Zalai Hírlap, 2006. január (62. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-23 / 19. szám
8 • ZALAI HÍRLAP RÖVIDEN Debrecenben marad 2016-ig Budapest (mti) Munkácsy Mihály Golgota című híres festménye 2016-ig tartós letétben a debreceni Déri Múzeumban marad - erről írt alá megállapodást vasárnap a magyar kultúra napján Debrecenben Pákh Imre, a festmény Amerikában élő magyar tulajdonosa, Juhászné Lévai Katalin, a hajdúbihari önkormányzat elnöke és V. Szathmári Ibolya, a Déri Múzeum igazgatója. Emlékház a szülőfaluban Pozsony (mti) - Teljesen felújított emlékház őrzi szombattól a „nagy palóc”, Mikszáth Kálmán emlékét szülőfalujában, a szlovákiai Szklabonyán, ahol az író szülőházát már évtizedekkel korábban lebontották. A Krétakör zajos sikere Párizs (mti) - Hangos bravózással fogadta a telt házas közönség a Franciaországban viszszatérő vendégnek számító Krétakör Színház Sirály című előadását a péntek esti bemutatón Párizsban. A Krétakör Színház az MC 93 Bobigny kulturális központ Le Standard idéal (Az ideális norma) nevű, egy hónapig tartó fesztiválján vesz részt. KULTÚRA Amit eleink használtak A környék „kincses padlásairól" gyarapszik a jelenleg kétgarázsos gyűjtemény HÍVÓdíjakat Varga Andor Szepetnek Markács Zoltán otthonába belépve azonnal érzi az ember, hogy különleges helyen jár. Szinte minden sarokban áll egy-egy öntöttvas kályha, de tűz egyikben sem lobog: van, amelyik telefontartó, más egyszerű díszfunkcióban teljesít szolgálatot. A legutóbbi, szepetneki Falujárásunk alkalmából ismerhettük meg Markács Zoltánt, aki a régiségek megszállott gyűjtője. A nagykanizsai Tungsram-gyárban targoncavezetőként dolgozó férfi nagyjából másfél évtizede szenteli szabadidejét ennek a szenvedélynek. És nem csupán felhalmozza a régi dolgokat, de különös örömmel és gyarapodó szakértelemmel foglalatoskodik a helyreállításukkal is. A gyűjtemény legnagyobb részét Tótszerdahelyen, a szülői házban, az ottani garázsomban raktároztam el - mondja a teljesség kedvéért, amikor otthonában a szekrénytetőket és polcokat zsúfolásig töltő régiségek tömegét dicsérjük. - Sajnos a helyszűke egyre jobban gátolja a gyűjtemény gyarapítását, még az is lehet, hogy a végén építenem kell egy garázst idehaza is. A tiszteletet parancsoló kályhaállomány mellett igen figyelemreméltó Markács Zoltán szódásüveg-sorozata is, de mozsarakból, darálókból, festményekből és könyvekből is jelentős mennyiséggel rendelkezik. Vannak főismerősök hozzák a híreket a környező falvakban fellelhető darabokról vábbá rokkái, tükrei, régi szerszámai - úgyszólván minden használati tárgy, amit csak eleink használtak a mindennapokban. - Ez a festmény például olyan rossz állapotban volt, hogy fel sem lehetett ismerni, mit ábrázol - mutatta műhelyében szabadidős munkája legutóbbi eredményét. - Most pedig ezt a könyvet próbálom kicsit helyrehozni, amely számunkra fontos helytörténeti feljegyzéseket is tartalmaz: a falunk 19. századi történetét dolgozza fel. Markács Zoltán szenvedélyéről sokan és egyre többen tudnak, barátok és ismerősök hozzák neki a híreket a környék „kincses padlásairól”. Sokan örömmel szabadulnak azoktól a „kacatoktól”, melyek némi fáradság árán nála a gyűjtemény díszei lesznek. - Korábban sokat jártam bolhapiacra is, de ahogy fellendült az érdeklődés, nagyon elszaladtak ott az árak - mesélte. - A legnagyobb örömöt az okozza, ha a véletlen sodor az ember útjába valami érdekeset: a minap cseréltük a szódásüvegeket, s ezek között volt egy olyan címeres-feliratos is, ami legalább száz éve került forgalomba. Ezt persze nem fogjuk