Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-07-01 / 145. szám

/ ÁRA 10 FILLÉR 1943 JULIUS 1. CSÜTÖRTÖK PIAC^LET BW. évfolyam ♦ politikai napilap # 145. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Tüttőssy­ utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. ♦ Az új gazdasági rend Kállay Miklós miniszterelnök Szegeden az új gazdasági rendről, illetve azokról a mélyre­ható gazdasági intézkedésekről nyilatkozott, amelyeket részletesen azután a pénzügyminisz­ter ismertetett és amelyekkel a kormány a mai nehéz időkben az egész magyar életet rendezni, szabályozni és feladatának betölté­sére alkalmassá tenni kívánja. Ennek az új gazdasági rendnek alapja — így jellemezte a miniszterelnök — a kiegyensúlyozottság és összhangba hozatal a mezőgazdasági és ipari cikkek, a termelői és fogyasztói árak között, továbbá a társadalom minden rétegében a tisztességes kereset, az élethez és fejlődéshez szükséges javak biztosítása. A kormány a búza árát az eddigi 30 pen­gőről 40 pengőre emelte fel és az új árszint a 40 pengős búzaár jegyében alakul ki. Ez azonban a miniszterelnök hangsúlyozott meg­állapítása szerint nem azt jelenti, hogy az új árszint kialakulásának oka a búza árának felemelése. Az új árszint felidézőjét sem a tisztviselői fizetésekben, sem a munkabérek­ben, sem az ipari, sem a mezőgazdasági árak alakulásában keresni nem lehet. Ennek kialakítása minden tényező egybevetésével a legigazságosabban történik. A feladatnak nehezebb része — a miniszter­­elnök megállapítása szerint — nem is az árszint kialakítása, hanem az, hogy ebből az új árszintből ármegállapodás legyen. Hogy pedig az árak állandósuljanak, annak kimun­kálása ezután következik. Az új rend végrehajtását három tényező akadályozhatja és­pedig a feketepiac, a helytelen végrehajtás és az erkölcsi ki­lengés. Éppen ezért a kormány hadat üzen a fekete­piacnak és gondoskodik arról, hogy a végre­hajtás helyes legyen és sehol semmiféle ki­lengés be ne következhessék. A pénzügyminiszter részletesebben mutatott rá azokra a tényezőkre, amelyek a háború óta emelően hatottak az árszínvonalra. Az első tényező az, hogy 1939-ben a mezőgazdasági árak alacsonyabbak voltak annál, semhogy biztosítani tudták volna a mezőgazdaság ki­fizetődő voltát. Ezért a mezőgazdasági árak­nak tovább kellett fejlődniük. A második té­nyező az, hogy az 1938-ban hozott szociális törvény végrehajtása a háború ellenére is változatlan erővel folyamatban van. Harmad­szor: a termelést megdrágította az adók eme­lése és az új adók bevezetése is. Ezt viszont elkerülhetetlenné tették a hadsereg felszere­lésével és az új területek visszaszerzésével kap­csolatos költségek és a halaszthatatlanná vált beruházások. A negyedik ok a külföldi nyers­anyagok drágulása. Mindezek a tényezők eddig mozgásban tar­tották az árszínvonalat. Ezt a fejlődési folya­matot most le kell zárni. A mezőgazdasági árakat, az ipari árakat, a munkabéreket, a fizetéseket, a nyugdíjakat és az adókat, mind­ezeket egyszerre és összhangzóan meg kell állapítani és ez az, ami most az új gazdasági évben megtörténik. Az alap a 40 pengős búzaár. A munkások, tisztviselők, nyugdíjasok és alkalmazottak fizetési viszonyait hozzá kell idomítani az árszínvonalhoz, legelsősorban azokét a kisebbekét, akik erre rá vannak szorulva. A gazdaságpolitika most következő feladata az árszínvonalnak minden erővel való tartása, az áraknak, a béreknek és fizetéseknek rögzí­tése. Éppen ezért a kormány az árellenőrzést meg fogja szi­gorítani és gondoskodik arról, hogy a pénzfölöslegek visszavezethetők legyenek az államkincstárba. Amikor az adókat is rögzíti a kormány, új áldozatokat kér a nemzettől. De kijelentette a pénzügyminiszter, hogy