Zászlónk, 1918. szeptember - 1919. január (17. évfolyam, 1-5. szám)
1918-10-01 / 2-3. szám
FORRADALOM: Az október 31 -i magyar forradalom újszülött gyermeke: a magyar népköztársaság Ennek november 16-án tartott keresztelőjén a zengőszavú pap Hock János, mint a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a következő himnusszá lendülő szózatot intézte az újszülött népköztársaság nemzet anyjához: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha nemzetünk történelmét felnyitjuk, egy évezredes temetőnek kapuján lépünk be. Könnyes szemekkel tapogatódzunk a lemohosodott sírhalmokon. Mennyi fény és dicsőség, mennyi nyomor és szenvedés emléke hirdeti, hogy itt minden talpalatnyi földet honzerző hő.ők és nemzetfenntartó mártírok vére áztatott. Ráunk törött meg évszázadokon á túl a Keletnek minden erőszakos hatalma. Testünkkel fogtuk fel a csapatokat, hogy megvédelmezzük a nyugati civilizációt. Ez a kis nemzet, ez a maroknyi nép előőrse és védőbástyája volt évszázadoko át a fenyegetett Európának. Voltaire, a nagy francia író, mondta relünk : Mindazon népek között, amelyek szemeim előtt a történelemben felvonulnak, egy sem volt még szerencsétlenebb a magyarnál. Hányszor roskadtunk össze saját vérünkbe, midőn szomorú tekintetünket elhagyatva emeltük fel az égre. Nmzedékeket irtottak ki emberöltőkre, lakásra gyi kolt csecsemők há Iáin tört előre a pusztítás, hogy üszköt vessen a családi tűzhely szentségére és kiirtsa onnan a mosolyt és a boldogságot. Mohácsnál összetörve szabad prédájává lettünk a német császárságnak, amely egymásután rabolta el tőlnk a nagy vérözönből megmentett kincseinket, ősi alkotmányunkat, önállóságunkat, nemzeti szabadságukat és királyválasztó jogunkat. Országunk területét csak olyan semleges födnek tekintették, amely csupán arra jó, hogy a háborúnak borzalmait viselje. Fel