Zalai Hírlap, 2007. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-05 / 129. szám

2007. JÚNIUS 5., KEDD KULTÚRA Titkokkal teli volt a lénye Elhunyt Darvas Iván, a nemzet színésze­­ temetése szűk családi körben lesz Budapest (mti)­­ Életé­nek 82. évében elhunyt vasárnap Darvas Iván. A kétszeres Kossuth-díjas színész, a nemzet színé­szének temetésére szűk családi körben kerül sor. Darvas Iván az elmúlt több mint ötven év egyik legnép­szerűbb színésze volt, aki több mint hatvan évet töltött a pályán, első szerepét huszon­egy évesen kapta a Művész Színházban. 1957 májusában „a Magyar Népköztársaság államrendjé­nek megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevé­keny részvétel” miatt három évre ítélték. Huszonkét hóna­pot ült, aztán az első amnesz­tiával szabadult, 1959. április 4-én. A színpadra nem térhe­tett vissza, segédmunkás lett a metróépítkezésen, majd egy gyárba került műanyag­fröccsöntő munkásnak. Köz­ben hetenként ostromolta beadványokkal a Művelődési Minisztériumot, ahol aztán a színházi főosztály vezetője közölte vele: sem most, sem tizenöt év múlva, és egyálta­lán semmikor nem léphet színpadra. Végül a mindenha­tó Aczél György révén Mis­kolcra, majd a budapesti Jó­zsef Attila Színházhoz került, s az itt töltött két év után, 1965-ben a Vígszínház szer­ződtette. A Várkonyi Zoltán vezetése alatt álló intézmény­ben parádés szerepek várták, a teátrum egyik vezető színé­sze lett. Várkonyi 1979-ben bekövetkezett halála után el­árvultnak érezte magát a Víg­színházban. 1985-ig volt tag, aztán a szabadúszást válasz­totta, majd 1993-ban csatla­kozott a Tör­öcsik Mari által alapított Művész Színházhoz. A Művész azonban csupán két évig működött, s ezután Darvas ismét szabadúszó lett. Szinte minden nagy szere­pet eljátszhatott a színészál­mok közül, néhány éve rende­zőként is nagy sikerrel mutat­kozott be, grafikáiból pedig kiállításokat rendeztek. Játszott egyebek mellett Csehov Három nővérében és a Cseresznyéskertben, Gorkij Éjjeli menedékének, Brecht Koldusoperájának színpadi adaptációjában. Filmjei közül kiemelkedik a Liliomfi, a Sze­relem, a Rokonok, az Egy ma­gyar nábob és a Pacsirta. Ren­dezőként nevéhez fűződik Csehov három komédiájának színpadra állítása. A nemzet színészét hosszú pályafutása alatt elhalmozták kitüntetésekkel, az 1978-ban és 1998-ban megkapott Kos­­suth-díjon túl csaknem vala­mennyi, színésznek adható el­ismerésben részesült. 1955- ben és 1967-ben Jászai Mari­díjat kapott. 1969-ben lett érdemes művész, 1975-ben kiváló művész. 2001-ben Pro Urbe Budapest-díjat, 2002. október 23-án Nagy Imre Ér­demérmet kapott, 2003-ban Prima Primissima-díjjal tün­tették ki, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársaság Ér­demrend nagykeresztjét. Törőcsik Mari szerint min­den szakmának vannak ki­vételes lényei, Darvas Iván is ilyen volt. A színészmes­terséget meg lehet ugyan tanulni, de Darvas Iván olyat tudott, amit más nem. Darvas Ivánnak titkokkal teli lénye volt, szinte végigle­begte az életét - mondta Törőcsik Ma­ri. Nagy-Kálózy Esz­ter, aki utolsó filmjé­ben együtt játszott Darvas Ivánnal, a halálhír hallatán azt mondta: „Fantasztikus szí­nész, varázsos egyéniség volt. Nagyon nagy dolog volt vele játszani” - mondta a színész­nő. Szabó István filmrendező a Madách Színházban dol­gozott együtt Darvas Ivánnal: „Nagyon nagy művésznek