Zalai Hírlap, 2013. március (69. évfolyam, 51-75. szám)

2013-03-13 / 61. szám

2013. MÁRCIUS 13., SZERDA Nem zavarja a szemét a szemét? Nagykanizsa - Milyen csodálatos volt a téli táj, fehér hó ropogott a lá­bunk alatt! Minden szép és letisztult. Mára azon­ban mindez már a múlté. A hó elolvadt és latyakká változott. De nem is ez a na­gyobb probléma, hanem az, hogy amit a hó hosszú ideig el­takart, az most újra előtűnik, és csöppet sem kecsegtető lát­vánnyal szolgál. Igen, ez a hó­födte szemét. Az ember megy pár lépést és mit lát? Eldobott csokis papírt, zsebkendőt, ci­garettacsikket. Borzasztó lát­vány, de ha fel is szedném, szednénk, másnap újra ugyan­úgy találnánk mindent. Nem is tudom, mire gondol az az em­ber, aki csak egy laza mozdu­lattal elhajítja a szemetet az ut­cán. A legszörnyűbb az, hogy már nemcsak a földre dobják el az emberek a mocskaikat, hanem - szórakozásból - bele­gyömöszölik a fa törzsébe a használt zsebkendőjüket, vagy egyszerűen az addig egészsé­ges bokorba hajítják szemetü­ket. Nemhogy a látványa nem szép, de a tett maga is egy rom­boló tevékenység. A Föl­dünket védenünk kell, nem rombolnunk. Az emberek lusták. Lusták elmenni a pár méterrel odébb lévő szemetes­hez, mert olyan nagyon meg­erőltető lenne, és elfáradna benne a testük-lelkük is. Sajnálatos, de ilyen a világ, a mai ember így gondolkodik, vagy inkább nem gondolko (tisztelet a kivételnek), és ha így haladunk, akkor ez csak rosszabb lesz. Te is tehetsz a környezetün­kért! Ne sajnáld azt a pár lépést azért, hogy helyesen csele­kedj! Hidd el, a Föld majd meghálálja neked, ha így szól! ! Tislér Judit Anna Batt­­yány Lajos Gimnázium­maM_ Ne sajnáljuk megtenni azt a pár lépést hogy helyesen cselekedjünk Segíteni és adni jó! Nagykanizsa - A Család­­segítő Központ Nagykani­zsán idén március 9-én, szombaton rendezte meg immár hagyományos jó­tékonysági koncertjét. A belépő tartós élelmiszer volt, mindenki annyit hozott, amennyit jónak látott. A kon­certen a második osztályostól a nyugdíjasig minden korosz­tályból volt fellépő, valamint a műsor elején a város polgár­­mestere, katolikus főesperese és református lelkésze szólalt fel. Mondanivalójukban hang­súlyozták a hála, a szeretet és a hit fontosságát. Családias han­gulatban telt a rendezvény. A templomot, mely helyet adott a rendezvénynek, megtöltötték a nézők és a fellépők, néhány fotós, újságíró, riporter, ope­ratőr. Mindenki találkozott kedves ismerősökkel, ilyen­kor szálltak a mosolyok a templom egyik végéből a má­sikba. A kicsik elénekelték, el­játszották a szederszedés örö­meit, a nagyobbak énekeltek, hangszeren játszottak, a fel­nőttek közül volt, aki verset mondott. Néhány fellépő cso­port a nézőket is bevonta az éneklésbe. A műsor végén - ahogy az lenni szokott - az emberek szétszéledtek, mégis mindenki vitt és hozott is ma­gával valamit. Vida Ágnes Batthyány Lajos Gimnázium SÉTATÉR Petőfi, a miénk! Süssünk Nagykanizsa - Petőfi Sándor. Ha meghall­juk ezt a nevet, ma is minden ember sze­me felcsillan: a miénk! Pedig a világunk manapság olyannak tűnik, mintha csak azokat az embereket ismer­nénk el, ismernénk fel, akik a tévében szerepelnek. Ezt a ne­vet mégis mindenki ismeri. Pe­dig Petőfi nem volt celeb. Nem énekelt a Megasztárban, még csak nem is volt a Barátok közt szereplője. A sok irodalomóra