Zalai Hírlap, 2008. december (64. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-01 / 280. szám

8 • ZALAI HÍRLAP MAGAZIN Elméletileg kivégezhető az AIDS MODELL A kutatás eredményét fenntartásokkal fogadják orvosok, jogvédők egyaránt London (mti)­­ Tíz év alatt eltűnhetne a Földről a HIV-vírus, ha a leg­fertőzöttebb országok teljes lakosságát ren­­szeresen szűrnék és ke­zelnék - állapították meg kutatók számító­­gépes modellezéssel. A Lancet című orvosi fo­lyóirat on-line kiadásában megjelent tanulmány inkább feltételezéseken mint valós adatokon nyugszik, és nem foglalkozik logisztikai kérdé­sek megoldásával sem. Az eredmény azonban egé­szen megdöbbentő. „Vi­szonylag rövid idő alatt po­tenciálisan kiüthetnénk a jár­ványos betegséget” - fejtette ki véleményét a modell felál­lításában közreműködő Charlie Gliks, a WHO AIDS- kezeléssel foglalkozó szakér­tője. Gliks és kollégái a dél-afri­kai és malawi AIDS-adatok alapján állították fel a mate­matikai modellt, amely felté­telezte, hogy a 15 éven felüli lakosság önként aláveti magát a vizsgálatoknak minden év­ben, és amint HIV-pozitívnak bizonyul valaki, azonnal megkezdik gyógyszeres ke­zelését, tekintet nélkül arra, hogy beteg-e, így kapták azt az ered­ményt, hogy tíz év alatt 95 százalékkal csökkenhet a HIV-fertőzések száma. A biz­tonságos szexuális életről va­ló felvilágosítást és a férfiak körülmetélését mint javasolt megelőzési módokat szintén belevették a stratégiába. A modell hipotézise alapján 2008 és 2050 között felére­­ 8,7 millióról 3,9 millióra - csökkenhetne az AIDS okozta halálesetek száma, és csak szórványosan fordulhatnának elő újabb fertőzések. A szakértők szerint a java­solt eljárás évi legfeljebb 3,4 milliárd dollárt emésztene fel, ám az egyszeri nagy beruhá­zás után a későbbi években a költség jelentősen csökkenne. „Nyilván sok ország jelen infrastruktúráját meghaladja, ám ez nem ok arra, hogy ne vágjunk bele” - helyeselte a A kutatás matematikai modellezéssel jutott a meglepő eredményre tervet Myron Cohen az Észak­­karolinai Egyetemről, aki ha­sonló kutatást végzett az Egészségügyi Világszerve­zettől függetlenül. Jelenleg hárommillió em­bert kezelnek AIDS-gyógy­szerrel. Közel hétmillió vár kezelésre, közben tavaly több mint hárommillióval nőtt a HIV-fertőzöttek száma. A WHO becslése szerint a szá­muk világszerte 33 millió, a betegek többsége gyenge egészségügyi rendszerrel el­látott afrikai országokban él. A modell szkeptikusai sze­rint a megkerülhetetlen prob­lémák közé tartozik, hogy az AIDS-gyógyszerek szedését nem lehet abbahagyni. Emel­lett ha minden fertőzött gyógyszert kap, az növeli majd a szerrel szembeni gyógyszerérzékenységet. Az orvosok azt sem tudják megjó­solni, hogy vajon a ma ismert AIDS-gyógyszereket lehet-e évtizedekig szedni. (A legré­gebbi gyógyszer-kombináció is csak alig tizenkét éves.) Más szakértők a betegek jogait féltik, hiszen a modell azt feltételezi, hogy a fertő­zöttek akkor is kapnak gyógy­szert, ha nem betegek. Ez a közösségnek jó, de a pácienseknek nem feltétlenül. (Az AIDS-gyógyszerek ko­moly mellékhatásokkal jár­hatnak: hányás, máj- és szív­károsodás.) A WHO ugyanakkor hang­súlyozta, hogy a modell nyo­mán nem változtat a