Zalai Hírlap, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

1996. április 20., SZOMBAT MAGAZIN „Arcomat a fényre fordítom” A kanizsai HSMK pazar virágfüzérekkel és csokrokkal feldíszí­tett kamaratermében immáron a tizedik virágbálon vigadtak az elegáns törzsvendégek. A virágbálokon hagyománnyá vált egy-egy fővárosi művész vagy énekes fellépése: a jubileumi ren­dezvény sztárvendége Zalatnay Sarolta volt, aki ezen az estén is „hozta magát”, elévülhetetlen régi-új slágereivel hamar meg­hódította a virágbál közönségét. Zalatnay Cini a tőle megszo­kott divatos fekete bőrszerelés­ben lépett a mikrofonhoz és máris sorra hangzottak fel a '95- ös jubileumi koncert remek dal­lamai, melyeket valószínűleg a középnemzedék értékel legin­kább — az első szerelmet hozó bulik és a régi barátok emléke miatt. A közéletben is aktív sze­repet vállaló Zalatnay Saroltá­val a nagy sikerű kanizsai fellé­pés előtt váltottunk néhány szót — természetesen nem csak táncdalokról, hanem az élet ko­molyabb dolgairól is. —Hogyan született a 30 éves jubileumi koncert ötlete? — ele­gyedtünk szóba a mindmáig népszerű énekesnővel. — A „nagygenerációs” bará­taim — Frenreisz Karesz, Dem­­jén Rózsi, Komár Laci és Zorán vetették fel, hogy nem lenne he­lyes, ha nem vállalnék fel egy jubileumi koncertet a Budapest Sportcsarnokban — kezdte Za­latnay Sarolta. — Persze, féltem az ötlettől, mert egy énekes szá­mára „életveszélyes” dolog, ha netán a koncertjére nem jön el nyolc-tízezer ember... Végül is beleegyeztem és hál' istennek olyan jól sikerült a BS-beli kon­cert, hogy az idén egy újabbat tartunk. Szeretném, ha be tud­nék állni azon énekestársaim közé, akik minden évben össze tudnak hozni egy felejthetetlen koncertet. — A nagy visszatérés alkal­mával melyik slágert fogadta a közönség a leghálásabban? — Érdekes, hogy a Locomo­­tív időszakban született dalok voltak a legsikeresebbek, de az alapdalokat (Félteni kell, Szer­vusztok régi barátok, Nem va­gyok én apáca, Fák, virágok, fény) is örömmel fogadta a kö­zönség, úgyhogy végül is ebből az anyagból készült a Warner-Magneoton által kiadott CD és kazetta. Az idén szeretnék egy új hangzóanyagot csinálni, melynek elkészítésében tovább­ra is számítok olyan alapszer­zőkre, mint a Demjén Rózsi, a Somló Tomi vagy a Lerch Pisti, de fiatalabb szerzők is közremű­ködnek: gondolok itt például a Galambosra, aki a Manhattan­t hangszerelte vagy Márton Csá­bira, a Hair főszereplőjére. Ők huszonévesen abszolút az új ge­nerációhoz tartoznak és Gór Nagy Mária színitanodájában végeztek. — A könnyűzene mellett nyilván sok idődet leköti a televíziózás is — szőttem to­vább a Cini által tegeződő for­mában megválasztott társalgás fonalát. — Nagy örömömre sok mun­kát ad az 1996 januárban indult CinNN-tv. Az A3 új műsorter­vet alakított ki és gyakorlatilag mi maradtunk meg egyedül kül­sősöknek. Elég komoly műsor­időt kell érdekes anyagokkal megtöltenünk: a hétfői Bolond­óra a tizenévesekhez szól, szer­kesztő-rendezője Márton Csa­ba, a műsort a színitanoda csi­nálja, valamint Növényi Nor­bert és Szasza — az Action zenekar énekese. A szerdai Problem Show-t én vezetem: ez az éjszakai talk-show