Zalai Hírlap, 2008. november (64. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-24 / 274. szám

2008. NOVEMBER 24., HÉTFŐ AKTUÁLIS Naponta meleg tea és ennivaló VÖRÖSKERESZT A felmérések szerint a hajléktalanok iskolázottabbak az átlagnépességnél (Folytatás az 1. oldalról)­­ A CSÁO, a családok át­menti otthona 40 főt fogad be. Oda már akár várólistát is ké­szíthetnénk, akkora az igény rá. Rajtuk kívül körülbelül harminc-negyvenen élnek az utcán. Közülük a kemény mag, mintegy tucatnyian, tá­vol tartják magukat a szállótól minden körülmények között - jellemzi a helyzetet. - Régi motorosok, megvan a túlélési technikájuk. Azért a segítsé­get elfogadják tőlünk - mond­ja az intézménynél hetedik éve dolgozó szakember. Ha valaki veszi a fáradsá­got és kimegy a szállóra, na­ponta egyszer még meleg ételhez is jut. Köszönhetően többek között egy belvárosi étteremnek is, amelyik a me­nüből megmaradt ételt inkább ide szállíttatja, s nem küldi megsemmisítésre.­­ Hányan kerülnek önhibá­jukból utcára? - kérdezem. - Mi az, hogy önhibából? - néz vissza érdeklődve. - Megromlott családi kapcso­latok, figyelmetlenül aláírt szerződés miatti kisemmizett­­ség, elvesztett munkahely, megszűnt állami gondozás és sorolhatnám az okokat. Mennyire hibáztathatok ők ezért vagy egy rossz dönté­sükért? - kérdezi. Nincs felelet. Könnyű az utcára kerülni és nagyon ne­héz visszakapaszkodni. Ké­réseknek “Sikerül, közben mérhetetlen nehézséggel kell megbirkózniuk. Leginkább az előítéletekkel. Pedig ők sem rosszabbak, mint mi vagyunk, mi az átlag, a lakásban élők. Sőt, a hajlék­talanok éppenséggel iskolá­zottabbak az átlagnál, leg­alábbis az adatok szerint. A népesség 20 százaléka nem fejezi be az általános iskolát, míg a hajléktalanok között ez az arány 10 százalék körüli. Az elmúlt évtized felmérései szerint közöttük a szakmun­kások aránya jelentősen ma­gasabb, mint az átlag népes­ségben. Közben a város szélére érünk, egy elhagyott telepre. A sötétben szó szerint életve­szélyes a közlekedés, hiány­zik az összes aknafedél, a lép­cső­csorba, de a gyakorlott szem megtalálja, hová érde­mes benézni. - Ja, csak maga az - ereszti le a husángot a borostás arcú vékony férfi, amikor felismeri a félhomályos terembe lépő Kardos T. Ádámot. Szolid szeméthalmon át jutunk a „hálóba”. Pislákoló gyertya fénye növeszt óriási árnyakat az ablaktalan szoba falára, a koszos ágybetéten köhécses társa, Gyula, aki 14 éve él az utcán. - Tavaly még eljártam dol­gozni, festő-mázoló a szak­mám. Idén már nem bírtam, a tüdőm tönkrement, felét ki­vették - ad rövid számvetést. Színtelen hangon válaszol a kérdésekre, sokadszor mesél­heti el, hogyan semmizte ki testvére az örökségből. Törté­nete tipikus. Az esetek kéthar­madában szülővel, házastárs­sal kialakult konfliktus után választják inkább az utcát. Az is árulkodó, hogy a hajléktala­nok háromnegyede férfi. János már egy belvárosi utcán toppan, tántorog elénk. Pergő nyelvvel zúdítja ránk történetét az 52 éves férfi. - Július 7-e óta az utcán élek. Elváltam, otthagytam az asszonyt, pedig járna nekem a lakás fele, de nem tudja kifi­zetni. A végrehajtó mégis azt mondta, el kell jönnöm, az­után egyezzünk meg pénzről. Mit kerülgessen engem?! így legalább nem gyűlöltük meg egymást teljesen. Szerencsére nem rossz a kapcsolatunk, né­ha még ki is mossa a ruháimat - magyarázza, aztán gyor­sabb beszédre vált, mintha félne, nem hallgatjuk meg. Festés, mázolás, burkolás, árokásás. Liget, állomás, bon­tásra váró épület - nála ezek a munka és lakás stációi. - Megértem az asszonyt és a gyerekeket is, hogy nem foglalkoznak már velem. Nem dolgoztam, nem tudtam fizetni, már egy levest se kap­tam otthon. Csak két munka­helyem volt az életemben, az egyik helyen harminc évet húztam le, a másikon hatot, de elküldték a pia miatt. Erre ment rá a házasságom is. Csak magamnak köszönhetem - is­meri el önkritikusan A fedél nélküliek 10-15 százaléka intézetből - állami nevelés, kórházi kezelés vagy ritkábban börtön - kerül utcá­ra. A pszichiátriai ágyak szá­mának csökkentése például közel