Zalai Hírlap, 2002. február (58. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-09 / 34. szám
2002. február 9., SZOMBAT Pisztolylövésekkel fékezte meg a huskyt ■ Arató Lajos Zalalövő — A tibeti terrier és puli keverékkutyus (tüneményes kicsi szőrmék) még tegnap délelőtt is remegett az előtte nap átélt esemény miatt. Megmentője, a rendőr zászlós simogató keze alatt nyugodott meg. Lapunk pénteki számában olvashattak arról, hogy Zalalövőn egy elszabadult husky garázdálkodott. A négylábút végül Molnár Gábor rendőr zászlós, körzeti megbízott — más megoldás nem lévén — lelőtte. A tiszthelyettes tegnap délelőtt mesélte el az őrsön, hogy mi történt. Csütörtökön délután fél kettőkor hívtak telefonon, hogy a Körmendi utcában egy husky rátámadt egy kutyáját pórázon sétáltató kislányra. Azonnal a helyszínre mentem. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az elkóborolt szánhúzó nem a lánykára rontott rá. A pórázon vezetett család kedvencét (kis termetű kotorékkutya) marcangolta szét. A kislány vérző kutyájával bemenekült egy családi ház udvarára, ekkor ért a helyszínre a rendőr zászlós. — A husky közben eltűnt, nyugtattam a gyereket, értesítettem az állatorvost - bár láttam, hogy a szegény állat nem éli túl a történteket —, s közben a „tettes” is visszatért. Pár perc múlva pedig a támadó kutya gazdája is felbukkant. Mint a zászlós elmondta, az agresszív kutya a Körmendi úton csatangolt, a gazdája pedig arra kérte őt, hogy „végezze ki” az állatot, mert nem bír vele. A szánhúzó már egy kutyát széttépett - Azért az nem úgy megy, hogy rögtön lövünk... Fegyvert csak a legvégső esetben használunk. Gyalog mentem a husky után, kiabáltam rá - a gazdája is próbálta magához hívni — de fütyült az egészre. Befutott egy családi ház udvarára s nekiesett az ott láncra kötött kutyának. Ekkor más választásom nem lévén, a huskyt lelőttem. A zászlós a közrend és közbiztonság védelmében intézkedett. A portáról elszabadult, őrjöngő husky gazdája ellen nem indult szabálysértési eljárás. A férfi pedig természetesen kártérítést fizet a szétmarcangolt kutya tulajdonosának. A megmentő és megmentettje - Molnár zászlós és Picur kutyus Különleges technikával közös kiállítást nyitott a két foltvarró csoport Nagykanizsa (I. t.) A Hevesi Sándor Művelődési Központban tegnap 17 órakor nyílt meg a szombathelyi Foltmix csoport és a Kanizsai Foltvarró Kör közös kiállítása. A különleges technikával készült színes alkotásokat felvonultató tárlatot Kissné Szendi Katalin, az Oladi Művelődési Központ munkatársa ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. KÖRKÉP Alom, puha párnán A baromfiudvarban húsz kacsa szabadult meg tollától Zalaegerszeg-Botfa (a. t.) - „Nincs édesebb a fekete szőlőnél” - fakadtak dalra a városrész közösségi házában az asszonyok, nóta közben a kezük sűrűn járt - tépték a libatollat. A férfinép? Ők poharaztak, kártyáztak. Hagyományőrző tollfosztóra invitálta tegnap az Őszirózsa Nyugdíjas Klub a település népét, mi több még a nagyposta és az Apáczai AMK nyugdíjasait is. Mert az öt évvel ezelőtt alakult Őszirózsa járja az országot a zalai megyeszékhelytől Budapestig dalos ajkú asszonyaik, zenészeik osztatlan elismerést arattak mindenhol (amit több oklevél is tanúsít). S ahol őket szívesen látták, kedves vendégek Botfán. A klub kultúrfelelőse, Csiszár Józsefné megkért, csak Mari- Tollfosztó Nóra és dumába való könnyű kacsatoll jának szólítsuk - belépőként stampedli pálinkával fogadott. A gyűszűnyi étvágycsináló után a Közösségi Ház előkészítő műhelyébe léphettünk, ahol porcelán tányérokra már kiporciózták a savanyúságokat, s a sütemények egyik nagyobb költemény mint a másik kis tálakra kerültek. A főétek sült oldalas, hagymás törtkrumplival később kerül a tűzhelyre, mert azért tollat is illene fosztani. - Húsz kacsa adta meg magát az egyik falubeli udvarán, ezt a tollrengeteget fosztjuk meg délutántól kora estig. Ez kerül majd a paplanokba, vánkosokba - mondja Marika. S közben jár a keze mint egy textilipari vetélőgép. Kérdezem, hogy a tavalyi első tollfosztás után hová kerültek a finom pelyhek. Hát csak az unokák és dédunokák stafírungjába. Tollfosztó a botfai közösségi házban, nótával, vidámsággal fűszerezve Fotó: Katona Tibor ZALAI HÍRLAP 19 Az agrártudományi egyesület 50 éves jubileuma Keszthely (h. á.) Az egyetemi karon tartott