Zalai Hírlap, 2018. július (74. évfolyam, 151-176. szám)
2018-07-24 / 170. szám
2018. JÚLIUS 24., KEDD MAGAZIN ZALAI HÍRLAP 13 „Megvédelmezze hitét, hazáját" A diadal egy olyan pillanatban született meg, amikor senki sem hitte volna PATAKI TAMÁS__________ szerkesztoseg@mediaworks.hu BUDAPEST Ha 1456. július 4. és 22. között a hősies magyar várvédők, Hunyadi serege és Kapisztrán János ferences hitszónok keresztesei nem állítják meg az oszmán hadakat a nándorfehérvári csatában, akkor a mohácsi vész sokkal hamarabb is bekövetkezhetett volna. Konstantinápoly 1453-as eleste után ez a csata reményt nyújtott Délkelet-Európa, Közép-Európa népeinek. Reményt, hogy a török legyőzhető! - nyilatkozta lapunknak Cseh Valentin történész, A nándorfehérvári csata - 1456 című könyv szerzője. A szakember szerint ez a győzelem még Hunyadi korában sem volt reális lehetőség, hiszen az Oszmán Birodalom minden szempontból kiapadhatatlan tartalékokkal rendelkezett. Ezt a következő évtizedek, évszázadok be is bizonyították. A nándorfehérvári diadal egy olyan pillanatban született meg, amikor senki se hitte volna Hunyadi Jánoson, Kapisztránon és Don Juan de Carvajal pápai legátuson meg III. Callixtus pápán kívül, hogy ha csak ideiglenesen is, de II. Mehmed Oszmán Birodalma térdre kényszeríthető. Nándorfehérvárt földrajzi fekvése eleve arra rendelte, hogy az ország kapuja legyen. 1456-ban egy olyan ellenségtől védte meg Hunyadi a végvárat, amelyik addigra Konstantinápoly 1453-as elfoglalásával világbirodalommá vált és legyőzhetetlennek tűnt. II. Mehmed szultán mintegy 70 ezer fős sereggel ostromolta meg Nándorfehérvár várát, amelyben 6-7000 fős őrség állomásozott, és ahová július elején érkeztek meg Kapisztrán első keresztesei. A Nándorfehérvárt földrajzi fekvése arra rendelte, hogy az ország kapuja legyen hosszú, embert s vitézt próbáló ostrom alatt világossá vált, hogy végül Hunyadi főkapitány hadvezéri képességeinek köszönhetően maradt magyar kézen Nándorfehérvár. A győzelem kivívásához viszont kellettek a keresztesek, akik az előző napi (21-22-i) oszmán roham után Zimony alatti táborukból átkeltek a Száván, és ki tudja, milyen indíttatásból, megtámadták a szultáni hadat. Elszántságuk megzavarhatta az ellenséget, és ekkor fordulóponthoz érkezett a csata. Hunyadi gyorsan felmérte a helyzetet, lerohanta az oszmán tüzérséget, és győzött. Ám nem sokkal az ostrom után Hunyadi János elhunyt, s ez szertefoszlatta annak a lehetőségét, hogy az Oszmán Birodalom ellen egy nagyszabású hadműveletet lehessen indítani, kihasználva a győzelem adta katonai és politikai helyzetet. Nyugaton elsősorban a német és itáliai területeken élőket foglalkoztatta a törökök elleni harc, így a nándorfehérvári diadal híre is ott aratott osztatlan sikert. Bécsnek, Velencének, Rómának és Milánónak fontos szerepe volt a győzelem hírének elterjesztésében. Amikor III. Callixtus augusztus 6-án megtudta, hogy Hunyadiék legyőzték II. Mehmedet, hatalmas ünnepségeket tartottak Rómában, és a pápa elrendelte, hogy ezentúl augusztus 6-án legyen az Úr színeváltozásának ünnepe, a diadal emlékére. Ez mindenképpen történelmi jelentőségű döntés. Hunyadi Jánost halála után pedig a Christianae fidei defensor, vagyis a keresztény hit védelmezője címmel tüntették ki - részletezte a történész. Cseh Valentin szerint a nándorfehérvári csatáról az ismereteinket alapvetően megváltoztató információk utoljára 2009-ben jelentek meg, amikor „leleplezték” Dugovics Tituszt. Viszont folyamatosan újra- és újraértelmezhetők az események. Valójában attól, hogy például Dugovics Titusz személyéről kiderült, nem valós történelmi személy, hanem személye és neve egy XIX. századi kitaláció, ettől még rendkívül fontos az a hősi önfeláldozás, amit hozzá kötünk. Ugyanakkor az, hogy egyelőre nincs új információ, új forrás az 1456-os eseményekkel kapcsolatban, az nem jelenti, hogy Törökországban, Olaszországban vagy a vatikáni levéltárban nem bukkanhat elő valami új és érdekes adat az 1456-os nándorfehérvári csatával kapcsolatosan a jövőben — véli a történész. Ám Hunyadi halálával nemcsak a visszavágó hadjárat maradt el, hanem sorozatos szerencsétlenségek következtek be. Pár hónappal később elhunyt Kapisztrán János is, a belpolitikai helyzet, mely addig sem volt nyugodt, újból kiéleződött: Cillcs Ulrikot megölették Nándorfehérvárott, majd Hunyadi Lászlót is kivégezték, Hunyadi Mátyást pedig fogságba vetették. Noha a győzelmet nem lehetett kiaknázni, és belharcok dúltak az országban, a végkifejlet mégis kedvezően alakult, hiszen V. László