ZeneSzó, 2001. (11. évfolyam, 1-10. szám)
2001 / 1. szám
KODÁLY ZOLTÁN II. MAGYAR KÓRUSVERSENY Budapest, 2000. december 7-10 Pesti Vigadó Másodízben vállalkozott a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) arra, hogy az egyre nagyobb "kínálattal" rendelkező kórusversenyek sorát hazai viszonyokhoz alkalmazkodva bővítse. Ennek az egyre divatosabb megmérettetési formának - hiszen ma már szinte kötelező magára valamennyit adó énekkarnak legalább valamelyik "olcsóbb" versenyen részt venni - magyar változatát nagyrészt sikerült az itthoni kórusminősítések rendjéhez igazítani. Nagyrészt, mert az "Éneklő Magyarország" minősítésen a legmagasabb fokozatokat, valamint az "Éneklő Ifjúság" "Év Kórusa" címet a jelentkezetteknél jóval több együttes szerezte meg az elmúlt 3 évben. Pedig a Rendezőség nem fukarkodott a kategóriák kiírásával, 9 fajta összeállítási lehetőséget engedélyezett. A versenyen nyolcfélét hallhattunk, fiú-vegyeskar és énekegyüttes nem nevezett, viszont a kamarakórusokat szét lehetett bontani egynemű- és vegyeskarokra. Sapszon Ferenc karnagy úr, az előző verseny egyik zsűrielnöke kifejezte értékelésében azt a reményét, hogy az akkori 56 résztvevő kórus száma a következőre növekedni fog. Ez, sajnos, nem következett be, a szép kivitelezésű programfüzetben 50 résztvevőt számolhattunk össze, de a valóságban már - részben anyagi, részben betegség okán - 48-ra csökkent a létszámuk. Miként az előzőn, itt is a gyermekkarok és a vegyeskarok (13-13 együttes) képviselői voltak a legtöbben. A három napos rendezvény lebonyolítását a KÓTA Titkársága mellett a rendkívül nagy gyakorlattal rendelkező INTERCULTUR Hungária Kht., Hollerung Gábor vezetésével, végezte, szinte percre pontosan tartva a tervezett időket. Két nemzetközi zsűri - 5-5 fővel - vállalta magára az előadott kötelező művek és a szabadon választott programok pontozását, a helyezések, illetve a nagydíj odaítélését. Az elnökök: "A"-zsűri: Párkai István, "B"-zsűri: Kollár Éva. A nagyszámú támogatói kör tette lehetővé, hogy a helyezések és a verseny nagydíja pénzjutalommal járt. Közülük is a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát - Rockenbauer Zoltán miniszter úr fővédnökségével - szeretném kiemelni, illetve a Tiszteletbeli elnököt, Kodály Zoltánná Péczely Saroltát. A Kodály Zoltán II. Magyar Kórusverseny megnyitó utáni első napján délelőtt és délután a gyerekkórusok szerepeltek. A 13 fellépő énekkar néhány fő híján 800 (!) énekest vonultatott fel a Vigadó színpadára, sok fiúval is köztük. Legnagyobb létszámmal -162 fő - a Gyöngyösi Gyermekkar érkezett. A kórusok nagyjából egyenlő arányban választották a Kocsár Miklós műveiből álló kötelező tételeket (Jó szánat, jó fejsze, ill. Gyermekkarok III., Levélsöprő, Tél). A lelkes énekesek pillanatnyi teljesítménye - sajnos - változatos képet mutatott, melyet a zsűri is nagy differenciákkal honorált a pontozáskor. Az első helyezést a miskolci Fazekas Gyermekkar kapta (karnagy: Halmainé Újvári Mária), akik szép, puha, életteli hangzásukkal tűntek ki. A második helyezés a Kecskeméti Kodály Iskola Miraculum Gyermekkarának jutott (karnagy: Durányik László), virtuóz módon énekelték Kodály és Kocsár műveiből álló műsorukat. Harmadik helyen a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Laudate Gyermekkara (karnagy: Fischer Edina) végzett, szép, egységes, kifejező hangzásviláguk és változatos, szépen megvalósított műsoruk nagy sikert aratott a