Zalai Magyar Élet, 1943. július-szeptember (4. évfolyam, 145-221. szám)

1943-09-20 / 212. szám

Mad^rÍiet Megkezdték Zalaegerszegen a Baross-székház bontását, hogy helyén rövidesen felépüljön a szálloda A Kossuth Lajos- és Petőfi utca sarkán levő Baross székház épületének anyagát pénteken elárverezték. Több ajánlattevő volt, közülök a legcsendesebb reménykedő, Tóth Gyula szabómester és divatárukereskedő lett a győztes. Tóth 25 ezer pengőért vette meg az épület anyagát, amelybe azonban nem tartozik bele a vasanyag, mert azt az ingatlan tulajdonosa, Pék Gyula és társasága a szálloda építtetésénél használja fel. Hír szerint a versenyen győztes Tóth Gyula az épület anyagából, amely a régi építés szokása szerint a vastag falakból csak úgy dönti a legjobb minőségű és nagyméretű téglát, a göcseji stílusú revíziós torony környékén levő villatelken ikerházakat kíván építtetni. Ezzel az építéssel megint jól jár a lakáshiányban szenvedő Zalaegerszeg. A bontás ma már meg is kezdődött, bár hír szerint Bődey Gyula városi képviselőtestületi tag, akinek sörlerakata van a Baross-ház pincéjében, bérelt jogának vélt sérelmét hangoztatta és Pékékkel szemben követeléseket támasztott. Tény az, hogy a Baross-ház lebontásával hamarosan végeznek és azután nyomban megkezdik a szálloda építését, amelynek gyönyörű tervét Asztalos Gyula budapesti műépítész készítette el. Az építést egyébként zalaegerszegi kisiparosok fogják végezni. A terv magában foglalja a mozi- és színház helyiséget is, úgy hogy alkalomadtán — az engedély birtokában — a Zalaegerszeg és vidéke közönségétől régen óhtatott és sürgetett második mozgóképszínház kérdése is megoldást nyer. Pékéknek a Baross-fiókkal kötött adás-vételi szerződése alapján a mozitermet havonként kétszer majd a Baross-fiók rendelkezésére kell bocsátaniok, de ezt a kikötést Pékék évi 1.000 pengő lefizetése mellett megválthatják. A Baross-fiók pompás otthont fog találni az új épületben. ^ 1943 szeptember 20. Költő község népe megvásárolta a Teleki grófok híres kastélyát, ahol Petőfi Sándor mézesheteit töltötte Koltó, ez a kis szatmármegyei helység, a magyar irodalom messzire lobogó üstököscsillagának — Petőfi Sándornak — párhetes tartózkodása révén örökös helyet kapott a magyar nemzet és a magyar irodalom történetében. Kohón élte mézesheteit a tüneményes tehetségű nagy magyar költő és ott írta legszebb lírai költeményeinek legcsodásabb gyöngyszemét, a Szeptember végén-t is. Petőfi gróf Teleki Sándornak, — aki maga is lobogó lángeszű emberóriás — volt a vendége a kohói grófi kastélyban. Itt volt életében legboldogabb a sokat szenvedett, hányatott életű költő, itt ölelhette először keblére imádott hitvesét, a márványszépségű, márványhidegségű Szendrey Júliát. A Teleki grófok kohói kastélya pazar parkban, elvadult, erdőszerű ősi ligetben fekszik, a Lápos-patak balpartján. A hatalmas parkban óhatatlanul reánk tör és lenyűgöz Petőfi lánglelkének erős varázsa, amely még most is húsvér elevenséggel él azokon a szent helyeken, ahol az emberi üstökös emberi alakja valamikor járkált, üldögélt, elmélázott, gyönyörködött a festői szépségű tájrajzban. Hát még milyen áhítatos, templomi hangulat telepszik ránk lángolóan forró buraként, amikor a vén somfa előtt állunk, ahol egy régi kerek kőlapon Petőfi egész sereg örökéletű, cizelláltan finom költeményét írta! A somfa még megvan, de a kőlap már eltűnt régi helyéről. A somfa is vén, halódó faomladék már, amely asztmásan, köszvényesen szenvedi az idő kíméletlen szeszélyességét és fázlódón rezzenti össze tar, üveghangon muzsikáló ágait, ha »madárka szállott rá«. Látszik rajta, hogy már nincs messze tőle a kegyetlen vég, az elomló elmúlás napja... Petőfi kő „Íróasztala“ Hanem a Petőfi »íróasztala«, a parkbeli kerek kő, már nincsen a helyén. Illetőleg még nincsen. Mert megvan a kő, de egyelőre más helyen őrzik s csak a napot várják, amikor Visszateszik régi helyére. Ennek a változásnak azonban története van. Érdekes, forró magyar szívek imádságos érzéseit leleplező története. A bécsi döntés előtti feszültségben a Kohón ideiglenesen elhelyezett romáa katonaság parancsnoka, egy ezredes, amikor megtudta, hogy milyen emlékek fűződnek a parkbeli egyszerű kőasztallaphoz, el akarta vinni az irodalmi emléket Bukarestbe. A kohói magyarok, mivel ellentmondani nem lehet, furfangos módon mentették meg a veszedelemtől a követ. Éjtszaka ellopták a parkból és éppen az ezredes kohói barátjának családi házában, a lakószoba padlója alá rejtették el. Reggel nagy kutatás indult meg az asztallap után. Minden házban szorgosan nyomoztak, csak természetesen az ezredes barátjának házánál nem. Felkutatták utána az egész falut, csak ezt az egyetlen lakást hagyták érintetlenül... így menekült meg aztán Petőfi asztala attól a nemkívánatos sorstól, hogy Bukarestbe