Zempléni Múzsa, 2005 (5. évfolyam, 17-20. szám)
2005-06-01 / 2. szám
Martinek János Csokonai és Sárospatak A magyar kultúrtörténetnek van néhány bizonytalan mozzanata, amelyben nagy alkotók és bizonyos földrajzi helyek kapcsolatához homályos, nem egészen tisztázott vélekedések, hitek, olykor mítoszok kapcsolódnak. Ezek hagyományokon, téves ismereteken, néha tudatos ferdítésen alapulnak. Elterjedt felfogás például, hogy Csokonai Vitéz Mihály idegenkedett Sárospataktól, a Református Kollégiumtól. Ezt a képet árnyalhatjuk, ha mélyebb vizsgálat tárgyává tesszük költőnk és a több évszázados iskola kapcsolatát. Nem könnyű munka, hiszen Csokonai nagyon rövid ideig tartózkodott városunkban. Harsányi István még úgy vélte, 1795. októberétől 1796. júliusáig élt Patakon. Vargha Balázs, Komáromy Sándor és a Csokonai kritikai kiadás sajtó alá rendezői szerint azonban a költő csak 1795. december 22-én érkezett Sárospatakra. A munkát tovább nehezíti, hogy kevés forrás áll rendelkezésünkre a költő pataki tartózkodásáról. Barátjának, Puky Istvánnak visszaemlékezései, saját leveleiben tett megjegyzései, diáktársai elszórt utalásai adnak némi fogódzót a kérdés tisztázására. A téma alapvető forrása Harsányi István Csokonai Sárospatakon c. munkája. A kollégium jeles teológia tanára és könyvtárának vezetője napi tevékenysége mellett kiterjedt tudományos munkásságot folytatott a néprajz, a teológia és az irodalom területén. (1928-ban, korai halála évében, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának jelölték.) Az 1920-as évek elején Gulyás Józseffel elsőként vállalkozott arra, hogy Csokonai életművét sajtó alá rendezi, és addig kiadatlan verses és prózai munkáit megjelenteti. A művek gondozása közben Harsányi éberen gyűjtötte a költő sárospataki diákságának és itt tartózkodásának nyomait, ennek eredménye az 1922-ben megjelent, már említett tanulmánya. Közismert, hogy Csokonai 1794-ben Debrecenben elvégezte a teológiát, és megszerezte a nyilvános oktatásra feljogosító publicus praeceptor címet. 1795-ben legációban volt Halason és Kecskeméten. Innen Pestre ment, hogy költőtársai előtt tisztelegjen, ahol szomorú tanúja volt Martinovicsék kivégzésének. A debreceni kollégiumot megrettentette a reformmozgalmat követő megtorlás, s ez hozzájárult ahhoz, hogy 1795. június 20-án a költőt kitiltsák az iskolából. Bár könyvlopással vádolták, a tárgyalásán készült jegyzőkönyvekből világosan kitűnik, a kollégium szabadulni akart az önálló egyéniségű, önérzetes, a felvilágosodás gondolatait magába szívó s azt tanítványainak továbbadó fiatalembertől. A költő jövedelem nélkül maradt, édesanyja támogatásából élt, amely nyilván nehezére esett, így történt aztán, hogy amikor az 1795. augusztus 15-i debreceni vásáron találkozott Gáspár Pál Zemplén vármegyei főjegyzővel, elfogadta javaslatát, hogy menjen Patakra a híres Kövy Sándor professzor mellé jogot tanulni. Kövy szívesen fogadta Csokonait, és tanácsolta neki, jövedelme biztosítására vállaljon korrepetitorságot. Csokonai azonban nem akarta magát semmivel sem lekötni. A költő azzal is tusakodott, nekivágjon-e a jogi tanulmányoknak. Emiatt érzett lelki konfliktusát tükrözi Bútsú a' Magyar Múzsáktól" című verse: Magam is az után ti véletek tartok, Kik élni és nem tsak verselni akartok, Verbőtzyhez megyek, ttán meg nem martok, Kik a’ Törvény léből moslékot habartok. 29 Zempléni Múzsa 2005. nyár