Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)
1941-10-10 / 231. szám
XXIV. évfolyam, 231. szám. Megjelenik hétköznaponként délután. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi tér 4. Telefon: 128. ÁRA 8 FILLÉR 1941. október 10. PÉNTEK. MEGYEI POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetés: egy hóra 2 P, negyedévre 5.70 R, Postatakarékpénztári csekkszámla: 49.368. A németek elfoglalták őreit A Szovjetunió állandóan rosszabbodó katonai helyzetével foglalkozik a svájci sajtó. Hatalmas főcímekben közlik az utóbbi napok viharos eseményeit. A Tribune de Lausanne beszámoló jelentésének címe: »Timosenko veszélyben«, »A Moszkvát védelmező csapatok siralmas helyzete«. A lapok nagy figyelmet szentelnek az Exchange Telegraf moszkvai tudósítójától származó jelentésnek, amelyben többek között az áll, hogy »a Szovjetunió helyzete igen válságos. Főképen a Timosenko-hadsereget fenyegeti veszély. A német csapatok már elfoglalták Őreit és ebben az irányban további hatalmas sikereket érnek el. (Orel Szmolenszktől 400 kilométerre fekszik délkeletre). Az Őreltől északnyugatra operáló szovjet csapatokat a bekerítés veszélye fenyegeti. A szovjet haderő szempontjából a legkellemetlenebb a Moszkva—Charkov vasútvonal megszállása német részről. A vasútvonal megszállása ugyanis azt eredményezte, hogy a keletukrajnai szovjet csapatok el vannak vágva az ország központjától. A vjazmavidéki frontszakaszért a németek Kaluga irányába törnek előre. Kaluga városa Moszkva és Brjanszk között fekszik. Már a szerdai szovjet hadijelentés beszámolt Orel kiürítéséről. A keleti arcvonal harcairól tett félhivatalos brit közlés is megállapítja, hogy Orel kiürítése a Szovjet hadvezetősége számára nagy csapást jelent és egyértelmű azzal, hogy a szovjet fővárost fenyegető veszedelem fokozódott. Lélek vagy írógép? Az újságból, rádióból, de a hírközlés minden eszközéből motorok dübörgő morajlását halljuk felénk zúgni. Tenger alatti és fölötti acélszörnyek kavarnak tajtékzón hatalmas hullámokat az óceánok végtelen víztömegeire. Motorja megállította stukák zuhannak kiszámított bukással, hogy amikor elérik a kívánt mélységet, bőgő erőfeszítéssel, mint nyíl vágják a magast. Hatalmas Clipperek, mint levegőben úszó várak száguldanak szédítő sebességgel, ötvenkét tonnás tankok tipornak,, gázolnak tűzön, vízen, hegyen, völgyön, síkon és házakon keresztül. Nyomukban a fű sem zöldes. Hosszú nyakukkal ágyúcsövek szórják többmázsás töltéseiket. 150 kilométerig viszik a lövedéket és a becsapódás nyomán hatalmas sebeket szakítanak a föld arculatán. De ki tudja, meddig folytathatnám a háborús technika találmányait és nem lenne teljes a felsorolás. A hadban szemben álló felek féltett titokként őrzik, mint a győzelmi lehetőség kulcsát. És most még nem beszéltem a gépekről, amelyek a békés életben szolgálják a kultúrember kényelmét. Ki tudná elszámolni a legegyszerűbb eszköztől, az éktől egészen a többmillió voltos villamos berendezésig, az atomrobbantás szinte emberfölötti teljesítményéig, a távolbalátás csodájáig a nagyszerű találmányokat mind? De nem is lehet ez a felsorolás egy újságcikknek célja. Csak a meglátás, a tapasztalás azt mutatja, hogy a rabszolgaként az ember rendelkezésére álló technikai csúcsteljesítmények mellett és következtében, nem lett az ember boldogabb, nyugodtabb egy hajszállal sem. Sőt! Soha annyi kesergő, panaszkodó, összetört ember nem járta a földi élet útjait, mint ma. Ez a megdöbbentő helyzet minden újságolvasó emberben, aki látja a technika borzalmas erejét, gyilkos harcát, fölveti a kérdést: Nem lenne jobb, ha a háborús erőfeszítés helyett arra fordítaná az ember erejét,hogy a motoroknak még az írmagját is kiirtsa? Nem lenne jobb, ha nem volnának gépek? Nem lenne jobb Tiberius császár módjára, aki a törhetetlen üveg feltalálóját kivégeztette, minden, még csak ilyesmivel kísérletező embert megölni, mint kártékony lényt? Ezekhez a kérdésekhez akarom röviden a magam megjegyzéseit fűzni és rámutatni arra, hogy Isten és gép, emberies élet és technika) nem szembenálló fogalmak, ha helyes világnézet irányítja a gépek századának életét. Először is