Zalai Hírlap, 2014. július (70. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-23 / 170. szám

2014. JÚLIUS 23., SZERDA FÓKUSZ ZALAI HÍRLAP • 5 TÖRTÉNELEM Az 1456-os győzelem nemzeti történelmünk egyik legjelesebb eseménye Mi történt Nándorfehérvárnál? Cseh Valentin zalaihirlap@zalaihirlap.hu „Ez a vár végvára az or­szágnak, s mintegy főka­puja a magyar földnek, melyen legkönnyebben juthatni az országba. ... Többször akarták már a törökök ezen várat ha­talmukba ejteni, hogy így nyitva legyen előttük az út Magyarországba be és Magyarországból ki" - írta Nándorfehérvárról Gio­vanni da Tagliacozzo, az 1456-os diadal egyik szemtanúja. E győzelem nemzeti törté­nelmünk egyik legjelesebb eseménye, s méltán van még napjainkban is a figyelem kö­zéppontjában az 558 évvel ez­előtti csata, amely évtizedekre meghatározta hazánk jövőjét. S végleg nemzeti nagyjaink közé emelte Hunyadi Jánost, valamint az itáliai Kapisztrán (Szent) Jánost, nem is beszél­ve Szilágyi Mihályról. S bár az utóbbi években kiderült, hogy Dugovics Titusz szemé­lyével kapcsolatban bizonyos kételyek merültek fel, ez a hozzá kötődő legenda értéké­ből semmit se von le. De mi is történt 1456 nya­rán hazánk déli határánál? A budai udvar 1455-ben értesült először arról, hogy II. Meh­­med meg szeretné támadni Magyarországot, de a hírek csak április 7-én váltak bizo­nyossá. Ekkor a budai or­szággyűlés, V. László ki­rállyal együttműködve, meg­hozta a szükséges döntéseket, de cselekvésre csak Hunyadi János és III. Callixtus pápa legátusa, Don Juan de Carva­­jal bíboros szánta el magát. Aki ezt írta Őszentségének: „Nagy a veszedelem. Napok, sőt órák késedelme olyan veszteségeket okozhat, me­lyeket a kereszténység örök időkön át siratna, mert azo­kat, akiktől mi kérünk most segítséget... maguk is kényte­lenek lesznek segítségért fo­lyamodni.” A török ellen bevetésre ke­rülő had nehezen áll fel. Míg Hunyadi a katonai előkészü­letekkel foglalatoskodott, ad­dig a király, vélhetően Cill és Ulrik tanácsára, egy „vadá­szat” ürügyén Bécsbe távo­zott, s ott is maradt. Ez ron­totta a harci kedvet, ezért Hu­nyadi mellett csak Újlaki Miklós, Kórógyi János, Kani­zsai László és Rozgonyi Se­bestyén állította ki bandériu­mait, s így egy 12 ezer fős se­reg lett összeverbuválva. A re­guláris haderő mellett Carva­­jal bíboros megbízásából Ka­pisztrán Jánost ferences szer­zetes rendtársaival (Giovanni da Tagliacozzo, Nicola da Farra, Gabrielle da Verona) Dél-Magyarországon keresz­tesek toborzásába kezdett, de nemcsak itthon, hanem kül­földön is gyülekeztek az ön­kéntesek. Viszont a kereszte­seket élelmezési gondok miatt előbb hazaküldték, majd má­jus 14-re Péterváradra hívták, közben Hunyadi csapatai Sze­geden gyülekeztek. A Drinápolyból Szófián keresztül meginduló török hadsereg, június 9-én szerb földre lépett, majd június 13- án elérték Szendrői Branko­­vics György szerb despota székhelyét, amelyet ostrom alá is vettek, de a várost nem tudták bevenni. Az esemé­nyek hatására Hunyadi június 15-e körül elindult csapatai­val Szegedről Temesváron át Kevére, ahová Kapisztrán is tartott, de őt egy vihar és a tö­rök csapatok megjelenése megakadályozta abban, hogy oda menjen. A július elején Nándorfe­hérvárhoz érő törököknek egy hétbe telt, hogy elfoglalják a Száva és a Duna találkozásá­nál a Kalemegdán hegyfokra épült végvár déli előterében állásaikat. Ennek ellenére jú­lius 4-én megkezdték a várfa­lak lövetését. A balszárnyon az anatóliai hadtest, a jobb­­szárnyon a ruméliai hadtest foglalta el állásait. A török se­reg második vonalában a jani­csárok, Mehmed testőrsége és a tartalék volt. Az oszmán ha­jóhad Zimony alatt elzárta a Dunát, a flotta többi hajója pedig a város közelében járő­­rözött, hogy megakadályoz­zák a végvár