Zempléni Múzsa, 2010 (10. évfolyam, 37-40. szám)
2010-09-01 / 3. szám
Jován Katalin „Betűbe-tűrhetetlen” Az Apokrif folyóirat szerkesztőjének, Palágyi Lászlónak az idei könyvhétre jelent meg a Határon innen című verseskötete. Az Apokrif 2007-ben indult, s az azóta eltelt idő alatt egy irodalmi, művészeti kör gyűjtőterepévé is vált. Szerkesztői és szerzői az ELTE hallgatói, akik tehetségük, kitartásuk révén igyekeznek helyet teremteni maguknak az irodalmi életben. A folyóirat szándéka (mint a legtöbb hasonló felépítésű, tartalmú orgánum esetében) a kultúra gyarapítása, az olvasás népszerűsítése. Az Apokrif szerzőinek keze nyomát már antológia is viseli, amely Beszámított veszteség címmel jelent meg 2009-ben. A kötetet a folyóirat létrejöttében is nagy szerepet vállaló Fráter Zoltán állította öszsze. Az antológián túl szintén 2009-ben jelent meg Kántás Balázs tanulmánykötete, az Éntelen ének. A 2010-es könyvhéten pedig, Palágyi könyve mellett, Nyerges Gábor Ádám (az Apokrif alapító tagja és főszerkesztője) Helyi érzéstelenítés című munkája is napvilágot látott. A Határon innen Palágyi első versgyűjteménye, amelynek darabjait korábban már számos folyóirat közölte (Irodalmi Szemle, Spanyolnátha, Új Forrás, Zempléni Múzsa). A könyv tartalma mindössze harminc költemény és tíz prózavers. A kötet „vékonysága” azonban csak az alkotások számára vonatkoztatható. A gyűjtemény kvalitása komplex és mély jelentésekről tanúskodik, amelyben a negyven szerzeménynek, úgy tűnik, pontosan meghatározott helye és ideje van. A Határon innen az alkotói folyamat rendkívüli állomása, hiszen a fiatal szerző eddigi munkáinak gyűjteményét jelenti, s egyben útjelző is az elkövetkezendőkre nézve. Egyszerre jelenthet tehát cél- és startvonalat, „buszállomást”, ahonnan elindulunk, s ahová egyben tartunk is. A kötet érdekessége a versek mellett olykor megjelenő képi ábrázolás, Hraskó Nóra illusztrációi. Itt a nyelvi dimenzió és a vizuális világ dialógusa összehangoltan működik. A képekké „átfordított” szövegek, illetve a szövegekké átformált képek tekintetében harmónia uralkodik. Olvasóként eldönthetetlen, hogy a vers vagy a kép keletkezett-e hamarabb, érlelődött-e meg előbb. Az illusztrációk és a szövegek egymás mellett léteznek, s értelmezői egymásnak. Az állomás kategóriájának - különféle nézőpontok beemelésével történő - értelmezése, értékelése a könyveim kapcsán is érdekes lehet. A Határon innen kijelentés határvonalra utal, s a lírai „én”-nek az ahhoz viszonyított helyzetére. Egyfajta pozicionálás történik, amely nem elégíti ki az olvasót, hiányt hagy maga után. Nincs válasz arra, milyen határról van szó, illetve arra sem, hogy az „én” pontosan hol helyezkedik el. Ha a kötetet határvonalként, állomásként gondoljuk el, akkor a cím olyan kitöltetlen térként villan fel, amely nyitott a különböző nézőpontok számára. Az állomás, a határ így többletértékű, 99