Zalamegye, 1883. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1883-10-14 / 41. szám
II. évfolyam 39. szám. Restauratió. A zsidóellenes mozgalmat, mely részben Magyarország szívéből — Budapestből — indult ki, s amelynek hullámgyíkai hazánk távolabb eső részeiben enyésztek csak el, a megyei tisztújítás iránt országszerte megindult mozgalom váltotta fel. A megyei notabilitások, akik a mozgalom élén állanak, s a választás eredményére döntő befolyást gyakorolnak, összeütötték fejeiket. Rostálják az aktivitásban levő tisztviselői kart s megállapítják maguk közt annak jövendőbeli névjegyzékét. Az ország tisztviselői szorongatott szívvel o o tekintenek a választások elé. — De nem csuda. A concurrentia nagy teend. Az ügyvédi kar több jeles tagja a törvényhozási politica által kétségessé vált egsistentiájával, — a földbirtokos osztályból több tiszteletbeli szolgabiró és jegyző eddig követett életösvényével szakít ; pártot törekszik magának szerezni, hogy annak idején felcsaphasson candidatusnak és harcra keljen a megye szolgálatában álló — tán érdemeket is szerzett tisztviselőkkel azért, hogy a vármegye édesnek képzelt — keserű kenyerét, saját javukra biztosítsák. A küzdelem előreláthatólag erős fog lenni. A közigazgatás reformja idő kérdése; megtörténhetik, hogy a küszöbön álló általános tisztújítás leend az utolsó. Többen eljöttnek tartják tehát az időt arra, hogy a megyék szolgálatába minden áron bejuthassanak. Mi biztosítja a megyei tisztviselőt, hogy a „kenyérmezei" ütközetben győztes leendés a megérdemlett hivatal helyett jutalmul és végkielégítésül nem koldusbotot és tarisznyát fog kapni? Semmi!! A legnagyobb erkölcsi garancia „a becsületesség, a hivatali kötelesség pontos és lelkiismeretes teljesítése" mint documentált minősítvény, amely Themis mérleg serpenyőjében kétségkívül a legnagyobb nehezéket képezné: a tisztujításnál — hol az egyes tisztviselők e részbeni conduitja quasi közvélemény alakjában nyilvánul. — ép az osztó igazság elvénél fogva nehezéknek nem tekinthető. Megvan ennek a maga természetes oka! A megyei tisztviselő becsületességének, képességének, szorgalmának, tevékenysége eredményének, intézkedései helyes vagy helytelenségének bírálására mindenki jogosított és hivatottnak tartja magát; s ha figyelembe vétetik még az is, hogy a bírálók, az egyes tisztviselők vagy hatóságok intézkedéseit gyakran saját érdekeik szempontjából ítélik meg és hogy a bírálók közt igen sokan vannak, akik — jóllehet születésük és vagyonuknál fogva a megye előkelőségeihez számíttatnak — de a kellő ismeret és szakavatottság hiánya miatt a józan és igazságos bírálatra nem képesek, bírálatot azonban még is mondanak; — kell, hogy a tények illetén állásában a bírálatok egymással homlok egyenest ellenkezők, eltérők, tévesek és igazságtalanok legyenek ; s miután ezen bírálatok reflexiójában, mint quasi-közvéleményben nyilvánul az egyes tisztviselők conduitja, ezt mint sok esetben tévest, a tisztviselő valódi érdemeinek nem megfelelőt, alapjában és következményeiben igazságtalant, a tisztujításnál és az osztó igazság elvénél fogva elfogadni nem szabad. A küszöbön álló s tán utolsó általános tisztújítás eredménye az államigazgatás követelményének és az egyes megyék nagyközönsége kívánalmának csak úgy és az esetben fog megfelelni, ha a megyék vezérférfiait, a megválasztandó tisztviselői kar névjegyzékének összeállításában nem a protectió, nepotismus és párt szempontok, hanem merőben a közigazgatás és közszolgálat magas érdekei vezérletteik; s miután ezen vezér férfiak ismerik leginkább közigazgatási állapotaink bajait, nincs ok kétségbe vont11 i, hogy az ismert bajok orvoslására vezető közegek megválasztásában egyedül közigazgatásunk jövőjét tartják szem előtt. Ezen férfiak vannak hivatva arra is, hogy a közszolgálat terén hosszabb időt eltöltött tisztviselőnek a quasi- közvéleményben nyilvánuló conduitja a valóságnak megfelelőleg