után, megannyi történelemlec­két magunk mögött hagyva az első gondolat e név hallatán: 1848. A második? Talán a Nemzeti dal. Kiskoromban sok verset ta­nultam a nagymamámtól, a szívemhez mégis Petőfi állt a legközelebb. Csak később tud­­tam meg, hogy a nagyimat nem véletlenül alakítóul így. Ő is varsek között nőtt fel, hi­­szen édesapja, az én dédapám a versek szerelmese volt. Nemrég nyert értelmet a sok kis darabka, s állt össze egy képpé. A dédapámat Nagy Ist­vánnak hívták, mégis ha vé­gigolvassuk egy versét, a jobb alsó sarokban ezt az aláírást ta­láljuk: Petrovics. A nagyi így nőtt fel. Egy igazi Petőfi-ra­­jongó apával. Ha visszagondo­lok, nem is csodálom, hogy a mamám kutyáját Morzsának hívták. Aztán épphogy beültünk az iskolapadba, máris Petőfi­­verseket találtunk magunk előtt. Az első memoriterek, történe­lemleckék hozzá köt­­hetőek. A gimnáziumban már megpróbálkoztunk azzal is, hogy megismerjük, megért­sük, ki volt. Hogy lássuk, aki tenni akar, az tenni is tud. Eh­hez nem kevés kitartásra és szorgalomra volt szükség. Ez­zel - lássuk be - sok minden­kinek példát mutathat (és mu­tatott is) a világban. Nem hi­szem, hogy véletlenül állítot­tak Petőfi-szobrot Kínában. És mindaközben, hogy har­cos volt, erős volt, benne volt az is, ami egy kamaszlány éle­­­tében igencsak dobogós­­­he­­lyen áll. Mi más is lehetne, mint a szerelem. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelme az irodalom talán legszebb ver­seit szülte. Ezen versek minden szava szívhez szóló, mégsem felületes. Az igazi szerelemről szólnak. Arról, amit mindenki keres, amiről mindenki reméli, hogy egy nap megtalálja. Ezért lehetünk büszkék Pe­tőfire. A mi költőnk és egyben mindenkié, hiszen mindenki, minden hangulatban, bármit érez, bármire vágyik, találhat­­egy Petőfi-verset, amely mint­ha csak hozzá íródott volna, mintha csak neki szólna... z' Kardos Vizsieti Batthyány Lajos Gimnázium x­­a­tthyány Lajc Petőfi Sándor versei között mindig találhatunk olyat ami nekünk szól szerelem Nagykanizsa - Sokfajta „első" történik velünk, mialatt felnövünk. Az első, nap az iskolában, az első egyet és az első csók is v­­tprtj az első szerelem. A tavasz közeledtével nem­csak a fák húznak virágkön­töst, de az emberek arca is ki­vi­rul. Ilyenkor mindenki kedve­sebb, mindenki szívesen barát­kozik. De mi történik, ha egy átlagostól eltérő helyen, egy átlagostól eltérő napon megis­merünk valakit? Egy különle­ges embert. Talán akkor még nem is sejtjük, de egyszer az életünk része lesz. Ha valaki nem fél az ismeretlentől és úgy dönt, megnyílik másoknak, egy nem megszokott személy­nek, rengeteg élmény várhat rá. A megismerés csodája és az újdonság varázsa elképesztő gyönyörűségeket hozhat az életünkbe. Hisz egy teljesen idegen ember minden porciká­­ját megismerni és a lelkét telje­sen felfedezni hatalmas él­mény. Minden nappal, minden perccel valami újat megtudni valakiről, és mintha puzzle­ből lenne az élete, minden új információval közelebb jutha­tunk egy kész képhez. Talán ez a nyitottság az, amit diákszere­lemnek nevezhetünk. Minden szeleburdi, minden rózsaszín és minden mosolygás a vilá­gon - egyetlen szóban. Kardos Vivien Batthyány Lajos Gimnázium ZALAI HÍRLAP • 7 valamit! Nagykanizsa - Egyre kevesebb időnk van. Rohanni oda, aztán meg vissza. Befu­tunk a boltba, gyor­san