Zempléni Múzsa, 2011 (11. évfolyam, 41-44. szám)

2011-12-01 / 4. szám

Láng Eszter „Lassú percek közt téblábol a nap" Változatok a létérzésre De hol is van ez a part, s kik e bolondok, akik benépesítik? Szűk, egyben világun­kat leképező tere e kötetnek Nagyvárad, Szűcs László szülővárosa és lakhelye, ahol a költői madárrajok „szomorú utasa­ként” hétköznapi és filozófiai gondolatok, a kor, a társadalom, a magány, a magán­ember problémái foglalkoztatják. Kötete ily módon egzisztenciális alapkérdéseket feszeget. „M(m­egszólítanak madarak / rejtőztek köpenyük alá / vándorkedvük betakar” - mondja -, „messzeségbe ka­paszkodni / félúton túl/elég a szárny de kevés a kéz” (Félút). A versek egy része az ember, a társadal­mi lény kiszolgáltatottságáról, a diktatúrák hasonlóságáról, egylényegűségéről szól: hívhatnánk aberrációnak is ezt a lénye­get: „a vers - mert maga a társadalom -/ minden helyzetben társadalomellenes”. „A(a­berráció minden háború” - mondja Változások c. versében. „H(h)álljatok ré­tekké / omoljatok partokká / ez most a táv­lat." (Kyrie eleison). Mert valóban ez a táv­lat a nyolcvanas években, ahonnan datá­lódnak a kötet versei, akkor is, ha „az öreg gyilkos tenyere / mindig meleg”. És „mint a bárkában / hever egymáson / sok rejtett jel / a rendszer talaján” (A kiáltvány hátol­dala), amelyben ,,a(A) jó barát is furcsán néz manapság / a feljelentést zsibbadásig írják” (Hűlt helyünkön). Talán ezért „mossa a kezét a rendszer” a Zéré adaptáció­ban. A Tábor­ban pedig „az ólomkatonák meg­pihennek / szalonnáznak / és emlékeznek / ma este szeretkeznek / holnap este is / a környéken ellenség / nem harcol / a víz­csap is néma” - így fest csendes életké­pet az elnyomásba való beletörődésről. A vers Markó Béla két sorát idézi mottóként: „Zárjátok el a vízcsapot/emlékeztet forrás­­csobogásra". A bezártságról, kiszolgáltatottságról szól a Lázálarc is. Mert milyen is lehetne a nyolcvanas években a költő hangulata?! „C(c)sodával határos depresszió nyom / Európán innen, Nagyváradon.” (Vészkijá­rat). A nyolcvanas években a versírás biz­tosította számára az életben tartó közeget - nyilatkozta egy interjúban („Mestersé­ges lélegzés a vers / hosszú rövid hosszú hosszú csend” — olvasható a Pocskondia című versben. Varga Melinda: „Ez a világ legolcsóbb lázadása”- Interjú Szűcs Lász­lóval Irodalmi Jelen, 2011. november 26. http://www.irodalmijelen.hu), s az Ady-kör, amely Nagyváradon ebben az időben az irodalommal foglalkozóknak ugyanúgy a szellemi szabadságot jelentette, ahogyan a képzőművészeknek a nagyváradi 35-ös Műhely (Vö.: Láng Eszter: Tangage, avagy a művészeti gyakorlat radikalizálódása (A nagyváradi 35-ös Műhelyről) ( Spanyol­nátha, 2011/6. http://www.spanyolnatha. hu). A nyolcvankilences reményteljes állapotot fogalmazza meg az Állapot vers előtt című alkotásban: „felsöpröm a port / rend lesz itt / pesten is fényt kap / a szürke vakolat / szőnyeg alá rejtjük a szmogot” - írja, s így 85

Next