Zalai Hírlap, 1999. május (55. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-26 / 120. szám

1999. május 26., SZERDA KULTÚRA Abszurd, ironikus, de bájos Nagy Natália bár mostanában gyakran dalol, nem tör énekesi babérokra Nem csupán énekel, produk­ciójába a közönséget is bevonja. Végiglejt a padok között, táncra kéri a férfinép szerencsésebb­­jeit, később gyerekeket hív szín­padra afféle rögtönzött, bájos kórusnak. Fellépését követően sem menekül a kulisszák mögé, aki kívánja, dedikált képet kap, és szívesen elbeszélget minden érdeklődővel. Nagy Natáliával hétfőn talál­kozhatott az egerszegi vásár kö­zönsége, ennek kapcsán váltot­tunk szót mi is a művésznővel. —A nagyközönség ismerheti a népszerű Besenyő családból, a nagy sikerű Csinibaba című filmből, most pedig mint énekes lépett színre. Fontosnak tartja, hogy mindig egy kicsit mással foglalkozzon? — Igen, több mindent szeret­nék párhuzamosan csinálni, bár ez a lemez, a Zsákbamacska minden nő című, amiről most énekeltem, valamilyen szinten ugyanazt a vonalat képviseli, ami anno jellemző volt rám. Ki­csit abszurd, ki­csit ironikus, de mégis kedves. Ezeket a dalo­kat kimondot­tan bájosnak tartom azzal együtt, hogy a szövegük, nyel­vezetük ma már nagyon vicces­nek hat. Úgy érzem, valójában azt folytatom, amit eddig csinál­tam, csak éppen dalban és nem prózában. Húsz dalt énekeltem lemezre, valamennyire valóban eltérek az eddig tőlem megszo­kott műfajtól, és tulajdonképpen kirándulásnak szántam. — Ez összecseng azzal, amit édesapja, Nagy Bandó András nyilatkozott egyszer, miszerint az ember gyermekként minden­re nyitott, aztán mindent elfelejt. — Ez is benne van. Termé­szetesen az ember szeretné ma­gát kipróbálni többféle dolog­ban. Azonban nem tartom ma­gam énekesnő­nek, nem is volt szándékomban ilyen babérokra tömni. Azt gon­doltam, hogy ezek a régi dalok rendkívül közel állnak a stílu­somhoz, hiszen vidámak, kissé infantilisek, és úgy éreztem, el kell őket énekelnem. Talán a fia­talabb generációk részére is nyújthat újat, illetve az időseb­bek számára felidézheti a régmúltat. — Mivel rukkol ki legköze­lebb? — Most azzal telnek a napja­im, hogy járom az országot ez­zel a lemezzel, illetve készülök az őszre. Szeretnék egy zenés estet prózával elegyítve, igaz, még számomra is embrionális állapotban van mindez. Az elmúlt évadban a Hotel Menthol című darabban játszottam, amit a következő évadban folytatok. Önállóan dolgozom, konkrét tervem nincs a jövőre vonatko­zóan, bár érkeztek felkérések, semmi sem biztos. —A nyár munkával telik vagy pihenéssel? — Szeretnék pihenni, ha csak pár napra is, de jó lenne elutazni, mert utazni nagyon szeretek. Valószínűbb azonban, hogy ké­szülök az őszre, és lehet, hogy majd csak jövő januárban me­gyek kicsit melegebb éghajlatra. — péter — A nyár jobbára munkával telik majd Nagy Natália az egerszegi közönség közvetlen közelében (Pezzetta Umberto felvétele) A fű, a virág, az erdő, a rét — Labdával és ecsettel a kezemben születtem — említi tréfásan a Csesztregen élő Zsupán József azt az alternatívát, amit a sors felkínált neki. A labdarúgásban az ifjúság a réti válogatottságig vitte, mégis közkedvelt tájképfestő lett. — Édesanyám nővérének férje, Kulcsár Endre volt az, aki festett, és már két-három éves koromban ott ültem mellette, te­hát a festészet szeretetének be­­plántálása tulajdonképpen ek­kor történt meg—idézi fel a leg­korábbi emlékeket a csesztregi festő, kiben még általános isko­lás korában Paksa Imre művész­tanár fedezte fel a talentumot. A nagykanizsai középiskolás évek alatt az ecset és a vászon még háttérbe szorult, ám évek­kel később Borosán Gyula, az MMIK igazgatója felkarolja a tehetséges fiatalembert, aki ugyan a tájképfestészetre speci­alizálódott, de festményein megjelenik minden, ami — úgymond — a vászonra kíván­kozik. — Nagyon megragadott a nyugat-dunántúli, a zalai táj, a természeti környezet. Úgy gon­dolom, valahol kötelességünk is átmenteni az utókornak őseink építési stílusát, amit a szocialis­ta kockaépítés a városokban szinte teljesen eltüntetett—ma­gyarázza a falusi életképek, a hegyi pincék jelenlétét képein. —A tájképfestészettel pedig azt a természeti szépséget szeret­ném megmutatni, amit a felüle­tes szemlélő talán nem is vesz észre. Az említettek mellett—főleg az utóbbi időben — Zsupán Jó­zsef képein egyre gyakrabban jelennek meg más témák is. A