Zalai Hírlap, 2012. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-12 / 111. szám

SZOMBAT 2012.05.12. h­ife. ZALAI HÍRLAP • 11 Templom a szőlőhegy lábánál . A szőlőhegyről csodálatos kilátás nyílik a Kis-Balatonra, s a falura, melynek középpontjában a kö­zel 120 éves római katolikus templom áll. A neogótikus stí­lusban emelt épületet, melyet falujárás sorozatunk legutóbbi állomásán, Nagyradán látogat­tunk meg, Szent István király tiszteletére szentelték fel. falubeliek egyik büszkesége a temp­lom, bár Zsiga Zsolt polgármester szerint kétszer annyi embernek épült annak idején, mint ahányan - nagyjából 520-an - most lak­ják a települést. Mint megtud­tuk, egy átlagos vasárnap vagy a hétközi misén 50-80 hívő vesz részt a szertartásokon, míg ünnepekkor akár százan is megjelennek a templomban. - Ez a létszám némelyik szomszéd falu misére járóinak számához viszonyítva egészen jó aránynak mondható - tette hozzá a polgármester. A nagyradai templom - az orosztonyival és a kerecsenyi­­vel együtt - a zalaszabari plé­bánia fíliája, s a kaposvári egy­házmegyéhez tartozik. A nagyradaiak vallásossá­gáról, a régi és a mostani temp­lomról ifjabb Seláf István épí­tész, önkormányzati képviselő mesélt nekünk. Mint mondta, írásos emlékekből tudják. Ra­da község neve már a zalavári apátság Szent István korabeli alapítólevelében is szerepelt, 1256-ban pedig plébánosa is volt. Az 1300-as években te­kintélyes településnek számí­tott, akkoriban még a mostani temetődombon túl építkeztek, a templom is ott állt, a mai te­mető déli részén.­­ A török hódoltság nem­csak a települést, de a templo­mot is lerombolta. Szulejmán Kőszeg felé vonuló csapata felégette a falut, évtizedekig néptelen vidék volt - így a fia­tal építész.­­ Csak nagyon las­san kezdett újranépesedni, s mise ugyan volt, de rendes templom nem. A helyiek vi­szont igényelték, hogy ismét legyen. A mai templomot 1890 má­jusában kezdték építeni, s több, mint három éven keresz­tül dolgoztak a mesterembe­rek, mire teljesen elkészült. A terveket a svájci származású Czigler Győző, műegyetemi tanár készítette, míg az építke­zést a kiscelli Wendler István vezette. - Abban a korban híres szakemberek voltak mindket­ten - fogalmazott Seláf István. - De nemcsak ők, hanem Va­­szary János festőmű­vész, akinek az oltár­képet köszönhetjük, s ifjabb Ország Sándor is, aki a máig működő orgonánkat készítette. Az objektum alapja római keresztet for­máz, hossza 35 méter, a torony pedig 40 méter ma­gas. A templomot 1894 tava­szán Rozmanich Richárd zala­vári apát áldotta meg Szent Ist­ván király tiszteletére.­­ A munka itt még nem feje­ződött be, s a híveknek kö­szönhetően még tovább gyara­podott a templombelső - foly­tatta István. - A helyiek ado­mánya a lourdesi és a Jézus szíve oltár, csakúgy, mint a csillár, a Szent Antal és Szent Anna szobrok, illetve a Kálvá­riát ábrázoló képek. A főoltár mellett látható a település címere is, melyről Kozári Margit beszélt, aki az Együtt Nagyradáért Egyesü­let, valamint a Kis-Balaton Ci­vil Egyesület képviseletében volt jelen a falujáráson. - A címert Deák-Varga Jó­zsef tervezőmérnök készítette, aki egyébként a nagykanizsai főépítész, Deák-Varga Dénes édesapja - magyarázta Kozári Margit. - A tavirózsa és a kék mező a Kis-Balatonra utal, a pásztorbotok pedig az egyház­hoz való tartozásra. A korona a község védőszen­tjét, Szent Ist­ván királyt és az új ke­nyér ünnepét, augusz­tus 20-át jelképezi. Bú­csú is minden évben ekkor van a települé­sen. S hogy vissza­kanyarodjunk a temp­lom történetéhez: azt is megtudtuk, hogy az 1926-27- es évek viharai kíméletlenül megrongálták az építményt, az egyik teljes egészében leso­dorta a tetejét. - Ezután természetesen re­noválás következett - mondta Seláf István. - Többek között új födémet kapott a torony, és kijavították a tetőzetet is. Ekkor szereltek fel villámhárí­tót is. Az