Zalai Hírlap, 2002. február (58. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-09 / 34. szám

2002. február 9., SZOMBAT A szólások és eredetük Vajon mit jelent az, hogy egy füst alatt? Szóláselemző sorozatun­kat folytatva a ZH-Kölyök olvasóinak az „Egy füst alatt” magyar nyelvi kiszó­lás megfejtését ajánljuk fel. „Anyu akkor szokta ezt mon­dani, ha kevés az ideje, de sok elintézni való dolga van. Pél­dául, ha a postára, a patikába, az üzletekbe is mennie kellene. Ilyenkor én azt mondom neki: ANYU! TE MIFÉLE FÜST ALATT INTÉZKEDSZ MIN­DENHOL? Az elképzelt ZH-Kölyök ol­vasó ezt kérdezné, pedig ponto­san tudja, hogy az anyu felett nem száll semmiféle fü­st sem, amikor ilyeneket mond. De ak­kor mégis hogy kerülhet ilyen érthetetlen dolog egy szólásba? Mindjárt megértitek, ha tovább olvastok! Régen a magyar paraszt­házakban nyílt tűzhely, kürtös kemence szolgált a sütés-főzéshez. Ennek használata általában nagy füsttel járt... és a tűzgyújtás is igen nehéz művelet volt a mai gyufa híján. Ezért a régi idők gazdasszo­nya iparkodott a főzést egyszerre, „egy füst alatt”, egy gyújtással, mi­nél gyorsabban el­végezni, hogy ne kelljen sokat baj­lódnia a tűzgyújtással, a kelle­metlen füsttel. Egyidejűleg fő­zött meg minden ételt, ami az­napra kellett. Manapság végképp nincs idő semmire Manapság mindenkinek igen sokféle teendője van. Ezért ne­künk is fontos az időnkkel gaz­dálkodni- s amit csak lehet, egy füst alatt elintézni! Miért nem rakott Patkoló Petya tüzet? Patkoló Petya nagyon unta a sok tűzrakást, ezért ellopta az egyik kissárkányt, így nem kel­lett neki mindig tüzet raknia. Ennek nagyon örült, de egy na­pon valami furcsa történt vele. A három leskelődő manó fur­csállotta, hogy milyen hamar kész vannak a patkók, ezért be­­lopóztak a kovácsműhelybe, ahol Petya dolgozott. Látták, hogy hogyan kínozza szegény Sárkány Sandrót ez a gonosz kovács, Petya. De a sötétben Sárkány Sandró édesanyja les­kelődött. Sárkány Sandró édes­anyja megkérte a három kisma­­nót, hogy tegyék Petya mellé a követ, amit előkészített neki, meg akarta ijeszteni őt. Ez si­került is neki, a három kismanó pedig elfogta Petyát. Sandra édesanyja kiszabadította kisfiát és hazamentek. A manók pedig Petyát elvitték a börtönbe, így jár mindenki, aki kínozza a kis­sárkányt! Még talán ma is élnek, ha meg nem haltak. Déri Zsófia, IV. C. Lenti így is lett. Eltelt két hét, mikor Patkoló Petya így szólt: - Én úgy látom, hogy Sár­kány Sándra családja nem há­borgat már minket. Adjuk visz­­sza a szabadságát! Ettől kezdve a viszálykodás helyét a békesség vette át. Borsos Lilla, Zalako már perc alatt átúszta. Jött a második próba. Itt Petya okosságát figyelték, még­hozzá találós kérdésekkel. Petyán nem tudtak kifogni, hisz mindent tudott. A har­madszorra egy oroszlán­nal küzdött. Bármilyen tár­gyat megengedtek hasz­nálni, csak fegyvert nem. Petya itt már megrémült, hisz még soha nem küzdött meg oroszlánnal. Arra gondolt, hogy egy tüzes patkót fog az oroszlánra nyomni. Be is vált. A negyedik próba az volt, hogy egy perc alatt 100 ruhát kell ki­teregetni. Ez is sikerült. A minisztérium gratulált Pe­tyának, a sárkányt is