Zalai Hírlap, 2002. február (58. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-09 / 34. szám
A felszabadult öröm ünnepe január 6-án, a vízkereszttel kezdődött a farsang, s hamvazószerdáig tart. A hagyományőrző helyi közösségek némelyike nemcsak ismeri, hanem ilyen tájt fel is eleveníti a legjellemzőbb szokásokat. Vargovics Józsefné, a kanizsai horvát kisebbségi önkormányzat elnöke (képünkön) a muravidéki horvátok ma is élő farsangi bolondozásait idézte, köztük a maguk által is első alkalommal életre keltett asszonyfarsangot. Említette a húshagyókeddi tréfálkozást, amikor a férfiak nőnek öltöznek és fordítva, este pedig kis csoportokban, a falu utcáján kurjongatva, betérnek a házakhoz; a lényeg, ne ismerjék fel őket. Tótszentmártonban e napon a felnőttek fateknőbe ültették egymást s így bolondoztak... Ezekről és — dr. Petánovics Katalin néprajzos segítségével - másféle farsangolásokról szól a Torkoscsütörtök és asszonyfarsang című írásunk a 8. oldalon. T_Ti7TVT7f^T7ZHrlJiVxjiLjJti 02.09. Takáts Sándor H eves megyében, Szihalmon született a megyei díszpolgári címmel kitüntetett Ujvári Sándor, aki több mint két évtizeden át volt a megyei tanács elnöke. Pesten a közgazdaságból irányították át az Idegennyelvek Főiskolájára, s végül is ezt végezte el 1954- ben. Francia nyelvismeretének köszönhetően a DIVSZ-hez került, s ott ajánlották neki, hogy menjen Zalába. Egy évre „érkezett” Nagykanizsára, s lett belőle eltéphetetlen szerelem: hetvenedik születésnapján is itt köszönthetik ez év augusztusában barátai. — Világéletemben kollégista voltam, nekem az a miliő adott olyan alkalmazkodóképességet, fogódzót, hogy nem volt gond a beilleszkedés. Falun nőttem fel, a falusi fiatalokkal való foglalkozás nem jelentett problémát. Amikor a megyei tanács élére kerültem 1968-ban, volt hozzá hatalmam és lehetőségem, hogy a sértő, lenéző „sötét” jelző eltűnjön, s az elmaradt állapotból kimozduljon Zala megye. - A „hatalom” tudatában nem szaladt el a szekér, ahogy mondani szokás... - Úgy gondolom, ahogy fejlődött a megye az én közreműködésemmel, az méltó választ ad erre is, meg a kitüntetésemre is. Az olajiparon kívül nem volt ipara a megyének, tehát munkahelyeket kellett teremteni. A nyolcvanas évek második felében már teljes foglalkoztatottság volt. A mezőgazdasági szövetkezeteket meg kellett erősíteni, mert a kedvezőtlen adottságoktól függetlenül élni kellett a falun lévőknek is. Az életképes szövetkezetekhez megtaláltuk a szakembereket, akik százával jöttek a megyébe. - Akkoriban az oktatás megszervezése is nagy feladatot jelentett. - Az elaprózott települési rendszerben mindenki törekedett saját iskolát működtetni. Tisztelettel adózok az öszszevont iskolai csoportok pedagógusainak, de objektív okok miatt nem lehetett olyan színvonalon oktatni, mint a városban. A körzetesítés maradt lehetőségnek, a volánnal iskolabuszjáratokat szerveztünk. Óriási eredmény volt az esélyegyenlőség megteremtése érdekében. Egyik csúcspontja ez volt életemnek, mert az oktatás az maga a jövő ! Büszke vagyok a pénzügyi főiskolára, a színházra, soksok falusi kultúrházra. - Mindenki tudja, hogy a sport elválaszthatatlan öntől, főleg a foci. - Amikor a ZTE feljutott az NBI-be, óriási visszhangja volt az összefogásnak. Három hónap alatt felépült az a stadion, ami most már felújításra szorul. Megépült a sportcsarnok is, Nagykanizsán a fedett uszoda alapkövét én tettem le, mint a város parlamenti képviselője. - A megyét úgy ismerik, mint a termálturizmus fellegvára. Zalakaros az ön gyereke is. - Tisztelem a helyi erőforrásokat, de a megyei akarat, erők összefogásának eredménye