király halála lehetőséget teremtett arra, hogy Mátyást királlyá válasszák, és ezzel nemcsak a belpolitikai helyzet konszolidálódott, hanem beköszöntött a középkori Magyarország utolsó, talán legnagyobb aranykora, amelyre a későbbi erdélyi fejedelmek is állandóan sóvárogtak leveleikben, emlékirataikban. Bán Mór író Hunyadi című sikeres regénysorozatának idén megjelenő tizedik kötetében végre eljutunk a várva-várt nándorfehérvári csatáig. A szerző szerint más katarzisa nem is lehetett volna a sorozatnak, ahogy Hunyadi életének sem. Hunyadi János életregényének, ennek a tízkötetes eposznak a lezárása a tervekben sem lehetett más soha, mint megfellebbezhetetlenül Nándorfehérvár, hiszen Hunyadi János nem sokkal a diadal után, 1456. augusztus 11-én meghalt pestisben. Különös kegyelme az isteni gondviselésnek, hogy a törökverő hős ilyen világraszóló győzelemmel zárhatta le földi pályafutását. Íróként kitalálni sem lehetne heroikusabb, gyönyörűbb befejezést egy ilyen hatalmas, tízkötetes vállalkozáshoz - mondta az író. A mai szerb fővárosban lévő várban vagy körülötte azonban alig emlékeznek meg a keresztény Európát és a Magyar Királyságot megmentő haditettről. A szerző többször is megfordult a nándorfehérvári várban, ahol szerinte méltatlanul kezelik a hősök emlékét. Mámorító érzés volt azon a helyen állni, azokon a falakon sétálni. S persze szégyenletes is, hogy szinte semmi nem emlékeztet a mai Kalemegdan park területén a mi magyar, szerb hőseinkre. Egy emlékkő, ennyi az egész. Azon a helyen, ahol a Dugovics Tituszként ismert, egyébként ismeretlen nevű magyar hős a mélybe rántotta a török katonát a zászlajával együtt, most jugoszláv hősi emlékmű áll. Jól ismerve a Hunyadi-kori várost, várat, az én lelki szemeim előtt a félezer évvel ezelőtti képek elevenedtek meg azon a szent helyen. Bán Mór azt is elárulta, hogy miért választotta regénytémául Hunyadi életét, aki egyenes, a maga módján egyszerű ember volt, és életét arra tette fel, hogy megvédelmezze hitét, hazáját. - Ennél csodálatosabb, tisztább pályafutást keveset ismerek. Pedig gáncsoskodás, ellenségeskedés, széthúzás, gúny s vádak tömkelege kísérte akkor is, hiszen kortársai közül sem mindenki fogta fel, milyen nagyszerű hős él közöttük. Sokan gyűlölték, megvetették származása miatt, és irigykedtek sikereire. Ismerős, ugye? Mégis, Hunyadi eltökéltsége, tiszta jelleme példát mutat nemcsak nekünk, de példát mutatott a korabeli magyarok számára is. Ez a példa, ez az elismerés nyilvánult meg, amikor Hunyadi alig tizennégy esztendős fiát - mai szóhasználattal élve megelőlegezett bizalommal - királlyá választották Budán. Hunyadi Mátyás meghálálta ezt a bizalmat - erről a szintén gigantikus, felemelő történetről szól a következő tíz kötet. Az író azt szeretné, hogy a lezáró kötetet olvasva mindenki ott érezze magát bezárva Nándorfehérvár falai között. Minden olvasó ott legyen lélekben azokon a bástyákon, és érezze, amit eleink érezhették 1456-ban az iszlám áradat dühének kitéve. A Hunyadi-sorozat eddigi kilenc kötetében is számos nagyszabású csatát élhettünk meg közösen az olvasóval - sőt jártunk már Nándorfehérváron is a hosszúra nyúlt 1440-es ostrom során -, de az époszt lezáró hatalmas ostrom és csata reményeim szerint felülmúl minden korábbi izgalmat - árulta el Bán Mór. Zrínyit horvátnak, Petőfit pedig szlováknak nevezte a műsorvezető nemrég egy kereskedelmi tévé műsorában, majd a migráns szóval is öszszekeverte a nevüket. Hunyadiról is hallani hasonlót, hiszen vannak, akik állandóan kiforgatják és kétes érvelésük alátámasztására használják fel történelmi nagyjaink származását. Bán Mór szerint aki így gondolkodik, az sosem fogja megérteni a lényeget. - A magyarságban éppen az a csodálatos, hogy vértől, származástól függetlenül izzó hazaszeretetet tudott csiholni leghűbb fiai lelkéből. Zrínyi horvát volt, igen, s mégis, ízig-vérig magyar. Petőfinél létezhet magyarabb költő? Hunyadi a legnagyobb magyar hadvezérek egyike, ha nem a legnagyobb, lángoló hazaszeretettel és megtörhetetlen keresztényi hittel szolgálta népét, hitét. Oláh elei voltak? Vagy kunok? Nem mindegy? Ezt egyesek soha nem fogják megérteni. És nem is akarják. Mert a lelkük mélyén gyűlölet van, és a magyar történelemben is csak a rosszat, a megvetendőt látják, keresik. Mi, akik Hunyadiban a legnagyobb magyar hadvezért tiszteljük és szeretjük, tudjuk, miért érzünk és gondolkodunk így. Nekik írtam, írom ezt a hatalmas, tízkötetes eposzt. Wagner Sándor Dugovics Titusz önfeláldozása című festménye Reprodukció: Archív •Hirdetés