ön egy­kori kedves tanára a Zeneaka­démián — Farkas Ferenc — Nagykanizsa szülötte. — Még most is emlékszem első évi óráira, amelyek szá­momra a zeneszerzés kezdetét jelentették. „Fiatalember, ez a kompozíció olyan, hogy ha lo­von ülne, magát levetné a pari­pa” — mondta kritikusan. Ami­kor legközelebb vittem hozzá egy új darabot, ennyit jegyzett meg: „Most már nem dobja le magát, de a ló oda megy, ahova akar. Tudja, fiatal barátom, a ze­neszerzés olyasmi, hogy a lónak kell arra menni, ahova maga akarja.” A Zeneakadémia egyik legműveltebb tanáraként nem egy stílusra nevelt: az ő iskolájá­ból kerültek ki olyan különböző stílusú zeneszerzők, mint Ko­­csár Miklós, Vass Lajos, Jeney Zoltán, Kurtágh György, Ligeti György és Petrovics Emil. Far­kas Ferenc rugalmasságát a po­litikusok is megirigyelhetnék: soha nem kényszerítette a maga nézetét a másikra. A hazai zene­­történet egészen kivételes egyé­nisége Farkas Ferenc és adja Is­ten a kilencedik évtizedében já­ró alkotóművésznek, hogy le­gyen még érkezése. Mondtam is neki legutóbb: Úgy örülnék, ha megérnéd a saját centenáriumo­dat! — Hogyan fordult érdeklő­dése a monumentális zenemű­vek felé? — Sohasem szerettem a sza­márlétra fokozatos, fegyelmező lépcsőfokait. Már akadémista koromban öt díjat nyertem nem­zetközi pályázatokon. Az első nagy siker az 1957-ben kompo­nált Ady-oratórium volt, „A tűz márciusa” címmel. Ez a kompo­zíció a márciusi ifjakról szólt, de sokan úgy vélték — nem is alap­talanul —, hogy benne cseng 1956 emléke. Kaptam érte egy Erkel-díjat, de a mű azóta sem hangzott el. Az Ady-oratórium megírása után két-három évvel megkeresett Mikó András, az Operaház akkori főrendezője és megkérdezte: van-e kedvem operát írni. Mindez a monumen­tális művek felé sodort és meg­született életem első és talán mindmáig legsikeresebb operá­ja , a Vémász. Ez idáig tizen­nyolc helyen mutatták be a vi­lágon. Tavaly éppen Ystad vá­rosban volt a svédországbeli premierje fiatal előadóművé­szek közreműködésével. A Vér­nász 1964 óta éppen három évti­zede járja be a világot és három nyelvre lefordították. Opus­szám szerint eddig 131 zenemű­vet, köztük hat operát kompo­náltam. Egész pályafutásomat a magyar komolyzene küldetés­szerű feladatainak vállalása ha­tározta meg, Bartók és Kodály szellemében. — Előadásában utalt arra, hogy a muzsika három óriását — Liszt Ferencet, Bartókot és Kodályt — „ zenei szenthárom­ságnak” tekinti. Merre tart ma a kortárs zeneszerzés? — Úgy érzem, hogy a mai magyar komolyzene még nem talált igazán magára, hanem kí­sérleti állapotában van. A mo­dern zene kétségtelenül közön­séget vesztett ezekben az évtize­dekben. Sztravinszkijtól köl­csönözve a szót: Jó zenét szeretnék. A komponálás nem magánügy, hanem beavatkozás a lélekbe. Nagyon sok modern irányzat működik világszerte, de ezekhez a stúdiókhoz soha­sem tudtam csatlakozni. Nem tekintem magam nóvumok , újdonságok írójának. Én az ösz­­szefoglaló megoldást keresem és a zeneszerzést nem „laborató­riumi kísérletnek” tekintem. A muzsikában nem a siker a leg­fontosabb, hanem az ÜZENET. A kultúrpolitika szintjén pedig azt gondolom, hogy minden kormánynak — bármilyen párt kerül hatalomra — kötelessége a nemzeti és a népi politizálás. Egy új kormánynak nem csak a saját jövőjét, hanem a nemzetét is építeni kell. Ha Közép-Euró­­pában