Zalamegye, 1883. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1883-10-14 / 41. szám

II. évfolyam 39. szám. Restauratió. A zsidóellenes mozgalmat, mely részben Magyarország szívéből — Budapestből — indult ki, s amelynek h­ullám­gyík­a­i hazánk távolabb eső részeiben enyésztek csak el, a megyei tisztújítás iránt országszerte megindult mozgalom váltotta fel. A megyei notabilitások, a­kik a mozgalom élén állanak, s a választás eredményére döntő befolyást gyakorolnak, összeütötték fejeiket. Rostálják az aktivitásban levő tisztviselői kart s megállapítják maguk közt annak jövendőbeli névjegyzékét. Az ország tisztviselői szorongatott szívvel o o tekintenek a választások elé. — De nem csuda. A concurrentia nagy teend. Az ügyvédi kar több jeles tagja a törvényhozási politica által kétségessé vált egsistentiájával, — a föld­birtokos osztályból több tiszteletbeli szolgabiró és jegyző eddig követett életösvényével szakít ; pártot törekszik magának szerezni, hogy annak idején felcsaphasson candidatusnak és harcra kel­jen a megye szolgálatában álló — tán érdemeket is szerzett tisztviselőkkel azért, hogy a várme­gye édesnek képzelt — keserű kenyerét, saját jav­ukra biztosítsá­k. A küzdelem előreláthatólag erős fog lenni. A közigazgatás reformja idő kérdése; megtörtén­hetik, hogy a küszöbön álló általános tisztújítás leend az utolsó. Többen eljöttnek tartják tehát az időt arra, hogy a megyék szolgálatába minden áron bejuthassanak. Mi biztosítja a megyei tisztviselőt, hogy a „kenyérmezei" ütközetben győztes leend­és a megérdemlett hivatal helyett jutalmul és végki­elégítésül nem­ koldus­botot és tarisznyát fog kapni? Semmi!! A legnagyobb erkölcsi garan­cia „a becsületesség, a hivatali kötelesség pontos és lelkiismeretes teljesítése" mint docum­entált minősítvény, a­mely Themis mérleg serpenyőjé­ben kétségkívül a legnagyobb nehezéket képez­né: a tisztujításnál — hol az egyes tisztviselők e részbeni conduitja quasi közvélemény alakjában nyilvánul. — ép az osztó igazság elvénél fogva nehezéknek nem tekinthető. Meg­van ennek a maga természetes oka! A megyei tisztviselő becsületességének, ké­pességének, szorgalmának, tevékenysége eredmé­nyének, intézkedései helyes vagy helytelenségé­nek bírálására mindenki jogosított és hivatottnak tartja magát; s ha figyelembe vétetik még az is, hogy a bírálók, az egyes tisztviselők vagy hatóságok intézkedéseit gyakran saját érdekeik szempontjából ítélik meg és hogy a bírálók közt igen sokan vannak, a­kik — jóllehet szü­letésük és vagyonuknál fogva a megye előke­lőségeihez számíttatnak — de a kellő ismeret és szakavatottság hiánya miatt a józan és igaz­ságos bírálatra nem képesek, bírálatot azonban még is mondanak; —­ kell, hogy a tények il­letén állásában a bírálatok egymással homlok egyenest ellenkezők, eltérők, tévesek és igazság­talanok legyenek ; s miután ezen bírálatok re­flexiójában, mint quasi-közvéleményben nyilvánul az egyes tisztviselők conduitja, ezt mint sok esetben tévest, a tisztviselő valódi érdemeinek nem megfelelőt, alapjában és következményeiben igazságtalant, a tisztujításnál és az osztó igazság elvénél fogva elfogadni nem szabad. A küszöbön álló s tán utolsó általános tisztújítás eredménye az­ államigazgatás követel­ményének és az egyes m­egyék nagyközönsége kívánalmának csak úgy és az esetben fog meg­felelni, ha a megyék vezérfér­fiait, a megvá­lasztandó tisztviselői kar névjegyzékének össze­állításában nem a protectió, nepotismus és párt szempontok, hanem merőben a kö­z­i­g­a­z­ga­tás é­s közszolgálat magas érdekei vezérlett­eik; s miután ezen vezér férfiak isme­rik leginkább közigazgatási állapota­in­k bajait, nincs ok kétségbe vo­nt11 i, hogy az ismert bajok orvoslására vezető kö­zegek megválasztásában egyedül köz­igazgatásunk jövőjét tartják szem előtt. Ezen férfiak vannak hivatva arra is, hogy a közszolgálat terén hosszabb időt eltöltött tiszt­viselőnek a quasi- közvéleményben nyilvánuló conduitja a valóságnak