Zalai Hírlap, 2002. február (58. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-09 / 34. szám
8 ZALAI HÍRLAP ■ Sinkovics Eta Itt a farsang, áll a bál, mondja a versike kezdő rigmusa, de vajon tudjuk-e, hogy milyen - igaz az évek múltával el-eltünedező, aztán megint újraéledő - farsangi szokások honosodtak meg hajdanán vidékünkön? Ezekből idézünk fel a néprajzkutató és a muravidéki horvátok visszaemlékezései alapján. Torkoscsütörtök és asszonyfarsang Dunántúli és muravidéki horvát népszokások, hasonlatos bolondozások M...... méreteink a farsangról, ugyanis az egyház kezdetben nem nézte jó szemmel ezeket a megnyilvánulásokat: egyrészt az ördög ünnepének tartották, másrészt pedig féltették a fiatal kereszténységet a pogány rítusok feléledésétől. Valójában azonban nem ellenezték a vígságot, ám túlzásba vitelét a bűn forrásaként emlegették. A középkorban az alakoskodókat, akik a királyi udvar-A nők kivonultak a szőlőshegyre, énekeltek, mulattak túl a paraszt portákig álarcba és jelmezekbe öltöztek, csúfoknak nevezték. Azt fejezték ki evvel, hogy bohóckodnak, hülyéskednek, hiszen a farsang nem más, mint a felszabadult öröm ünnepe — kezdte a hagyományok felidézését dr. Petánovics Katalin, a keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzkutatója. - A farsangnak sokféle változatát ismerjük, ezek egyike az asszonyfarsang. Ebben kizárólag nők vehettek részt. Kivonultak a közeli szőlőhegyre, vittek magukkal enni, innivalót mulattak. Ilyenkor felszabadultak az egész évi kötöttségek alól, olyannyira, hogy nemegyszer elveszítették a mértéket. A Dunántúlon több csúfolós változat is elterjedt arról, ha egy faluban nem volt esküvő. Befogták a leányokat egy rönk illetve tuskó elé, ez a tuskóhúzás, de csináltak mókaházasságot, „állakodalmat” is: felöltöztek menyasszonynak, vőlegénynek, s a násznép kíséretében felültek egy szánkóra vagy az ökrök húzta farönkre, s végigmentek a falun, így ünnepelték azt, hogy mégiscsak volt esküvő, mégha mókaházasságban is. A csúfoló ének sem maradhatott el: „Hát ti lányok, ti özvegyek, miért szomorkodtok, talán magányos sorsotok, azon gondolkodtok...” A farsang legkiemelkedőbb napja a húshagyóvasárnap, a hétfő és a kedd, leginkább a maszkázás miatt. Húshagyókedden papírból készítettek álarcot, a fejükre harisnyát húztak, bekormolták az arcukat, jelmezeket készítettek és így jártak a házakhoz. Egy nyársat vittek magukkal, ezen gyűjtötték a lyukas közepű fánkot... Petánovics Katalin a vidékünkön számon tartott szokások közt említette a vők bálját, amely hasonlatos volt az asszonyfarsanghoz. S ha már az evésivásnál tartunk, nem feledkezhetünk meg a hamvazószerdával kezdődő böjtről sem. Régen, hogy ne vesszen kárba a farsangkor felhalmozott ételt, beiktatták a csonkacsütörtököt, hiszen evvel megcsonkították a böjtöt... A muravidéki horvátok farsangi szokásait felelevenítő A nők is megtartották a maguk bálját Vargovics Józsefné által említett torkoscsütörtök nem evvel mutat hasonlóságot, hanem az asszonyfarsanggal. Hiszen a nők húshagyókedd előtti csütörtökön ruccannak ki a hegyre, énekelnek, táncolnak, ők is szigorúan férfiak nélkül. S ha valaki mégis odatévedne, levetkőztetik. Mondani sem kell, a leányok úgyszintén ki vannak tiltva e rendezvényről. A millecentenárium évében Petánovics Katalin rendezte a keszthelyi Balatoni Múzeumban a zalai néphagyományokat bemutató tárlatot. Ennek egyikeként rekonstruálták a farsangi bolondesküvőt... Gyurik Irén: Arctalanok Szétszéledtek reggel a vánkosok. Hazájukban idegenre gyűrten kelnek fel éjjel, az agyféltekék csücskei. Harang-gongként ütik maguk alatt az időt. S kikémlelhetőségüket redőny-szem csukja le. Mégis meghalnak a holtak, s csontjaikat koporsó szélbe taszítják. Nem láthatnak az árnyak napálommal... Üde emberképet láttatnak a falak s a vibráló vonalak mentén az éji fákhoz simul megannyi álomárny... Úgy szeresd az életet, mintha a Styx-folyó befagyott volna, Charon pedig fagyszabadságát töltené a partján... Gyurik Irén