Zempléni Múzsa, 2020 (20. évfolyam, 77-80. szám)

2020-09-01 / 3. szám

LÁTÓSZÖG alapján rekonstruálható, hogy milyen tes­ti-lelki problémákkal fordultak ez idő tájt a nők orvoshoz, konkrétan magához a dok­tornőhöz; továbbá fontos ismeretként jelzik, miként viszonyult a társadalom a női léthez, magához a női testhez. A Lányok és asszonyok aranykönyve a szá­zadfordulón élő nők életszakaszai mentén épül fel, kronologikus rendet tartva a fiatal leánykortól az időskorig. A kötet elsősorban a női test és lélek sajátos egészségügyi prob­lémáit veszi sorba, és ezek társadalmi (fel­ső-középosztálybeli) kezelését veszi górcső alá; azt vizsgálja, hogyan viszonyul egy-egy női problémához a társadalom, annak rep­rezentatív, döntésképes és döntéshozó sze­replői, illetve az általuk értelmezett, illetve vezetett társadalom mint formáció. Mind­ehhez Justh Zsigmondot, Bródy Sándort és kortársaikat idézi. Megjelennek a kötetben további véleményvezérek, például az erő­sebb nem orvos képviselőinek vélekedései, akik mind férfiszempontból értekezik­­tárgyalják-értelmezik a nőket, ugyanakkor a velük szemben meglévő vagy támasztott elvárásokat, kritikákat, dicséreteket is meg­fogalmazzák. A könyv művelődéstörténeti oldalról szemlélve öt fő fejezetből áll. Ezek a nem sorszámozott fejezetek (1.) A lányok teste, (2.) A test mint házassági tőke, (3.) Anyák teste, (4.) Test és lélek, (5.) Asszonyok teste címet vi­selik, illetve további alfejezetekre osztódnak. Ezek közül csupán a negyedik, a Test és lélek című egység lóg ki ebből a tematikai sorból, amely bemutatja a Freud és a pszichoanalízis előtti kor szemléletében a pszichés és men­tális problémák kezelésének a korra jellem­ző egyedi, igazából fizikai (!) gyakorlatát. Körüljárja korabeli kezelésük általánosabb tematikáját, bemutatva többek között az ez idő tájt rendkívül népszerű fürdőhelyek, va­lamint a szanatóriumok és elmegyógyintéze­tek („tébolydák”) világát. A könyv talán legbizarrabb tanulságát az az egyértelmű felismerés adja, hogy azon korszakban a nőket — eltekintve néhány Hugonnai Vilmához hasonló kivételes, men­tálisan nagyon erős, tudatos egyéniségtől és habitustól - alapvetően a testük alapján ér­tékelte a társadalom, és bizony kettős mér­ce jellemezte a felsőbb, valamint az alsóbb osztályokból származó nők megítélését; „a közép- és felsőosztálybeli lányokat még a széltől is védték, míg ez utóbbiak akár teljes kiszolgáltatottságban is élhettek”. A szerző egy-egy ilyen gondolatsor kapcsán finoman hangot ad nemtetszésének a nőket ért mél­tatlanságokat illetően, de kellő távolságot tart; okfejtései ily módon nem válnak élessé, vagy célzatossá. A Lányok és asszonyok arany­könyve elsősorban tehát nem forradalmi szemléletmódja vagy revelatív megállapításai révén lesz értékes munkává, hanem sokkal inkább azért, mert a testre fókuszálva átfogó képet sikerült adnia a századforduló nőtársa­dalmának legáltalánosabb problémáiról.­­Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok arany köny­ve. Szépség, egészség, termékenység és szexuali­tás a 19—20. század fordulóján. Park Könyv­kiadó, Budapest, 2019. 380 o. ISBN 978-963- 355-477-7­­ 86

Next