hatezer embert érintett, közülük sokan azóta is az ut­cán laknak. A hajléktalan emberek je­lentős részének életéből min­denféle emberi kapcsolat hiányzik, különösen a nem hajléktalanokhoz fűződő szá­lak. Minél régebben hajlékta­lan valaki, annál inkább igaz ez rá. A hosszú ideje így élők főleg alacsony iskolai vég­zettségűek és középkorúak, de többnek látszanak; 10-20 év plusz gyorsan rárakódik vonásaikra. A 60 éven felü­liek aránya 10 százalék közöt­tük, míg az átlag népességből ez 25 százalék. Tehát kevés az idős közöttük, nem érik meg. Betegség vagy más miatt. A tbc komoly fenyegetést jelent számukra. E kór kézen fogva jár a szegénységgel, a rossz szociális körülményekkel. Kiszolgáltatottságukban a hajléktalanok gyakrabban es­nek erőszak áldozatául, még­hozzá kirívón nagy számban. Angliai kutatás szerint körük­ben 150-szer nagyobb a való­színűsége, hogy bántalmazás miatt veszítsék életüket, mint az átlag népesség körében. Svéd adatok szerint 12-szer gyakoribb közöttük a mérge­zés vagy az erőszakos halál. Nem jobbak a hazai tapasz­talatok nem. Nálunk minden második ember ellen követtek már el valamilyen bűncse­lekményt, amióta hajléktalan. Minden tizediket ért már erő­szak a hajléktalanszálláson is. Minden hatodik elszenvedte rendőrök, biztonsági őrök brutalitását. Gyakran esik meg az utcán éjszakázókkal, hogy a hazafelé tartók kedvtelésből megve­rik őket. Mindez leg­többször a társadalmi előítéletek erőszakos megnyilvánulásait je­lenti. A hajléktalanokkal ___ foglalkozó egyik in­ternetes oldal ajánlásait olvas­gatva jövünk rá, mit is gondo­lunk mi a hajléktalanokról. Tekintsük őket is embernek, szól a kérés... Ha megszólíta­nak minket, ne nézzük át raj­tuk, hallgassuk meg őket. Ha tehetjük, vigyünk magunkkal egy-két plusz szendvicset és adjuk a hajléktalannak, ami­kor pénzt kér. Sokuknak egyetlen bevételi forrása az üveg- és papírgyűjtés, érde­mes a visszaváltható flaská­­kat, régi újságokat odaadni A kemény mag, mintegy tucatnyian távol tartják magukat a szállótól is nekik. Adománnyal, ruhák­kal, játékokkal, tartós élelmi­szerrel a hajléktalanokat segí­tő szervezeteket támogathat­juk, javasolja az ismertető és még sorolhatnám azokat a módokat, ahogy segíthetünk a fedél nélkül élő embereken. József falun élt, diplomás nevelőszülőknél. Nem bírtak sokat alakítani rajta, pedig majd tönkrementek bele, any­­nyira igyekeztek. Így aztán, amikor felnőtt lett, fogta a be­tyárbatyut és továbbállt pár községgel, ahol kis házat vet­tek neki a megtakarított pén­zükből. Innentől a haverok töltötték ki az idejét. A város­ban csavarogni viszont nem kell falusi ház, hát eladta, ka­pott érte 1,2 millió forintot. - Elment a pénz - moso­­lyodik el a fiatalember, csak azon gondolkodik, hogy két vagy három hét kellett hozzá. Most az éjjeli menedékhelyen húzza meg magát, eljár alkal­mi munkába, csirkéket pakol. Az utcára kerülés mögött a gazdasági okot, a munkanél­küliséget csak sejteni lehet abból, hogy a hajléktalanok között nagyon magas az úgy­nevezett szegény megyékből származók aránya. Jánost a buszállomás váró­termében fedezzük fel. Mellé­re bukott fejjel a legvédettebb sarok félhomályában alszik. A harmincéves férfi négy hó­napja keveredett ide Sajó­­szentpéterről, miután össze­veszett apjával és nem marad­hatott otthon. Azóta küzd a mindennapokkal a zalai me­gyeszékhelyen. Éjjel az utcá­kat járja, nappal a váróter­mekben próbál pihenni. Ezt még minap, a szolidaritás éj­­szakáján mondta el, amikor társaival a Dísz téri sátorhoz hú­zódva melegedett és fogadott el pár fa­latot, néhány pohár teát. ____ Most nehéz lenne szót érteni vele, alig tér magához a szólongatásra. Igyekszik felállni, ám lábai csak több próbálkozás után tartják meg, de így is elkel a segítség, amíg az autóhoz sé­tál. Némi alkohol fűti belül­ről, de a látszat ellenére in­kább fáradt és éhes. Beül az autóba, szótlanul majszolni kezdi a kezébe adott kenyeret és a kenőmájast. Nem tiltako­zik, hogy az éjjeli menedéken töltsön pár órát, pedig eddig mindig messze elkerülte. Már a Hock János úton járunk, amikor