Zalai Hírlap, 2002. február (58. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-09 / 34. szám

2002. február 9., SZOMBAT Pisztolylövésekkel fékezte meg a huskyt ■ Arató Lajos Zalalövő — A tibeti terrier és puli keverékkutyus (tünemé­nyes kicsi szőrmék) még tegnap délelőtt is remegett az előtte nap átélt esemény miatt. Megmentője, a rendőr zászlós simogató keze alatt nyugodott meg. Lapunk pénteki számában ol­vashattak arról, hogy Zalalövőn egy elszabadult husky garázdál­kodott. A négylábút végül Mol­nár Gábor rendőr zászlós, kör­zeti megbízott — más megoldás nem lévén — lelőtte. A tiszthe­lyettes tegnap délelőtt mesélte el az őrsön, hogy mi történt.­­ Csütörtökön délután fél kettőkor hívtak telefonon, hogy a Körmendi utcában egy husky rátámadt egy kutyáját pórázon sétáltató kislányra. Azonnal a helyszínre mentem. Szerencse a szerencsétlen­ségben, hogy az elkóborolt szánhúzó nem a lánykára rontott rá. A pórázon vezetett család kedvencét (kis termetű kotorék­kutya) marcangolta szét. A kis­lány vérző kutyájával bemene­kült egy családi ház udvarára, ekkor ért a helyszínre a rendőr zászlós. — A husky közben eltűnt, nyugtattam a gyereket, értesítet­tem az állatorvost - bár láttam, hogy a szegény állat nem éli túl a történteket —, s közben a „tet­tes” is visszatért. Pár perc múl­va pedig a támadó kutya gazdá­ja is felbukkant. Mint a zászlós elmondta, az agresszív kutya a Körmendi úton csatangolt, a gazdája pedig arra kérte őt, hogy „végezze ki” az állatot, mert nem bír vele. A szánhúzó már egy kutyát széttépett - Azért az nem úgy megy, hogy rögtön­ lövünk... Fegyvert csak a legvégső esetben haszná­lunk. Gyalog mentem a husky után, kiabáltam rá - a gazdája is próbálta magához hívni — de fütyült az egészre. Befutott egy családi ház udvarára s nekiesett az ott láncra kötött kutyának. Ekkor más választásom nem lé­vén, a huskyt lelőttem. A zászlós a közrend és közbiz­tonság védelmében intézkedett. A portáról elszabadult, őrjön­gő husky gazdája ellen nem in­dult szabálysértési eljárás. A férfi pedig természetesen kárté­rítést fizet a szétmarcangolt ku­tya tulajdonosának. A megmentő és megmentettje - Molnár zászlós és Picur kutyus Különleges technikával közös kiállítást nyitott a két foltvarró csoport Nagykanizsa (I. t.)­­ A Hevesi Sándor Művelő­dési Köz­pontban tegnap 17 órakor nyílt meg a szombathelyi Folt­­mix csoport és a Kanizsai Foltvarró Kör közös kiállítása. A különleges technikával készült színes alkotásokat felvonul­tató tárlatot Kissné Szendi Katalin, az Oladi Művelődési Központ munkatársa ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. KÖRKÉP ­ Alom, puha párnán A baromfiudvarban húsz kacsa szabadult meg tollától Zalaegerszeg-Botfa (a. t.) - „Nincs édesebb a fekete szőlőnél” - fakadtak dalra a városrész közösségi házá­ban az asszonyok, nóta köz­ben a kezük sűrűn járt - tép­ték a libatollat. A férfinép? Ők poharaztak, kártyáztak. Hagyományőrző tollfosztóra invitálta tegnap az Őszirózsa Nyugdíjas Klub a település né­pét, mi több még a nagyposta és az Apáczai AMK nyugdíjasait is. Mert az öt évvel ezelőtt ala­kult Őszirózsa járja az országot­­ a zalai megyeszékhelytől Bu­dapestig dalos ajkú asszonya­ik, zenészeik osztatlan elisme­rést arattak mindenhol (amit több oklevél is tanúsít). S ahol őket szívesen látták, kedves vendégek Botfán. A klub kultúrfelelőse, Csiszár Józsefné­­ megkért, csak Mari- Tollfosztó Nóra és dum­ába való könnyű kacsatoll­ jának szólítsuk - belépőként stampedli pálinkával fogadott. A gyűszűnyi étvágycsináló után a Közösségi Ház előkészítő mű­helyébe léphettünk, ahol porce­lán tányérokra már kiporciózták a savanyúságokat, s a sütemé­nyek­­ egyik nagyobb költe­mény mint a másik k­is tálakra kerültek. A főétek­­ sült oldalas, hagymás törtkrumplival­­ ké­sőbb kerül a tűzhelyre, mert azért tollat is illene fosztani. - Húsz kacsa adta meg magát az egyik falubeli­ udvarán, ezt a tollrengeteget fosztjuk meg dél­utántól kora estig. Ez kerül majd a paplanokba, vánkosokba - mondja Marika. S közben jár a keze mint egy textilipari vetélő­gép. Kérdezem, hogy a tavalyi első tollfosztás után hová kerül­tek a finom pelyhek.­­ Hát csak az unokák és déd­unokák stafírungjába. Tollfosztó a botfai közösségi házban, nótával, vidámsággal fűszerezve Fotó: Katona Tibor ZALAI HÍRLAP 19 Az agrártudományi egyesület 50 éves jubileuma Keszthely (h. á.)