Zalamegye, 1908. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
d Binlir XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 július 5. Előfizetési díj: Egész évre . 10 K — t. Fél évre . . 5 K - ! Negyed évre . 2 K 50 ! Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVÁRMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap.99 B—a 27. szám. A városok élelmezése. A városi igazgatásnak egyik legfontosabb s talán legnehezebb ágazata: a közélelmezés zavartalanságának biztosítása s ezzel kapcsolatban az élelmiszer uzsora megakadályozása. Legfontosabb azért, mert az élelmiszer mindenkire, szegényre, gazdagra nézve egyaránt nélkülözhetetlen, tehát a legáltalánosabb emberi szükséglet; és legnehezebb azért, mert rettenetesen nehéz megállapítani, hogy hol kezdődik a hatósági beavatkozás szüksége; hol indokolt a verseny szabadságának korlátozása; hol van a határa a jogosult polgári haszonnak s hol kezdődik az uzsora. Nehéz belelátni a közgazdasági élet szövevényeibe éleslátást és tapintatot, sokszor azonban vaskezet és erélyt kiván a közélelmezés biztosítására irányuló öntudatos akció, hogy egyik oldalról megóvja a fogyasztók érdekeit, a másik oldalról pedig a kellő mértéken túl ne áldozza fel a forgalom szabadságát, existenciákat ne tegyen tönkre és szerzett jogokat csak ott érintsen, ahol azt a szükség indokolja. Magyarország vidéki városai még nem régen nem sok ügyet vetettek a közélelmezésre. Nem volt szükség a hatóságok beavatkozására, mert bőven el voltunk látva élelmiszerekkel, nem növekedett annyira a külföldre irányuló kivitel, hogy piacainkról a belfogyasztás kielégítésére szánt cikkek is kiözönlöttek volna s a versenyt nem korlátozták az összebeszélések, titkos megegyezések; nem ragadott magához mindent a közvetítő kéz, amely erőszakkal és rafffinériával is belenyúl a termelő és fogyasztó közé, hogy cinikusan zsákmányolhasson mind a kettő rovására, a szabadság nevében. És odáig értünk, hogy a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, amelyet Európa éléskamrájának neveztek, annyira megdrágult az élet, hogy alig van olyan társadalmi osztály, amely bevételeinek fokozásában lépést tudott volna tartani az elsőrendű életszükségletek fedezésére nélkülözhetetlen cikkek árának emelkedésével. Elvitathatatlan jelenség, hogy az élelmiszerek ára az egész világon emelkedő irányzatot mutat. A drágulásnak a munkabérek emelkedésével, az igények fokozódásával, amely nyomon kíséri a civilizáció hódításait, természetesen be kellett következnie. Ezt a természetszerű drágulást azonban ellensúlyozná maga az élet, amely a gazdasági érdekek körül küzdelemre kényszeríti az ellentétes érdekű osztályokat. A verseny és küzdelem szabadsága azonban nem képes ellensúlyozni azokat az üzelmeket, amelyek arra irányulnak, hogy a verseny szabadsága helyére az ugyanazon érdekek megegyezése által lehetővé tett zsákmányolás lépjen; nem tudja kiküszöbölni a tisztességtelen konkurrenciát, amely erkölcstelen és jogosulatlan eszközökkel spekulál a tudatlanságra, a védtelenségre és a nagy tömegek tehetetlenségére. A verseny korlátlan szabadsága csőd felé közeledik azon visszaélések miatt, amelyeket a kapzsiság felidézett. A szabadság korlátozásra szorul midenütt, ahol uzsorának és zsákmányolásnak válik szülőjévé s ahol a szabadság csak arra jó, hogy a nagy tömegek, egész vidékek, városok adózzanak és szenvedjenek csak azért, hogy egy szép elv, amelyet itt is, ott is megtépáz az élet, érintetlen maradjon. Az államhatalomnak s a helyi hatóságoknak nemcsak joga, hanem kötelessége felállítani azokat a korlátokat, amelyeken túl a szabadság nem terjedhet. Kötelessége különösen belenyúlni az élelmezés kérdésébe még akkor is, ha a szabad verseny lelkes és lármás hívei átkokat szórnak feléjük. És az élet úgy alakult, hogy nemcsak a világvárosok, hanem a mezők közepén fekvő apró vidéki központok is védelemre és gondoskodásra szorultak, mert a kartel, a tisztességtelen verseny, az élelmiszerekkel való spekuláció ezerféle faja, a kofák és egyéb közvetítők erőszakossága ráfeküdtek a vidékre is. A közönség zug, békétlenkedik, követel, miközben folyik a vásár szabadon, a termelő és fogyasztó rovására. Ki hitte volna el egy évtized előtt, hogy Zalaegerszegen is szükség lesz hatósági mészárszékre, kofatilalomra? Volt mindenünk bőven és jutányosan. És ma?A piacot kofák monopolizálják, a hús ára magas, akár olcsó az állat, akár drága; a csirkét, libát, tojást elviszik a lyukászok, a vajat Berlinben fogyasztják el, a lakosság pedig békétlenkedik, hogy nem bírja elviselni a drágaságot. A múlt héten azonban történt valami, amitől a viszonyok jobbra fordulását várjuk. A város képviselőtestülete utasította a tanácsot, hogy mészárszéket állíttasson fel, mert annak dacára, hogy a marhaárak felére csökkentek, a hús árának mérséklése vajmi csekély. Ezenkívül megkorlátozta a piaci elővásárlást, megakadályozandó a kofák uralmát. Legyen elkészülve a város vezetősége, hogy nagy lesz a lárma. Mert az erélyes fellépés eddig nálunk nem igen volt szokásban. Csak alkudtunk, egyezkedtünk. Pedig például a húsárak mérséklésére többet ér egy hatósági mészárszék, mint az árkus irás. A célon túllőni természetesen nem óhajtunk. Mihelyt helyreáll az egyensúly az állat és a húsárak között, be kell zárni a városi mészárszéket, mert a hatóságnak nem az a rendeltetése, hogy állandóan húst mérjen. Azt a képtelenséget azonban, hogy amikor az állat ára 50o/°-kal csökkenik, a hús ára csak 8—10 °/o-kal essék, feltétlenül meg kell szüntetni és elejét kell venni annak, hogy a kofák a szájukkal és durvaságukkal elkergessék a piacról a jobb érzésű vásárlókat s zsákmányként kiragadhassák az alkudozó kezéből a csirkét. MIT IGYUNK? igyunk mohai Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert iTM,...!. mohai csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz ; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, lépcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Agnes-vízzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfél literesnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. — A forráskezelőség. K^fl VCth foOFVlZ ! Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. — ww . Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái ZALAEGERSZEGEN. Mai számunk 10 oldal*