Zalamegyei Ujság, 1920. február (3. évfolyam, 15. szám)

1920-02-01 / 15. szám

Hl. évfolyam. Szerkesztőség: ZALAEGERSZEG, Petőfi-US, Katholikus Ház. Kiadóhivatal : TAHY R. UTÓDA KAKAS ÁGOSTON NYOMDÁJA Széchenyi­ tér 5. Telefon 131 Laptulajdonos: A ZALAMEGYEI ÚJSÁG LAPKIADÓ VÁLLALAT. HORTHY FŐVEZÉR PARANCSA, Budapest, jan. 30. A M. T. I. jelenti. A fővezérség, hogy állásfoglalását úgy az aláren­delt csapatok, mint a közönség előtt leszögezze, a következő parancsot adta ki : PARANCS. A koncentrációs kormány megalakulását annak idején mint a Nemzeti Hadsereg fővezére köz­vetítettem az entente megbízottjával és írásban vállaltam a felelősséget a jogrend fenntartásáért azon határozott kikötéssel, hogy a koncentrációs kormány vezesse az ország ügyeit a tiszta válasz­tások lezajlása után összeülő nemzetgyűlés meg­alakulásáig. A megállapodást csak úgy értel­mezhetem, hogy a nemzetgyűlés megalakulása után egy ideiglenes államfőt választanak, ennek kezébe adja át a koncentrációs kormány a mandá­tumot s ezen ideiglenes államfőtől nyeri aztán megbízatását az új minisztérium. Szükségesnek tartom a fővezérség ezen állás­pontját a parancsnokságoknak és csapatoknak kihirdetni és a közönségnek is hozni, mert eltökélt szándékom ezen tudomására álláspon­tomnak minden, bárhonnan jövő, az eredeti megállapodással ellenkező törekvéssel szemben érvényt szerezni. Az ország érdekében állónak tartom ugyanis, hogy a koncentráció? kakira csal:­­l'Avuiges for­mák megtartása mellett adja át helyét az újo­­nan kinevezett minisztériumnak, hogy minden az ország külpolitikai helyzetét és gazdasági életét veszélyeztető rázkódtatás elkerülhető legyen. A Nemzeti Hadsereg és a karhatalmak fegyelme és hazaszeretete biztosítékul szolgál nekem­ arra, hogy fenti szándékomat minden körülmények között keresztül vigyem. HORTHY s. k. A rendőr-estély rendezősége kéri a megjelenőket, hogy ívópoharat hozzanak magukkal. Zalaegerszeg, 1920. február 1. 15. szám. Politikai ás társav imi lap Megjelenik heb­­ikém háromszor Előfizetni .rak: Egész évre 80*— Fél évre* . . 40* — Ne ve­d évre . 20 — t .. V­iá­­ iát ára 60 I Igrakízu Mli-IÉIiakitás is. Egy vidék, egy országrész nem jelent pusztán csak gazdasági értéket. Ha csupán ennyi vol­na, akkor az egyoldalú történelmű materializmus megcáfolhatat­lan tanként trónolna a sok tudományos hipotézis fölött. Emberek szellemet, gondolkodása, mondjuk — kultúrája nélkül minden vidék üres, lélektelen, holt Magának zug a fenyő, énekel a madár, csacsog a patak. Nincs, aki a zugásnak, az ének­nek értelmet adjon, aki érzésekbe olvassza föl a sajátos s szabályos légrezgést, nincs, aki magasabb rendű életté vará­zsolja a természet örökszép matériáját. Boldog az a vidék, amely lélekkel teli­tett, ahol ez a magasabb szellem ivódott a rögbe, fába, vizbe. A Muraköz nekünk nemcsak termé­szeti kincseket je?­nt, Murát és Drávát, kenyér magvaké kentő zsíros ..... • .. szaladó sin. -i ...kar, megyetöbbletet, újoncot s szép elemi- és polgári iskolá­kat, hanem jelenti nekünk a Zrínyit, a nagyot, a karaktert, az európai művelt­ségű államférfit, a Múzsa fölkentjét s az igazi ellenséggel céltudatosan hadakozó, nagy hadvezért. Jelenti Zrínyi szellemét, a maga gyönyörű egészében, — a magyar renaissance-szellemet, ahogy azt most három évszázad múlva, hazug teóriák s bolsevizmus után, üde­ tisztán valljuk s íajtmegváltón akarjuk: a kereszténység és a magyarság szellemének remekbe kovácsolódó egységét. Mert Zrínyi szelleme, akarata, eszméje