elsősor­ban problémás sorsokat helyez reflektorfénybe. A péntek éjsza­kai magazin kicsit erotikus fel­hangú, szombat este 3/4 tízkor pedig a hatoslottó kerül képer­nyőre. —1995 augusztusa óta a Ma­gyar Állat- és Természetbarát Szövetség elnöki tisztét is betöl­tőd... — A szövetség a Magyaror­szágon működő valamennyi ál­latvédelmi egyesületet magában foglalja és gyakorlatilag elég komoly súlya van az állatvédel­mi törvény megalkotásában. A '96 májusára várható törvény­nyel már e téren is felzárkózha­tunk a nyugat-európai orszá­gokhoz, hiszen például Angliá­ban vagy akár a szomszédos Ausztriában jóval előttünk jár­nak az állat- és egyáltalán a környezetvédelemben. Európa­­szerte egyre inkább szükség len­ne az efféle együttműködésre, mert — ahogy a Michael Jack­­son-clipben is lehet látni — saj­nos oly­­ mértékben irtjuk ma­gunkat a Földdel és környeze­tünkkel együtt, és olyan fokon élünk szeretet nélkül, hogy ez már egyszerűen bűn. Engem leginkább az háborít fel mélysé­gesen, amikor az általunk és ne­künk kiszolgáltatott élőlénye­ken — legyenek akár idős em­berek, gyermekek vagy éppen állatok és növények—töltjük ki az anyagi bizonytalanság és rossz lelkiállapot miatt felgyü­lemlett bosszúnkat. —Evezzünk vidámabb vizek­re: mi újság odahaza a Zalat­­nay-családnál? — A kislányom — Niki — hatéves múlt és az idén megy su­liba. Tudod, mi egy bolondos család vagyunk: az öt kutyi kö­zött van két szamojéd és egy husky, meg két királyi keverék. Az egyik az utcáról csapódott hozzánk, a másik pedig men­­helyről került a családhoz. Van egy nagyon szép házi cicánk is, amelyik a Syrena névre hallgat — és mondhatom: nagyon jól elvagyunk a négylábú bará­tainkkal. Gelencsér Gábor Cini a megszokott, fekete bő­rszerelésben. (Szakony Attila felvétele) ZALAI HÍRLAP . Részletek nélkül Látogatás Fehér László műtermében Sikerül-e betörni a nemzetkö­zi kortárs művészet kelet felé ma is meglehetősen zárt világába, mégpedig úgy, hogy a magyar művészet megőrzi karakterét, hagyományait, azt a bizonyos nemzeti jelleget, amely pontos fogalmakkal ugyan nehezen ha­tárolható körül, amely azonban hosszabb távon mégiscsak kör­vonalazódik? Fehér László mű­vészete kínálja a meggyőző vá­laszt a fenti kérdésekre. Műter­me Budapesttől jó néhány kilo­méternyire található, egy földszintes kertes házban, dom­­bos-lankás vidéken, a gorsiumi római romok közelében, Tácon. Az 1953-ban Székesfehérváron született művész ma is itt festi nagyméretű képeit, akkor is, ha Budapesten él, és sikereit a fő­város mellett egyre inkább az országhatárokon túl éri el. A kö­zelmúltban éppen a Fészek Galé­riában volt tárlata, mintegy annak jelzéseként, hogy merre vezet útja az egy évvel ezelőtti Ludwig Múzeum-beli bemutató­ja óta. A pesti kiállítással pár­huzamban a hamburgi Lévy Galériában is szerepelt. Az el­múlt év fontos eseményeként tartja számon, hogy meghívták Kolozsvárra, ahol a Bánffy Pa­lotában mutattak be nagyobb válogatást műveiből, s előadást tartott a Képzőművészeti Fő­iskola hallgatói előtt. A kö­vetkező hetek-hónapok tervei: egy párizsi és egy leideni bemu­tató. Mindebben—tűnődhetünk el a műterem felé haladva — nyil­ván nem kis szerepe van