Zalai Hírlap, 2000. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-25 / 71. szám

2000. március 25., SZOMBAT HÉTVÉGE-HITVILÁG Zarándokút a Szentföldön Megadatott számára, hogy felkeresse a kereszténység böl­csőjét. Karol Wojtyla, Krakkó egykori érseke, a „lengyel pá­pa" — már életében — örökre beírta magát a krónikákba. Uta­zásaival, kibocsátott enciklikái­­val, verbális megnyilatkozásai­val. Az egyháztörténészek — még pápává való választása előtt — úgy jellemezték, hogy a zsinati tanácskozásokon több kérdés megtárgyalásakor türel­metlenebb, mint közvetlen elöl­járója — Wisinszky bíboros. II. János Pál több mint húsz éve lépett Szent Péter örökébe; a historikusok által róla alkotott árnyaltan negatív képet sokszo­rosan pozitívra fordította. Biz­ton állíthatjuk: kevés pápa tett annyit egyháza megújulásáért, mint ő. Nincs a világnak tán olyan országa, ahol már ne járt volna. Nem egy helyen többször is megfordult, ott is, ahol a hívők döntő hányada nem római kato­likus valláson él. Dél- és Közép- Amerika, az Újvilág északi ré­sze, Afrika, Ázsia, Európa vizi­­tációk után—megkoronáztatott a jubileumi év. Őszentsége a bibliai földön jár, a kétezer éves kereszténység bölcsőjénél. Szol­gálva egyházát, híveit, nemkü­lönben a más valláson élőkhöz való közeledés missziós munká­ját végzi. Fáradhatatlan ener­giával, bölcsességgel, tapintat­tal, megértéssel. II. János Pál, az utazó pápa. Őszentsége a Közel-Keleten, mti-fotó Határon innen, s túl Először Törökbálinton, Prohászka püspök hívására A zalaegerszegi rendház zú­zalékkővel borított parkolójá­ban, „SK” felségjelzésű Skoda szuszogja ki a belegyömöszölt kilométereket. A járgány az „eskától” kuriózum, szlovák autót mostanság alig látni me­gyénk útjain. A Notre-Dame pa­tinás épületének tövében — is­merve az alapító atya, Pierre Fourier fáradozásait — csak az ugrik be — a rend pozsonyi há­zából érkezett (magyarul per­fekt beszélő) nővér. Meglepetésünkre ízig-vérig franciával találkozunk. Stepha­­ne-Marie Boullanger, a Notre- Dame szlovákiai intendánsa kormányozta a Skodát Pozsony­tól Zalaegerszegig. A Miasszo­nyunk Rend generálisa, Marie Armelle, az ő örökébe lépett pár évvel ezelőtt. Pár szót sikerült is váltanunk St. Boullangerrel. Ki ne tudná, a rend a Kárpát­medencében századunk húszas éveinek elején lelt otthonra. Tö­rökbálinton, Pécsett, Zalaeger­szegen és Pozsonyban. A legpa­tinásabb épületei —joggal lehe­tünk erre büszkék — az egykori magyar királyi koronázó város­ban és Egerszegen maradtak meg. A bársonyos forradalmat Forradalmak ajtókat zárnak és nyitnak követően már „mozgolódhat­tak” az egyházak Csehszlová­kiában is; pár év demokratikus házasság után a felek válópörre vitték a dolgot. Ilyen — állandó mozgásban lévő — világban in­dította újra pozsonyi iskoláját a Notre-Dame. — „Odaát” jóval előbb visz­­szaköltözhettünk, mint Önöknél — tudtuk meg a nővértől. — Pozsonyban már 1991-ben át­vehettük egykori ingatlanunkat. Magyarországon csak évekkel később. De nem hallgatom el azt sem, rendünk Csehszlovákiában lepusztult, siralmas állapotban lévő épületet kapott vissza. Az első demokratikusan választott csehszlovák kormány—pótolva az elődök mulasztását—anyagi segítséget adott. Rendünk az ál­lami támogatás sokszorosát tet­te hozzá ahhoz, hogy újrakezd­hessük munkánkat. Pozsonyi in­tézetünkben főképp