Zalai Hírlap, 1997. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
1997-11-24 / 275. szám
1997. november 24., HÉTFŐ FÓKUSZ Konyhanyelvű világnyelv Zalaegerszegi találkozás a Gasztronómiai Világszövetség elnökével Mindenféle finomsággal megrakott svédasztalnál találkoztunk az egerszegi vásáron. Gondosan válogatott, ízlelgetett és elégedetten állapította meg: szakmailag abszolút nem lehet semmi kifogás. Végül rábökött a fényes-pirostetejű pogácsákra és ajánlotta: ezt semmiképpen sem hagytam ki. Együtt szemezgetni a Gasztronómiai Világszövetség elnökével tényleg exkluzív élménynek számított. Aztán nyugalmas helyet keresve beszélgettünk dr. Cey-Bert Róbert Gyulával. —Valójában mi a kedvenc étele? — A húst szívesen mellőzöm, többnyire nyers ételeket fogyasztok. Egész ősszel szőlőn, szilván éltem. Húsz éve meghalt a feleségem, magamnak nem főzögetek, meg aztán a legegészségesebb a natúr . Utazásaim során úgyis rákényszerülök az éttermi étkezésre. Itthon azonban a kedvencem a bajai halászlé keményre gyúrt metélttel. Szeretem a halpörköltet is túrós csuszával, a nyers savanyú káposztát fokhagymával és hidegen sajtolt tökmagolajjal. Jó hallgatni, ahogyan beszél a különböző népek konyhájáról, amelyet az adott nép kultúrája részének, az ősi történelem hordozójának, nemzeti tükörnek tekint. Egy nyelv, amit a hozzáértő könnyen megért. Úgy hozta a sorsa, hogy Európa gasztronómiai szempontból híres országában, Franciaországban végezte egyetemi tanulmányait, közgazdaságtant, szociológiát pszichológiát tanult, majd gasztronómiából doktorált. Sikeres marketing intézetet vezetett és gasztronómiai szaktekintély lett. Ma is szaktanácsadással foglalkozik, így helyzete megengedi a nagyvilági utazásokat és a különös, kalandos életet. Mongóliában, Tibetben, Kínában kapcsolatba került a turkológiai kutatókkal, ismeri a kínai eredményeket, amelyek publikációban is igazolták a hun-magyar legenda valóságalapját. Tapasztalta például Japánban, hogy a középiskolákban azt tanítják, a magyarok távoli európai rokonaik. Érdekelte a sámánok világa, így jutott el Burmába a maroknyi elnyomott kareniin néphez, s úgy fogadták maguk közé, hogy éppen fegyveres támadás érte őket. El kellett volna bújnia az asszonyokkal és gyerekekkel, de restellte volna és a férfiak közé állt a fegyveres harcban, így lett a nagykövetük az ENSZ-ben nem képviselt nemzetek szövetségében. Munkássága során a 7 milliós nemzet bekerült ebbe a szervezetbe, „térképre tette” őket és megszervezte a humanitárius segítésüket. A szabadságvágy, a nemzeti önérzet életének nagyon fontos része volt mindig. A gyökerei 1956-ban kapaszkodnak, amikoris kaposvári diákként természetesnek érezte Budapestre utazni és részt venni a forradalmi eseményekben. A 17 éves diák emiatt kényszerült elhagyni az országot. '93-ban tért haza, s a Somogy megyei Bárdudvarnokon él. A táplálkozástudománnyal és gyógytornával foglalkozó lánya ugyanott építkezik és erdész fia Svájcból szintén hazatér. Halastavat alakítottak ki, s azon munkálkodnak, hogy a természetességhez visszatérve a biokultúra széles körben teret nyerjen. — A magyar konyha valaha a világon az első tízbe tartozott gazdag zöldfűszerezésével, ízkombinációival, s Erdélyben ez még megtalálható. Az édes-savanyú ízek jellemezték, citromot, télen savanyított káposzta levét használták. Ma ki tudja már mi az a cibere és mit lehet kezdeni a savóval salátakészítésnél? Az édesítőszer a méz volt. A mostani magyar konyha kifejezi a nép pesszimista lelkületét, az ízetlen sültek, rántott húsok teszik egysíkúvá az étrendet, a fűszer a bors, a paprika. Ez a fajta étkezési rendszer egészségtelen. A modern, egészséges étkezési szabályok tanítását már az óvodában kellene kezdeni. Az országos képzés is gyenge, az ismeretterjesztés pedig hiányzik. Sajnos, még rossz diétát is láttam... — Milyen a valódi egészséges táplálkozás? — Húst lehet fogyasztani, de célszerűbb a halakat, elsősorban a tengeri halakat az asztalra tenni. Emellett a friss zöldségek, gyümölcsök nélkülözhetetlenek. Ezekkel nagyon