elsősorban a fény­űzést kívánja megterhelni és ugyanakkor az államháztartásban fokozott takarékosságot kí­ván életbeléptetni. Az, ami az országban ma történik, nem a pénzduzzasztás jegyében történik. Meg­­­mondotta a pénzügyminiszter, hogy más or­szágokban, semleges országokban is vannak áremelkedések és mutatkozik bankjegyforga­lom emelkedés is. Nálunk is volt ilyen emel­kedés, amit drágaságnak neveztünk, nem pedig pénzduzzasztásnak. Nem lehet nálunk pénz­duzzasztásról beszélni, hanem csak háborús feszültségről, amely feszültséget a háború be­fejeztével könnyen le lehet vezetni. Az ártartás egyik hatalmas biztosítéka azon­ban a tisztességes és fegyelmezett együttmű­ködése az ország minden tényezőjének. Az együttműködés ellenségeinek, a háború vám­szedőinek és a társadalom élősdijeinek pusz­­tulniok kell. (M. S.) Boldog lehet az iskolaváros, hogy csakne 70 százalékos pótadója van Szinyei­ Merse kultuszminiszter: „A Balatoni Múzeum dísztermét elkészíttetjük, a polgári fiúiskola építésügyét a háború utáni átmeneti programba állítjuk be" A miniszter útia Göcsejen át A keszthelyi népművelési előadóképző tan­folyam megnyitása után dr. Szinyei­ Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Hankiss János kultuszállamtitkár, vitéz gróf Teleki Béla főispán kíséretében a Balatoni Múzeum meg­tekintésére indult el. A gyönyörű reneszánsz stílusú palotának főbejárata előtt a község elöljárósága és a Balatoni Múzeum Egyesület vezetősége fogadta a minisztert és kíséretét, akiket aztán dr. Darnay-Dornyay Béla mú­zeumigazgató kalauzolt a termek hosszú során keresztül. A vendégekre mély hatást gyakorolt az ál­dozatkészségből épült palota, amelynek ter­meiben az állam adományából származó új tároló berendezés legnagyobb része ma üre­sen áll, mert a pótolhatatlan anyagot elővigyá­zatosságból óvóhelyen rakták le. Fájdalommal kell ezt a tényt tudomásul venni, mert Keszthelyt nyaranta több ezer ember láto­gatja, akiknek meleg érdeklődése fordul a balatoni művelődés különböző korsza­kainak történelmi tárgyai felé. Az óvatosság elől azonban nem lehet kitérni. Mégis, hogy nyitva maradjon a múzeum, a természetrajzi tárgyaknak egy része látható, például a balatoni madárvilág, aztán a nép­rajzi és régészeti tárgyak közül is több darab, valamint a Capellaro Gottlieb által adomá­nyozott, színekben gazdag lepkegyűjtemény és a különleges balatoni könyvtár. Közel 40 évre megy vissza a Balatoni Múzeum létesí­tésének gondolata, a herceg, Keszthely város áldozatkészsége, országos gyűjtés és nagy­­részben államsegély végre 1934-ben befejez­hette azt az épületet, amelynek építése egyéb­ként 1928-ban kezdődött meg. Mindmáig nem készült azonban el a művelődési előadások céljára szánt hatal­mas díszterem. Ezt a még vakolatlanul csupasz falú és padló­zaton, nyers helyiséget is megmutatták a mi­niszternek. Szinyei-Merse Jenő miniszter nagy érdeklődéssel figyelt és kérdezett ki mindent, aztán a csarnok zöldposztós asztalánál foglalt helyet kíséretével együtt. Itt Lang József községbíró intézett hozzá üdvözlő szavakat, majd dr. S­z­e­r­e­c­z Imre apátplébános, Balatoni Múzeum Egyesület elnöke ismertette a a múzeumpalota ügyét. Hálával állapította meg, hogy a nagy támogatás révén a Múzeum Egyesületnek már nincs adóssága és hogy az államosítás ügye a befejezéshez közeledik. A miniszternek hathatós segítségét kérte, hogy a díszterem minél előbb elkészüljön, továbbá, hogy a múzeum számára a kormány megfelelő számú tudományos szakembert bocsásson rendelkezésre. (Eddig ugyanis a szervezés és rendezés, a ku­tatás munkáját — az igazgatás sok hivatali munkája mellett — egyedül dr. Darnay- Dornyay Béla tudományos tisztviselő végzi.) i

Next