tiszta hangon megszó­lít: - Ismerlek, emlékszem rád a szolidaritás éjszakájáról. Mondtam, hogy nem bírom már sokáig - próbál elmoso­lyodni. Pár perc múlva János alak­ja eltűnik a szálló folyosóján, mi meg elindulunk vissza, a városba. Még van nálunk tea és ennivaló. Gyula tizennégy éve fe­dél nélkül. Tavaly még eljárt dolgozni, idén már nagyon megromlott az egészsége (felső képün­kön). Lakás az utcán. Korábban a bankautoma­tának adott helyet a forgalmas utca melletti beugró. Ma lakásként funkcionál, ha fűtetlen és zajos is (alsó képünkön) Fotó: A szerző Egymillió embert tesztelnek Magyarországon kétezer ingyenes HIV-szűrést végezhetnek az akció során Budapest (mti)­­ Világszer­te egymillió ember kér­het HIV-tesztet az AIDS világnapja alkalmából, Magyarországra kétezer ingyenes teszt érkezik Újhelyi Eszter, a Nemzeti AIDS Bizottság főtitkára el­mondta: az amerikai AIDS Healthcare Foundation az idei AIDS világnapra a világ ösz­­szes országára kiterjedő kam­pányt szervez, melynek során egymillió ingyenes HIV-tesz­­tet bocsát az akcióban részt vevő szervezetek részére. A világméretű kampány no­vember 26-a és december 1 -je között lesz. A kampány során Budapest mellett Nyíregyházán, Bak­­talórántházán már biztosan lesz szűrés, a tervek szerint Pécsre és Szegedre is kerül a kétezer ingyenes tesztből. A magyarországi ingyenes szűréseket a Szent László Kórház szervezi. Ahhoz, hogy még több helyre eljut­hasson a szűrés, további tá­mogatók jelentkezését várja a kórház PLÜSS Alapítványa­­tette hozzá. A teszt fájdalommentes, az ujjbegyből vett egy csepp vér­ből meg tudják állapítani, hogy valaki HIV-pozitív-e. Az eredmény pedig néhány perc alatt kiderül. A szűrés teljesen anonim és ingyenes — hangsúlyozta Újhelyi Eszter. Tavaly másfélszer több HIV-fertőzöttet regisztráltak Magyarországon, mint egy évvel korábban. Ezzel mint­egy 1500-ra nőtt a regisztrált HIV-pozitívok száma. To­vábbra is Budapesten találták a legtöbb fertőzöttet, a sorban második Pest megye, a har­madik Fejér megye. TCC7T Hieác FRFDMFNNYFl I iWis# mn 1*1 i I mst §%!«* !«#' IW » tow I 111 1 i HssslW Több éve kerültem elő­ször kapcsolatba hajlék­talanokkal, úgy gondol­tam, az átlagnál, de csak az átlagnál, már jobban ismerem őket. Tévedtem, minap 15 kérdéses teszt­lapot töltöttem ki a haj­léktalanokról, csak 7 vá­laszom volt helyes. Nem tudtam, hogy az „átlag" hajléktalan öt éve van fe­dél nélkül, egyharmaduk él az utcán, a többi vala­milyen szálláson húzza meg magát. Nem tud­tam, hogy 40-50 százalé­kuk rendszeresen dolgo­zik, alkoholt csak keve­sebb mint kétharmaduk fogyaszt napi gyakoriság­gal. Nem tudtam, hogy a fővárosban 15 ezren él­nek fedél nélkül, s csak harmaduknak jutna hely hajléktalanszálláson. ZALAI HÍRLAP­­9 Negyedével kevesebb halott Budapest (mti)­­ Érzékel­hetően, mintegy nyolc százalékkal csökkent a közúti közlekedési balese­tek száma az év első ki­lenc hónapjában az elő­ző évi adatokhoz képest. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorstájé­koztatója szerint a halálos balesetek száma jelentősen, negyedével (24 százalékkal), míg a súlyos sérüléssel járó eseteké nyolcadával (12 százalékkal) alacsonyabb annál, mint amennyi tavaly ugyanebben az időszakban történt. Közúti balesetben 20 ezren sérültek meg, közülük 708-an vesztették életüket, 221-gyel kevesebben, mint egy évvel korábban. Az elhunytak 47 százaléka vétlen áldozat volt. A meghalt személygépko­csi-vezetők több mint a fele, 55 százaléka, az elöl ülő uta­sok több mint 60 százaléka nem használta a biztonsági övét. A súlyosan megsérültek száma meghaladta az 5 ezret, a könnyebben megsérülte­ké pedig megközelítette a 14 ezret. Az említett időszakban ki­zárólag a vasúti és közúti járművek közötti balesetek számában mértek növeke­dést, az emelkedés aránya itt jelentős, 28 százalék. A balesetek 62 százalékát sze­mélygépkocsik, 10 száza­­lé­kát kerékpárosok, 9 szá­zalékát teherszállító jármű­vek, 7 százalékát gyalogosok okozták. Az ittasan okozott balese­tek száma is közel negyedével (22 százalékkal) csökkent.

Next