változatossá tehető az étkezésünk. Dr. Cey-Bert Róbert Gyula azonban nemcsak az ételek szakértője, hanem a boroké is. A nemzetközi borszövetség elnöki tisztét is betölti. A vásár gasztronómiai estjére maga válogatta össze a jóféle nedűket. — Több magyar bor versenyképes. A fehérek közül a somlói furmint, általában a balatonfelvidékiek, a Káli medencében termesztettek és természetesen a tokajiak. Most itt kiváló zalai borokat kóstoltam, ízlettek a pogányváriak és egy régi magyarfajta, a Pintes, amiből a világon egyedül Zalában van öt hektárnyi. És el ne felejtsem, nagyon finom a Cserszegi fűszeres. A magyar borok érdekes harmóniája a nagy érték. A különös ember természetesen hazáját is menedzseli a nagyvilágban. Párizs 7 legdivatosabb éttermében szervezett az elmúlt hetekben Magyar Hónapot, amit személyesen nyitott meg. Nem titkolja nagy tervét, miszerint a következő Gasztronómiai Világkongresszus színhelye 1999-ben Budapest lesz. Bozsér Erzsébet (Melles Ferenc felvétele) Fiatalodnak az örömlányok Nincs a világon olyan szakértő, aki vállalkozni merne a hazájában működő prostituáltak számának becslésére. Ez alól a téma magyarországi ismerői sem kivételek. Még a két világháború között is tartózkodóan nyilatkoztak, pedig akkor még hivatalosan regisztrálták az örömlányokat. De hangsúlyozták: a titkos kéjnők serege feltehetően kétszer-háromszor akkora lehet, mint a számbavetteké. E bevezetővel adott magyarázatot a mai bizonytalanságokra Kránitz Mariann kriminológus, aki kutatásai alapján ugyanakkor határozottan állítja: mind fiatalabbak az örömlányok. — Tisztes családanya létére hogyan került közel a prosttutáltakhoz? — A nyolcvanas évek elején kezdeményezett, társadalmi beilleszkedési zavarokkal foglalkozó tárcaközi kutatási program egyik aliránya a bűnözés volt. Ennek lett letéteményese munkahelyem, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet. A kapott témakörön belül vizsgálnunk kellett az úgynevezett élősdi bűnözést is, azaz a prostitúciót és járulékos jelenségeit, valamint a közveszélyes munkakerülést. — Ezek szerint kutatói feladatként kapta, hogy találkozzon a prostituáltakkal. — Nem. Mivel akkor a prostitúció még büntetendő volt, ahogy a szaknyelv mondja, ténykutatást folytattunk. Százával dolgoztuk fel az üzletszerű kéjelgés miatt indult büntetőügyek aktáit. Ezekből többek között azt állapították meg, hogy a két világháború közötti bárcásokéhoz képest legalább egy évtizednyit csökkent a prostituáltak kora. A nyolcvanas évek elején már zömmel 18-23 év közöttiek voltak a „titkos kéjnők”. — Ehhez képest ma? — Mivel foglalkozásuk már nem büntetendő, az interjúkészítés módszerével szerezhetek erről ismereteket, vagyis alanyaim egymásnak ajánlanak beszélgetésre. Arra jutottam, hogy e tevékenységben egyre inkább részt vesznek a 16-17 évesek, sőt megjelent a gyermekprostitúció. — Van-e arra magyarázat, hogy a ma már öntudatos gyerekek miért mennek bele a szörnyű munkába? —Erről sokat ír a nemzetközi szakirodalom. A megállapítások érvényesek nálunk is. Eszerint a pénz az egyik motiváló tényező. Tetszik a gyereknek, hogy egy óra alatt annyit keres, mint nevelője fél évi munkával. Szerintem legalább ennyire fontos motiváció a kalandvágy is. Hogy érdekes emberekkel találkoznak, akik rájuk figyelnek, a felnőttek megfizetik, kézről kézre adják őket. Azt hiszi a gyerek, hogy ő a központ. Hogy önmagáért szeretik és felnéznek rá. Ehhez azért tudni kell, hogy többségük súlyos lelki sérüléseket hordoz magában. Sokat bántották már őket felnőttek, ütötték-verték vagy megerőszakolták őket, esetleg félbe tört a családjuk vagy éppenséggel kivetette őket. — Ezek szerint a gonosz szülők gyermekeiből lesznek a prostituáltak? — A mai prostituáltak jelentős része állami gondozott volt. A másik nagy kör abból az etnikai körből kerül ki, amelynél a megélhetésnek ez a módja csaknem természetes. De tudunk arról is, hogy például Észak-Magyarországon, ahol nagy a munkanélküliség, a nyomor, szabályos adásvételi szerződéssel értékesítik a gyereket. — Vagyis feláldozzák. — A