Zalai Hírlap, 2008. november (64. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-24 / 274. szám

2008. NOVEMBER 24., HÉTFŐ KULTÚRA Kagylófotel és Szaratov KIÁLLÍTÁS A 60-as évek életmódját bemutató tárlatra készül a Göcseji Múzeum Magyar Hajnalka magyar.hajnalka@zh.pl­.hu Zalaegerszeg - Melba csoki, kagylófotel, tánc­dalfesztivál.« Na igen, a 60-as évek. A Göcse­ji Múzeum e sokarcú évtized jegyében ké­szül kiállításra, javában zajlik az anyaggyűjtés. Két éve indítottak „Így él­tünk...” címmel kiállításso­rozatot, amelynek első, az 50- es évek életmódját bemutató fejezetét igencsak nagy ér­deklődés övezte. Hamarosan következik a folytatás, amely a szocializmus egy újabb évti­zedét mutatja be. - A látogatók kedvelik azokat a kiállításokat, ame­lyek tárgyi világához közük van, mert a nagymama kör­nyezetét vagy éppen saját fiatalságuk „díszleteit” látják bennük viszont - vázolja a kezdeményezés hátterét Bé­res Katalin főmuzeológus. - Ez egyben tudományos prog­ram is számunkra, hiszen a gyorsan változó fogyasztói világban, amikor a használati tárgyak már nem egy életre szólnak, gondoskodnunk kell egy-egy időszak tárgykultú­rájának megőrzéséről. A januárban megnyíló tár­lat keretében felvillantják a 60-as évek divatját, lakbe­rendezését, utcaképét és zené­jét egyaránt.­­ Ez az évtized azért is kü­lönösen érdekes, mert a kez­dete még a 40-es, 50-es évek tárgyi világát idézi, ám né­hány röpke év múltán bekö­szönt a modernizáció. Az éles kontraszt tetten érhető például a fiatalok öltözködésében is, hiszen a térdig érő illedelmes aljtól és az öltönytől jutunk el a farmerig, a miniszoknyáig és a hosszú hajig. Ugyanilyen markáns válto­zást mutat a lakberendezés, egyebek közt a tömeges váro­si lakásépítés miatt. Az új, ki­sebb alapterületű otthonok­ban már nem fértek el a ter­peszkedő fotelek, a köny­­nyebb, levegősebb, lábakon álló modellek hódítottak. Mindemellé még betört az elektronizáció, az emberek vágyainak netovábbja a tele­vízió lett. S vele együtt a többi háztartási gép, a kávéfőző, a porszívó, a padlókefélő, s meg ne feledkezzünk az áhí­tott frizsiderről.­­ A változás a falvakban is hatott, hiszen épp ekkoriban fejeződött be az elektromos áram bevezetése vidéken. Az emberek látták, hogy az áram nem csak az otthonaik megvi­lágítására való. Ez hallatlan életmódváltozást hozott ma­gával, a hűtőszekrény megje­lenésével például átalakultak a táplálkozási szokások. Az élelmiszerek hosszabb ideig voltak eltarthatóak, ami ked­­vezet a háziasszonyoknak, s mindez lassan a női szerep változását is elindította. Az évtized végére a társa­dalomban megjelent a felhal­mozás igénye. Mivel a szocia­lizmus nem tette lehetővé a klasszikus befektetéseket, az emberek a pénzükön tartós fo­gyasztási cikkeket kezdtek vásárolni. Aztán megjelentek a cirkalmas kerítések, a bala­toni telkek, nyaralók. A folya­mat igazából a 70-es években teljesedett ki.­­ A kiállítás anyagát már tavaly elkezdtük gyűjteni, na­gyon sok mindent kaptunk, de bizonyos területeken akadnak még fehér foltok. Komplett bútorcsaláddal rendelkezünk az évtized elejét jellemző Bé­ke garnitúrából - a Kanizsa Bútorgyár terméke -, ám a modernnek számító kagyló­fotelek, lábakon álló szekré­nyek hiányoznak. Egyébként az a bútor, aminek lába van, szinte bizos, hogy a 60-as években készült, a követke­ző évtized már „leereszti” a szekrényeket a padló szint­jére. Konyhabútorból szintén csak üveges kredenccel ren­delkezünk, a modern verzió egyelőre hiányzik. Női ruhák­ból jól állunk, ám a férfi vise­let még kiegészítésre szorul­na, nagyon jó volna, ha kora-Modern bútort, magnót, piros útlevelet keresnek beli farmert is be tudnánk mu­tatni a kiállításon. Lemezjátszókat már sze­reztek, ám igencsak a fáj a fo­guk egy Mambó magnóra és egy ugyancsak emblematikus háztartási gépre, a kilincses Szaratov hűtőszekrényre.