Zalamegyei Ujság, 1941. október-december (24. évfolyam, 223-294. szám)

1941-10-02 / 224. szám

1941. október 2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG Örökölhető-e az intelligencia? 10.000 gyermek megvizsgálásának az eredménye Nem könnyű dolog az embereknél min­den esetben megállapítani, hogy valamely tu­lajdonságuk örökölhető-e, vagy sem. A tudó­soknak sokféle fogással és különböző mód­szerekkel kellett megpróbálkozniuk, hogy többé-kevésbé eredményekre jussanak. Ennek a csendben végzett, lelkiismeretes és fáradt­ságos munkának köszönhetők azok a tapasz­talatok, amelyeknek segítségével az átörök­lés nagy problémáját meg lehet közelíteni. Azok a vizsgálatok, amelyeket számtalan családon végeztek, arra mutatnak, hogy nem csak a testi tulajdonságok, hanem a szellemi képességek is követik az átöröklés törvényeit. Legismertebb, bátran mondhatni, leghíresebb példa erre a muzsikus Bach- és a matematikus Rernouilli családok. Nyugodtan mondhatja azonban erre a két példára m­indenki, hogy ez kivétel, hiszen itt két, egészen rendkí­vüli tehetséggel megáldott zseniális család­ról van szó. Mi a helyzet azonban a normá­lis intelligenciánál, hogyan jut az átöröklés törvénye egy jól és rosszul tanuló diák te­hetsége közötti különbségben kifejezésre? Mit mond a tanító? Németországban ezen a téren máris na­gyon kiterjedt vizsgálatokat végeztek. A vizs­gálatok munkájába bevonták azoknak a ki­sebb helységeknek a tanítóit is, amelyekben a megfigyeléseket a lakosság csekély száma rendkívül megkönnyítette. Ennél a munká­nál csak olyan tanítók jöhettek szóba, akik hosszabb ideig — legalább 30 évig — ta­nítottak ugyanazon a helyen, ugyanabban az iskolában. Ezek a tanítók minden bizonnyal sok kérdésre tudnak feleletet adni, hiszen nem egy esetben szülők és gyermekek egy­ugyanazon padból kerültek ki. Az általános intelligencia fokának megjelölésére három fo­kozatot állapítottak meg, jó, közepes és rossz megjelöléssel. A következő feladat már a ta­nítóknak jutott. Ez a vizsgálat természetesen egyáltalán nem tért ki a tanulók iskolai előmenetelére, vagy szorgalmára, hiszen kizáróan velük szü­letett képességeik megállapítására, illetően osztályzására szorítkozott. A vizsgálatok ered­ménye bár az átörölléstannal foglalkozó kuta­tók számára nem jelentett meglepetést, kívülállók számára mégis az volt, sőt bizo­n­nyos mértékben szenzációként hatott. A vizsgálat 2675 szülőpárra és 10.071 gyermekre terjedt ki és ezzel olyan hatalmas számot ölelt fel, amely eleve biztosítékul szol­gált arra, hogy az eredményeket elfogadható alapnak lehessen tekinteni. Az eredmény egy­értelműen azt bizonyította, hogy a gyengébb­­ szellemi képességű szülőknek a legtöbb eset­­ben gyermekük, vagy gyermekeik is gyen­gébb szellemi képességgel rendelkeztek. Ugyanez volt természetesen a helyzet a kö­zepes és jó szellemi képességekkel megáldott szülőknél, illetően gyermekeiknél is. A gyer­mekeknek körülbelül 70 százaléka örökölte a szülei szellemi képességeit. A többieknél vagy egy fokkal gyengébb, vagy egy fokkal több intelligenciát állapított meg a vizsgálat. Két­ségtelen tehát, hogy az átöröklés a gyermekek szellemi képességénél döntő szerepet játszik. Miről lehet az intelligenciát felismerni? Miből állapíthatjuk meg — fogják már most a szülők kérdezni — gyermekeink in­telligenciájának fokát? Egész sereg gyereket figyeltek meg kiskorától kezdve fejlődésének minden stádiumában. Ezek a megfigyelések rámutattak arra, hogy a tehetséges gyerme­keknek több, mint a fele, már az iskolába­­menetel előtt megtanult olvasni. Rámutattak továbbá arra, hogy az épen ebben az időben jelentkező kielégíthetetlen kíváncsiság, min­den iránt való érdeklődés, gyors felfogás, szo­katlan szóbőség és jó emlékezőtehetség azok a tulajdonságok, illetően jelenségek, amelyek nagyfokú intelligenciára vallanak. A környezet kérdése sohasem döntő kö­rülmény, tehát kizáróan öröklött tulajdonsá­gokról lehet csak szó. Ha tovább is figye­lemmel kísérik a már kora gyermeki éveitől megfigyelt gyermeket, úgy kitűnik, hogy te­hetségét, képességeit később is megőrzi, hogy, a pályaválasztásnál, majd foglalkozása gya­korlásánál is határozottan felismerhetők az öröklött tulajdonságok. Ezeknek a tényeknek az ismeretében a nevelés kérdése is természetszerűen egészen más megvilágításban jelentkezik. Nevelni, ta­nítani ezek szerint ne azt jelentse, hogy a ta­nulókat egy bizonyos intelligenciafokra kell emelni, hanem azt, hogy az öröklött képessé­geket oly módon kell fejleszteni, hogy azok a lehető legnagyobb teljesítőképességet el­érjék. Ez a nevelés helyes irálya a pozitív vagy mondjuk jó öröklött tulajdonságoknál. Mivel