Zempléni Múzsa, 2017 (17. évfolyam, 65-68. szám)
2017-09-01 / 3. szám
LÁTÓTÉR végre megkérdezte mi volt az az álnév? én rögtön hangosan feleltem, felugorván elébb a székről: Tompa Mihály! a többit nem írom le, mert nem lehet, hidd el ez a tréfa igen derék volt! Nagyon becsületes, szelíd ember ez az Arany!” Arany János sógorának, Ercsey Dánielnek 1852. február 28-án Tompa látogatásáról a következőket írta: „Nagyobb újság ennél az, hogy Tompa kivel mind tudod öt év óta levelezek, valahára meglátogatott. Pénteken, folyó hó 20-án állított be hozzám, inkognito, de én rögtön gyanúba vettem s így kénytelen volt elnevetni magát. 23-a délutánig mulatott nálam. Remek fiú, kit nemcsak becsülni de szeretni kell. Ha munkáit olvasva azt hinnéd, hogy valami melankolikus ember, igen csalatkoznál, örökké röhögtetett bennünket ékeivel, és anekdotáival. Megígértem neki, hogy nyári szünnapok alatt meglátogatom Gömörben, ami tekintve, hogy Szolnokig vasút, azontúl majdnem Miskolcig gőzhajó van, nem olyan lehetetlenség, hogy néhány pengőforintnyi áldozattal lehetővé ne válhatna. Ő viszont ígérte, hogy ezentúl nem vár öt évet, újabb látogatásra.” Szász Károly is nagykőrösi tanár volt ekkor és menyasszonyának, Idunának 1852. február 27-én írt levelében a következőket írta: „A múlt héten igen kedves és örömteljes meglepetés ért, Tompa Mihály, az én kedves Tompám meglátogatott. ” Arany Jánost eddig személyesen soha se látta, és már régóta leveleztek ... Arany is, én is levelünkben kértük, hogy már most Kőrösön együtt lévén, kerekedjék fel és látogasson meg ... - ezt válaszolta, majd a nyáron eljő. Képzeld meglepetésünket, amikor egyszer csak beállított. Egyenesen Aranyhoz ment, ki őt nem ismervén, meg akarta tréfálni, azt mondván, hogy Dunántúlról utazik Pestre s míg lovai etetnek, kívánt vele megismerkedni. De Arany mindjárt sejteni kezdte a tréfát s futtatott utánam, míg én megérkeztem volna, addig már felfedte magát Tompa s aztán vígan voltunk. Három nap mulatott nálunk s ennél jobb napokat még nem töltöttünk Kőrös városában.” Három beszámoló, három tudósítás ugyanarról az eseményről, de mindegyik arról az örömről beszél, hogy hosszú várakozás után Arany és Tompa egymásra találtak s lettek „lelkemnek híven s végig szeretet barátja” - amint Tompa írta Aranyhoz küldött utolsó levelében. Tompa Mihály 1854-ben hetekig várta Arany Jánost, aki végre 1855 augusztusában családjával érkezett és hat hetet töltöttek Hanván. Arany László visszaemlékezése szerint ez idő alatt „különösen felvidították egymást.” Meglátogatták Lévay Józsefet már megérkezésükkor Miskolcon. Erről Lévay naplójában azt olvashatjuk: „Miskolcra jöttem után csakhamar meglátogatott engem Arany János is, azaz csak betért hozzám Tompához utaztában az iskolai avatási szünidőben. Egy estét velünk, tanárokkal töltött s másnap reggel folytatta útját. Én is elkísértem s bevittem Szent-Péteren szüleimhez egy pillanatra. Szérünkön éppen csépléssel foglalkoztak s apám a maga egyszerű nyári öltözetében ott járt körülöttük. Arany félig örvendve, félig sóhajtva mondta: „az én apám is éppen ilyen volt egykor!” Aranyék Hanváról sok kirándulást tettek. A kolerajárvány miatt nem látogatták meg Murány várát, de kisebb-nagyobb kirándulásokat tettek a szép Sajó-völgy vidékén. Meglátogatták Szemere Miklóst Lasztócon, az aggteleki barlangot. Voltak Sárospatakon, ahol a tanuló ifjúság szerenáddal tisztelte meg a két költőt. Erről tanúskodik a Rákóczi utca 5. szám alatti házon lévő emléktábla. Voltak az ózdi vasgyárban, széki pusztán Recsky Benedeknénél, Széphalmon Kazinczy Ferenc sírjánál, Szaláncon a várromnál, Borsiban, Sajókazán Vadnai Boldizsárnál, és Bánfalván Kazinczy Gábornál. Személyes ismeretség és sok szép kedves emlék mélyítette el köztük és családjaik között a barátságot, az egymás iránti szeretetet. Arany János így írt akkoriban Tompához: „Mennyivel 25