­­ Az egyetemi karon tartott ju­bileumi ünnepséggel em­lékeztek meg tegnap a Magyar Agrártudományi Egyesület alapításának öt­venedik évfordulójáról. A megyei szervezet által rendezett eseményen részt vett az egyesület szá­mos tagja, az agrárintéz­mények zalai képviselői. Dr. Szabó Ferenc dékán házigazdaként mondott megnyitóbeszédében szólt a kar kapcsolatáról a gya­korlati élettel, kiemelve ezen belül az egyesülettel, illetve a rajta keresztül más szakmai csoportokkal fennálló együttműködése­ket. Dr. Tamás Károly, a MAE országos elnöke ar­ról beszélt, hogy az immár fél évszázados múltú szak­mai közösség az agrárium legnagyobb civil szerveze­te. Évente mintegy ezer rendezvénnyel szólnak az ágazatban dolgozókhoz. A MAE a tudományos ered­mények gyakorlati alkal­mazása tekintetében vállal különösen nagy szerepet a szakmai ismeretterjesztő munkával. Ez fontos ele­me a minőségfejlesztés­nek, ami a versenyképes­ség záloga az EU piacán. Kis Bódog Zoltán me­gyei elnök visszatekintett arra, hogy az 1964-ben alakult megyei szervezet keretei közt hosszú ideig három tudományos mű­hely is működött. Egy év­vel ezelőtt újjáalakulásra volt szükség, ma már ismét tartalmas porgammal ren­delkeznek. Az elnök szólt az egyesület idénre terve­zett rendezvényeiről, be­mutatóiról is. Nem szeretnének elszakadni egymástól A diploma vagy a jó szakma alapozhatja meg a majdani család jövőjét - vallják­ ­ Polgár Szilárd Zalaszentlászló - A falujá­rás alkalmával látogattuk meg az 1997 óta működő la­kásotthont, ahol tizenkét gye­rek éli mindennapjait. A leg­idősebbek: a húszesztendős Szakos Attila és öccse, a két évvel fiatalabb Szabolcs. - A ház megnyitása óta va­gyunk itt Szabolccsal - mondta az idősebb testvér. - 1997 -ig a kehidai nevelőintézetben lak­tunk, de ekkor sajnos megszűnt az intézmény. Ezután a fóti gyer­mekvárosba kerültünk. A bará­tok, ismerősök azonban ide­kötöttek Zalába, ezért nem akar­tunk végleg Fóton maradni. Rengeteg kedves ember közben­járásának köszönhetően költöz­hettünk be Zalaszentlászlóra. A pártfogóinknak ezért a mai na­pig hálásak vagyunk. - A lakásotthon vezetőivel re­mek kapcsolatot sikerült kialakí­tani, bármilyen problémával for­dulhatunk hozzájuk - vette át a szót Szabolcs. - Mindezt azzal próbáljuk meghálálni, hogy be­segítünk a kicsik gondozásába, nevelésébe. Néha elég rosszak, nehéz bízni velük. Nekünk viszont gyorsan önállósulnunk kellett, ezért amiben lehet, természete­sen segítjük egymást a bátyám­mal. Én például régóta szerettem volna egy discmant, Attila megle­pett vele a nyári keresetéből. A két testvér a tanulásra is odafigyel. Attila szakácsként végzett, jelenleg az érettségi vizsgára készül. Főiskolára ké­szül, azt mondja, leginkább a vendéglátóipar vonzza. Öccse Keszthelyen az Asbóth Sándor Szakközépiskola és Szakiskola tanulója, kőművesnek készül. Tervei közt az érettségi és a technikusi oklevél szerepel. - A tanulás rendkívül fontos - mondják. - A diploma vagy a jó szakma alapozhatja meg a jövőt. Szabolcs szabadidejében a Keszthelyi Városi Diák SE szí­neiben versenyszerűen sportol. Futásban tavaly a 17-18 évesek korcsoportjában megyei első és országos tizedik helyezést ért el. Emellett az ő nevéhez fűző­dik a szomszéd község, Sénye címerének meg­tervezése is. A kiírt pályázaton ugyanis az ő rajzát választotta ki a zsűri. Bátyja gyakran készít fából kisebb mo­delleket és ver­seket is ír. Egy közelmúltban Zalaszentgróton megrendezett szavalóverse­nyen például sa­ját költeményé­vel sikerült a do­bogó harmadik fokára állnia. Nyereményül festményt kapott, ez ma a szobájuk dísze. - Az életben nagy célokat tűz­tem magam elé - így Attila. - Mintaférj és mintaapa leszek. A főiskola elvégzése után munká­ba állok, a családomnak pedig Nagyon gyorsan önállósulniuk kellett szeretnék stabil anyagi hátteret teremteni. Minden elképzelés megvalósítható, csak kitartónak kell lenni. Soha nem szabad fel­adni! Én örök optimista vagyok. A gyerekek sokszor mondanak badarságokat, ha összevesznek a szüleikkel. Elköltözöm, nem szeretnek... és így tovább. Ilyen­kor mindig úgy érzem, ők bele sem gondolnak abba, mit mondanak. Teljesen másképp ítélnék meg az adott helyzetet, ha szüleik nélkül nőttek volna fel. Szabolcs búcsúzóul elmond­ta, szeretne mihamarabb saját lábra állni és továbbra is ver­senyszerűen sportolni. Letele­pedését pedig mindenképpen a bátyja közelében tervezi. Szakos Attila A fiatalabb testvér érmei körében

Next