Zempléni Múzsa, 2006 (6. évfolyam, 21-24. szám)

2006-06-01 / 2. szám

Pintér János A nemzet múzeuma A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása óta eltelt két évszázad alatt hatalmas mennyi­ségű, zömében páratlan és pótolhatatlan tárgyi és dokumentációs anyag gyűlt össze az intézményben. Igaz ez akkor is, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a 19. század utol­só harmadától egyes gyűjteményei, mint önálló múzeumok (Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Természettudományi Múzeum, Szépművészeti Múzeum) mű­ködtek tovább. Kiválásuk során a gyűjtőkö­rükbe ítélt műtárgyakat is magukkal vitték, bár ennek a döntésnek átgondoltságát és szakszerűségét egyes esetekben még ma is vitatják. Arról sem szabad megfeledkez­nünk a régészeti leletek és a műtárgyállo­mány számbavétele során, hogy a második világháború alatt, Budapest ostroma idején a bombázások, belövések és fosztogatá­sok következtében szinte minden gyűjte­ményt jelentős kár ért. Mindezek ellenére bízvást állíthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött nemzeti kulturális örök­ség nélkül csak hiányos ismereteink lenné­nek a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt élt népek múltjáról és a magyarság napjainkig tartó történetéről. Ugyancsak nehezen vitatható az is, hogy a Nemzeti Múzeum is hozzátett valamit a magyar és az egyetemes kultúra gyarapításához, fej­lesztéséhez a mögöttünk hagyott kétszáz esztendő során. Ez a kiadvány azzal a céllal készült, hogy számot adjon a Magyar Nemzeti Múze­umban és vidéki fináléiban (Vármúzeum - Esztergom, Mátyás király Múzeum - Vi­­segrád, Rákóczi Múzeum - Sárospatak) őrzött és gondozott muzeális anyagokról. Nem tekintettük feladatunknak az intéz­mény történetének részletes feldolgozását - elsősorban terjedelmi okokból —, hanem arra törekedtünk, hogy a több mint 700 ezer darab régészeti emlékanyagot, a 320 ezret meghaladó numizmatikai anyagot, a 110 ezer darab feletti emléktárgyat, a félszázezernyi képzőművészeti alkotást, a közel 700 ezernyi dokumentációs és fénykép anyagot csoportosítva és egyúttal részletesen bemutatva tárjuk az olvasó elé. Szándékunk volt az is, hogy bemutassuk, miként alakultak a múzeumba bekerült műtárgyak gyűjteményekké, és ez utóbbi anyaga, összetétele hogyan változott tar­talmilag és mennyiségileg. A műtárgyak nagyobb részéről a nagyközönségnek nincs tudomása, hiszen nem szerepeltek a különböző állandó vagy időszaki kiállítá­sokon, és a kiadványok sem tesznek róluk említést. A kötet elkészítése során határozott tö­rekvésünk volt, hogy a könyv ne csak a múzeumi szakmának szóljon, azaz ne ma­gunknak írjunk, hanem mindazoknak, akik érdeklődnek hazánk kulturális öröksége, értékei iránt. Az érdeklődés a társadalom részéről jelentősen megnőtt az utolsó év­tizedben, még ha ez a látogatottságban látványosan nem is jelentkezik. Ma már Magyarországon is elfogadott álláspont, hogy a múzeumoknak az emberek isme­retgyarapítási igényeit kell kielégíteniük magas színvonalon, kellemes, kulturált kö­rülmények között. De a társadalom nem­csak a látnivalókra, a „kirakatra” kíváncsi. 89 2006 nyár

Next