annak, hogy 1990-ben éppen az ő művei képviselték Magyarországot a velencei biennálén. Nem volt azonban véletlen a velencei meg­hívás sem: éppen az ő művei vol­tak képesek úgy megidézni az el­múlt évtizedek magyar, közép­­kelet-európai történetét, hogy megőrizték személyes jellegü­ket. A nagyméretű Fehér-képek által használt képi nyelv egyszer­re volt olvasható bárhol a vilá­gon, miközben e nyelv saját tör­vényeit követve formálódott az elmúlt két évtizedben. Mondhat­ni, éppen ő volt az, aki 1976, a Képzőművészeti Főiskola elvég­zése óta úgy bontotta ki, gazda­gította világát, hogy az a módo­sulások ellenére lényegében mindig változatlan maradt. A megtartó erő egyrészt az a képi szerkezet volt, amelynek egyik — formai — elemét a gyermek­ként megismert környezet, a dégi kastély és a park kínálta motí­vumvilág, a másikat, szellemit a különböző kultúrák ötvözésének szándéka, a zsidó és keresztény múlt és jelen problémáinak feldolgozása jelentette. Egy régi családi fényképalbum lapjaiban fedezte fel azokat a bizonyos ötvenes éveket, amelyeket ma­ga gyermekként élt meg, ame­lyek azonban ma is kimeríthetet­len forrást jelentenek számára. Mostanában egyre több ele­met hagy el, részleteket, hogy el­sősorban az emberi alakra, az emberi kapcsolatokra koncent­ráljon. No meg a fényre, amely ott van minden létezőben, a világ drámai és reményt keltő mozza­nataiban. P. Szabó Ernő A művész a Lépcsőn című fest­ménye előtt. 9 53 Megye és a Hunyadiak Mélyen a vár alatt Vonul egy kis csapat, Olyan rettegve lép, Most lopja életét... Kanizsa, Rozgonyi... Az alvó aluszik, A bujdosó búvik, Ha zörren egy levél, Poroszlót lőni vél Kanizsa, Rozgonyi A fenti sorokat Arany János V. László című balladájából idéztük. Az a történelmi ese­mény, amit Arany drámai erővel elevenít fel, közismert. 1456 novemberében Hunya­di László és hívei Nándorfehér­váron felkoncolták Cilléi Ulri­­kot. A vakmerő ifjút valószínű­leg hívei beszélték rá erre a bű­nös tettre. V. László király ezután tartva a Hunyadi család hatalmától, Lászlóra ruházta az ország főkapitányi tisztét és büntetlenséget ígért a Hunyadi fivéreknek. Ebben az ígéretben bízva fogadták el László és Má­tyás a király meghívását Budá­ra, ahol azonban vendégség he­lyett híveikkel együtt fogság várt rájuk. A rögtönítélő bíróság felségsértés címén halálra ítélte őket. Hunyadi Lászlót másnap Bu­dán lefejezték, Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén meg­szöktek a börtönből, Mátyást pedig a király magával vitte túszként Prágába. ...Az eseményeket az aláb­biakban örökítette meg Thu­­róczy János, a kortárs humanis­ta, A magyarok krónikája című művében: „...Cikléi Ulrik megölése után László grófot a királyi palotá­ban elfogták... Mátyás grófot pedig, aki mit sem tudott a báty­jával történtekről, bezárták a számára szállásul kijelölt budai várbeli házba... Miután a követ­kező nap elvirradt, fogságba ve­tették János váradi püspök urat (Vitéz János), továbbá Rozgonyi Sebestyént és Kanizsai Lászlót, ezeket a kiváló származásukkal, birtokaikkal és katonai vitézsé­gükkel ékeskedő férfiakat... meg néhány más embert is, akik László és Mátyás grófok iránt hűséggel és