közönségnél is. Biztonsággal és jóízűen énekeltek gondos karnagyi munka eredményeként a budapesti Andor Ilona Gyermekkar (vezetőjük: Kabdebó Sándor) tagjai is. Szintén magas pontszámmal jutalmazta a zsűri a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium Gyermekkarát is (karnagy: Tóthné Mucsi Margit), változatosan összeállított, jó szövegmondással előadott, kontrasztokban gazdag műsoruk második felében kicsit a fáradtság jelei mutatkoztak. A műsorokat hallgatva és a sok esetben nem túl magas pontszámokat nézve egyre jobban megfogalmazódik a kérdés: hogyan lehetséges, hogy az elmúlt években a jelenleginél sokkal magasabb szintet nyújtó gyerekkórusok teljesítménye kezd elhalványulni? Válaszként kínálkozik a jelenlegi iskolai oktatás helyzetének változása, ahol - még a nagynevű zenei általános iskolákban is - az énekórák, s ezzel a tanárok és gyerekek találkozási lehetőségei is egyre inkább csökkennek. Kik és hogyan tudják ezt a folyamatot megállítani, amikor külföldről egyre többször hallható, hogy a mindennapos énekórákat vezetik be a magyar példa alapján? Este az egynemű és vegyes kamarakórusok léptek fel. A kettőre csökkent egynemű kamarakórusoknál nem adtak ki első helyet. A Dunaújvárosi Főiskola Nőikara (karnagy: Könyves Ágnes) szépen felépített, könnyed, puha hangzással megszólaltatott műsorában még egy ősbemutató is helyet kapott, melynek szerzője Daróci Bárdos Tamás. A zsűri döntése alapján második helyezést kaptak. Har-madik helyre sorolták a budapesti Pataky Nőikart (karnagy: Fazekas Ágnes), a 24 fős együttes biztonsággal szólaltatta meg nagy koncentrációt igénylő, nehéz művekből összeállított műsorát. A vegyes kamarakórus változatos programja következett. Az első helyezést elért szegedi Victoria Kamarakórus (karnagy: Cser Miklós) nemcsak a közönség, hanem a zsűri tetszését is kivívta, kiérdemelve a nap legmagasabb pontszámát, 92-t. Ebben a kategóriában a második helyezést nem adták ki, kiadtak viszont három harmadikat díjat. A verseny második napján, szombaton délelőtt, az ifjúsági női karok mérték össze erejüket. Ebben a kategóriában hat kórus szerepelt. Az első helyezést a Kecskeméti Kodály Iskola Aurin Leánykara szerezte meg. A kórus magas színvonalú produkciót nyújtott. Selmeczi György két madrigálját a darabban rejlő zenei és intonációs nehézségek ellenére bravúros biztonsággal adták elő. Hangzásuk erőteljesen, fényesen csengő volt, különösen a szoprán szólamé. Durányik László a tőle megszokott lendülettel, határozott zenei elképzeléssel vezényelte Kodály Vivőjét és Bartók Leánykérőjét. Műsorukat Orbán méltán sokszor hallható Lauda Sionja zárta. Második díjas lett a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykara Barta Ildikó vezetésével. Különösen nagy élményt nyújtott a kötelező mű, Nagy Olivér Párizsban járt az ősz című alkotásának finom, érzelemgazdag előadása. Karnagy és kórusa az egész produkció alatt igen érzékenyen reagált egymásra. Műsorukat Töhressis Ilaues karnagy mély átéléssel adták elő. Különösen érvényes ez Bartók Ne hagyj itt című művére. A harmadik helyezést elért szegedi Tömörkény István Gimnázium Leánykarának műsorából a Mundi Dominatrix-ot kell feltétlenül kiemelnünk, Mohay Miklós ritkán hallható, az előadókat komoly feladat elé állító, nagy lélegzetű művét. Szép pillanatokat szerzett a hallgatóknak a pestlőrinci Vörösmarty Leánykar Kodály Három gömöri népdalával. Érdekességként említhetjük Brahms Ossian-dalát a 4 SyneCÉ^6-