Zászlónk, 1917. szeptember - 1918. június (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917-09-15 / 1. szám

Fiúk! Kedves Barátim! A háborúval immár torkig jóllaktunk. Most már a béke érdekel bennünket. A szenvedő emberek beláthatatlan kórusából egyetlen de profundis morajlik az ég felé: Nulla salus bello — pacem poscimus omnes. Hát igen, a béke eljön. El kell jönnie annak az időnek, amikor nem lesz háború. Szinte automatikusan fog jönni. A háború halála egyben a béke születése lesz. De, kedves barátaim, gondolkodtatok-e már afölött, hogy a béke, — ha szinte automat­­ikusan jön is — voltaképpen nem automata. Nem csinálja az új világot, csak alkalmat csinál arra, hogy mi csináljuk. Nem hozza a készet, hanem hozza a készséget arra, hogy mi készítsük. Olyan mint a tavasz. A tavasz nem csinálja a virágokat, hanem lehetőségeket csinál a szunnyadó életerőnek, hogy megpezsdüljön és virágba boruljon. Belső-Ázsia homoksivatagain is van tavasz, mégse zsendül meg az élet egy fűszálban sem. Az ember világában meg éppenséggel nincs új életfordulás, ha a lelkek újjászületése — a belső erők megpezsdülése — nem következik be, boruljon bár reánk akárminő gyönyörűséges béke. Veszitek észre, fiúk, hová célozok? Oda célozok, hol fészkel az agy, hol dobog a szív, ahol születnek az elhatároz­­ások, ahol föllobbannak a gyönyörű célgondolatok, ahol ívelődnek az eszmény - szivár­­ványok, ahol buzog az életkedv, ahol dalolnak az örömök — a ti édes, tiszta, ígéreteké­kel teljes ifjúságfokra, kibontakozó,friss erőitekre, lappangó energiáktól feszülő, szent várakozásában reszkető lelketekre célozok. A béke értéke annyi lesz, amennyi értéket ti hoztok — önönmagatokban. Res sancta puer­! Mondották a régiek. A gyermek — szent dolog. Igen, mert a teremtő Szeretet szent csirája ő, új tavasz, ver Sacrum ígérete, a­ szebb jövő élő kezese, az Isten örökifjú teremtő kedvének heroldja. Igen, fiúk, ez vagytok ti! Egy jottányival se kevesebbek. Csak öltözködjetek szaporán ebbe az öntudatba. A béke már útban van. Kopott lélekrongyokban nem állhattok ki fogadására. Zászlónk barátotok boldog örömmel sürög,forog körültetek,­ tervezi, szabja, rájja, varrja ezt a belső lélekű­ancúgot, hogy a nagy, szent, emberi, örök békéhez méltóknak találtassatok. Szervusztok! Úgy teszek mintha elmennék, de úgy te, ti tudjátok, hogy ez csak látszólagos, hisz nálatok vagyok, veletek játszom, veletek gondolkozom, veletek érezek. Akik szeretik egymást, mindig közel vannak egymáshoz. Csak hát csendben vagyunk, — mondjuk — szeptemberig. Külön és együttesen öleli lelketeket ZÁSZLÓNK barátotok.

Next