­­ Az Ifjúsági Magazin ak­kori példányaira sem sikerült még szert tennünk, pedig ez az újság nagyon hozzátartozik a korhoz. Ebben lehetett elő­ször olvasni a hosszú haj kel­tette konfliktusokról vagy a fiatalok szexualitásáról. De minden olyan tárgyat szíve­sen fogadnánk a felajánlóktól, amellyel otthonossá tehetjük az enteriőröket, tehát díszpár­nát, faliszőnyeget, kerámiát, asztalterítőt, állólámpát. Ja, és egy piros útlevélnek is na­gyon örülnénk. Csokipapírból azonban ki­válóan el vannak látva. Kö­szönhető ez annak, hogy anno szerencsi úttörők látogattak Nagykanizsára, s a házigazda piros nyakkendősök megőriz­ték az ajándékul kapott, s az utolsó morzsáig bekebelezett csokoládék papírjait. Béres Katalin történész­muzeológus egyelőre még csak saját irodájá­ban rendezgeti a jelleg­zetes kerámiatárgyakat (fent). A modern lakás­­kultúra jelképe a kúpsze­rű lábakon álló bútor volt Fotó: Pezzetta Umberto RETRO SLÁGERLISTA A kiállításon a lakásbel­sők, utcarészletek mellett megelevenedik egy női és egy férfi fodrászüzlet, továbbá egy mozi, amely­ben korabeli zalai vonat­kozású híradórészleteket nézhetnek a látogatók. Életre kel egy ifjúsági klub is, a korabeli sztárok portréival (Illés Együttes, Kovács Kati, Aradszky László stb.) s piros műbőr garnitúrával. Hallgatható lesz egy kiválasztott hó­nap magyar és külföldi slágerlistája, s természe­tesen megemlékeznek a legendás zalaegerszegi Cyklon együttesről is. A lakmuszpapír szerepében A lélekszámcsökkenés már elérte a nemzetiségi területeket is Gyuricza Ferenc gyuricza.ferenc@zh.pl­.hu Leadva - Egészen bizto­san van 15 millió ember, aki számára fontos a ma­gyar kultúra, a magyar nyelv, de az is biztos, hogy a magyar anya­nyelvűséget és nemzeti­séget vállalók száma már nem több 13 milliónál. A fentieket dr. Szarka László, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Nemzeti-Et­nikai Kisebbségkutató Intéze­tének vezetője állította Lend­­ván, a Kisebbségi magyar kö­zösségek a 20. században című kötet bemutatóján. A könyv az első világhábo­rút követően kisebbségi hely­zetbe került, külön csoport­ként megszerveződött ma­gyar közösségek XX. századi történetét foglalja össze. A vaskos, kordokumentumok­kal, fotókkal, földrajzi, nép­rajzi, valamint népesedési tér­képekkel illusztrált kiadvány a Kárpád-medence teljes te­rületére vonatkozó kutatási anyagot tartalmazza. - Körülbelül tíz éve hatá­roztuk el, hogy szükség volna a magyar kisebbségtörténet tankönyvszerű összefoglalásá­ra - mondta a kötet társszer­kesztői feladatait is ellátó dr. Szarka László. - Az elmúlt egy évtizedben rengeteg részmun­ka, monográfia, forráskötet je­lent meg, ezeket most össze­geztük, ily módon 29 szerző munkája olvasható benne. A kötet összehasonlító fejezete­ket, országfejezeteket, krono­lógiai adatokat, valamint bib­liográfiát is tartalmaz. Alap­munka, amely egy mélyebb kutatás kiindulópontja lehet. Bár a számmisztikába nem bonyolódtak bele, de a nép­számlálási adatokat figyelem­mel követték. Eszerint megál­lapítható, hogy biztosan van tizenötmillió ember, aki szá­mára fontos a magyar kultúra és nyelv, de az is nyil­vánvalóvá vált, hogy a magyar anyanyelvű­séget és nemzetiséget vállalók száma már nem több 13 milliónál. - A negatív de­mográfiai trend elérte Erdélyt, Kárpátalját, Szlovákiát és Szlovéniát - folytatta. - A magyarországi fogyást még alulmúlja, de már érzékelhető. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az Európai Unión belüli nyitott világban vannak olyan együttműködé­si és fejlesztési lehetőségek, amelyek révén ezt a fogyást, ezt a negatív trendet meg lehet állítani. Ha csupán a fogyást mérjük, az nem vezet sehova. Természetesen regisztráljuk, de azt hiszem, a számadatok­nál sokkal fontosabb, hogy milyen a közösségi élet, a kul­túra minősége, s hogy mindez milyen lehe­tőségeket tud adni a közösség tagjai szá­mára. Dr. Szarka László szerint a Zala megyé­vel határos szlovéniai területen, a Muravi­déken található az egyik leg­szervezettebb magyar közös­ség. Mindez akkor is igaz, ha a szlovéniai magyar kisebbség asszimilációs vesztesége igen nagy. A szervezettség kö­szönhető a szlovén állam nem teljesen tökéletes, de mégis átlag feletti kisebbségpoliti­kájának, valamint annak a na­gyon jó regionális kapcsolat­rendszernek, amit Zala, illet­ve Vas megyével sikerült a muravidéki magyarságnak ki­alakítania. - A két világháború közötti, majd a II. világháború utáni Ju­goszláviában egyfajta rejtett re­­gionalitásról beszélhetünk, hi­szen az ország álföderációként működött - magyarázta a szak­ember. - Ennek a rejtett regio­­nalitásnak a muravidéki ma­gyarok egyszerre voltak kárval­lottjai és haszonélvezői. Kár­vallottjai, mert a jugoszláviai magyarság központja a Vajda­ság volt, haszonélvezői pedig azért, mert árnyékban voltak, nem érintették őket a nemzeti villongások. A szlovén állam napjaink Európájában az egyik legliberálisabb nemzeti­ségpolitikát gyakorolja, ám a modellben rengeteg korrek­ciós lehetőség van. Ugyanak­kor a szlovéniai magyar és a magyarországi szlovén kisebb­ség a két állam viszonyának lakmuszpapírja is egyben. Szükségessé vált a magyar kisebbségtörténet tankönyv jellegű összefoglalása Dr. Szarka László elemzi a helyzetet a lendvai kötetbemutatón ZALAI HÍRLAP *7 Kortárszenei Napok Budapest (mti) - Ős­bemutatóval, kórus- és kamarahangversennyel, valamint fiatal zene­szerzők estjével is vár­ják mától csütörtökig a 38. alkalommal meg­rendezett Vántus István Kortárszenei Napok Szegeden a közönséget. A Szegedi Tudomány­­egyetem ének-zene tan­széke zongoradarabo­kat és dalokat visz kö­zönség elé. Aranyérmes hegedűművész Budapest (mti) - Augus­tin Hadelich fiatal hege­dűművész, a 2006-os in­­dianapolisi nemzetközi verseny aranyérmese lép föl a Liszt Ferenc Kamarazenekar bérlet­­sorozatának következő, ma esti hangversenyén a Zeneakadémián. Csokonai vers- és prózamondó Kaposvár (mti) - Csoko­nai Vitéz Mihály or­szágos vers- és próza­mondó versenyt hirdet a kaposvári Együd Árpád Művelődési Központ; a jövő februári megmé­rettetésre január 10-ig várják a jelentkezése­ket. A versenyt ifjúsági és felnőtt kategóriában, a 14-18 éves, valamint a 18 év feletti korosztály számára külön hirdeti meg a művelődési köz­pont. A résztvevőknek egy kötelező és egy sza­badon választott művet kell előadniuk. Nemes László művei három kiállításon Negyvenöt alkotói év termését összegzi Zalaegerszeg (mh)­­ Nemrégiben Lendván mutatta be három kü­lönböző helyszínen mű­veit Nemes László festő­művész, most pedig Za­lában készül megismé­telni a kiállítássorozatot. A Zalaegerszegen élő fes­tőművész nemrégiben ünne­pelte 60. születésnapját, e tény is indokolja a mérlegké­szítés igényét. Először a me­gyeszékhelyen nyílik meg a különböző alkotói korszakait bemutató retrospektív tárlat, mégpedig november 26-án, szerdán 18 órakor, a Ke­­resztury Dezső AMK hang­verseny- és kiállítótermében. A műveket, amelyek egészen január 5-ig várják a közön­séget, Novotny Tihamér mű­vészeti író ajánlja az érdeklő­dők figyelmébe. Bő egy héttel az egerszegi megnyitót követően, decem­ber negyedikétől Keszthelyen szintén Nemes-művekkel ta­lálkozhat a publikum, az anyag a Balaton Színház ga­lériájában kerül paravánra. Ugyancsak december első fe­lében már Nagykanizsa is csatlakozik a sorhoz, itt a Ma­gyar Plakát Ház kínál kerete­ket a kiállításhoz. Mindhárom helyszínen kü­lönböző kollekcióval áll kö­zönsége elé az alkotó, ám a párhuzamosan nyitva tartó tárlatok közös vonása, hogy végigkísérik Nemes László alkotói periódusait, a külön­böző anyagok, technikák, ki­fejezési módok változásait, tehát egész eddigi művészi pályáját. Mivel nem keve­sebb, mint 45 alkotással töl­tött év adja a muníciót, bőven telik a művekből a tripla kiál­lításra is. A századvég virágai

Next