a politikai élet polgároso­dik, megszelídül és kulturáltab­bá válik, akkor a demokráciának új perspektívái nyílnak. A gaz­dasági gondok miatt a kultúra háttérbe szorul, pedig már Ko­dály is megállapította, hogy a népi kultúrát elveszíteni köny­­nyebb, mint megtartani. Én azonban reménykedem a nemzet felemelkedésében, mint ahogy talán ezt jelképezi új szimfoni­kus költeményem, az „...Ergo sum”. A zenemű a Cogito (gon­dolkodom), Timeo (lélek), Gau­­deo (örvendek), Batior (elszen­vedek) és Credo (hiszek) téte­lekből áll. Vadonatúj művemet a Magyar Rádió Szimfonikus Ze­nekara szeptember 5-én adja elő a VI-os stúdióban, élő hangver­senyen, a zenekar új karnagyá­nak, a Londonban élő Vásáry Tamásnak vezényletével. Ősztől írom a Margitszigeti Színpad felkérésére a „Margit, a hazám­nak szentelt áldozat” című, Szent Margitról szóló darabo­mat. Ez misztériumopera, ami­ben a nemzetféltésemet csende­sen kiimádkozni szeretném. Gelencsér Gábor (Szakony Attila felvétele) Mítoszoktól a tó csendjéig A rezi alkotótábor kiállítása Keszthelyen A rezi határainkon túli ma­gyar művészek III. alkotótá­borának nyitányaként a részt­vevők munkáikkal egy kiállí­táson is megmutatkoztak — tárlatuk július 15-éig látható a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központban. A keszthelyi kiállítás haszna többoldalú. Egyrészt­ legalább láthatóvá válik, hogy most — míg e festményeket, akvarelle­­ket és pasztellképeket, nyoma­tokat szemléli a betévedő—mi­ben is „mesterkednek” ők tizen­négyen „odakint” a vendéglátó Rezi község általános iskolájá­ban, másrészt a kiállítás tán ked­vet csinálhat az alkotótábort zá­ró rézi iskola­tárlathoz is. Nem utolsóként: az alkotók szélesebb közönségnek mutatkozhatnak meg a két alkalom által. (Némi örömmel szemléli az ember a meghívót is, melyen összesen nyolc támogató szerepel a ren­dezvények mellett...) Mitológiai alakok éppúgy e tárlat alkotásba helyezett vendé­gei, mint a rezi, makói, balatoni vagy erdélyi táj, a lilás végtelen­ből feltörő alakzat. Az alkotók néhány (egy-négy) művükkel a fogalmazásmódok széles skálá­ját mutatják a pasztelltől az olaj­­festményekig — a látogató némiképp szűknek is érzi a Goldmark kiállítóterét... A görög mitológia három alakja — Daphné, Nárcisz és Démétér — idéződik meg a dé­vai (Erdély) Sütő Éva karakte­res, az ősidőbeli mondákat sűrí­tő nyomatain; a hősök nélküli, de szintén „kortalan” fogalma­zásmód jellemzi az ugyancsak dévai Mátyás József kiállított al­kotásait. A Táncosnő vagy a Fürdőzők hölgyei s méginkább a Lány kecskével gömbölyödő ecsetvonásokból szőtt kompozíciói mintha ugyanazt a sosemvolt arany­kort festenék... A csíki Antal Imre Balladába témájá­ban már e század felé mutat, a nép­hagyomány szőtte szomorú mese ne­mes-egyszerű, fe­szültséggel teli formálásával. A tárlat és a tábor másik hölgyven­dége, a lendvai Su­zanne Király- Moss egyszer ki­állított festménye egyszerre ember előtti és utáni tér-időbe kalauzol, a hideg tónu­sokban írott „mély”-ből előtörő törtfehér „torzóval”... Az abszt­rakt látásmód e tárlaton a szlo­véniai művésznő mellett a za­laegerszegi Budaházi Tibor festményein jelenül. Budaházi tablói nemcsak „készítésükben” többrétegűek, fejtendőn fel-fel­­sejlik egy-egy mögöttes (alanti) réteg — melynek értelmezése kiterjed aztán a kép-egészre —, másutt a megoldás