betegség­gel kapcsolatos eddigi politi­káján. «|****fc A HIV-fertőzött gyerekek egy afrikai kórházban. A gyógyíthatatlan betegség továbbra is a fekete kontinensen okozza a legnagyobb veszteséget Eltáncolt előadás A tavasz első napján kárpótolja a nézőket a Mojszejev Dallos Zsuzsa dallos.zsuzsa@plt.hu Budapest - Megijedt a tél­től a világhírű Mojszejev együttes, igazgatójuk le­mondta hét eleji fellépé­süket, amelyeket már­ciusban pótolnak. Az ak­robatákat megszégyenítő ügyességű táncosok 1945 óta lépnek föl Magyarországon. Hogy nem az ideológia tar­totta egyben a Mojszejev együttest, és nem a Szovjet­unió vezetőinek a szocialista táborra tukmált művészei vol­tak, azt egyértelműen jelzi, hogy a szovjet birodalom ösz­­szeomlása és a rendszerváltás után is ugyanolyan tomboló sikerrel léptek föl nálunk is az ország nagyvárosaiban, Pé­csett, Miskolcon és Szegeden, mint évtizedekkel ezelőtt. Hétfői és a keddi budapesti föllépésük azonban elmaradt. Jelena Scserbakova, az együttes igazgatója nagyon sajnálta, hogy épp a főváros­ban nem láthatták nyolcvanöt táncosát, ahol negyvenöt év óta mindannyiszor vastapssal ünnepelte a közönség a mű­vészeket, de olyan híreket kaptak, hogy a felszerelést és a ruhákat szállító kamionok elakadhatnak a hazafelé öt na­pig tartó úton, emiatt hétvégi moszkvai hagyományos fel­lépésüket nem merte kockáz­tatni. A magyar szervezőkkel egyeztette, hogy a hivatalos tavasz első napján, március 21-én érvényesek lesznek a jegyek akkori turnéjukra. A legendás együttes igaz­gatójának állítása szerint nem volt más választása. Maga is táncolt az együttesben, tudja, milyen csalódás ez a közön­ségnek és a táncosoknak egy­aránt. A névadó mester ke­ménységéről volt híres, csak a legvégső esetben mondtak le fellépést, ezért is bántotta az igazgatót a magyarországi turné megszakadása, mert azokat az értékeket, amelye­ket Igor Mojszejev teremtett, híven őrzik, azokra épül az együttes, akiket ma is ugyano­lyan alapos válogatással épí­tenek, mint egykor. A fellépő művészek átlagéletkora 24- 25 év, harmincéves koruktól többnyire már nem lépnek színpadra, a többség oktató lett az együttes magániskolá­jában, ahol hatalmas fegyel­met követelnek ma is. Mojszejev híres volt arról, hogy minden egyes táncosát rendkívül kemény „meghall­gatások” során maga válasz­totta ki, hangsúlyt helyezve arra, hogy a társulatában nin­csenek szóló- és háttér-, csak egyenrangú táncosok. Iskolá­jában a színészmesterség és az akrobatika éppúgy tana­nyag volt, mint a klasszikus balettalapok vagy a különféle kultúrák néptáncai. Meghatá­rozott magasságú fiúk és lá­nyok kerülhettek a karba, akik híresen szépek voltak és kar­­csúak. Mojszejev és Rábai Mik­lós, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője kölcsönö­sen tisztelték és szerették egy­mást, mindketten tisztelték az autentikus néptáncot, ennek elemeit felhasználva készítet­ték koreográfiáikat. Ezeket olykor giccsesnek, mester­kéltnek, sőt szirupos­nak ítélte a táncos szakma egy része, vi­szont mindketten állí­tották, a közönséghez az általuk választott út vezet, illetve a megújítás - ha nem erőszakolják meg a népi művészetet -, valóban alkotás. A Mojszejev állandó műsorszáma volt otthon is a