pár kaját be­dobunk a kocsiba, aztán irány haza. Pizza be a sütőbe, ad­dig is le lehet ülni kicsit tévézni. Megszólal a csengő, és már csak tá­lalni kell. Kényelmes, egyszerű, finom, és na­gyon 21. századi. Ezzel azonban a fő­zés, sütés tudománya eléggé háttérbe szorul. Pedig az az igazi, mikor az ember magának ké­szíti az ételt. Csak így le­hetünk biztosak benne, hogy mit is eszünk való­jában. A bolti dolgokról talán jobb is, ha nem tud­juk, mit tartalmaznak... És ki ne örülne annak, ha a saját készítményét fo­gyasztja? Nemrég még liszt, víz, tojás, cukor volt, most meg már vala­mi gőzölgő süti. Igaz, ta­lán sokat kellett vele szó­rakozni, és 10 perc múl­va már csak morzsa ma­rad belőle, de megéri. Ezenkívül kreativitásra is szükség lehet, egy idő után már nemcsak kö­vethetjük a recepteket, de itt-ott újabb trükköket is bele lehet vinni, így aztán ez is lehet olyan szórakoztató, mint té­vézni, míg megsül az a pizza. Dolezsár Bence Batthyány Lajos Gimn. Kiválasztottad már? Nagykanizsa - Bizony, közeledik a húsvét. Bár sokan az utolsó utáni pil­lanatra hagyják az aján­dékvásárlást, a fiatalabbak már biztosan kinézték a legújabb számítógépes já­tékot vagy a legújabb di­vat szerint készült szerkót. A karácsonyhoz hasonlóan ■z az ünnep is sokaknak csak egyet jelent: ajándékot. Sokat halljuk nagyszüleinktől: „Bez­­zeg az én időmben!” „Miért fagyi, hogy volt ez a te időd­­ben?” Régen a húsvét legjelen­­ősebb része a locsolás volt, ez ugyan nem ment ki a divatból, se más értelmet nyert. Egykor­­ödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba „dobták” a lányokat, akik legszebb ruhá­­nkban pompáztak. A városok­on, napjainkban illatos par­­áimféleséggel, locsolóvers el­­mondásával lehet kiérdemelni a festett piros tojást, illetve manapság inkább a pénzt. A szokás arra a legendára is visz­­szavezethető, amely szerint lo­csolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illet­ve vízzel öntötték le őket a Jé­zus sírját őrző katonák. A régi történeteket hallgatva olyan szokásokról is hallunk, ame­lyek ma már nem mondanak nekünk, fiataloknak semmit: ilyen például a vesszőzés, haj­nalfa vagy a kókányolás. Bi­zony, pár évtized alatt rengete­get változhatnak a hagyomá­nyok. Tegyünk róla, hogy uno­káinknak ne csupa elfelejtett, régi szokásról tudjunk csak mesélni! Kovács Adél Batthyány Lajos Gimnázium Sokak számára a húsvét is egyet jelent az ajándékozással T­anacsi zalavárin­óc falfalfarlác Nagykanizsa - Télből ki­felé, tavaszba befelé. A szürke hétköznapokat úgy tehetjük jobban el­viselhetőbbé, ha egy kis varázslatot csempészünk a mindennapjainkba. Nem kell nagy és drága dol­gokra gondolni, ez a varázslat lehet egy csokor friss virág, amelynek az illata körbelengi a lakást, emellett színessé is te­szi azt. Vagy lehet az egy koc­ka csoki, ami nemcsak finom, de még boldogsághormonokat is szabadít fel bennünk, így vi­dámabbá téve a napot. Vagy egy cseppnyi kis boldogság le­het a szabadban eltöltött öt perc, ami alatt magunkba szí­vunk egy kis friss levegőt és napfényt, ezzel fel is töltő­dünk. Este a tévénézés helyett vehetünk például egy forró fürdőt, kezünkbe vehetünk egy könyvet vagy egy újságot. A szürke hétköznapokban is vannak az életnek apró örö­mei, csak meg kell találnunk őket. Tóth Erika Batthyány Lajos Gimnázium

Next