jubileumi ünnepséggel emlékeztek meg tegnap a Magyar Agrártudományi Egyesület alapításának ötvenedik évfordulójáról. A megyei szervezet által rendezett eseményen részt vett az egyesület számos tagja, az agrárintézmények zalai képviselői. Dr. Szabó Ferenc dékán házigazdaként mondott megnyitóbeszédében szólt a kar kapcsolatáról a gyakorlati élettel, kiemelve ezen belül az egyesülettel, illetve a rajta keresztül más szakmai csoportokkal fennálló együttműködéseket. Dr. Tamás Károly, a MAE országos elnöke arról beszélt, hogy az immár fél évszázados múltú szakmai közösség az agrárium legnagyobb civil szervezete. Évente mintegy ezer rendezvénnyel szólnak az ágazatban dolgozókhoz. A MAE a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása tekintetében vállal különösen nagy szerepet a szakmai ismeretterjesztő munkával. Ez fontos eleme a minőségfejlesztésnek, ami a versenyképesség záloga az EU piacán. Kis Bódog Zoltán megyei elnök visszatekintett arra, hogy az 1964-ben alakult megyei szervezet keretei közt hosszú ideig három tudományos műhely is működött. Egy évvel ezelőtt újjáalakulásra volt szükség, ma már ismét tartalmas porgammal rendelkeznek. Az elnök szólt az egyesület idénre tervezett rendezvényeiről, bemutatóiról is. Nem szeretnének elszakadni egymástól A diploma vagy a jó szakma alapozhatja meg a majdani család jövőjét - vallják Polgár Szilárd Zalaszentlászló - A falujárás alkalmával látogattuk meg az 1997 óta működő lakásotthont, ahol tizenkét gyerek éli mindennapjait. A legidősebbek: a húszesztendős Szakos Attila és öccse, a két évvel fiatalabb Szabolcs. - A ház megnyitása óta vagyunk itt Szabolccsal - mondta az idősebb testvér. - 1997 -ig a kehidai nevelőintézetben laktunk, de ekkor sajnos megszűnt az intézmény. Ezután a fóti gyermekvárosba kerültünk. A barátok, ismerősök azonban idekötöttek Zalába, ezért nem akartunk végleg Fóton maradni. Rengeteg kedves ember közbenjárásának köszönhetően költözhettünk be Zalaszentlászlóra. A pártfogóinknak ezért a mai napig hálásak vagyunk. - A lakásotthon vezetőivel remek kapcsolatot sikerült kialakítani, bármilyen problémával fordulhatunk hozzájuk - vette át a szót Szabolcs. - Mindezt azzal próbáljuk meghálálni, hogy besegítünk a kicsik gondozásába, nevelésébe. Néha elég rosszak, nehéz bízni velük. Nekünk viszont gyorsan önállósulnunk kellett, ezért amiben lehet, természetesen segítjük egymást a bátyámmal. Én például régóta szerettem volna egy discmant, Attila meglepett vele a nyári keresetéből. A két testvér a tanulásra is odafigyel. Attila szakácsként végzett, jelenleg az érettségi vizsgára készül. Főiskolára készül, azt mondja, leginkább a vendéglátóipar vonzza. Öccse Keszthelyen az Asbóth Sándor Szakközépiskola és Szakiskola tanulója, kőművesnek készül. Tervei közt az érettségi és a technikusi oklevél szerepel. - A tanulás rendkívül fontos - mondják. - A diploma vagy a jó szakma alapozhatja meg a jövőt. Szabolcs szabadidejében a Keszthelyi Városi Diák SE színeiben versenyszerűen sportol. Futásban tavaly a 17-18 évesek korcsoportjában megyei első és országos tizedik helyezést ért el. Emellett az ő nevéhez fűződik a szomszéd község, Sénye címerének megtervezése is. A kiírt pályázaton ugyanis az ő rajzát választotta ki a zsűri. Bátyja gyakran készít fából kisebb modelleket és verseket is ír. Egy közelmúltban Zalaszentgróton megrendezett szavalóversenyen például saját költeményével sikerült a dobogó harmadik fokára állnia. Nyereményül festményt kapott, ez ma a szobájuk dísze. - Az életben nagy célokat tűztem magam elé - így Attila. - Mintaférj és mintaapa leszek. A főiskola elvégzése után munkába állok, a családomnak pedig Nagyon gyorsan önállósulniuk kellett szeretnék stabil anyagi hátteret teremteni. Minden elképzelés megvalósítható, csak kitartónak kell lenni. Soha nem szabad feladni! Én örök optimista vagyok. A gyerekek sokszor mondanak badarságokat, ha összevesznek a szüleikkel. Elköltözöm, nem szeretnek... és így tovább. Ilyenkor mindig úgy érzem, ők bele sem gondolnak abba, mit mondanak. Teljesen másképp ítélnék meg az adott helyzetet, ha szüleik nélkül nőttek volna fel. Szabolcs búcsúzóul elmondta, szeretne mihamarabb saját lábra állni és továbbra is versenyszerűen sportolni. Letelepedését pedig mindenképpen a bátyja közelében tervezi. Szakos Attila A fiatalabb testvér érmei körében