Ugyanaz az egységbe zárult kettős cél, ami a magyar föltámadást is karakteri­­zálja: a keresztény etika a pogánnyal szemben és a magyar megmentése magyarsága számára minden éhes ide­gennel szemben. Ha a Muraközt elveszik s szlávvá teszik, erőszakkal tépik le arról a földről a lelket Zrínyi európaisága, kivételes szellemi nagysága, nagyszerű karaktere fűződik a Muraköz földjéhez. Nekünk, öt bámuló utódoknak, itt konkretizálódik: az ő ragyogó szellemisége. Az abstractumnak conerefu nba kell rejtőznie, hogy ez őt alátámassza, elhi­tesse, életté, meleg, emberi, vérbe ivódó életünkké tegye. Mit ér nekem, ha csak olvasok a tengerről, csak hallok róla vagy Offenbach m­uzsikájában szürcsölöm.’ :x venezia» l­i­háiucdullogás- ritíTiusm­ámorét s rá­szállhatok hajón a tengerre magáraV­ Mit ér még akkor is, ha a mozi vásznán dagad a tüdőm a tajtékzón duzzadó hullámmal, de fenséges moraját nem hallom?! Olthatatlan, örök vágyat érzek utána s a szivem szakadna belé ha örökre eltiltanának tőle, e legnagyszerűbb concretumtól. Mit érzek a csodaszép várromokkal, a Rajna-Vág-völgyiekkel, ha csak hallok romantikus múltjukról, de a valóságban sohasem gyönyörköd­hetem bennök ? Látnom kell, érzékelnem, Magyarok! Magyarok ! nincs ok a csüggedtére Senki előtt ne hajtsatok fejet! Aki e honban ezer évig állott , azt eltiporni többé nem lehet! Vihar jöhet még, vadabb és erősebb. . . jövőnk sötétebb lehet, mint a múlt... De megállunk a föld felett, amelynek minden végére magyar vére hullt! . . . Elölről kezdjük, ha tán kell, a munkát. Éltünk mi ennél sok rosszabb napot! De a vész mindég uj életre keltett: — S a­ teremtéshez uj erőt adott!. . . Bűnös szivünk, mely csordultig volt jóval, melyben minden gaz­dás szállást talált; az utolsó órában tisztult széppé, amidőn­ már éreztük a halált ! .. . Sorsunk, viharos, könnyes végzetünk — nem egyszer már a sír szélére vitt . . . De a Nemzet a vad örvény előtt megvetette dacosan lábait! S nem engedett; körmét sziklába vájta... s könyörgőn nézett a magasba föl... S látta: az Úr nem hagyja veszni mégse... Fönt újra az ő napja tündököl!... Ragyogott már de még nem melegített. Szenvedni hagyta még sebzett szivét . .. Látnia kellett: testvérit az ellen, a hazában mint bu­ja, szórja szét. . . Ülni, sötéten, egy könnyet se ejtve, a felgyújtott üszkös otthon felett... Nézni, csak nézni ... az alakja harapva ... és nem emelni még fel a kezet!. .. Krisztusi kin­c­­ ~ a megváltás nagy ára... A mai csapás már nem új nekünk. A jövő elé, rögös, tövis pályán — életünkben nem először megyünk !... Hisszük: a múltak dicső harcaiban nem híjába hullt a sok hősi vér. .. Túlról az elszakadtak útra kelnek — s egyszer csak a két menet összeér!. . . Egyszer csak: —­ újra szabad lesz beszélni! Egymásra (alá! az összes magyar. És mellét tárva: nyugat felé fordul, leplét tépve, mely száz sebet takar!.. Sebek, amelyek addig nem hegednek, mig vág az­ önkény szöges ostora .. . Amíg e földön a mi jajunk hallik — igazi béke nem lehet soha !... Két út előttünk: a kard — vagy a vésó Tőlük függ, melyik után nyúl a kéz . . A győzőkre a leigázott nemzet: még várakozva, reménykedve néz. Tőlük függ csupán: megértjük-e egymás — vagy elválik örökre az utunk ?... Ha úgy volna — még látni fogják egykor­, nem csak tűrni, de ütni is tudunk! S jöhet vihar még: vadabb és erősebb. Jövőnk sötétebb lehet, mint a múlt.. . De megállunk a föld felett, amelynek minden végére magyar vére hullt 5... ifj. Pintér ínirt.

Next