felmentését. Július első napjaiban Szilá­gyi kijuttatta Kapisztránt Nándorfehérvárból, Hunyadi pedig Kévéről Szalánkeménre vonult. Majd Péterváradon ta­lálkozott Kapisztránnal. A tervük az volt, hogy egy gyor­san felállított dunai hajóhad­dal áttörik a török hajózárat. A támadásra július 14-én ke­rült sor. S ötórányi küz­delem után a Hunyadi 1­1 vezette haderő felszá­molta a szultán dunai flottáját, s lehetővé tet­ték így a Nándorfehér­várba való bejutást. Aminek köszönhetően ___ a győzelem utáni éjsza­ka 12 ezer gyalogost és 1000 lovast juttattak a szorongatott végvárba, míg a keresztesek Zimonytól délre ütöttek tá­bort. II. Mehmed a flottája el­vesztése utáni egy hétben még erősebben lövette a fala­kat, majd beszüntették a vár lövetését. S az ostromlók és ostromlottak felkészültek az általános rohamra, amely 21- én a délutáni órákban megin­dult. A vár falain óriási harc bontakozott ki, s órákba telt mire a támadók átvágták ma­gukat a védőkön, de Hunyadi a tartalékhadak segítségével kiszorította a törököket a vár­ból. A küzdelem, váltakozó szerencsével folytatódott, s éjféltájban egyre kritikusabb helyzetbe került a vár, de sze­rencsére sikerült megfordítani a harcok menetét, s kiszorí­tották a védők a várból a tá­madókat. A rohamot az ost­romlottak hajnalra visszaver­ték. Ekkor II. Mehmed meg­próbálta rendezni csapatait, míg Hunyadi újabb rohamra várva pihentetni akarta kato­náit, ezért megtiltotta, hogy bárki is elhagyja a várat... A Zimony alatti kereszte­sek viszont égtek a tettvágy­tól, s ez felborította Hunyadi elképzeléseit. Dél körül né­hány keresztes kiszökött a várból és megfutamított egy járőröző török csapatot, majd ezt követően mind többen szökdöstek ki az erősségből. Ekkor riasztották Szilágyit, aki értesítette Hunyadit és Kórógyit a kialakult helyzet­ről, s riadóztatta az őrséget. Közben Kapisztrán átkelt a Száván, hogy visszafogja a kereszteseket, de többen a Zi­mony alatti táborból azt hit­ték, hogy az élére állt a várból kiszökött csapatnak, s emiatt egyre többen keltek át a fo­lyón, hogy csatlakozzanak hozzá. Majd újabb harc bon­takozott ki a magyar és török csapatok között a kereszte­seknek köszönhetően. A ke­resztesek megtámadták az anatóliai hadtestet, s számos ágyúállás a kezükre került. A szultán és Hunyadi is beavat­kozott, utóbbi elfoglalta a tö­rök ágyúkat, ezzel megpecsé­telte a törökök sorsát. Ezt kö­vetően órákig tartott még a küzdelem, de II. Mehmed se­rege vereséget szenvedett, s július 22-ről 23-ra virradó éj­jel a török had elvonult a vár alól. A győzelem híre bejárta Európát, s a pápa augusztus 6-át, Urunk színeváltozásának ünnepét, amikor megtudta, hogy csapataink győztek, a diadal emlékére ren- mmmm delte. A déli harang­szót még június 29-i bullájában rendelte el a török elleni harcra buzdítva. Magyaror­szágra a harangszót ____ hirdető pápai bulla és a győzelem híre egy­szerre érkezett meg, emiatt köti a magyar történelmi tu­dat a nándorfehérvári diadal­hoz a déli harangszót. Sajnos a csata után nem sokkal Hunyadi János Zi­­monyban meghalt az ostrom alatt kitört járvány következ­tében, míg, Kapisztrán októ­ber 23-án, Újlakon hunyt el, így nem sikerült a győzelem­ben rejlő lehetőségeket kiak­názni katonailag, de megte­remtődött a feltétele a ma­gyarországi reneszánsz ki­bontakozásának. 1458-tól, Hunyadi Mátyás trónra lépé­sével... további képek, információk zoo/®P Zalai Hírlap Online A déli harangszót még a csata előtt rendelte el a pápa, a török elleni harcra buzdítva EL _L­u0L­­F & Az egykori fellegvár makettje a nándorfehérvári (ma Belgrád várban. 1456-ban a fellegvárnál dúltak a legvéresebb harcok A Hunyadi János által építettett Zindan kapu nevű barbakán a vár­ban. A július 23-ra virradó éjszaka vonult el a török had a vár alól

Next