ismertessék el, s ennek ugy a névjegyzékbe felvételnél, mint a választásnál kellő súly tulajdoníttassék. Minden — kellőleg nem indokolható — személy változás a közszolgálatnak csak hátrányára van. A magasabb elméleti képesség, a hivatali állásokat a követelményeknek megfelelőn betöltő vagy kitűnő practicusok ellenében előnyt nem biztosíthat, mert itt is áll ezen latin közmondás: „Theoria sine praxi Est sieut rota sine axi." — v. — Megyei élet. Zalamegye közigazgatási bizottsága október havi ülését f. hó 9-én tartotta Glavina Lajos főispán és kormánybiztos úr őméltóságának elnöklete alatt. A szeptember havi alispáni jelentés felolvasása után folyó ügyek nyertek elintézést. Habócsay György akanizsai polgármesternek jelentése, hogy az ottani izraelita külön árvatár megszűnt és a városiba beolvasztatott, tudomásul vétetett. A nagy-kanizsai izr. hitközség régi temetőjének tervezett és a városi hatóság által helybenhagyott megnagyobbítása ellen a déli vaspálya társaság a közigazgatási bizottsághoz közegészségügyi tekintetből felfolyamodván, a közigazgatási bizottság által a megyei főorvos és főmérnök urak a körülményeknek a helyszínén eszközlendő megvizsgálására kiküldettek; a vizsgálat szept. hó 13-án ejtetett meg, amelyről beadott jelentés részletesen és szakszerűen tárgyalja, hogy temetők megválasztásánál a talaj- és talajvizi viszonyok figyelembe vétele beir legnagyobb fontossággal és igy a közegészségügy feladata oda hatni, miszerint temetkezési helyül a mennyire lehet, eléggé porosus föld választassák; mert ezen a jég és a viz is könnyebben áthatolhatván, a hullák gyors korhadása elősegittetik. A talajvizet illetőleg szükséges, hogy ennek tükre a sírok fenekén alól legalább egy méternyire, s így a sír mélységét 2 méterrel számitva, a föld felszínétől 3111. mélységre legyen. Temetők kijelölésénél a magasabban fekvő és a szél áramlatnak eléggé kitett térségnek előny adandó. Ami pedig a temetőknek a lakásoktóli távolságát illeti, erre általános szabály nem állapitható s az egyes államokban meghatározott távolsági minimum nincs tudományos alapra fektetve, mert míg Londonban az a lakházaktól 1H2 méter, Franciaországban már 40 111., Ausztriában pedig 10 m. távolságban van magállapítva. — Mindezeket te. „Zalamegye" tárcája. A pechvogel. — Humoreszk. — Irta: Kőváry Iréna. (Vége.) Ivónk saját kifejezése szerint: „ismét a boldogság állapotában leledzett." Már csak egy hét választotta el boldogsága pillanatától! valahára! valahára! Azonban fájdalom a balsors másként intézkedett, mint ahogy hősünk a szerelem rózsaszínű okuláréján át tervezgette a jövőt. A mennyegzői előkészületek már megtörténtek. Ivónak egyik kebelbarátja Ugróczy Vitályos messze vidéken hirhedt vőfély és candentia gyáros 300 strophás vendéghívót szíveskedett producálni, Krokogyelus Kajetan magánzó és egykori strázsamester pedig három rozsdázs tarackot szerelt fel, hogy azokkal az esketés boldog pillanatában ünnepélyes salvét lőjjön. Tortorelli Viacomo anilmians cukrász két dologtalan napszámos assistentiája mellett fáradozott a különféle torták és cukor industria egyéb remekeinek előállításán. Hájas Lázár úr a kenetteljes és kövér lelkipásztor uj oktatást készített, melynek jeligéje így szólt: „Évát adá az Isten Ádámnak, mert annyi igaz, hogy nem jó az embernek egyedül élni.” Egyszóval odáig jutottak már, hogy csupán az ünnepélyes nászmenet s az egyház áldása hiányzott, hogy szerencsétlen barátunk a házas élet boldog kikötőjében annyi elemi csapás után vasztagot tarthasson. De fájdalom, az esküvő reggelén sajátságos hír szárnyalt Kanesóczon, s amint a sorsüldözte vőlegény tapasztalta, nem minden alap nélkül. A hájas menyasszonyt régi imádója Krumpelfresser Sebastián Juhrweser főhadnagy megszöktette, s a hirtelen Camilla nem hagyott hátra egyebet Ivó vigasztalására egy levélnél és egy leborotvált impertment-blond szakálnál. A levél így hangzott: „Feledhetetlen Ivóm! Az