nélkül nem tartanának ott, ahol ma vannak. A szívemhez nőtt a fürdő. Keszthely visszacsatolásával viszszakaptuk a világhíres hévízi fürdőt is, ez sem volt akármilyen teljesítmény abban az 1979-es politikai légkörben. M Mondta is egyszer egy kanizsai ember, hogy két hibát követtem el: a keszthelyi viszszacsatolást, meg amikor Lenti város lett, mert Kanizsának így kevesebb pénz jut. - A Kanizsa-Egerszeg ellentét zavarta? — Kanizsán 1980-ban megválasztottak országgyűlési képviselőnek. Amikor ott dolgoztam, éreztem a rendkívüli feszültségeket a két város között. Próbáltam mindig úgy dolgozni, hogy ne érezzen hátrányt Nagykanizsa. Szebb művelődési háza, szebb fedett uszodája volt, hatalmas lakásépítési akcióik voltak. Persze, Egerszegnek városi rangot kellett adni, történelmi hiányosságokat, elmaradást kellett pótolni. - Miként emlékezik vissza a megyei pártbizottsággal való kapcsolatra? Mert annak az élén is egy markáns egyéniség állt. - Megértette azt a szándékot, ami vezérelt engem. Nem akadályozta törekvéseimet. Mindenben szót tudtunk érteni, soha nem gáncsoskodott. - Franciaországi diplomáciai szolgálat után 1990 augusztusától nyugdíjas. Elégedett ember? - Maximálisan. Büszke vagyok erre az elismerésre , bár a legmagasabb állami elismeréseket is megkaptam - mert ezt az a megye adta, amelyikért én egész életemben dolgoztam. Figyelem a történéseket, rendszeresen ott vagyok a kulturális rendezvényeken, teniszezem, s a klubunkban rendszeresen találkozom régi kollégáimmal. A változtatásokhoz volt elég hatalma és lehetősége Nyugodtan szeret a tükörbe tekinteni Büszke az elismerésre, mert az a megye adta, amelyikért egész életében dolgozott Iljvári Sándor gazdag fotóarchívumából való a párizsi, utolsó állomáshelyén készült kép, amely a világhírű Eiffel-torony előtt ülve ábrázolja őt. A másik felvételen azt örökítették meg, amikor a keszthelyi Festetics-kastélyban találkozott dr. Lékai László bíborossal és dr. Berg salzburgi érsekkel. Féltett kincs a Mészöly Kálmánnal való koccintás. A gépeket is kipróbálta, így egy nagylengyeli kombájnoláson vett részt. Végül egy friss kép, otthonában séta előtti készülődés közben. Ott vagyok a kulturális rendezvényeken, teniszezem Egyszer a fiút, másszor pedig az apát ■ Péter Gyöngyi Farkas Ignácot, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Jászai-díjas művészét nem kell bemutatni a színházba járó közönségnek. Játszik az idei évad valamennyi előadásában is: szereplője a Shakespeare királynője című Bereményi Géza-darabnak, Alex Koenigsmark Agyő, kedvesem! című bohózatának és a nemrégiben színre vitt Moliere-műnek. Ez utóbbi produkció különleges csemege lehetett azoknak, akik kezdetektől figyelemmel kísérik a teátrum produkcióit. - Akkoriban - 1984-ben -, amikor végzős voltam a főiskolán, a színidirektorok mindig megnézték a vizsgaelőadásokat - mesélte a színművész a Keresztury Irodalmi Kör csütörtöki rendezvényének meghívott vendégeként. - Számomra megadatott az a szerencse, hogy a produkciónkat látta Ruszt József is, és beszélgetésre invitált két osztálytársammal, Pálfy Zoltánnal és Maronka Csillával együtt. Azt ígérte, sokat fogunk dolgozni, s ennek mi fiatalok természetesen nagyon örültünk, hiszen azzal, hogy az ember kézhez kapja a diplomáját, még korántsem válik színésszé. Aláírtuk a szerződést, és már főiskolásként debütáltunk Zalaegerszegen. Éppen tizennyolc évvel ezelőtt Hegyi Árpád Jutocsa rendezte Moliere Fösvény című darabját, ifjan persze Valéré szerepét játszottam. Most pedig ugyanabban a darabban Valéré édesapjaként lépek színre. „Már főiskolásként debütáltunk Zalaegerszegen”