Zászlónk, 1918. szeptember - 1919. január (17. évfolyam, 1-5. szám)

1918-10-01 / 2-3. szám

FORRADALOM: Az október 31 -i magyar forradalom újszülött gyermeke: a magyar népköztársaság Ennek no­vember 16-án tartott keresztelőjén a zengőszavú pap Hock János, mint a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a következő himnusszá lendülő szózatot in­tézte az újszülött népköztársaság nemzet anyjához: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha nemzetünk törté­nelmét felnyitjuk, egy évezredes temetőnek kapuján lépünk be. Könnyes szemekkel tapo­­gatódzunk a le­mohosodott sírhalmokon. Mennyi fény és dicsőség, mennyi nyomor és szenve­dés emléke hirdeti, hogy itt minden talp­alatnyi földet hon­zerző hő.­ők és nemzet­­fenntartó mártírok vére áztatott. R­á­unk törött meg évszázadokon á túl a Keletnek minden erőszakos hatalma. Testünk­kel fogtuk fel a csapatokat, hogy megvédel­­mezzük a nyugati civilizációt. Ez a kis nem­zet, ez a maroknyi nép előőrse és védőbás­tyája volt évszáz­adoko át a fenyegetett Euró­pának. Voltaire, a nagy francia író, mondta re­lünk : Mindazon népek között, amelyek szemeim előtt a történelemben felvonulnak, egy sem volt még szerencsétlenebb a ma­gyarnál. Hányszor roskadtunk össze saját vérünkbe, midőn szomorú tekintetünket elhagyatva emel­tük fel az égre. N­mzedékeket irtottak ki emberöltőkre, lakásra gyi kolt csecsemők há Iáin tört előre a pusztítás, hogy üszköt vessen a családi tűzhely szentségére és kiirtsa onnan a mosolyt és a boldogságot. Mohácsnál összetörve szabad prédájává let­tünk a német császárságnak, amely egymásután rabolta el tő­lnk a nagy vérözönből megmen­tett kincseinket, ősi alkotmányunkat, önállósá­gunkat, nemzeti szabadságukat és királyvá­lasztó jogunkat. Országunk területét csak olyan semleges födnek tekintették, amely csupán arra jó, hogy a háborúnak borzalmait viselje. Fel

Next