Zalai Hírlap, 1994. október (50. évfolyam, 229-253. szám)
1994-10-15 / 241. szám
8 zalai hírlap Magazin 1994. október 15., SZOMBAT VE%$RŐL Csokonai Vitéz Mihály: Október Már hát elérkezett a víg október is, Melly után sóhajtott Bakhus ezerszer is. Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül A szüretelőknek víg tábora örül. Mellybe hordogatja a megért szőlőket, Víg tánccal s lármával nyomja benne őket. Kellemes zúgással omlanak cseppjeik. Jó kedvvel bíztatnak zavaros leveik. A sajtó örvendő lármával csikorog, Oldalán a piros nektár zúgva csorog. A lucskos parasztok szurtos képpel járnak, Néki-nekimennek a tele sajtárnak. Az ideit szűrik, isszák a tavalyit, Jövő esztendőre tartják majd a mait. Az újnak örülnek, sótól kurjongatnak, Mert markokba teljes kulacsot forgatnak. Tántorgó lábokkal és reszkető kézzel Mégis sok hordókat töltnek meg mustmézzel. S míg a zúgó léhen lefelé foly a must. Azalatt a hordó mellett isznak víg tust. Haragszik a gyermek Bakhus a hordóban, Míg egy részét ki nem szedik a lopóba. Mérgébe tajtékját túrja a szájára, kiüti fenekét s elfut utoljára. Kapj az általaghoz, ne szégyenld, barátom. Ne szégyenld, ládd, én is a számat nem látom. Gyönyörű munka ez, ha szinte lucskos is. Örömmel nyúl ehhez a paszamántos is. Még most korába is a bor víggá tészen, S minden reátartást a szívből elvészen. Hátha még férfikort érhet a hordóba, S mint királyi székbe, kiszáll a kancsóba? Melly édesen pezseg! már előre látom, Melly vígakká tészen ő akkor, barátom! — Idvez légy, Licus, jóltévő istenség! Tetőled szívünkből fut a kedvetlenség, Te a barátságot s örömöt érleled: Légy jó rím, kezet fog az ember teveled. Szeles József. A 12. óra mint körben lengő sárga esernyő leszáll már az ősztél az úr a bősz mint fáradt madár gondolatom dermesztő csendben halkan elszáll kocsonyásodik az idő valaki halkan lépeget nem tudni ki ő hangok koppannak a járdán döghalál s szerelem vár rám mint a régi jóra rálépünk az új hóra rohanhatnak vad szelek ha főnixként eléghetek veled Lukács Zoltán: Vallomás Csillagok mezsgyéjén fényedtől részegen követlek. Életem sóhaját érzed-e lelkeden, követsz-e? Rugdosott fejemet öledbe hajtom én, követlek, titkaim feladva szemérmes szívemmel szeretlek. Csokonai Vitéz Mihály és Keszthely Részletek Cséby Géza tanulmányából Csokonai Vitéz Mihály Keszthellyel való kapcsolatát vizsgálva úgy gondolom, hogy Keszthely és Festetics György gróf között ez esetben szinte azonossági jelet kell tennünk. Egy bizonyos, a költő a gróf mecénási kegyeit keresve látogatott el a városba, folytatott vele levelezést. Csokonai keszthelyi útjai Vas Gereben kedves anekdotával emlékezik meg az eseményről. „Midőn Csurgón tanítóskodott, akkor voltak a keszthelyi Helicon ünnepélyek, melyeken az irodalom emberei tömegesen sereglettek össze. Az egyszerű poéta megelégedett azzal, hogy szerény bámulója legyen az ünnepségnek, tehát, ahogy tellett, az az gyalog ment Keszthelyre, hol odaérkeztekor minden zug tömve volt, s így Csokonai, minthogy a kastélyba a világért sem mert volna menni, a vendéglőben nem kapott egyéb helyet, mint a bormérőrekesztben.” Majd leírja Vas Gereben, hogy reggel a kastély parkjában sétálgatva az egyik asztalra ráírta: Festetics! itt voltam, mint árva poéta gyalog csak. Ám de mezítláb is szívesen itt vagyok én. Csokonai Vitéz Mihály Az anekdota szerint később a gróf ezt elolvasván felkereste Csokonait a fogadóban és sok huzavona után bevitte kastélyába. (...) Az anekdota egyetlen valós momentuma Csokonai keszthelyi tartózkodása. A Helikoni ünnepek 1817-1819 között voltak megtartva, Csokonai halála után 12 évvel. Csokonai keszthelyi kapcsolatait kis erőltetéssel 1797 és 1803 közé tehetjük. De nézzük sorjában. A költő 1797 júniusában Komáromban megismerkedett Vajda Juliannával. Az akkor 24 éves, heves ifjú azonnal beleszeretett a fiatal teremtésbe, de a lány apja nem akarta a házasságot megengedni, míg Csokonainak nincs rendes jövedelme. Csokonai méltán gondolhatta, hogy a mecénás és nem titkoltan hangoztatott rebellis gróf, Festetics szolgálatába állhat, kisz áll Csurgó és megnyitotta kapuit a Georgikon. Kisszántói Pethe Ferenc, ki 