Zempléni Múzsa, 2002 (2. évfolyam, 5-8. szám)

2002-08-01 / 3. szám

Zempléni Múzsa Miért jövünk vissza Patakra 10-20-50-60, sőt több év múlva is? Mert Pataktól nem lehet elszakadni, csak elköszönni. Keressük az itt hagyott állóképet, ami régen nem a régi már; szembejön velünk a fiatalságunk, ahogy Goethével is történt. Kifényesed­nek az emlékek, s magunk is szinte megfiatalodunk ebben a pezsgőfürdőben. Végül - úgy érzem - Patak leglelke, igazi reménysége: megfiatalodni tudása. Külön­leges képesség és adottság ez. Milyen fiatal és fiatalító itt a kassai szél! Milyen sudár ifjú a két torony! Milyen szép, megújult és sokszínű a régi vár; egyre gazdagodó a Nagykönyvtár és az Egyházkerületi Gyűjtemények; mennyi új kép és szobor van itt! S milyen jól sikerült A Művelődés Háza! S ezek a pataki diákok - csodálkozott az egykori falusi bácsi, harmadik fiát szekereztetve ide - sohasem öregszenek! így van ez ma is. A pataki lélek egyik - talán legfőbb - titka újra meg újra megújuló fiatalsága, amelyre - úgy hiszem - nagyon illik Jókai mondata: “Aki önmagát újra teremteni képes, az halhatatlan.” (Müller Sándor írásának közlésével folytatjuk azt a sorozatot, amelynek keretében már nem élő pataki tanárok máig aktuális tartalmú, de eddig kiadatlan munkáit tesszük közzé. A fenti gondolatok a pataki diákok 1984. augusztus 19-ei találkozóján hang­zottak el, a kézirat lelőhelye: SRK Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtára, Kt.d.­ 1.441.) 2002. augusztus 58

Next