dalmát tengerpart, az európai városok, és a hazai művészvi­lágban oly' kedvelt szentendrei utcák adták a legújabb inspirá­ciókat. — Ezek legtöbbje utazásaim során keletkezett, illetve egy Rab-szigeti alkotótáborban ké­szültek. Szentendre azért kedves számomra, mert sok olyan témát kínál fel, amit szeretek festeni— utal a kő- és cseréprengetegre. A csesztregi festő képei nem­csak témájuk és kidolgozottsá­guk miatt közkedvelt, hanem az egyéni festészeti stílus miatt is. Zsupán József egy különleges alapozás után — amelynek tit­kát nem árulta el — saját készí­tésű vékony spaknival viszi fel az olajfestéket a farostlemezre, és ettől válnak képei markánsan egyedivé. Magyarország szinte minden jelentős városában volt kiállítása, de Párizs, München, Bécs közönsége is megtekint­hette már festményeit.­­—Az eltökéltség és kitartás a két legfontosabb tulajdonság, ami kell ahhoz, hogy valakiből festő váljék — fogalmazza meg röviden ars poeticáját a csesztre­gi művész, ki saját bevallása szerint a mai napig is leginkább saját kedvtelésére dolgozik. — gyuricza — Zsupán József Egy, a táj­beli látványélményben fogant festmény ZALAI HÍRLAP 11 Csapdába esve A legenda szerint a magya­rok a külföldi színtereken leg­inkább arról ismerhetők fel, hogy utolsóként lépnek be a forgóajtón, s elsőként jelen­nek meg a túloldalon. Termé­szetesen a többi nációnak ugyancsak megvannak az ef­féle ismertetőjegyei, ezek többnyire vaskos előítéletek­ként épülnek be tudatalattink nem is annyira rejtett zugai­ba, minek következtében időnként aztán jól pofára esünk, mert Párizsban ugyanúgy bottal üthetjük a bőröndünk nyomát, mint mondjuk Moszkvában. No, egy angol forgatócso­port a fejébe vette, hogy utá­nanéz ezeknek az előítéletek­nek, az eredmény a Spectrum televízióban látható kedd es­ténként, Turistacsapda cím­mel. Azt találták ki, hogy négy különböző — angol, ameri­kai, német és japán — náció turistacsoportját teljesen azonos körülmények közé he­lyezik egy-egy hétre, aztán jól megfigyelik, hogy hogyan vi­selkednek. Alkalmas helyszín­ként egy, a világtól viszonylag jól szeparált mediterrán üdü­lőszállót választottak ki, ahol gondosan elrejtettek 30 mik­rofont és 11 kamerát. Arról pedig, hogy a szemmel tartott turisták azonos szituációkban nyilvánulhassanak meg, a csoportokba beépített 2-2 szí­nész gondoskodott. Nem tu­dom sajnáljuk-e avagy örül­jünk neki, hogy a magyarok kívül rekedtek a forgatócso­port érdeklődési körén. Az egyik mesterségesen előidézett helyzet például azt kívánta felmérni, hogy a négy nemzet fiai-lányai hogy­ vi­szonyulnak a potyázás lehető­ségéhez. Miután a beavatott csapos elhagyta posztját, a bárpultnál ücsörgő beépített ember ingyen piát kezdett osz­togatni a csoport tagjainak. Az angolok láthatóan roppant zavarban voltak, egyikük-má­­sikuk inkább oda se nézett, TV-jegyzet ahol a dolgok történnek, de elfogadták. Az amerikaiak nem illetődtek meg, mondhat­ni élvezettel használták ki a lehetőséget. Nem így a néme­tek és a japánok, akik közül senki(!) sem fogadta el az in­gyen italt. Sőt, az egyik távol­keleti házaspár beszámolt a csaposnak a próbálkozásról, nehogy azt higgye, hogy a ja­pánok mind olyanok, mint az az egy. Az is kiderült, hogy a hű­vösnek ismert angolok visel­kedtek a legoldottabban, s a legnagyobb rendetlenséget is rendre ők hagyták a szobáik­ban. A németek és a japánok persze rendszeretők — lám nem mindegyik sztereotípia dőlt meg a kísérlet során. Mint ahogy a legtöbb sört sem a németek fogyasztották el az egy hét alatt, hanem a britek, 745 üveggel. Hozzájuk képest a japánok éppen csak kortyol­gattak, 104 palacknak néztek a fenekére. Terjedelmi okok miatt itt sajnos véget kell vetni az ér­dekességek felsorolásának. De a filmsorozat még műso­ron van. — szente — ZALAI HÍRLAP Játszva nyerhet! ■■■■MB Akciónk 1. fordulójában az alábbi olvasóink nyertek 5000 Ft-os takarékbetétkönyvet: Hajgató Violetta Zalaegerszeg Németh Gábor Zalaudvarnok Ferenczi István Zalaegerszeg Jakab Árpádné Pusztamagyaród Pörsné Lenner Mónika Zalaegerszeg Horváth László Zákány Pandur Rita Hévíz Csimszi Dezsőné Nagykanizsa Nágel Miklósné Kemendollár Devecser József­né Zalaegerszeg A nyeremények átvehetők a Pannon Lapok Társasága Zala megyei terjesztési irodájában hétköznap 8-16 óráig. Cím: 8900 Zalaegerszeg, Ady u. 62. Telefon: 06/80/331-487 P­annon Lapok Társasága Zalai Hírlap - -■ Wy®

Next