barátsággal visel­tettek, mivel a néhai János gróf úr gyermekkoruktól neveltette vagy tisztségre emelte őket. Amikor a grófok letartóztatá­sának huszadik napján elmúlt a vecsernye órája is, és a nap sze­kere nyugat felé tartott, László grófot Buda város bírája és es­küdt­jei kezére bízták, hogy vég­rehajtsák rajta a halálos ítéle­tet. És sok fegyveres őrizete alatt a budai vár elé vezették, és a Friss palotának nevezett sarok­kal szemben lefejezték... Pereg­tek a napok, és az Úr ezernégy­­százötvennyolcadik éve közel­­gett, azon a szerfölött sötétre borult éjszakán, amely Krisztus szentséges testének ünnepét (úr­napját, ami ebben az évben júni­us 16-ra esett) közvetlenül köve­ti. Buda várát felhőszakadás rázta meg, és a magas falai közé zárt foglyok az Alhévíz felé eső részen a vár meredek faláról két lepedő segítségével lebocsát­kozva, valamennyien kiszaba­dultak, csupán Mátyás gróf és Modrar Pál maradt a király fog­ságában... Amikor László király tudo­mására jutott a foglyok kiszaba­dulása, nagyon szívére vette, és nemcsak ő rémült meg miatta, hanem azok is, akiknek a foglyok őrzése volt a feladatuk. Az említett Rozgonyi Sebes­tyén és Kanizsai László ugyanis sok fegyveressel és nag rokon­sággal rendelkezett az ország­ban. A történet folytatása is isme­rős. 1458 januárjában az alig 15 éves Mátyást Szilágyi Mihály fegyveres támogatásával meg­erősítve királlyá választották. Az ifjú király sem uralkodása kezdetén, sem későbbi éveiben nem tette azt, amit környezete elvárt tőle. Mindenesetre trónra kerülése után a Hunyadi ház Hű­séges híveit megjutalmazta. Ka­nizsai László erdélyi vajda lett 1459-61-ben. Egy 1459-ben, Budán kelt oklevél pedig az alábbiakat mondja el: „Mi Mátyás, Isten kegyelmé­ből Magyarország stb. királya, jelen oklevelünk soraival adjuk tudtára mindenkinek, akit illet, hogy mivel kedves és hűséges hí­vünk, a nagyságos Kanizsai László úr, erdélyi vajda és test­vére, Miklós mindig megőrzen­dő hűséget tanúsított irántunk, oklevéllel is megerősítették fel­ségünknek tett esküjüket, ezen­kívül írásba adták, hogy amíg csak élnek minden várukkal, erősségükkel és házukkal min­dig hűségesek lesznek hozzánk mint Magyarország királyá­hoz... . ..ezért mi, mialatt az ő váraik és birtokaik Frigyes császár ke­zén vannak és vissza nem tudjuk adni, Lászlónak és Miklósnak, addig a Zala megyei évenkénti kamara-hasznot nekik adomá­nyozzuk jelen oklevelünkkel, amelyet titkos pecsétünkkel lát­tunk el, mint magyar király...” A kamara haszna, amit a Ka­nizsai testvérek Mátyástól kap­tak Zala megye királyi adóját je­lentette. Az elnevezése pedig onnan származik, hogy ez lépett a pénzváltási haszon helyébe. Károly Róbert állandó értékű aranyforintja előtt ugyanis a pénzváltási haszon abból szár­mazott, hogy a királyok állandó­an csökkentették a pénz nemes­fém tartalmát névértékének megtartása mellett. A pénzér­méket gyakran kivonták a forga­lomból, s a kötelező beváltáskor még beváltási illetéket is fizet­tettek. Ez a pénzverési haszon, illetve utóda a királyi egyenes­adó átengedése tisztességes jö­vedelemhez juttatta a Kanizsai családot. Dr. Bilkei Irén Mátyás király pecsétjének két oldala.

Next