az ember ott követi el a hibát, hogy az erők birtokában a világ urának gondolja magát. Pedig csak arra kell gondolnia, hogy a Föld hogyan forog királynője, a Nap körül. És az egész naprendszer mily szédítő sebességgel rohan valamerre. Csak el kell képzelni az egész gyönyörű csillagvilágot. A hatalmas tömegek óránál pontosabban keringenek a világűrben. Csak azt kell tudomásul venni, hogy az Andromédák csillagködéből egymillió év alatt ér hozzánk a fény. És amit nem lehet elképzelni, az ezeken túllévő világ méretei mutatják, mily nevetségesen aprók a játékszer az akár ezer kilométerrel rohanó repülőgépek. Mennyire nem teszik az embert a világ urává, így is mennyire semmi marad az egész univerzumot minden erőlködés nélkül fönntartó Istennel szemben. Először lényeges tehát, hogy ezeknek a semmiségeknek birtokában az ember ne felejtse el a végtelen Hatalmat, az Istent. A második, ne engedje maga fölé kerülni a gépeket. Ne higgje, hogy semmi egyéb nem kell, csak benzin, olaj, szén, lóerő és gáz. így következik be ugyanis a költő lidérces látomása : Az emberek rabszolgák lettek. Ruhájuk izzadt, ingük tépett, Velőt, vért szívnak, embert falnak A gépek. Már elfelejtettünk imádkozni, Már nem tudunk az égre nézni, Nem álmodunk már csodaszépet. Megölték az embert a gépek. Székely László. Nem az embernek kell szolgálnia a gépet, hanem fordítva. Ehhez pedig életbevágóan szükséges a lelki kultúra. Szükség van emberekre, akiknek elsődleges céljuk, hogy ráncbaszedjék fékezetlen indulataikat, meg, rendszabályozzák romlott ösztöneiket. Itt volt a megoldása a romboló eszközök problémájának is. Valahol olvastam: »amikor Kain megölte Ábelt, nem volt bomba és mérgesgáz, de volt elvetemült ember.« S ha nem lángszórókkal harcolnának, vannak egyszerű eszközök, amelyek kínzóbbak tudnak lenni. Nem gondolom, hogy a GPU kegyetlen kamrái olajozott szerszámokkal kegyetlenkedtek. Ott a tűz, a köröm alá vert tüskék, az ízekre szétszaggatás. Azt hiszem, semmivel sem kellemesebb módjai a halálnak, mintha egy ezer tonnás bomba oltja ki az életet. Ha választani kellene mondjuk egy indián lassan ölő mérgezett nyila, vagy egy golyó okozta halál között, azt hiszem, nem a technika okozza, hogy nehéz a választás. Amellett a nemcsak pusztító, de védőberendezések is a hadieszközök. Sőt egy támadásra jól felszerelt hadsereg sokszor visszarettenti az ellenséget a támadástól, a háború gondolatától. Tehát nem félni kell a technikától, nem rombolni kell a gépekkel, hanem önmagunkban lelki kultúrát nevelni, Krisztus tanításai szerint élni. Látni kell, hogy a világ leghatalmasabb ereje nem a gőz, hanem a hit. A világ legértékesebb energiája nem az elektromosság, hanem a szeretet. Az ember legfelségesebb kincse nem a gép, hanem a lélek, a halhatatlanság csillagával ékesített emberi lélek. —rög. Roosevelt levele kedves barátjához, Sztálinhoz A Német Távirati Irodának különleges, de megbízható részről rendelkezésére bocsátották Rooseveltnek Sztálinhoz intézett levelét, amelyet Harriman adott át Sztálinnak. — Kedves Barátom, Sztálin! — így kezdődik a levél, majd néhány udvarias frázis után a következőket mondja: El sem tudom mondani, milyen mély hatást keltenek bennünk a bátor szovjet seregek teljesítményei. Meg fogjuk találni az utat és módot arra, hogy megszerezzük a szükséges anyagot és felszerelést ahhoz, hogy Hitler ellen minden arcvonalon folytassuk a harcot, így a szovjet arcvonalon is. Fel szeretném használni az alkalmat, hogy kifejezésre juttassam, mily nagy a bizalmam abban, hogy az ön seregei végül is le fogják győzni Hitlert és biztosítom önt legszilárdabb elszántságomról, hogy megadom a szükséges anyagi segítséget. Baráti üdvözlettel kész híve: Franklin D. Roosevelt. A Fehér Ház szerdán megerősítette, hogy Roosevelt elnök Sztálinhoz levelet intézett , ebben kijelenti, hogy utat és módot találnak annak az anyagnak szállítására, amely szükséges ahhoz, hogy Hitlert minden arcvonalon, a szovjet arcvonalat beleértve, leverjék. A levél, amelyet Harrimann nyújtott át Moszkvában, annak a bizalomnak ad kifejezést, hogy a szovjet hadseregek »végül is győzni fognak Hitler felett.« — o —