Pontozó, amelynek előadásá­ban a magyar néptánc elemei fedezhetők fel. Nem véletle­nek az elismerések: Állami és Lenin-díjat kaptak, míg a vas­függönyön túl a tánc-Oscart is elnyerték. Kísérletezésre otthon van módjuk, külföldi turnéjukon valamennyi táncnak és táncjá­téknak Mojszejev a szerzője, de a fiatal koreográfusok is megmérhetik tudásukat az évenkénti moszkvai fesztivá­lokon. Jelena Scserbakova hozzá­tette, hogy noha a mester Pá­rizsban dolgozott fiatal korá­ban, mégis szívesebben jött Budapestre, mert itt a szívéhez közelebb álló dolgok történtek a táncművészetben, és ma is örömmel vesznek részt tanít­ványai a különböző táncfeszti­válokon. A szocialista tábor tévéné­zői jól ismerték a Vörös téri pa­rádékat, amelyeket annak ide­jén a világhírű koreográfus, Igor Mojszejev készített. Az általa alapított táncegyüttes lett a Szovjetunió egyik leghíre­sebb népszerűsítője, a „Nyu­gat” jelentős országai­ban a kultúra követei­ként az orosz lelket tes­tesítették meg. Mojszejev 1906-ban, Kijevben született, a balettiskola elvégzése után a Bolsoj Színház­ban lett szólótáncos. Nem elégedett meg a klasz­­szikus balett előadásaival, ezért maga is készített koreográfiá­kat, amelyek ötvözték a Szovej­­tunióban élő népek táncait kü­lönböző show-elemekkel. Látványos előadásokat ho­zott létre. Harmincéves korá­ban kinevezték az Orosz Álla­mi Akadémiai Néptáncegyüt­tes élére, amelyet aztán saját képére formált. 1943-tól Moj­szejev Együttesként vitt siker­re. Gyalog és lóháton járva gyűjtötte a nagy Szovjetunió­­szerte a különféle népek tán­cait, ezek alapján dolgozta ki műfaját, az úgynevezett szce­­nikus néptáncot. Az újat kere­ső, nyughatatlan Mojszejev, aki a konzervatív művészet­felfogást sutba dobva az orosz színház forradalmáraival, Mejerholddal és Vahtangov­­val kereste inkább a kapcsola­tot, abban is úttörő volt, hogy a klasszikus orosz zeneszer­zők, mint Borogyin, Glinka vagy Rimszkij-Korszakov muzsikáját fölhasználta a néptánc-koreográfiákhoz. Többek között olyan alko­tásairól lett híres, mint a Spar­tacus, az Orosz és a Moldvai szvit vagy a Partizánok. A mostani sikereik is jelzik, hogy nem az ideológia tartotta egyben az együttest A Partizánok című tánckompozíció a legendás együttestől Moldáv táncokt a Mojszejev együttes előadásában. Stílusukat korábban fanyalogva fogadta a szakma 2008. DECEMBER 1.,HÉTFŐ Változások a terápiában A 90-es évek elején a ví­rusellenes terápiát csak a fertőzés előrehaladott stádiumában alkalmaz­ták Időközben azonban az idejekorán megkez­dett terápiától a követke­zőket várják: 1. Sikerül feltartóztatni a HIV-vírus szaporodását és az immunrendszer le­rombolását, ezzel a be­tegség előrehaladását. 2. A terápiának ellenálló vírusvariánsok kialakulá­sának megakadályozása. 3. Az érintettek fertőző­képességének csökken­tése. A témával összefüg­gésben készült tanulmá­nyok azt mutatták, hogy HIV-fertőzött terhes nők esetében a gyermek megfertőzésének gyako­risága vírusellenes terá­piával nagymértékben csökkenthető. „Ez a kutatás csupán egy elméleti fejtegetés” - szögez­te le Kevin De Cock, a szerve­zet HIV/AIDS hivatalának igazgatója. Mint mondta, a modell közelebbi vizsgálatára azonban a jövő évben sort ke­rítenek.

Next