ma uralkodó szemlélet valóban az áldozatot látja a prostituáltban. A problematika központi figurájaként kezeli magát a prostituáltat. Valójában azonban csak elméletileg az. Gyakorlatilag ő a legkisebb pont a szereposztásban. Rátelepednek. Most már nem a klasszikus kerítők, stricik szipolyozzák ki őket, hanem intézmények, jogi személyek. A masszázs szalonban, a peep showban, a bordélyokhoz hasonlítható házi prostitúciós helyeken. Nagyon kevesen tudnak „szabadúszóként” megélni. És nagyon ritkán sikerül kiszállni ebből a körből. —Intézete részt vett a prostitúciós törvénytervezet előkészítésében. Ad az örömlányok számára valami védelmet, ha elfogadja a parlament? — Esetleg annyiban, hogy az országutak mellől, a közterületekről egy körülhatárolt területre, a türelmi zónákba tereli a tevékenységüket. De ez is nagy problémákat vet fel. Az egyik polgármester például mondta nekem: „Az én településem kicsi. Van néhány mellékutcája, egy főutcája, egy főre. Mindegyikből van okom kitiltani őket. Akkor pedig mi marad nekik? Csakis a temető. Oda meg a lányok nem akarnak menni”. E. I. ZALAI HÍRLAP . A közigazgatás feladata az állampolgár szolgálata Aki a köz szolgálatát vállalja, akkor felelhet meg e munka követelményeinek, ha jó szakmai alapokkal rendelkezik és kedvező emberi tulajdonságai vannak: türelmes, emberséges, képes elviselni kisebb-nagyobb konfliktusokat, amelyek törvényszerűen járnak ezzel a tevékenységgel. — Milyennek látja e jelentős réteg helyzetét Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára? — Abból kiindulva, hogy jogállamban a közigazgatás jogszerűségre, etikusságra épülő szolgáltatást jelent, a közigazgatási dolgozóknak az ügyintézés során mindvégig érezniök kell: az állampolgárért vannak, az ő szolgálatukban állnak! Aki ezt nem képes megérteni, e normákkal ellentétesen viselkedik, az nem alkalmas e pályára és nem is maradhat ott! Szakszervezetünk fellép minden ilyen jelenség ellen és elítéli azt a munkavállalói magatartást, ami szégyent hoz e pályára, az itt dolgozókra. Érdekképviseleti, érdekvédelmi munkánk csak akkor lehet hiteles, ha van ehhez erkölcsi alapunk — állítja a főtitkár. —Milyen gyakori az elítélendő közalkalmazotti, köztisztviselői viselkedés? — Teljes felelősséggel állíthatom, hogy kivételes esetnek számít a jogszerűség, illetve az erkölcsi normák megsértése. A több mint százezer közigazgatási dolgozó meghatározó többsége az írott és íratlan szabályok szerint végzi munkáját. Ezért igazságtalan a helytelen általánosítás, amikor a kevés kivétel elítélhető cselekedetei alapján mindenkit egy kalap alá vesznek. A magyar közalkalmazottak számára létezik-e valamiféle magatartási kódex, amely tartalmazza a kívánatos magatartási szabályokat, normákat? — Magyarországon egyelőre ilyen szabálygyűjtemény még nincs. Ismereteim szerint Európában a skandináv országokban, az Egyesült Királyságban létezik a közhivatalt ellátók magatartását előíró szabálygyűjtemény. Az ebben foglalt, morális követelményeket nagyon szigorúan be is tartják, habár a jogi számonkérésre nem ad lehetőséget, ha valaki megsérti ezeket a normákat. Léteznek a szokások, hagyományok alapján íratlan, erkölcsi normák, amiket minden értelmes, kulturált ember magáénak vall, olyanok, mint az emberséges bánásmód, a becsületesség, a megértés, idősek, nők tisztelete, a gyermekek védelme, hogy csak néhányat említsek. — Milyennek látnak bennünket a közszolgálatban dolgozók? — Az állampolgár a valódi vagy vélt igazát keresi, az ügyeit intézi az államigazgatás különböző képviselőinél. Milliók fordulnak meg a közhivatalokban, sokszor megesik, hogy az ügyfél bánik gorombán, embertelenül az ügyintézővel. A közszolgálat dolgozójának mindezt a jogszerűség, a törvényesség a józan belátás határáig tolerálnia kell. De mindent nem köteles ő sem eltűrni, hiszen őt is megilletik a minden állampolgárnak kijáró jogok! M. J. Reflektorfényt a magyar nőkre Az MNOSZ szerepvállalása ma is fontos társadalmi tényező A minap — a Zalai Nők Egyesülete és a társrendezői meghívására — Zala megyében járt a Magyar Nők Országos Szövetségének elnöke, Asbótné Torma Judit. —Mindig szívesen jövök Zalába — mondotta bevezetőként. — Hiszen, amikor kiderült, hogy bármi történjen is az országban, szükség van egy független női szervezetre. Zala az egyik leghatározottabb támogatója volt ennek az új típusú, pártoktól független, a nők esélyegyenlőségéért harcolni akaró szerveződésnek. —Milyen ma a női szerep hazánkban? — A változások mindig hátrányosan érintik a nőket. Amikor bekerültünk a munka világába, nagy árat fizettünk az anyai szerepben. Bár ez is része volt annak a szocializálódásnak, mely kialakította azt a mai magyar női modellt, amelyhez a jövő század elejére lassan elérünk. A mai nők nem könnyű helyzetét súlyosbítja az, hogy az életkörülményei rendkívül megváltoztak és ebben a helyzetben nagyon sok információra, támaszra, ismeretre volna szükségük, ahhoz hogy haladni tudjanak magukkal a változásokkal. Szembe kell nézni a munkanélküliséggel. A gyönyörű anyai szerep ma csak ígéret, anyagi háttere nincs meg. Ha elveszti egy nő az állását, új munkahelyet nem tud találni. Lehet ennek oka éppen a kora, férjezett vagy leány volta. Az idő is azt igazolta, szükség van a nők érdekeit vállaló, értő szervezetekre, akik felhívják a társadalom figyelmét arra, hogy az ország lakosságának több mint fele eleve hátrányos helyzetben él. —Létezhet ma női lobby? — Azt nem hihetjük, hogy a parlament 11 százalékos női aránya képes lenne erre. Ezért hoztuk létre a Női Akadémiát, hogy közéletre tanítsuk az erre a szerepre vállalkozókat, hogy felkészítve őket, egyenragú partnerek lehessenek a parlamenti jelöltek között. Nehéz egy hölgynek — akit szeretek, akit becsülök és felkészültnek tartok — azt javasolni, alakítsa át magát azért, hogy a mai parlamneti környezetben elfogadják. Én azt gondolom, a környezetet kell változtatni, azért, hogy vágyódjanak oda a nők. Mert a pénzzel, információval, tudással járó változás a hatalom kezében van. Ott, ahol a törvények születnek, ahol a rólunk szóló határozatok készülnek. Remélhető, hogy majdan úgy fognak alakulni a választási listák, hogy egy férfi, egy nő... Finnországban ez már a bevett szokás. — Hamarosan választásokra készülünk. Van-e a Nőszövetségnek valamiféle recepetje erre nézve? — A nőknek a nagy túlélési készségére lehet számítani. Kívánságlistát, azt, hogy mit vár el, bármely szervezet önmaga is összeállíthat, mi azt kérjük, hogy egy 5 percre kerüljenek a nők reflektorfénybe. A változásoknak mindenképpen közérzetjavító intézkedéseknek kell lenniük, de klucsszó a párbeszéd. Az ország fele várja ezt a megszólítást mindazoktól, akik az ország közéletében most szerepet játszanak. A nők el akarják mondani véleményüket, hallatni akarják észrevételeiket, kritikájukat a meglévő bajok orvoslásáról, és azt is szeretnék tudni, miért keletkeznek folyton újak. A mai nőtársadalom nagyon türelmetlen, és érzéketlen a közéleti gyakorlat iránt. Egyre kevésbé hiszi el, hogy a saját belső igényeink, a lakosság érdekeinek érvényre juttatása helyett szükséges a más igényeknek és szokásoknak mindenáron való megfelelés. Nem hiszi el, hogy ennek kell uralnia és vezérelnie a politikai tetteket és a gazdasági lépéseket. — A női választók várják a megszólítást? —Igen, elvárják, hogy a politikai pályára igyekvők kérjék a véleményüket. És azt, hogy kellő ismerettel felvértezve, a javítani akarás szándékával tegyék ezt. Nélkülözhetetlennek tartják ma a nők, hogy az ígéretek mellett konkrét, garantált pénzügyi lehetőségek sorakozzanak fel, hogy ne lógjanak a levegőben be nem váltott ígéretek. Igénylik és kérik, hogy megfontolt hazai érdekek mentén kidolgozott, érvekkel és tényekkel alátámasztott programokra hívják meg őket olyan jelöltek, akik elsősorban a köz érdekeit tartják szem előtt és képesek azt egyéni érvényesülésük elé helyezni. — Már többször bebizonyosodott, hogy döntő a nők szavazata. — Valóban, és bízzunk abban, hogy a világ egyenlő esélyekkel, félelem nélkül lakható, élvezhető lesz nők és férfiak részére egyaránt. — na —