első szerelem lángja végkép sohasem alszik el a hölgy kebelben. Ezt az igazságot épen most tapasztaltam magamon. Szívem első lángja ugyanis Krumpelfresser Sebastiánért égett, s egybekelésünket csakis az a körülmény gátolta, hogy imádott Sebastiánom ocsmány veres szakálát nem akarta feláldozni értem. Ő most visszatért karjaim közé, s szakállát leborotváltatván, mint becses áldozatot tette le a szerelem oltárára, ám itt hagyom az előttem gyűlöletes szakált neked emlékül. Kérlek bocsáss meg ezen ingóság tulajdonosának és a téged soha el nem feledő Camillanak." „U. i. Mi jónak láttuk azonnal elutazni, s drága Sebastiánom ősi családi fészkében , Ober-Krumpelburgban fogjuk a mézes heteket tölteni." Ivó le volt sújtva. A vigasztalást nem vette be, s barátai egyelőre hiába igyekeztek felvidításán. Ivó búsult és kétségbeesett, s a veres pofa szakáll keretbe foglaltatván, gyakran szomorúan pillantott felé, s szemei könybe lábadtak annak elképzelésére, hogy a veres szakál boldog termelője az ő egyetlen Camillájával mily bizalmas és irigylendő duettben szórakozik. Azonban nincs oly súlyos megpróbáltatás, mely örökre vigasztalás nélkül maradna. Ivó is lassan-lassan beletörődött új helyzetébe. Ámde sokáig szemlesütve jelent meg a nyilvános helyeken, s még fél év elmúltával is azt képzelte, hogy ha valaki mosolyog, az egyéb oknál fogva nem történhetik, minthogy az ő gyászos felsülése ötlött emlékezetébe. Ugróczy Vitályos szörnyen elkeseredett, hogy a mennyegzői eszem-iszom elmaradt, s búfelejtésül leitta magát a sárgaföldig, mely állapotában 300 strophás üdvdalát felküldte a tudományos akadémiának azon túl szerény kívánsággal, hogy őt irodalmi érdemeinél fogva levelező tagnak 24 óra alatt különbeni végrehajtás terhe mellett okvetlenbeválasszák. Krokogyélus Kajetán, miután egész ütegét már megtöltötte, ágyúit a közeli libagyepen, Kancsócz mindkét nemű zsenge közönségének tömeges részvéte és élénk érdeklődése mellett kisütögette, mely alkalommal az egyik taraczk szétrepedvén, annak egy goromba szilánkja gyanútlanul arra csavargó Csaszlauer Szvatoplik vándor a köszörűsnek mindkét zápfogát kiütötte. Svatopluk sokat tartván fogaira, igen magas kártérítést és fájdalom díjat követelt, a mely ha részére ki nem fizettetnék, egész Bohémiának haragját hazánkra ígérkezett zúdítani. Ivó egy ideig vonakodott, hanem mikor a szolgabiró akként nyilatkozott, hogy a mai veszélyes situatiók között nem szabad nemzetiségi erizist felidézni a monarchiában, engedett, s békésen kiegyezkedett Szvatoplukkal egy pár fejelés csizmában. Tortorelli Giacomo iparának most már feleslegessé vált productumait öszepakolván megszökött, s közreműködésének édes emlékeid nem hagyott vissza egyebet, mint egy 95 frt 21 krról szóló, s Ivót terhelő számlát, s egy óriási nagyságú kugelhupfot, melynek tetején egy lángoló szív, s egy Ivó és Camilla nevekből alakított cukor monogramul ékeskedett. A kugelhupfot hősünk gyengéd emlékei tárházába helyezvén, teljesen a fájdalomnak engedé át magát, s két hónap eltelte után úgy lesovánkodott, hogy formaszerű meghívást nyert egy jocker állomás betöltésére D011 Albélárd el Hurcados (igaz nevén Hurkás Ádám exmészáros) műlovar társulatához, mely az idő szerint a szomszéd Disznódon tartotta előadásait. A társulat az igazgató donon kivül csupán Robustus Gyurka egykori hausknechtből, meg két műlovarból, két komondor és egy sánta szamárból állván, hősünk a megtisztelő felhívást visszautasította. * Végre az idő minden sebet begyógyít. Ivó is kiheverte a csapást és újabb hódításokon törte fejét. IV liók Fábián mészáros mesternek 20 éves gömbölyű leánykája Erzsike kisasszony került ezúttal napi Ivó valóságos csudákat mívelt, hogy az ökrük rendre szabadalmazott hóhérjának Erzsikéjét hő érzelmeiről meggyőzze. Zenekart hevenyészett, melynek hivatása lóg a kecses Erzsike ablakai alatt esténkint elzengni a ,,képeddel alszom el stb." szívre ható áriáját.