Zempléni Múzsa, 2011 (11. évfolyam, 41-44. szám)
2011-12-01 / 4. szám
Láng Eszter „Lassú percek közt téblábol a nap" Változatok a létérzésre De hol is van ez a part, s kik e bolondok, akik benépesítik? Szűk, egyben világunkat leképező tere e kötetnek Nagyvárad, Szűcs László szülővárosa és lakhelye, ahol a költői madárrajok „szomorú utasaként” hétköznapi és filozófiai gondolatok, a kor, a társadalom, a magány, a magánember problémái foglalkoztatják. Kötete ily módon egzisztenciális alapkérdéseket feszeget. „M(megszólítanak madarak / rejtőztek köpenyük alá / vándorkedvük betakar” - mondja -, „messzeségbe kapaszkodni / félúton túl/elég a szárny de kevés a kéz” (Félút). A versek egy része az ember, a társadalmi lény kiszolgáltatottságáról, a diktatúrák hasonlóságáról, egylényegűségéről szól: hívhatnánk aberrációnak is ezt a lényeget: „a vers - mert maga a társadalom -/ minden helyzetben társadalomellenes”. „A(aberráció minden háború” - mondja Változások c. versében. „H(h)álljatok rétekké / omoljatok partokká / ez most a távlat." (Kyrie eleison). Mert valóban ez a távlat a nyolcvanas években, ahonnan datálódnak a kötet versei, akkor is, ha „az öreg gyilkos tenyere / mindig meleg”. És „mint a bárkában / hever egymáson / sok rejtett jel / a rendszer talaján” (A kiáltvány hátoldala), amelyben ,,a(A) jó barát is furcsán néz manapság / a feljelentést zsibbadásig írják” (Hűlt helyünkön). Talán ezért „mossa a kezét a rendszer” a Zéré adaptációban. A Táborban pedig „az ólomkatonák megpihennek / szalonnáznak / és emlékeznek / ma este szeretkeznek / holnap este is / a környéken ellenség / nem harcol / a vízcsap is néma” - így fest csendes életképet az elnyomásba való beletörődésről. A vers Markó Béla két sorát idézi mottóként: „Zárjátok el a vízcsapot/emlékeztet forráscsobogásra". A bezártságról, kiszolgáltatottságról szól a Lázálarc is. Mert milyen is lehetne a nyolcvanas években a költő hangulata?! „C(c)sodával határos depresszió nyom / Európán innen, Nagyváradon.” (Vészkijárat). A nyolcvanas években a versírás biztosította számára az életben tartó közeget - nyilatkozta egy interjúban („Mesterséges lélegzés a vers / hosszú rövid hosszú hosszú csend” — olvasható a Pocskondia című versben. Varga Melinda: „Ez a világ legolcsóbb lázadása”- Interjú Szűcs Lászlóval Irodalmi Jelen, 2011. november 26. http://www.irodalmijelen.hu), s az Ady-kör, amely Nagyváradon ebben az időben az irodalommal foglalkozóknak ugyanúgy a szellemi szabadságot jelentette, ahogyan a képzőművészeknek a nagyváradi 35-ös Műhely (Vö.: Láng Eszter: Tangage, avagy a művészeti gyakorlat radikalizálódása (A nagyváradi 35-ös Műhelyről) ( Spanyolnátha, 2011/6. http://www.spanyolnatha. hu). A nyolcvankilences reményteljes állapotot fogalmazza meg az Állapot vers előtt című alkotásban: „felsöpröm a port / rend lesz itt / pesten is fényt kap / a szürke vakolat / szőnyeg alá rejtjük a szmogot” - írja, s így 85