tartottam, nagyon tiszteltem őt, és az alatt a pár hónap alatt, amíg együtt dolgoztunk, ren­geteget tanultam tőle. Rend­kívüli műveltsége segítette őt abban, hogy pontosan lássa a darabokat, a világot és a kollé­gáit is” - mondta. Krencsey Marianne szerint Darvas Iván „kivételes szí­nész volt, nagy tragédia, hogy nincs többé”. A New Jersey-ben élő egyko­ri pályatárs telefonon nyilatkozott a távirati irodának. „Nagyon nagy szomorúság ne­kem (...) rendkívüli tehetségű, nagyszerű, művelt, okos ember volt, nagyon szerettem” - fo­galmazott a színésznő. Darvas Iván utolsó szere­pét 2002 szeptemberében játszotta, Salierit alakította Schaffer Amadeusában, a da­rabot a szolnoki Szigligeti Színház társulata adta elő a Madách Színházban. Ester­házy Péter az Élet és Iroda­lomban így méltatta: „Izgal­masnak találom Darvas Salie­­riként való szerepeltetését. Mert az igaz, hogy Darvas minden, csak nem középsze­rű, de hát így van tét, Salieri egy valaki, egy nagy közép­szerű, és nem állítom, hogy itt létrejött volna a Zseni és a Kö­zépszer nagy és nem triviális összecsapása, de Darvas telje­sítménye ez ügyben nagyon is figyelemre méltó. Az igaz, hogy ő bármit játsszék is, lát­juk benne 'a' Darvast.” 1956 után azt mondta neki egy hivatalnok, soha nem léphet magyar színpadra Egy 2005-ös felvétel Darvas Ivánról A Liliomfi című film forgatásán 1954-ben, partnere ekkor Krencsey Marianne volt Veszélyes játék Kanizsai költők a megyeszékhely olvasóival Zalaegerszeg (adzs) - Az ünnepi könyvhét zalai rendezvényeinek keretében találkozhattak az érdeklődők Czene Csabával, Szoliva János­sal és Csontos János­sal a megyeszékhelyen. A Simon István Könyves­házban délután három órakor beszélgethettek a verseket kedvelők Czene Csabával, aki Szelíd vadak bálja című kötetét is dedikálta. Mint Sza­bó Jánosné, a könyvesház ve­zetője elmondta, a Zalai Hír­lapban figyeltek fel vendégük írásaira, ennek nyomán hívták meg a könyvheti alkalomra. Az 1979 óta Nagykanizsán élő, ám alföldi származású szerző költeményeiből a Zrí­nyi-gimnázium diákjai olvas­tak fel néhányat, köztük A de­viáns címűt, amely afféle ars poeticának is felfogható. Eb­ben a két végén égetett gyer­tya, az élet, mint az emberre osztott szerep, s mint veszé­lyes játék is szóba kerül. Cze­ne Csaba elmondta, úgy érzi, öt évtized után is útkereső ál­lapotban van, egyik út a köl­tészet. Eddig három verses­könyve jelent meg, valamint öt CD, ami nem véletlen, hi­szen dalszövegekkel kezdte a pályafutását. Tizenöt eszten­deje foglalkozik komolyan versírással. A Keresztury Könyves­boltba tegnap szintén Nagy­kanizsáról érkezett két tollfor­gató: Szoliva János és Cson­tos János. Ők a Szétkarcolt szavak és a Para című kötetü­ket mutatták be. Czene Csaba tegnap a Simon István Könyvesházban dedikált ZALAI HÍRLAP ». RÖVIDEN Pécsi Gabriella új kötetei Zalaegerszeg (adzs)­­ Ma délután 17 órakor mutatják be a nemrég el­hunyt zalai költő, Pécsi Gabriella most megje­­lent posztumusz köte­teit (Tollászkodom fel­­legen, Anagramma­versek) a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. A beszélgetést Kelemen Gyula énekmondó mű­sora teszi bensőségessé. Bemutatkozik a folyóirat Kiskutas (ag)­­ Az ünne­pi könyvhét alkalmából a Pannon Tükör irodal­mi folyóirat mutatkozik be Kiskutason. Szerdán este hat órakor a falu­házban Lackner László íróval, Tóth Imre