pedagógu­sokat képzünk, az iskolában civil tanárnők-tanárok is oktat­nak. Egy lépés előre—Malacky (lélekszámban, területét tekint­ve Zalaegerszeghez hasonló nagyságú város) római katoli­kus gimnáziumában is adnak órákat testvéreink. Örömmel fo­gadták a Notre-Dame nővéreit egy olyan intézményben, ami jogilag nem a miénk. Marie Armelle tizenöt or­szág kongregációjának mun­káját felügyeli-igazgatja. Az általános főnöknő óhaja, hogy a szlo­vákiai oktatási in­tézményekhez ha­sonló, nyitott szel­lemiségű katolikus kultúrközpont le­gyen a zalaeger­szegi Notre-Dame Rendház. Általános iskolájában, gimná­ziumában — leendő kollégiumában — öröm legyen tanul­ni, tanítani, élni. A rend idén nyáron felújítja a vissza­kapott épületszárny jó részét — a pénztárca Rómában is kimeríthető, egy­szerre minden nem megy —, s aztán a többi a reményteli jövőé. Amit Marie Armette így foglal össze: — A családok, vagy talán jobb, ha úgy mondom: barátaink összefogása, segítsége is kell ah­hoz, hogy terveink megvalósul­janak. A Notre-Dame energiá­nak nincs híján. Az egyházme­gyével, a város és a környező te­lepülések lakóival összefogva reményeink mielőbb valósággá válhatnak." Úgy érzem — nem először járok itt —, nagyon sok barátunk él a városban, a fal­vakban. Hozzájuk szólunk, s a hívó hang­ján meghallgattatik. A. L. Bővülőben a „vallási piac” A kereslet-kínálat ezen a területen is kezdi éreztetni hatását Nemrégiben jelent meg az a kiadvány—A kétezredik eszten­dő — Végítélet vagy jubileum? címmel —, amit tankönyvként is használnak a Károli Gáspár Református Egyetemen. A könyv az Ökumenikus Tanul­mányi Központ közreműködé­sével készült. Egyik fejezete az új vallásokról szól. Szakértő­ként dr. Tóth Károly evangéli­kus püspök, a központ vezetője működött közre a kiadvány elő­készítésében. Vele beszélget­tünk a kiadvány kapcsán. — Mi jellemzi az új valláso­kat? — A piacgazdaság megjelent vallási területen is. Akár a diva­tos árukat az üzletek polcain, úgy reklámozzák magukat az új egyházak, vallási mozgalmak, vallási köntösbe bújtatott világ­nézetek és „lelki gyógymódok.” A korábban illegalitásba szorult kísérletek felszínre kerültek, a vallási pluralizmus hozzánk is elérkezett. Mindennek követ­keztében a „vallási piac” egyre színesebb, sokrétűbb, és egyben áttekinthetőbb is lett. Piaci sza­bályok, a kereslet és a kínálat törvényei érvényesülnek e terü­leten is. —A közvélemény képes meg­ítélni, hogy valóban új vallásról van szó, vagy esetleg kalandor, netán üzleti vállalkozásról? — Tény, hogy a „művi” val­lások — éppen a közvélemény tájékozatlanságát kihasználva — veszélyes eszméket is ter­jeszthetnek vallási mázzal le­öntve, valójában a vallástól me­rőben idegen, erőszakos üzleti érdekeket leplezve. Vigaszta­lást, reményt, teljes életet ígér­nek az ilyen mozgalmak, és a mai tétova, boldogságot, az élet értel­mét kutató ember gyakran „be­dől” az álságos filozófiáknak. Éppen ezért sokkal több valós in­formációra van szükség az eliga­zodáshoz az evangéliumi tanítás alapján. Nem ítélkezni akarunk és megbélyegezni, de az elköte­lezett keresztyén hit és tanítás mércéjét alkalmazva kívánjuk felhívni a figyelmet és bemutat­ni, hogy az új vallások némelyi­ke családot, egészséget, társadal­mat is romboló tevékenységet próbál népszerűsíteni. Tapasztalat Sokan „bedőlnek” az álságos filozófiáknak — Ez nem mond ellent a val­lásszabadság demokratikus ér­tékrendben történő biztosításá­nak? — A vallásszabadság alapjo­ga nem szakítható el az emberi alapjogok egészétől, az emberi méltóság és személyiség szabad fejlődésétől. Szabadságjogra hi­vatkozva nem lehet például tétle­nül szemlélni sem az öngyil­kosságot sem a testi és lelki ön­pusztítást. —Milyen vallástípusokról be­szélhetünk ma? — A szociológia a követ­kező kategóriákba sorolja a val­lásokat: egyházak, szekták, kul­tuszok, okkultista jelenségek, pszichotechnikák, manipulációk és világvallások. Egyházak a nagy történelmi felekezetek, melyek az emberi élet és tár­sadalom egészéhez szólnak, és hagyományos kulturális érté­keket képviselnek. Szekták az ezen egyházakból kivált cso­portok, amelyek a keresztény hittételek némelyikét a többi rovására hangsúlyozzák, tag­jaiktól szigorú életmódot köve­telnek, elvetik az „elvilágiaso­­dott” életszemléletet. A kul­tuszok az uralkodó kultúrával szemben más kultúrát képvi­selnek — főként Európán kívüli kulturális hátterű vallásokat akarnak meghonosítani a „ke­resztény kultúra” területén. Vannak keresztény hagyomá­nyokra épülő kultuszok is. Romboló, destruktív kultuszok azok a vallási csoportok, me­lyek hipnotizálják követőiket, képtelenné teszik őket az önálló döntésekre. Okkultizmus az ösz­­szefoglaló megnevezése azok­nak az irányzatoknak és prak­tikáknak, amelyek azt állítják, hogy képesek a titokzatosság­hoz, a végtelenhez, a sötétség erőihez kapcsolatot teremteni, vagyis „cimboráinak” a túlvilág­gal. Szoros kapcsolat áll fenn köztük és a mágia, a spiritizmus és a különféle babonák között. Pszicho-technikák és manipu­lációk azok a jelenségek, ame­lyek a tudományos pszichológiai módszereket megtévesztő mó­don keverik az okkult hiedel­mekkel. A világvallások, az isz­lám, a buddhizmus, a hinduiz­mus teljesen más kategóriába tartoznak, bár modernizált nyu­gat-európai formáik kimerítik a kultusz fogalmát. Leopold Györgyi ZALAI HÍRLAP . Az új vallási m­ozgalmak A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumának együtt­működésével vizsgálat és tájé­koztató füzet készül az új val­lási mozgalmakról a Szegedi Tudományegyetem Vallástu­dományi Tanszékén, illetve az azon belül újonnan létreho­zott információs és dokumen­tációs központban — erősítet­te meg az Új Ember című katolikus hetilap értesülését Schanda Balázs minisztériumi főosztályvezető, valamint az egyetemi tanszék illetékese. Az eddigi értesülések szerint a minisztérium azt kérte a tan­széktől, hogy még az első félév folyamán készüljön el valamifé­le kézzel fogható összesítés a vallási mozgalmakról. Úgy tud­ni, a hivatalosan már működő kutatócsoport szándéka az, hogy a jövőben rendszeres kap­csolatot tartson valamennyi lé­tező — bejegyezett, illetve a hi­vatalos nyilvántartásban nem szereplő—vallási csoporttal, és minél több információt gyűjtsön ezekről. A vallási közösségekről és az úgynevezett szektajelenségről szóló tájékoztató sorozat első füzete előkészítés alatt áll. Az Új Ember című lap cikke sze­rint az említett kezdeménye­zéssel a minisztérium célja, hogy a közvélemény minél szélesebb köre alapos és pontos információhoz jusson az új vallási mozgalmakról. „A szek­tajelenségként ismert társa­dalmi tünetegyüttesről” ké­szülő, ismertető jellegű kiad­vány, valamint az adatgyűjtés a