visszaváltani... A gyűjtő végül azt mondja, nem érez különösebb vágyat, hogy kincseit a nagyközönség elé tárja. Falunapon vagy egyéb szepetneki jeles alkalmakkor összeállított már egy-egy tárlatot, ezek után kapott is sok pozitív visszajelzést, de kifejezetten nem törekszik arra, hogy múzeuma legyen. Bár igaz, a raktározási gondokon sokat tudna enyhíteni egy állandó tárlat - melynek létrehozásában, mint kiderült, szívesen segítene az önkormányzat is. Markács Zoltán nem törekszik múzeumi kiállításra, bár a raktározási gondokon biztosan enyhítene egy állandó tárlathely KoEaLU Q. 0I .0 Animációs kisfilmet forgatnak A két gimnazista, Föld Péter és Kovács Márk a képzőművészet világában képzeli el a saját jövőjét Nagykanizsa (sza) - Komoly feladatra vállalkozott két középiskolás fiatal: saját „stúdiójukban" animációs kisfilmet készítenek, melyet az idei budapesti Anifesten be is kívánnak mutatni. Kisebb számítógépes próbatételek, digitális munkák sikeres teljesítését követően igazán nagy fába vágta képzeletbeli fejszéjét két nagykanizsai fiatalember. Föld Péter és Kovács Márk nemrég egy animációs film készítését kezdte el. Mindketten a Batthyánygimnáziumban tanulunk, s a további pályánkat is a képzőművészet területén képzeljük el — mondta érdeklődésünkre Föld Péter, aki a közös munkában a rendező ____ és a forgatókönyvíró feladatait vállalta magára. - Az animációs gyurmafilmünkben tulajdonképpen egy konkrét esemény köré építjük a történetet. Már jó pár hónapja belevágtunk, azt hiszem, a másfél éves munka mintegy felénél járhatunk jelenleg. A készülő alkotás cselekményéről egyébként többet nem is kívántak elárulni a vállalkozó szellemű fiatalok. Mint mondták, amint elkészülnek az utolsó simításokkal is, mindent megosztanak a nyilvánossággal is, ám addig szeretnének néhány dolgot titokban tartani. - Elmentünk Pestre, a 2005-ös Anifestre, és számos kiváló animációs filmet láttunk - említette a felvételek helyszínének berendezését képzőművészeti szempontokat szemmel tartva vállaló, egyben az operatőri munkát is elvégző Kovács Márk. - Beszéltünk ott egy holland rendezővel is, aki nagyon jó gondolatokat osztott meg velünk. Ő említette többek között azt is, hogy az animációt eszközként tartsuk számon, mint amely képes bármit kifejezni. A kanizsaiak animációs filmje várhatóan 40-50 ezer képkockából áll majd össze. Ezek rögzítését több digitális kamerával végzik az egymást 11 éve ismerő fiatalok, akik hangsúlyozták: bár több, már ismert alkotást is etalonnak tartanak, nem engedik, hogy azok túlságos hatást gyakoroljanak rájuk. Az animációs filmek világát egyre mélyebben megismerő középiskolás tanulók minden feladatot megosztanak egymással. Az ötleteket is közösen gondolják ki, majd megbeszélik azokat. Kidolgozzák a megvalósításhoz vezető koncepciót, majd megírják az aktuális jelenet forgatókönyvét. Ezt követheti a forgatás, ám azzal persze még nincs vége az adott munkafolyamatnak. Következnek a digitális munkálatok, majd az utómunkák - például ekkor kötik össze a képeket a Föld Péter által kiválasztott zenékkel, háttér szövegekkel. - Teljesen a saját elképzeléseinket igyekszünk megvalósítani - jelezte Föld ____ Péter. - Természetesen beszereztük az animációval foglalkozó szakirodalmat is, de úgy mondanám, elsősorban autodidakta módon tanuljuk a filmezést. Persze próbálunk a „tankönyvbe” is belemerülni, de iszonyú vastag. Kovács Márk és Föld Péter filmje várhatóan nyárra lesz teljesen kész. Az alkotók ezt követően több fórumon is bemutatják majd a művet a Az animációs tankönyvbe is belekukkantottak, de túl „vastagnak" találják legnagyobb megmérettetés ugyanis az idei magyarorszáazonban a téli hónapokban gianifestre mindenképpen vár rájuk, szándékuk szerint benevezik animációjukat. 