Zempléni Múzsa, 2020 (20. évfolyam, 77-80. szám)

2020-06-01 / 2. szám

LÁTÓTÉR a hajdani gyásznak, / Lehasadoztak már a fekete vásznak, / Melyeket a fényes világosság előtt / A hajdani idők mostohás keze szőtt. / Az eltépett gyásznak rongyainál fogva / Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva. / Setét völgyeinkre sugárit ereszti, / Mellyel a megrögzött vak homályt széljeszti. / Biztatja hazánkat vidámító képe, / Hogy már a magyarok napja is kilépe, / S rövid időn felhág egünk délpontjára, / Hogy világosságot hintsen valahára. // (...) // Ezt minap egy jámbor magyar énekelte / S benne a huszadik századot képzelte.”32 Petőfi Sándor írta ,„ XIX. század költői” c. versében: „Ha majd a bőség kosarából min­denki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!” És addig? Addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell. És alig húsz éve József Attila ezt írta a költő szerepéről a Horthy-fasizmus ideje alatt: „neve ha van, csak áruvédjegy, / mint akármely mosóporé / s élete, ha van élte még egy, / a pro­letár utókoré!” A József Attila által hirdetett proletár utókor, a proletárdiktatúra kora itt van és mi magyar művészek ennek szenteljük életünket, József Attila jóslata értelmében. Amiről legnagyobb költőink álmodtak, az a kor itt van. Rákosi elvtárs beszámolójában megjelölte a mi utunkat is. Amikor ötéves tervünk szédü­letes számadatait halljuk, amikor arra gondolunk, hogy egyre növekvő és fejlődő munkásosz­tályunk mellett már több mint negyedmillió dolgozó paraszt van a szocialista szektorban és számuk gyorsan növekszik, akkor világosan látjuk feladatunkat és óriási felelősségünket. Révai elvtárs beszélt az új szellemről, ami művészetünkbe behatolt; az irodalom, képzőművészet, zene és drámairodalom terén frontáttöréseink sikerültek. Mi eddigi sikereinket kezdeti sikereknek fogjuk fel. Pártunk, Rákosi elvtárs figyelmeztető szavára igyekszünk a fejlődéshez felzárkózni. Szükségünk volt erre a figyelmeztetésre. A fordulat éve után sem a Nemzeti Színház, sem én magam nem ismertem fel eléggé, hogy a fejlődő fiatal magyar drámairodalmat nagyobb szeretettel kell támogatnunk. Rákosi elvtársnak volt ideje rá, hogy személyesen is felhívja erre figyelmünket. Mi ezen a hibán javítottunk. Vannak új magyar drámáink, de egyre fejlődő dolgozó népünk kultúrigényei is nőnek, ennek a közönségnek nem adhatunk selejtes, rossz darabokat. Átérzik e feladat nagyságát színészeink is, magával ragadja őket új közönségünk. A kultúrforradalom győztes új közönsége úgy eggyé forrott a színházzal, mint eddig közönség még soha, s színházunkat és művészetünket elmélyülésre készteti, lelkesíti. A régi arisztok­rata, burzsoá publikum csak nézte a színészt, a dolgozó nép együtt él, együtt lelkesedik vele. Tegnap este, amikor a Kongresszus küldöttei a Nemzeti Színházban voltak, láttam, milyen más izgalom fogja el művészeinket ma, mint azelőtt. Érzik, hogy közös ügyért harcolnak; a szocializmus építésének felelősségteljes dolgozói akarnak lenni. Emlékszünk még jól, hogy néhány esztendővel ezelőtt „kultúrembereink” tőlünk féltet­ték a kultúrát. A színház halálát jósolták, amikor mi különböző selejtes divatdarabok he­lyett szovjet darabokat kezdtünk játszani. Most büszkén elmondhatjuk: jó utat választottunk, amikor a Szovjetunió drámairodalmától és a Szovjetunió művészetétől tanultunk. Büszkék vagyunk arra, hogy a reakciósok minden jóslata ellenére sikerre vittük Gorkij „Ellenségek” és „Jegor Bulicsov” című drámáit,Trenyov„Ljubov Jarovaja” című darabja 33 előadására pedig alig tudunk az érdeklődőknek jegyet biztosítani. Pártunk megbecsült bennünket azzal, hogy meghívott ide a Kongresszusra. Az elnöki emelvényen ül Somlay Artúr 34 elvtárs, aki egész életében nagy művész volt, de a Horthy-fa­sizmus alatt egész életét a nívótlanság és az üzleti szellem elleni hadakozással töltötte. Ő is Pártunknak köszönheti, hogy emberábrázoló képessége annyit gazdagodott az utóbbi évek­ben, hogy ma már nem mint ellenzéki harcos, hanem Pártunk irányvonalának lelkes propa­gandistája, kulturális frontunk egyik agitátora. 33

Next