kezdeményezők reményei sze­rint segíti majd a hatóságokat, a szülőket és a médiumokat egyaránt. Korunk nagy nevelője Hajdú Pál P. Antal Póka­­szepetken született 1921. ja­nuár 12-én. Innen, a zalai táj­ról hozta magával zamatos dialektusát, üstökösként je­lent meg, hogy Isten jóságá­val bearanyozza a világot és az ifjúságot, és a szeretet an­tennája legyen. Középisko­láit abban az esztergomi fe­rences gimnáziumban kezdte, amelynek később 13 éven ke­resztül igazgatója volt. Rend­kívüli képességeit is ezért az intézményért áldozta fel. Teo­lógiai tanulmányait a buda­pesti Pázmány Péter Tudo­mányegyetem Hittudományi Karán végezte. Az iskolák államosítása után Budapest és Nagykani­zsa csodálhatta szónoki ké­pességeit. Második Buttykai­­nak nevezték. A rendek fel­oszlatása után plébános Szentpéterúron, majd mate­matika-fizika tanár Eszter­gomban. Elöljárói állapították meg, hogy Antal atyában az utóbbi fél évszázad legjelentősebb ferences pedagógusát veszí­tettük el, akinek lelkében a ke­resztény hit és az izzó haza­­szeretet ötvöződött és csen­dült ki minden megnyilatko­zásából. A szentferenci optimizmus, a szerénység, igénytelen egy­szerűség, a közvetlen szolgá­latkészség a jó pedagógus kö­vetkezetességével és az indu­latokat megfékező szigorral kapcsolódott jellemében. A gyermeki lélekben a Szent­lélek működési terét nézte. Egész egyénisége ezt a szív­jóságát sugározta. Mint nevelő­nek, nagy zsenialitása abban mutatkozott meg, hogy a gyer­meki szív pozitív rejtekeit, érté­keit, az ifjú szív és lélek lappan­gó képességeit, erőit senki sem értékelte úgy, mint ő. Szerinte a nevelőnek az a fel­adata, hogy a lélekben szuny­­nyadó szépségeket megmentse és kifejlessze, az isteni szikrákat a kegyelem erejével lángra gyújtsa és életre hozza. Észre­vette, hogy a gyermek ezt a ké­pességet rejti magában, amelye­ket megfelelő bánásmóddal elő lehet csalogatni. A gyermekből odaadó gond­dal és türe­lemmel jellemes felnőttet lehet nevelni. A nevelő nem tölthet be rend­őri vagy kém szerepet. Együtt játszott, étkezett a gyerekekkel. Nagyszerűen tudta aktivizálni őket a munkában. Szerinte a nevelő értéke akkora, amekkora a szeretete a rábízottak iránt. Nem akart többet mutatni, mint amekkora volt. Nevelői mércéül nem a maga átlagon felüli képességét állította diákjai elé. Kis lépésekben akart haladni diákjai képes­ségének kimunkálásában. Tanári tevékenysége mel­lett nem akadt olyan tenniva­ló a kollégiumban és a gim­náziumban, amelybe ne teljes önmagát adta volna. Közben vállalta a nagy óraszámban való tanítást, a reménytelenül bukdácsoló tanulók korrepe­tálását. Szívesen dolgozott a kertben, vezetett autót, irá­nyította az építkezést. Nem csoda, hogy ez a tevékeny lo­­bogás korai elégéshez veze­tett (55 év). Koporsója mel­lett énekelhettük: „Pályádat betöltöd, célodat elérted”. Nem maradt utána el nem végzett munka, mindent be­teljesített. Alakja eszmény­képpé magasztosult. Tanulni járhatunk eléje, nevelők és diákok. Illő, hogy születésének nyolcvanéves jubileuma előtt megemlékezzünk róla. Rend­társai imájától kísérve hunyt el 1976-ban. Testét az eszter­gomi ferences templom krip­tájába helyezték. Érvényes rá Dániel próféta írása: „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örök­­ké, miként a csillagok”. Dr. Huszár Imre P. Jeromos Együtt játszott tanítványaival

Next