1 .5 Kovács Márk és Föld Péter újabb jelenet beállításán dolgozik 2006. JANUÁR 23., HÉTFŐ Átadták a kulturális Lendva (gyf) A fiatalság ünnepét hozta az idei Kulturális Nívódíjak átadási ceremóniája. A szlovéniai magyarok legmagasabb elismerésének számító kitüntetéseket ezúttal az ifjabb generáció tagjai vehették át. A pénteken este a lendvai művelődési központban megtartott ünnepi rendezvényen a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója, dr. Göncz László ki is emelte, a fiatalság bekapcsolódása a kulturális-művészeti tevékenységbe garancia arra, hogy a muravidéki falvakban tovább éljen a műkedvelő tevékenység. Ezt követően került sor az elismerések - ez évtől Király Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása - átadására. Pozsonec Mária nemzetiségi parlamenti képviselő, Cár József, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség alelnöke és Cár Anna, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet tanácsának elnöke előbb közösségmegőrző és értékteremtő tevékenységéért az ötvenéves dobronaki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület ifjúsági tagozatát jutalmazta, majd a lendvai Kétnyelvű Középiskola tanulóiból verbuválódott Diakínpad vehette át a díjat a tavaly létrehozott kiváló színielőadás elismeréseként. Végül pedig a Muravidék Néptáncegyüttes szervezőjét és táncosát, Toplak Rudolfot szólították a színpadra. Az elismerések átadását követően a kitüntettek adtak rövid műsort. Napfényért kiált Néhány gondolat Lőrincz Lajos új kötetéről Keszthely (há) Költészetével a helyi művészetteremtésben ismert Lőrincz Lajos a napokban újabb könyvével ajándékozta meg az irodalomkedvelőket. A szerző immár negyedik köteteként vehetik kézbe az olvasók a köd-rianás című munkát. Az eddig megjelent kiadványok tartalmi folytatásaként ajánlja a verseket az előszóban Péntek Imre, felelős kiadó, a könyv szerkesztője és lektora, maga is József Attiladíjas költő, a regionális művészeti lap, a Pannon Tükör főszerkesztője. A költőtárs rávilágít a közösségi értékeket felvállaló, korábbi alkotásokban kiérlelt poétikus hangra. A témavilág sokrétűségére is irányítva a figyelmet világítja meg azokat a kifejezőmódbeli sajátosságokat, amiken keresztül az ihlet Lőrincz Lajosnál mondanivalóvá válik. „A történelmi előzményekben keres vigaszt, de a szembesítésben az utódok rosszul vizsgáznak. Elsiratja a magyar földet, a paraszti sorsot, ősei széthullott életét. Egyik legsúlyosabb vonulata a kötetnek a több versben is felbukkanó gondolat: több megbecsülés járna ennek az idős, magára hagyott nemzedéknek... (Ahova a szerző magát is sorolja)” - teszi hozzá Péntek Imre. A tartalomra a társművészet segítségével utal a kötet címlapja, az ugyancsak helyi Aghné Töltő Edit grafikai munkájával. A kötet a Zalai Írók Egyesülete gondozásában jelent meg, a szerző szűkebb pátriáját jelentő város önkormányzata és a Zala Megyei Közgyűlés támogatásával. Hét fejezetben kilencven vers fűződik a címadó költemény köré. A korábban megjelent Nyugtalan nyugalomban (1993), majd a Sakkfigurák éneke (1995) és a Világ-zűr (2000) után most napvilágot látott kötet egységét a Számadás címmel, talán „ráadásként” szánt sorokkal optimista hangon ölti össze Lőrincz Lajos: „...Mostan ködöt rianáztatok,/ de tudom a köd leszáll/ újra, meg újra. Mégis csak azért is!/ napfényért kiáltanak verseim. l.-niH/U|OÍ •.*•*£*• jj köd-rianás