megfelelőleg ismertessék el, s ennek ugy a névjegyzékbe felvételnél, mint a választásnál kellő súly tulajdoníttassék. Minden — kellőleg nem indokolható — személy változás a közszolgálatnak csak hátrányára van. A magasabb elméleti képesség, a hivatali állásokat a követelményeknek megfelelőn betöltő vagy kitűnő practicusok ellenében előnyt nem biztosíthat, mert itt is áll ezen latin közmondás: „Theoria sine praxi Est sieut rota sine axi." — v. — Megyei élet. Zalamegye közigazgatási bizottsága október havi ülését f. hó 9-én tartotta Glavina Lajos főispán és kor­mánybiztos úr őméltóságának elnöklete alatt. A szeptember havi alispáni jelentés felolvasása után folyó ü­gyek nyertek elintézést. Habócsay György akanizsai polgármesternek je­lentése, hogy az ottani izraelita külön árvatár megszűnt és a városiba beolvasztatott, tudomásul vétetett. A nagy-kanizsai izr. hitközség régi temetőjének tervezett és a városi hatóság által helybenhagyott meg­nagyobbítása ellen a déli vaspálya társaság a közigaz­gatási bizottsághoz közegészségügyi tekintetből felfolya­modván, a közigazgatási bizottság által a megyei főor­vos és főmérnök urak a körülményeknek a helyszínén eszközlendő megvizsgálására kiküldettek; a vizsgálat szept. hó 13-án ejtetett meg, a­melyről beadott jelentés részletesen és szakszerűen tárgyalja, hogy temetők meg­választásánál a talaj- és talajvizi viszonyok figyelembe vétele beir legnagyobb fontossággal és igy a közegészség­ügy feladata oda hatni, miszerint temetkezési helyül a mennyire lehet, eléggé porosus föld választassák; mert ezen a jég és a viz is könnyebben áthatolhatván, a hul­lák gyors korhadása elősegittetik. A talajvizet illetőleg szükséges, hogy ennek tükre a sírok fenekén alól lega­lább egy méternyire, s így a sír mélységét 2 méterrel számitva, a föld felszínétől 3­111. mélységre legyen. Te­metők kijelölésénél a magasabban fekvő és a szél áram­latnak eléggé kitett térségnek előny adandó. A­mi pe­dig a temetőknek a lakásoktóli távolságát illeti, erre ál­talános szabály nem állapitható s az egyes államokban meghatározott távolsági minimum nincs tudományos alapra fektetve, mert míg Londonban az a lakházaktól 1H2 méter, Franciaországban már 40 111., Ausztriában pedig 10 m. távolságban van magállapítva. — Mindezeket te. „Zalamegye" tárcája. A pechvogel. — Humoreszk. — Irta: Kőváry Ir­é­n­a. (Vége.) Ivónk saját kifejezése szerint: „ismét a boldogság állapotában leledzett." Már csak egy hét választotta el boldogsága pillanatától! valahára! valahára! Azonban fájdalom a balsors másként intézkedett, mint a­hogy hősünk a szerelem rózsaszínű okuláréján át tervezgette a jövőt. A mennyegzői előkészületek már megtörténtek. Ivónak egyik kebelbarátja Ugróczy Vitályos messze vi­déken hirhedt vőfély és candentia gyáros 300 strophás vendéghívót szíveskedett producálni, Krokogyelus Kaje­tan magánzó és egykori strázsamester pedig három rozs­dázs tarackot szerelt fel, hogy azokkal az esketés bol­dog pillanatában ünnepélyes salvét lőjjön. Tortorelli Viacomo anilmians cukrász két dologtalan napszámos assistentiája mellett fáradozott a különféle torták és cu­kor industria egyéb remekeinek előállításán. Hájas Lázár úr a kenetteljes és kövér lelkipásztor uj oktatást készített, melynek jeligéje így szólt: „Évát adá az Isten Ádámnak, mert annyi igaz, hogy nem jó az embernek egyedül élni.” Egyszóval odáig jutottak már, hogy csupán az ün­nepélyes nászmenet s az egyház áldása hiányzott, hogy szerencsétlen barátunk a házas élet boldog kikötőjében annyi elemi csapás után vasz­tagot tarthasson. De fájda­lom, az esküvő reggelén sajátságos hír szárnyalt Kan­esóczon, s a­mint a sorsüldözte vőlegény tapasztalta, nem minden alap nélkül. A hájas menyasszonyt régi imádója Krumpelfresser Sebastián Juhrweser főhadnagy megszöktette, s a hirtelen Camilla nem hagyott hátra egyebet Ivó vigasztalására egy levélnél és egy leborotvált impertm­ent-blond szakálnál. A levél így hangzott: „Feledhetetlen