11 évvel idősebb volt nála és akit még Debrecenből ismert, ekkor már a Georgikon tanára volt. Tehát lett volna pártfogó is. Mindenesetre Csokonai 1797 év végén Keszthelyen van és több mint valószínű a karácsonyt és az újesztendőt is itt töltötte. (...) A viszonylag hosszú tartózkodás oka lehetett, hogy nem tudott Festeticcsel beszélni. Csány László írja Első könyvkiadói vállalkozásunk a Magyar Minerva című dolgozatában, hogy Csokonai 1798 tavaszán pár hetet töltött a gróf kastélyában Keszthelyen, ahol átdolgozta Bürger elégiáját , itt keletkezett a Lilla búcsúzálogai, a Sírhalom, a Még egyszer Lillához, a Bácsmegyei leveleire, Az estvéhez. Mindamellett, hogy e versek keletkezése az átírások miatt bizonytalan, nem datálhatjuk a „többhetes” tartózkodást 1798 tavaszára, legfeljebb csak 1797 és 1798 évek fordulójára. Egy biztos, 1798. január 22- én már Komáromból írt Festeticsnek, arra kérve őt „méltóztasson engemet valamellyik oskolájában professzorságra kegyelmesen felvenni". A legnagyobb megtiszteltetés természetesen egy georgikoni professzori állás lett volna és a költő dédelgetett álma is ez, hisz a levél további részében megemlíti Festeticsnek, hogy kis vagyonkáját eladva Svájcba utazna mezőgazdasági jellegű tanulmányútra. (Tudvalevő, hogy Festetics iskoláiban elsősorban a világjárt, világismert tanárokat szerette, és a korabeli adatok alapján, volt kiből válogatnia.) Festetics február 19-én válaszolt a kérelemre: a Georgikonban állást biztosítani nem tud, mivel a jelenlegi tanárt elbocsátani nem akarja, több pedig nem kell. Csokonai, mintha nem kapta volna meg a levelet —jegyzi meg Vargha Balázs Csokonai monográfiájában — mindenkinek a biztos válasz megérkezését sugalmazta. Talán magát is áltatta. Közben gyűltek a fellegek. Egyre komolyabb kérővé lép elő Lilla apjáéknál Lévai István dunaalmási kereskedő. Csokonainak sietnie kell. Újból tervbe veszi keszthelyi útját. De a dolog tragikussá válik Csokonai és talán Lilla számára is. A költő megírja a sok irodalomtörténeti és filológiai fejtörést okozó két levelét: egyet Komáromból, egyet Mocsáról, melyekben tulajdonképpen elbúcsúzik jegyesétől. Ezt írja Komáromból: „Még most sem lett volna késő, még meg lehetett volna mindent orvosolni, és József-napra a gróf hintáján láttál volna bémenni udvarotokra. Két hét alatt minden könnyhullatásaink örömkönnyekre változtak volna.” Majd végső búcsúként így folytatja: „Elmegyek Keszthelyre és csak édes emlékezeted viszem magammal. Üres lesz az én szobám tetőled, de szívemben mindenkor jelen leszel. Elmegyek Keszthelyre, te pedig Almásra s két egymásért teremtett szív illy messze fog egymástól esni mindörökké. ” A levél kelte: 1798. március 12. Gaál László, a kortárs viszszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy Csokonai régi barátjával, Szokolai Dániellel indult állomáshelyét elfoglalni. Gaál viszszaemlékezése azonban a dátumok vonatkozásában nem hiteles. Amint a költő kitette lábát Komáromból március második felében, Lilla apja azonnal ostromolni kezdte lányát és olyan cselvetésekhez folyamodott, amelyeket a legjobb esetben sem lehet tisztességesnek nevezni. A kétségek közt hányódó leány levelet küld Csokonainak, valószínűleg Keszthelyre: Kedves Drága Lélek! Én élek és vígan — azt hallom, az úr is vígan mulat Keszthelyen. Én az Urat óhajtom, várom is, mindazáltal, mikor legjobbnak véli és ítéli az Úr, akkor jöjjön. Ha soká késik, addig a Lidi is férjhez megy. Ezzel maradok az Úrnak hűséges Juliannája. Az idő csigalassúsággal megy, mégis roppant gyorsasággal old meg dolgokat. Lilla nem kap levelet Csokonaitól, mivel apja azokat eldugdossa. Végül kötélnek áll a leány és kezet nyújt 1798. március 30-án Lévai Istvánnak. Az esküvőkor Csokonai Édes Gergelynél vendégeskedik Nagyvázsonyban. Hosszú időt tölt ott. Meggondolta magát, vagy félt megtudni a sejtett valót: nem kell professzornak? Mindenesetre látszólagos, vagy valós kényelme ebben a szituációban érthetetlen. Itt értesült Lilla házasságáról. Ezután mégis rászánta magát, hogy felkeresse Festeticset. (...)A város akkori egyetlen tekintélyes fogadójában, a mai Amazonban szállt meg. Ezt a