visszaadták neki. Sárkány Sandró örömmel ment gazdijához és kovácsoltak, amihez Sandró okádta a tüzet. Horváth Bernadett, Zalaegerszeg MESE A veszélyes élet országában jártunk Akár a veszély országának is lehetne nevezni, ahol a manók, a törpék és a tűzokádó sárká­nyok éltek együtt. A manók és a törpék jól megvoltak egy­mással, de a sárkány­családdal rosszul állt a szénájuk. Ugyanis a sárkánykölykök esténként a manókat tűzgolyókkal rémiszt­gették. Féltek is az apróságok a rosszcsontoktól! Mígnem Pat­koló Petya, aki kovács volt, ha­ragjában rabul ejtette az egyik sárkányfiút, Sandrót. Ketrecbe zárta, s a műhelyébe vitte. - Petya! Mi lesz, ha sárkány­papa rátalál a rejtekhelyünkre? Egy este felfedezte őket sár­kánypapa. De nem mert be­menni, mert észrevette a bejá­rat feletti kősziklát. - Fogadjuk meg, hogy nem ijesztgetjük tűzgolyókkal a ma­nókat - mondta otthon a cse­metéinek. HÉTVÉGE Négy próba a Törpe Minisztériumban Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy törpe, aki kovács volt, és kide­rült róla, hogy ellopta Sárkány Sandrót, hogy munkára fogja. A Törpe Minisztérium levelet küldött neki, és az állt benne, hogy ha nem engedi el a sárkányt, ak­kor ki kell állnia három próbát. Petya gondolko­zott rajta, hogy mit csi­náljon, és arra gondolt, hogy majd ha jönnek a minisztériumból, akkor eldugja a padlásra. A minisztériumból küldtek egy kémet, hogy lesse meg, mit csinál Patkoló Petya a sárkánnyal. Másnap mindent elmondott a minisztériumnak a gyűlésen. Ment a minisztérium Petyához. Petya eldugta a sár­kányt a padlásra. A miniszté­rium megkérdezte, hogy hol a sárkány. Petya azt felelte, hogy elengedte a sárkányt a Pöttöm Törpök erdejébe. A minisztérium a hazudásért plusz egy próbát rakott hozzá a háromhoz. Másnap Petyának a minisztérium elé kellett men­nie. Megkezdték a négy próbát. Első próba az úszás volt, de nem ám akármilyen, hanem egy krokodilokkal teli folyót kellett átúsznia. Patkoló Petya bátor volt, egy ZALAI HÍRLAP . Etető helyett most már odút A tavasz közeledtével „meleg otthont” készíthetünk a madaraknak ■ Péter Gyöngyi A M­asz egyre kopárabbá váló, leveleiktől kényszeredetten megszabaduló fák és bokrok vajmi kevés étket, védelmet kínálnak a madaraknak. Az etetőket már november tájé­kán érdemes és hasznos el­helyezni, ám odakészítéshez még most sincs késő. A technikateremből kopá­­csolás hangja szűrődött ki, a helyiségbe lépve pedig figye­lemmel kísér­hettük, hogyan, s mint barká­csolnak a fiata­lok a Sziget If­júsági Klub keddi összejö­vetelén. Az asz­talon heverő Madárvédelem a ház körül című könyv egyértel­műen jelezte, felkészült csa­pattal állunk szemben. A rendezvénynek otthont adó Mindszenty-iskola kilen­cedikes diákjai közül volt, aki eddig még sosem foglalkozott az odakészítés rejtelmeivel, és ezúttal is csak véletlenül csöp­pent a rendezvényre. Ám ha már ott volt, ott is maradt, hi­szen nem mindennap foglalko­zik az ember efféle dologgal. — Mi nem szoktunk otthon odút készíteni, nincs rá mód, ugyanis nem kertes házban la­kunk- indokolt Kiss Judit, aki egyébként serényen segédke­zett a „fabrikálásban”. Tette ezt annak ellenére, hogy - mint mondta - közelebb áll Kedves társak költöz­hetnek ker­tünkbe, ha vár­juk őket hozzá a kézimunka, távol áll eme tevékenység. A kis házikó nagy szintén segíti a klub mint a barkácsolás, gonddal készült, a tizenévesek egymás kezébe adó munkáját. Igaz, az Ez utóbbi, valljuk tak szeget és kalapácsot. Fotó: Katona Tibor olajipari múzeum be, mégiscsak fél­ nyugdíjasa majd in­fias tevékenység. kább természetjáró Társai közül Tóth Anett rendszeresen segít ily módon a madarakon, Bicsák Renáta pe­dig nagymamája kertjében szokott elhelyezni odút, etetőt. A nagy gonddal méretre fű­részelt lapok az idő haladtával kis „házikóvá” lettek. A ti­zenévesek egymás kezébe ad­ták a szeget és a kalapácsot, munkájukat hárman is fel­ügyelték. Szalai Attila „civilben” káplán, az élővilággal, a ter­mészettel ráérő perceiben fog­lalkozik, túrákat szervez a fiataloknak. Ő az ásványokkal, térképek­kel, vagyis az élettelen termé­szettel foglalkozik szívesen, de tevékeny részese volt a ked­di odakészítésnek is. E mun­kából egyébként id. dr. Marx Gyula is kivette a részét. — Nézelődni jöttem, végül rám maradt a feladat — mondta mosolyogva. Látható módon örömmel dolgozott. - Renge­teg asztalosmunkát végzek. Az odú az iskola kertjébe került, a gyerekek mostantól érdeklődve várják lakóit.­­ Az odúkat a tavasz köze­ledtével érdemes kihelyezni — mondta elöljáróban.­­ Az utóbbi összejövetelen az odú­lakó madarakról nézhettek meg egy fümet a gyerekek. A madarakat ilyenkor, a jó idő eljövetelével már nem kell etetni, a nyitottabb etetőket egyébként is korábban kell ki­tenni. E zárt odúkba költenek a madarak, hiszen ezek hason­lítanak a harkályok által várt költőhelyre. Az eseményeket figyelem­mel kísérte Farkas Zoltán, aki Ezúttal azok is barkácsoltak, akiktől egyébként Kis sárkányt lopni eléggé veszélyes Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl volt egy Kovakő nevű barlang. Itt dolgozott Patkoló Petya, a ko­vács. Történt egyszer, hogy Petyá­nak elege lett a tűzrakásból. Ar­ra gondolt, hogy szerezhetne egy pici sárkányt, aki majd tü­zet fúj a vasra, ha kell. Eszébe jutott, hogy amikor legutoljára a manóknál járt, említették ne­ki, hogy a sárkányuknak szüle­tett egy csemetéje. Tudta, hogy hol tartják a sár­kányt a manók, gyorsan odasie­tett. A sárkánybébit belerakta a ketrecbe és hazament. A bar­langjában egy sziklára helyezte a ketrecet és dolgozni kezdett. Amikor tűzre volt szüksége, azt kiáltotta: - Tüzet, Sandró! A manók és a sárkánym­ama már mindenütt keresték Sandrót. Egy este Patkoló Petyához is benéztek. Amikor megérkez­tek, látták a fogva tartott sár­kányt. A manók gyors tervet eszeltek ki. Petyának volt egy biztonsági berendezése arra az esetre, ha Sandrót valaki meg akarja szöktetni. Kötelet feszí­tett a ketrec ajtaja elé. Csak­hogy Petya a saját csapdájába esett, mert ő állt a ketrec előtt, és így az ő fejére esett a kő. Petya elájult, a sárkánymama kisza­badította kicsinyét a fogságból. Amikor Petya feleszmélt, látta, hogy híre-hamva sincs az ő tűzcsiholójának. A kovács­mester ezentúl kénytelen volt maga tüzet rakni, ha izzítani akarta a vasat. Léránt Adrienn, Zalaszentgrót

Next