konkrét: széthasadt, régi irat tárul elő... Föld s jelen-közelibb vi­szonyt láttat azonban a tárlat al­kotóinak többsége, a tájképek sorával. Az amerikai Vígh Ist­ván két lendületes, határozott dinamikával fogant pasztellt ál­lított ki; szinte összeolvasható képi sort alkotnak a marosvásár­­helyi Botár László önmagukban is emóciókkal teli tájképei. Szí­nek bűvöletében meséli a vidék életét a kárpátaljai Egressy Pé­ter és Micska Zoltán is, míg sze­­lídebb látásmód uralja a nagyvá­radi Tolnay Tibor Rezit örökítő alkotásait. A Garaboncról érke­zett Lichtenwaller Zoltán pasz­­telljei és egy akvarellje a színek­rények játékának bűvöletében impresszionista „rokonságot” mutat, miként a táborba ugyan­csak visszajáró ukrajnai Nyiko­­laj Gepard akvarellje is, vagy a nyíregyházi Petkes József erdé­lyi s vízparti benyomásokat tük­röző akvarelljei. Tóparti im­pressziója mellett meditatívabb igénnyel fogant Gaál András Önarcképe (képünkön). Sokan — sokféleképp. S a sor folytatódik, hiszen a rezi általá­nos iskolában július 14-én, 18 órakor nyílik a határainkon túli magyar művészek III. alkotótá­borát a helyben készült — vél­hetően ugyanily változatosságú — művekkel záró kiállítás. — huj bér— Kulturális ajánlat (Július 11—17.) Színház Zalaegerszeg, Erdei Színház, hétfő—kedd—szerda: A néma levente. Koncert Keszthely, Festetics-kastély, hétfő 20 óra: a nemzetközi hár­fafesztivál ünnepi koncertje — közreműködik a Magyar Vir­tuózok Kamarazenekara, szerda 20 óra: Kukorelly György zon­gora- és Aristid von Würtzler hársfa-mesterkurzusán résztve­vő hallgatók koncertje; csütör­tök 20 óra: Baranyay László zongora-mesterkurzusán részt­vevő hallgatók estje; péntek 20 óra: Kukorelly György és Aris­tid von Würtzler mesterkurzus hallgatóinak közös koncertje. Kiállítás Zalaegerszeg Göcseji Múzeum: A Hahóti­­medence leletei — régészeti ki­állítás. Zalai Fazekasház: Bíró An­namária népi iparművész kerá­miái. Nagykanizsa Városi Képtár: Z. Soós István festőművész tárlata. Kodály Művelődési Ház: Ke­szei Sándorné népművészeti munkái. Keszthely Balatoni Múzeum: Kustár Zsuzsa iparművész tárlata, Vizy László festményei. Art Galéria: Illár Erzsébet kerámiái, Károly Éva és Osváth Miklós festményei. Egyéb Nagykanizsa Széchenyi-tér, hétfő 17 óra: a River együttes koncertje; szerda 19 óra: Dreamer — a Magyar Continental Singers koncertje, csütörtök 19 óra: A szerelem ko­médiái —a vasvári Pajtaszínház előadása. Móricz Művelődési Ház, hét­fő 20 óra: népzenei műsor és táncház a Bojtár együttessel. Miklósfa, Mindenki Háza, szombat 19 óra: Vigadó — ven­dégei Xantus Barbara és Csonka András. A mozik műsora Zalaegerszeg, Ady Filmcent­rum, 1. terem, hétfő—szerda: Az utolsó törvényen kívüli; csü­törtök—vasárnap: Ace Ventura. Stúdiómozi, hétfő—szerda: A három testőr; csütörtök—vasár­nap: A Pusztító. Artmozi, hét­fő—szerda: Hódító Pelle; csü­törtök—vasárnap: Szigorúan piszkos ügynök. Nagykanizsa, Apolló Film­centrum, 1. terem, hétfő—szer­da: Csupasz pisztoly 33 1/3; csütörtök—vasárnap: A szom­széd nője mindig zöldebb. Stú­diómozi, hétfő—szerda: Egy lö­vés a fejbe, öt a testbe; csütör­tök: Három szín: kék; péntek— vasárnap: Wayne világa 2. Keszthely, Petőfi Filmszín­ház; hétfő—szerda: Elbaltázott nászéjszaka; csütörtök—pén­tek: Ruby Cairo; szombat—va­sárnap: Csupasz pisztoly 33 1/3.

Next