azonban minden ember nemcsak jó tu­lajdonságokat örököl, hanem olyanokat is, amelyek nem épen kívánatosak, hasonlóképen a nevelés feladata, hogy ezeket a­ tulajdonsá­gokat olyképen fékezze, hogy azok túlsúlyba és túlságosan előtérbe sohase kerüljenek. M. N. ******************************* IP * p • / // • ( férfi és női­ szaküzlet ÖTH GYULA| r­uh­a-s­z .; Kodba Albert vendéglője S­tridóvár Meleg ételek. — Kitűnő borok. Vöröskeresztes Napok A bolsevizmus elleni keresztes hadjárat a magyar honvédség harcbavetését is szük­ségessé tette. A most folyó háború a ma­gyar Vöröskeresztre is különleges, még az eddiginél is nagyobb feladatokat ró, ame­lyeknek megvalósítása csak a nemzet minden egyes tagjának legmesszebbmenő áldozatkész­ségével oldhatók meg teljes sikerrel. A magyar Vöröskereszt a múlt évi or­­szágos gyűjtés óta immár harmadszor állt helyt a honvédség mellett, mert elsőrendű kötelessége a hadrakelt seregek sebesültjei­nek és betegeinek az állami gondozáson túl­menő ellátása. Ehhez sokmillió pengőre van szükség! A Belügyminiszter megengedte, hogy a Magyar Vöröskereszt a céljainak megvalósí­tásához szükséges anyagi eszközök részbeni előteremtése érdekében »Vöröskeresztes Na­pok« elnevezés alatt 1941. október hó 4. és 5. napján országos gyűjtőnapokat rendezhes­­sen. A gyűjtés városunk területén október 5- én, vasárnap urnákkal, perselyekkel, majd ház­­ról-házra járva gyűjtőívekkel történik. Felkéri a polgármester a város hazafia­san érző közönségét, hogy a gyűjtéshez min­denki anyagi erejéhez mérten járuljon hozzá, hogy a nemes cél, sebesült és beteg honvé­­deink ellátása a lehető legnagyobb mérték­ben biztosítható legyen. — O — a. He üssön szöget a fejébe, hol mulat vasárnap, október 6-én Balázsy Károlynál Búcsúszentlászlón Szüreti mulatság! Sárközy Sanyi Zalaegerszegről muzsikál Széchenyi anekdoták Széchenyi egyszer utazás közben lovakat váltott egy faluban. Sok parasztember gyü­lekezett kocsija körül, hogy legnagyobb magyart. Széchenyi meglássák a beszélgetett velük és elmondotta külföldi tapasztalatait. Különösen hangsúlyozta, hogy a külföldi or­szágokban az emberek milyen roppant mun­kásságot fejtenek ki, mennyit dolgoznak. Egy percig megállt és azt várta, hogy a jó falusiaktól hall valamit a munkásság érté­kéről, de meglepetésére az egyik paraszt csak annyit mondott: Szegények! * * * Széchenyi elvállalta a Tisza-szabályozás kormánybiztosságát. A tüzes hazafiak ezért nehezteltek rá. Mikor Biharban járt, Beöthy Ödön alispán hidegen tárgyalt vele, hogy éreztesse rosszalását. Széchenyi az alispánt en­nek dacára ismételten kedves kollégájának ne­vezte. Beöthy végre is fölpattant : Nem értem, hogyan lehet egy szerény, de független alis­pánt a kormánytól oly főpolcra helyezett ex­­cellenciás úr kollégájának nevezni! — Már pedig mi igazi kollégák vagyunk — válaszolta Széchenyi mosolyogva —mert mind a ketten Tiszát regulázunk. Arra célzott a szójátékkal, hogy a bihari alispán ádáz harcot vívott Tisza Lajos bi­hari adminisztrátor ellen. * * * lának:Széchenyi mondta az ifjú Andrássy Gyu­— Tebelőled minden lehet, ami csak lenni akarsz, még Magyarország nádora is. Amikor Tiszadobon a Tiszaszabályozás ügyében az első értekezletet tartották, Szé­chenyit dicsérték a szónokok, hogy örök di­csőségére lesz, ha fenséges eszméit meg is valósítja. — Nem én leszek az, aki azokat vég­rehajtja, — felelte Széchenyi. — Hát ki? — Az a kölyök ott a szegletben —mon­dotta Széchenyi Andrássy Gyulára mutatva.­­'~ ■­­­échenyi egyízben a mindenható Met­­kancellárral tárgyalt a magyar ügyek­­. .ernich panaszkodott a magyar el­lenzék ellen, főleg Kossuth Lajos agitációját kifogásolta. Széchenyi azt válaszolta, hogy Ko­­suth-tal szemben más politikát kell követni. nich.— Minő politikát? — kérdezte Metter­— Hasznossá kell őt tenni — mondotta a gróf. — S ha nem lehet? — Akkor felakasztani. £ £ * Széchenyi, ha valamit vásárolt, a hóna alá vette és vitte haza. Egyszer megint jó­kora csomagot vitt az utcán, amikor találko­zott vele Helmeczy Mihály. — Nem röstell a gróf úr ezzel a cók­mókkal menni az utcán? — kérdezte az aka­démikus.­­ — Egy csöppet sem — válaszolt Szé­chenyi derülten — inkább azt röstelleném, ha úgy állanék, hogy soha se vihetnék haza va­lamit. £ £ * Széchenyi szerette a közvéleményt, de nem volt rabja. Mikor titkos tanácsossá nevez­ték ki, sokan kárhoztatták, hogy a kormány­tól a kinevezést és a kitüntetést elfogadta. — Azért tettem — mondotta —, mert hasznom van belőle. — Ugyan mi? — vetették ellene azok, akik tudták, hogy fizetést nem fogadott el. — Eddig havonként egy kalapra volt szükségem, ezentúl évenként is beérem eggyel.

Next