kerüljön s ott mint zsákmánnyal kérkedjenek vele. A kőasztallal egyidejűen a Telekiek kastélya is új sors elé jutott. Igazában nem egy, hanem két kastélyról kell beszélni. Egy kisebbről és egy nagyobbról. A nagyobbikban lakott a szabadságeszmékért rajongó Teleki gróf és ebben vendégeskedett Petőfi is mézeshetei alatt. A kisebb kastélyban a kohói uradalom irodái voltak, most pedig a község hivatalai helyezkedtek el az ősi, történelemillatú, bolthajtásos szobákban. A kohóiak a grófi család és a nagy költő iránt való szeretetből már az idegen megszállás ideje alatt meg akarták szerezni a két kastélyt. — Szívesen adtunk volna családonként 10— 15 ezer lejt is pár évvel ezelőtt, — mondja az egyik községi főember — de az idegenek olyan árat követeltek, hogy azt nem bírtuk volna el. Most hetvenezer pengőért meg tudtuk venni a kisebbik kastélyt. A nagyobbik kastély ma megint a grófi családé, de erősen hisszük, hogy azt is meg tudja szerezni a falu. Olyan tisztelettel és áhítattal beszél a Telekiekről és Petőfiről, hogy érezzük: Kohón mindenki jól tudja, ki volt a nemzet életfájának ez a két hatalmas hajtása. A község most a nagyobbik kastélyra alkuszik. A grófi család hajlandóságot mutat arra, hogy itt is teljesítse a színmagyar község népének tiszteletreméltó óhajtását s így valószínűen rövid idő múlva ez a kastély is a községé lesz. Régi vágyak érnének ezzel valósággá: az övék lenne a történelmileg híres épület s a falu minden polgára tulajdonosa lenne annak a főúri kastélynak, amelyből irányították valaha az egész község, valamennyiük sorsát... Kihantolták az ezredes holttestét Érdekes eset történt egyébként nemrégen Kohón. A Teleki-család kihantoltatta Petőfi barátjának, Sándor grófnak holttestét, amely a park öreg somfája előtt nyugodott. A családi sírboltban kellett elhelyezni a többi ős mellé. A kihantolás egyik szemtanúja így mondja el az érdekes esetet: Amikor megjött az engedély és a család megállapította a földi maradványok kiemelésének időpontját, a néhai ezredes unokájának, a család akkori fejének parancsára egy rövid gyermekkoporsót rendeltek, abban a hitben, hogy ennyi is elég lesz gróf Teleki Sándor földi maradványainak elhelyezésére. Valaki azonban titokban egy rendes, felnőttnek való koporsót is rendelt azzal, hogy ha nem lenne rá szükség, visszaadja. A sírüreget elzáró, több méter mázsa súlyú kőlap leemelése után napvilágra került a gróf koporsója. Az ércrészeket az üreget ellepő víz csaknem teljesen elpusztította, a tölgyfarészek azonban épek maradtak. Amikor felnyitották a koporsót, nagy meglepetéssel láttuk, hogy a közel fél évszázad csaknem nyomtalanul telt el a holttest felett. Az enyészet érintetlenül hagyta, éppen csak a fej vált el a Törzstől. A törzsön az oszlásnak nyoma sem volt. Eredeti alakjában maradt meg, még a ruhaszövet is megtartotta színét, az aranysújtások frissek, épek voltak. Szakértők vizsgálata állapította meg, hogy ezt a tartósító hatást a sírüregbe behatolt forrásvíz vegyi anyaga okozta. A család ekkor látta, hogy a gyermekkoporsó elégtelen lett volna a holttest befogadására s hálálkodott is az előrelátó intézkedésért a nagy koporsót illetően. Gróf Teleki Sándor, aki magát tréfásan »a vad grófnak« nevezte rajongva szeretett barátja, a nagy költő előtt, most a kohói temetőben nyugszik. De úgy hírlik, hogy a család a fővárosba szállíttatja, a főváros díszsírhelyére. A Lápos tűrendő, üvegzöld vize lázasan rohan a park elvadult fái, bokrai alatt. Hófehér habjai nyaldossák, fürösztgetik a park földjét. Talán csókolják azt a megszentelt földet, amelyen a magyar irodalom egyik legmesszebbre fénylő, csillagszórós lángú költőtitánja tapodott és gyöngybetűkkel rótta papírra a vén somfa alatt soha el nem halvad nyúló ragyogású színarany* verseit. PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ. Apró zalai hírek Öt zalaegerszegi péket előállítottak a rendőrségen árdrágítás miatt. A pékek ugyanis engedély nélkül sütöttek zsemlyét és azt meg nem engedett áron hozták forgalomba. — Keresztülment a szekér Horváth Vincéné má, somfai özvegyasszony lábán és összezúzta a lábfejét és ujjait. Átvette hivatalát a balatonfüredi polgári fiú- és leányiskola új igazgatója, Nagy Károly. Az igazgató eddig Csáktornyán teljesített szolgálatot. — Hajózarándoklatot tartottak a badacsonytomaji plébánia hívei a keszthelyi Kis Szent Teréz templomba. — Feloldotta a vidéki főkapitány Wachsler Izsó nagykanizsai terménykereskedő internálását. Helyette rendőri felügyelet alá helyezték. — Vasárnap volt a tanévnyitó díszülés és a Veni Sancte a keszthelyi gazdasági akadémián. — 6.400 darab üveget gyűjtöttek az üvegnapon a keszthelyi leventék. — A keszthelyi járási levente kerékpáros versenyen legszebben végezték el a rajban való beérkezés feladatát a vonyarcvashegyi leventék.