költő­vel és Ferencz e. Győző­vel, a lap olvasószer­kesztőjével találkozhat­nak az érdeklődők. II. András király és Szt. Erzsébet Zalaegerszeg (adzs) - A Világfa - Magyar­ság Egyetem következő előadására ma 18 órakor kerül sor a Gönczi Fe­renc ÁMK-ban. Az ér­deklődők Szántai Lajost hallgathatják meg, aki II. András királyról és Szent Erzsébetről szól. Majdnem elfeledett dallamok Eddig még soha le nem jegyzett horvát népdalok kerültek most nyomtatásba A fiatalok a mai felgyorsult világban nem mutatnak érdeklődést a múlt iránt Pásztor András pasztor.andras@zh.plt.hu Nagykanizsa - A közel­múltban a horvát kisebb­ségi önkormányzat szer­vezésében került bemuta­tásra dr. Zvonimir Bartolic új könyve, mely a Mura menti horvátok népdal­anyagából ad ízelítőt. Mint kiderült, a könyv egy­fajta kiegészítése a korábbi, dr. Vinko Zganec által össze­állított kötetnek, amely szin­tén a Nagykanizsa környékén élő horvátok népdalait gyűj­tötte csokorba, s melyet még az 1970-es években adtak ki. Bartolic professzor, aki a Csáktornyai egyetemen is ta­nít, s aki az ősi káj nyelv iro­dalmát is régóta kutatja, ehhez a könyvhöz írt kiegészítést, új, nyomtatásban ez idáig meg nem jelent népdalokkal, kot­tákkal, egyéb érdekes adatok­kal bővítve a könyvet. - A Mura mente térségé­ben a 19. század közepén egy Dezső György nevezetű gyűj­tő érdeklődött először a hor­vátok népdalanyaga iránt - kezdte a professzor. - A kuta­tás persze nem volt hatalmas, összesen 17 horvát dalt gyűj­tött össze, ám ezek még soha nem kerültek nyomtatásba. Én tulajdonképpen ezeket a dalokat kutattam fel, majd ki­elemeztem a stílusukat, a visszatérő motívumokat, va­lamint a szövegekben szerep­lő nyelvi fordulatokat. A kuta­tás során arra jutottam, hogy ezek a népdalok inkább balla­dákhoz hasonlítanak. Témá­jukat tekintve a népi hagyo­mányok elevenednek meg, ugyanakkor akad pár kifejezetten érdekes téma is. Az egyik ilyen népdal például egy katonáról szól, s azokról az ese­ményekről, melyek aztán befolyásolták sorsa alakulását. Bartolii professzor egy másik érdekességre is felhív­ta a figyelmet. Mint hangsú­lyozta: a 19. században Dezső György által összegyűjtött da­lok megváltoztak, száz évvel később ugyanis már egészen más szöveggel énekelték a Mura menti horvátok ugyan­azokat a dallamokat.­­ Mindez azzal magyaráz­ható, hogy az itt élő horvátok­­­ra erősen hatott a magyar kul­túra is - folytatta a professzor. - Ebben persze nincs semmi furcsaság, a szomszé­dos népeknél gyakran előfordul, hogy át­vesznek, átadnak ezt­­azt egymástól. Ezek­nek a 19. századi nép­daloknak azért van je­lentőségük, mert ez a hatás még nem érzé­kelhető, s talán a Mura menti horvátok identitását ezek a dallamok és szövegek fejezik ki leginkább. Dr. Zvonimir Bartolic rop­pant büszke arra, hogy sike­rült lejegyeznie ezen népda­lokat, hiszen mint mondta: a mai felgyorsult világban a fia­talság már nem mutat kellő ér­deklődést a múlt ezen emlékei iránt. A professzor szerint azért van fontos szerepük a különböző népdalköröknek és kulturális egyesületeknek, mert manapság - mivel a száj­­hagyomány már nem műkö­dik - csak tudatos hagyo­mányőrzéssel lehet életben tartani a régi dalokat és egyéb népi szokásokat. Dr. Zvonimir Bartolic pro­fesszor és a Kanizsai Hor­vát Kórus, mely a dalokat megszólaltatta a minap lezajlott könyvbemutatón Fotó: Szakony Attila

Next