vendégeskedést örökítette meg a szálló falán 1954-ben elhelyezett tábla. Itt szállt meg Csokonai Vitéz Mihály a nagy magyar költő 1798-ban. Erről az eseményről írt verset a késői utód Simon István Csokonai a vendégfogadóban címmel. (...) Most már személyesen is tapasztalhatta, amit már tudott Festetics leveléből is: nincs állás. És már Lilla sincs! Pár napot töltött Keszthelyen és továbbindult Festetics három aranyával a zsebében. A továbbiakban már csak levelezés útján volt kapcsolata Keszthelylyel. Festeticcsel még többször találkozott. Csokonai és Festetics levelezése Csurgó után újból Debrecen. A költő Festeticsnek írt és 1800. december 19-én kelt levelében két dolog érdekel bennünket. Munkájának kiadása és az a panasz, miszerint 2 forinttal hagyta ott Csurgót: „... még a fizetésemet sem vettem el, tudván a tractusnak tagadhatatlan szegénységét" — írja. Ezek után Festetics 25 forintot küldött Csokonainak Debrecenbe, amit végül is a költő nem kapott kézhez, mivel elveszett (ellopták) a postán. Festetics újból kiutalt 25 forintot. (...) Izgalmasabb a másik dolog. Eszerint Festetics ki szerette volna adatni a Dorottyát. (...)Festetics kiadói ajánlatára Csokonai a következőket írta: ,Szloven hála repesett bennem, midőn Nagyságodnak azt a nagylelkű ajánlását hallani szerencsém volt, hogy a Fársángról írott heroicocomikumomat kinyomtattatni méltóztatik, de midőn annak belső mivoltát elgondolom, meghunyászkodtam, és sajnáltam, hogy olly csekély tárgyú és készületű munkámnak lehetett éppen cserencséje a Nagyságod gráciájához. Illy szándékból fordítottam tehát a Virgilius Georgiconját, hogy olvassa a magyar... (stb)". E levélre Festetics 1801. január 9-én válaszolt. Nem zárkózott el a Vergilius kiadásától, de megemlítette, hogy Rájnis József is fordítja a művet és a jobbik kerül majd kiadásra. Ezért kérte Csokonait, hogy fordítását küldje meg bírálatra „a Minerva költeményei megvizsgálóinak" . A fordítás azonban nem érkezett meg. 1801. április 21-én sürgeti a költőt, Csokonai erre az egyértelmű levélre is csak hallgatott. Festetics 1801. augusztus 21-én röviden, de még mindig barátságosan ír: „Bizodalmas Nagy jóakaró Uram! a megszólítás és újból a kérés: küldje meg fiscalisának a „Magyar Vergiliust, kinek nékem teendő ajánlását elfogadom.” Majd a levél befejezése: „Bizodalmas Nagy jóakaró Uramnak alázatos szolgája gróf Festetits György”. Csokonai a fenti levelet későn vehette csak kézbe, minden bizonnyal Komáromba kellett utána küldeni—írja Vargha Balázs. Az ügy kínosságát Csokonai is láthatta és gyorsan postára adta 1802. január 10-én (egy évvel Festetics első bátorító levele után) a fordításokat. De csak a második könyvet. Vargha Balázs szerint az első könyv is készen volt, de valószínűleg nem vitte magával Komáromba, így azt Festeticsnek megküldeni nem tudta. Kérte viszont, hogy a gróf a könyv kinyomtatásának költségét tegye le a könyvnyomtatónál. Festetics 1802. február 17-én válaszolt ugyancsak rövid, hidegebb, de nem elutasító levélben. Kifejti „igen csodálkozását”, hogy az előbbi levélben ígért egész fordítás töredékét kapta csak kézhez. Semminemű ígéretet nem tehet, amíg mind a négy könyv nincs birtokában és azt a bírálók el nem olvasták. 1802. február 20-án Kultsár István, Festetics György fiának, Lászlónak nevelője, a Hazai és Külföldi Tudósítások későbbi szerkesztője is írt Csokonainak kérve őt, hogy a Festeticsnek ajánlott Vergilius fordításokból mutatót küldjön neki Pestre. Itt véget is ért az ügy, mivel az I. és II. könyvön kívül csak a III. könyv töredéke készült el bizonyíthatóan. 1818. február 12. A harmadik Helikoni ünnepség. Ebéd után a résztvevők a Georgikoni kertben, Festetics jelenlétében, emlékfát ültettek Kazinczy Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály tiszteletére. A gróf késői és egyben utolsó tiszteletadása volt a költővel szemben. Itt újból eszünkbe ötlik Gaál visszaemlékezése: „a grófnak Csokonai tetszett". S talán nem kis megrendültséggel tisztelgett a nagybeteg Festetics a 13 éve halott költő emléke előtt. (Elhangzott a „Hévízi Ősz” című rendezvénysorozat irodalomtörténeti konferenciáján, október 7-én.)