azóta eltelt időkben szintén voltak hol kisebb, hol nagyobb rekonstrukciók, de mint többen is megemlítették kísérőink közül, ahogy az évek telnek, az állagmegóvásra fo­lyamatosan szükség van. Né­hány hónapon belül például a templomkertben álló kőke­resztet újítják fel az önkor­mányzat , valamint az egyház­­község közös támogatásával. A helyiek szerint a templom értékes, s nem mellesleg na­gyon hasznos különlegessége a 2008-ban elkészült új to­ronyóra. Az elektronikus óra­szerkezetet egy korábban Nagyradáról elszármazott hölgy végrendeletében ado­mányozta a településnek. Az óraszerkezetet egy hölgy végrendeletben adományozta a településnek 1890 májusában kezdték építe­ni, a tornya 40 méter magas Ünnepeken akár százan is megjelennek az 520 lakost számláló település 120 esztendős templomábanFotó: Szakony Attila Adós marad a borzongással Éjsötét árnyék: csak látványban erős vámpírmozi egy legendás párostól Horváth A. Attila horvath.attila@zalaihirlap.hu Ö­rülünk vagy sem, mára filmes toposszá nőtte ki magát a vám­pírtéma, köszönhető­en a két mérföldkőnek, a hard­­core-stílusteremtő '98-as Pen­gének és a 10 évvel később hisztérikus rajongással foga­dott tinihorror-romantika egy­velegnek, az Alkonyatnak. Az­óta is jobb-rosszabb produkci­ók tömkelege igyekszik pénzt kitermelni a vámpírmániából, így az elmúlt években minden­féle közönségigényt kielégítő vérszívók özönlötték el a pony­vairodalmat, a kereskedelmi té­véket és a mozivásznakat; az egyszerű halandó már fel sem kapja a fejét egy újabb boron­­gós-gótikus- hidegrázós szto­ri megfilmesítésének hírére. Más a helyzet azonban, ha a borzongató atmoszfératerem­tés kiváló művelője, a briliáns képalkotásáról ismert Tim Bur­ton ül a rendezői székben, part­nere pedig napjaink egyik leg­karakteresebb színésze, Johnny Depp. Ilyen összetevők esetén máris magasra kerül a léc. Túl magasra. Ez a páros Az Álmosvölgy legendájával szerintem a film­történelem leghangulatosabb dark-fantasy művét alkotta meg '99-ben, és még a 2008-as brutális Sweeney Todd-ot is sikerült a horror klasszikusai közé emelniük. Ám a követke­ző közös gyermek, az Alice Csodaországban már alig volt több virtuóz grafikai megoldá­sok halmazánál, hasonlóan az új terméshez, az Éjsötét ár­nyékhoz, amely az ajánlója alapján még abszurd, félelme­tes és vicces mesének tűnt, de végül csak tisztességes iparos­munkára futotta belőle. Azt hiszem, Burton mester energiáit ezúttal (is) túlzottan lekötötték a vizuális megoldá­sok; filmje kellékeit, smink­jeit, animációval előállított környezetét nem is érheti kriti­ka. Sőt, szinte tökéletes a ha­tás: a 18. század végén megát­kozott, vámpírlétre kárhozta­tott és eltemetett, majd a hippi­korszak alkonyán (1972-ben) újra életre keltett Barnabas Collins története olyasféle groteszk és aprólékosan fel­épített világba invitálja a né­zőt, amilyet kizárólag Burton képes ilyen magas minőség­ben vászonra álmodni. Még a sztoriban is volna muníció: a bizarr figura visszatér a családi fészekbe, amelyet most nem kevésbé furcsa kései leszárma­zottai laknak, aztán megjele­nik a régi szerelem és a régi el­lenség; e kódolt konfliktusból mégsem tud kibontakozni az a szerethetően őrült kavalkád, amire sokan számítottunk. Hi­ába sziporkáznak szerepükben olyan kiválóságok, mint Mi­chelle Pfeiffer vagy Helena Bonham­ Carter, a történetet nem sikerül feszesen és érde­kesen elmesélni, sem egyben tartani. Halvány a humor és ha­tástalan a félelemkeltés - ez így csak egy erős közepes vámpír­mozi, amivel nem is volna baj, ha nem lennének elvárásaink. Nyolcadszor fogott közös munkába a két nagymester, Tim Burton és Johnny Depp. Sajnos kezd múlni a varázs. Barnabas Collins (Johnny Depp) története olyasféle groteszk és ap­rólékosan felépített világba invitál, amilyet kizárólag Burton képes vászonra álmodni. A külsőségekkel nincs is gond Fotó: Illusztráció

Next