zalai költő, fiatalon, tragikus körülmények között, január 20-án elhunyt... HÉTVÉGE - Ma már nem nagyon élnek a régi hagyományok. Néha egy-egy településen azért felelevenítik a farsanghoz kapcsolódó bolondozásokat, szokásokat, de például sokan nem sütnek húshagyókedden farsangi fánkot... Velem történt meg a nyolcvanas évek közepén, hogy hazamentem a szülőfalumba a bátyámékhoz. A sógornőm postahivatalvezető volt, nem jutott ideje, hogy fánkot süssön. Én viszont szerettem volna megkóstolni, ezért az unokahúgommal és az unokaöcsémmel felöltöztünk maszkának. Végigjártuk a falut, nem tudták kik vagyunk. Nem is csoda, hiszen én, aki egyébként vékony alkatú vagyok, igencsak ki voltam tömve. Mindenütt pénzt akartak adni, amit természetesen nem fogadtunk el, és mentegetőztek a háziak. — Jaj, gyerekek, nem sütöttünk fánkot. Végül is sehol sem kaptunk farsangi fánkot, de jót mulattunk - idézte fel egykori emlékét Petánovics Katalin. S mintegy folytatásként rögtön hozzá is tette: — Ezzel csupán azt akartam érzékeltetni, hogy nem mindig elhatározás kérdése a maszkázás. Régen erre számítani lehetett, hiszen azért sütötték a fánkot. Mostanában, ha rá is szánják magukat a háziak, nem készülnek úgy igazából, mint valamikor, amikor mindenki számára tudott dolog volt, hogy jönnek a maszkok... HISTÓRIA 2002. február 9., SZOMBAT Két egymást követő kultúra nyomai Tavasszal folytatódnak a régészeti ásatások a leendő M7-es autópálya nyomvonalán . Pásztor András immár harmadik éve tart az M7-es, M70-es autópálya nyomvonalán a megelőző régészeti feltárás. Az ásatások során több tízezer lelet került felszínre. Bár az ásatások szempontjából a téli hónapok holtidőszaknak tekinthetők, a becsehelyi központban komoly munka folyik, hiszen a leletek tisztításától kezdve a restauráláson keresztül a rendszerezésig minden munkafolyamat az úgynevezett „bázison” zajlik. A különböző korokból származó tárgyak olyannyira nagy helyet foglalnak, hogy a raktárhelyiségekben plafonig tornyosulnak a sorszámmal ellátott dobozok, melyek edényeket, cserepeket rejtenek. Az M70-es szakaszon befejeződtek a megelőző feltárások. Cserepek sokasága került elő Becsehely határában így tavasszal megkezdődhet az autópálya-építés kivitelezése - mondta Frankovics Tibor, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága osztályvezetője, aki egyben az ásatások projektmanagere is. - Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezen a területen nem lesz több feltárás, hiszen - a kötelező régészeti szakfelügyeletből adódóan - sor kerülhet úgynevezett leletmentő ásatásokra is. A régészeknek jelenleg is érvényes szerződése van a Letenye-Nagykanizsa közötti szakasz feltárására, így tavaszszal három helyszínen folytatódnak az ásatások. Ezek közül talán a legfontosabb a Petrivente-Újkúti dűlőnél végzett munka, melynek szakmai vezetője dr. Horváth László, a kanizsai Thúry György Múzeum igazgatója. A térségben két, egymást követő újkőkori település nyomaira bukkantak a szakemberek. Az egyik, a 7500 éves „dunántúli vonaldíszes” kultúra, míg a másik a 7000 éves, Horvátországból származó „sopot” kultúra, amelyre a déli eredetű csőtalp, az S-profil és a bütykök jellemzőek — magyarázta Horváth Eszter régész. A használati tárgyakon túl, egy 500 méter átmérőjű körárok rendszert is feltártunk, illetve számos „idolt” is találtunk, amelyek az adott népcsoport kultuszéletéről árulkodnak. Ezen istenszobrocskák többsége női alakokat ábrázol, ebből következtetünk arra, hogy matriarchátusban élhettek akkortájt. Régészeti szempontból pillanatnyilag ezek jelentik a legnagyobb értéket. A Petrivente-Újkúti dűlő ásatás anyagából egyébként kiadványt is készítenek a régészek, amelyben számos fénykép illusztrálja majd a két kultúra jellemző jegyeit. A szakemberek véleménye szerint az ásatás anyaga az európai kutatás számára is nagy jelentőséggel bír. Horváth Eszter régész az ásatáson feltárt egyik lelettel. A tárgyi emlékek több mint hétezer évvel ezelőttiek. Fotó: Szakony Attila