Ivóm! Az első szerelem lángja végkép sohasem alszik el a hölgy kebelben. Ezt az igazságot épen most tapasztaltam ma­gamon. Szívem első lángja ugyanis Krumpelfresser Se­bastiánért égett, s egybekelésünket csakis az a körül­mény gátolta, hogy imádott Sebastiánom ocsmány veres szakálát nem akarta feláldozni értem. Ő most vissza­tért karjaim közé, s szakállát leborotváltatván, mint becses áldozatot tette le a szerelem oltárára, ám itt hagyom az előttem gyűlöletes szakált neked emlékül. Kérlek bocsáss meg ezen ingóság tulajdonosának és a téged soha el nem feledő Camilla­nak." „U. i. Mi jónak láttuk azonnal elutazni, s drága Sebastiánom ősi családi fészkében , Ober-Krumpelburgban fogjuk a mézes heteket tölteni." Ivó le volt sújtva. A vigasztalást nem vette be, s barátai egyelőre hiába igyekeztek felvidításán. Ivó búsult és kétségbeesett, s a veres pofa szakáll keretbe foglaltatván, gyakran szomorúan pillantott felé, s szemei könybe lábadtak annak elképzelésére, hogy a veres szakál boldog termelője az ő egyetlen Camillájá­val mily bizalmas és irigylendő duettben szórakozik. Azonban nincs oly súlyos megpróbáltatás, mely örökre vigasztalás nélkül maradna. Ivó is lassan-lassan beletörődött új helyzetébe. Ámde sokáig szemlesütve je­lent meg a nyilvános helyeken, s még fél év elmúltával is azt képzelte, hogy ha valaki mosolyog, az egyéb oknál fogva nem történhetik, minthogy az ő gyászos felsülése ötlött emlékezetébe. Ugróczy Vitályos szörnyen elkeseredett, hogy a mennyegzői eszem-iszom elmaradt, s búfelejtésül leitta magát a sárgaföldig, mely állapotában 300 strophás üdv­dalát felküldte a tudományos akadémiának azon túl szerény kívánsággal, hogy őt irodalmi érdemeinél fogva levelező tagnak 24 óra alatt különbeni végrehajtás terhe mellett okvetlen­beválas­szák. Krokogyélus Kajetán, miután egész ütegét már meg­töltötte, ágyúit a közeli libagyepen, Kancsócz mindkét nemű zsenge közönségének tömeges részvéte és élénk ér­deklődése mellett kisütögette, mely alkalommal az egyik taraczk szétrepedvén, annak egy goromba szilánkja gyanútlanul arra csavargó Csaszlauer Szvatoplik vándor a köszörűsnek mind­két zápfogát kiütötte. Svatopluk so­kat tartván fogaira, igen magas kártérítést és fájdalom díjat követelt, a mely ha részére ki nem fizettetnék, egész Bohémiának haragját hazánkra ígérkezett zúdítani. Ivó egy ideig vonakodott, hanem mikor a szolgabiró ak­ként nyilatkozott, hogy a mai veszélyes situatiók között nem szabad nemzetiségi erizist felidézni a monarchiában, engedett, s békésen kiegyezk­edett Szvatoplukkal egy pár fejelés csizmában. Tortorelli Giacomo iparának most már feleslegessé vált productumait öszepakolván megszökött, s közremű­ködésének édes emlékeid nem hagyott vissza egyebet, mint egy 95 frt 21 krról szóló, s Ivót terhelő számlát, s egy óriási nagyságú kugelhupfot, melynek tetején egy lángoló szív, s egy Ivó és Camilla nevekből alakított cukor monogramul ékeskedett.­­ A kugelhupfot hősünk gyengéd emlékei tárházába helyezvén, teljesen a fájda­lomnak engedé át magát, s két hónap eltelte után úgy lesovánkodott, hogy formaszerű­ meghívást nyert egy jocker állomás betöltésére D011 Albélárd el Hurcados (igaz nevén Hurkás Ádám exmészáros) műlovar társu­latához, mely az idő szerint a szomszéd Disznódon tar­totta előadásait. A társulat az igazgató donon kivül csu­pán Robustus Gyurka egykori hausknechtből, meg két műlovarból, két komondor és egy sánta szamárból állván, hősünk a megtisztelő felhívást vissza­utasította. * Végre az idő minden sebet begyógyít. Ivó is ki­heverte a csapást és újabb hódításokon törte fejét. IV liók Fábián mészáros mesternek 20 éves gömbölyű le­ánykája Erzsike kisasszony került ezúttal napi Ivó valóságos csudákat m­ívelt, hogy az ökrük rendre­ szaba­dalmazott hóhérjának Erzsikéjét hő érzelmeiről meggyőzze. Zenekart hevenyészett, melynek hivatása ló­g a kecses Erzsike ablakai alatt esténkint elzengni a ,,képeddel al­szom el stb." szívre ható áriáját.

Next