ZeneSzó, 2001. (11. évfolyam, 1-10. szám)
2001 / 4. szám
OROZATA BARTÓK-RADIOBAN CANTARE BONUM EST Bárdos Lajos: Cantemus! című kórusművéből vette jeligéjét az a soroztat, mely tulajdonképpen "Külhoni Kalandozás Kórusművek Között" - ahogy az alcímben olvassuk. Párkai István és Osváth Zoltán - tanár és tanítvány - műsora a Bartók Rádióban kedd esténként (esetleg szerdán, a műsorszerkesztés bonyolultsága miatt), 38 héten át páratlan újdonságokat ígér. Tájékozódást kap a szakember, kitágítja a kórusmuzsika művelőinek és kedvelőinek ismeretkörét, és ritka élményekkel ajándékozza meg a hallgató esti pihenését. Az adások párosával csoportosulnak. Az elsőben beszélgetés során kapunk képet a következő adásról, melyben csak az ismertetett művek hangzanak el, címük bemondásával, mintegy "melléklet"- ként. Nagy érdeklődéssel várjuk a március 27-én induló adást! Csík /Híklós MEGEMLÉKEZÉSEK KODÁLY ZOLTÁN HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN Március 6. A megemlékezés napja. A Magyar Kodály Társaság hívására minden esztendőben összegyűlnek a Farkasréti temetőben Kodály tisztelői. Legtöbben, akik még személyesen ismerhették a Mestert, de egyre többen vannak azok a fiatalok, akik tanítványok tanítványai és a Kodály művek megismerésével, előadásával váltak elhivatott követőivé a művésznek és az ő szellemiségének. A március elejei időjárás gyakran esős, néha zord. 2001. márciusa kegyes volt, napsütéssel aranyozta be a koradélutánt. Szőnyi Erzsébet köszöntését követően az egybegyűlt "sokaság" előtt az igaz "lélek" hangján szólalt meg a "Nagyszalontai köszöntő". Majd Bősze László zenetörténész megemlékező szavai hangzottak fel Kodály sírjánál. 34 éve távozott körünkből Kodály Zoltán. Bizony rég volt. A mai fiatalok számára ez szinte már történelem. De vagyunk még jónés hányan, akik magunk előtt látjuk alakját, és fülünkbe cseng a hangja. Ha visszagondolok arra a régi márciusi reggelre, amikor meghallottam halálhírét, még ma is belémhasít a döbbenet: árván maradtunk... Oda a biztonságunk, melyben az ő bölcs nyugalma és ha kellett: kemény határozott fellépése az egész zenésztársadalmat, mintegy védőköpenybe burkolta, vészterhes időkben is. Sírja 34 éve zarándokhely hívei számára. És nemcsak azért jövünk el ide egy-egy évfordulón, hogy kegyeletünket lerójuk, emlékezzünk őrá, aki annyi remekművel ajándékozott meg bennünket. Köztünk élő emlékéből erőt is meríthetünk mindennapi gondjaink vállalásához. Arany Jánosnak, Kodály kedves költőjének sorai jutnak eszembe, melyeket Széchenyinek, a XIX. század legnagyobb magyarjának emlékére írt: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik. Ezek a gondolatok érvényesek Kodály Zoltánra, a XX. század legnagyobb magyarjára is, és egyben megszabják feladatainkat: az ő eszméinek tiszta fényét kell megőriznünk, szellemének ki nem hányó sugárzását kell közvetítenünk a XXI. század új nemzedékeihez, mert változó világunkban is változatlanul jelszavunk kell, hogy maradjon Móricz Zsigmond figyelmeztetése, amit Kodály is szívesen idézett: "A tűznek nem szabad kialudni!" Az ő egész életművét áthatja az a gondolat, hogy a szép jobbá teszi az embert. Ha gondozni akarjuk azt a tüzet, amit ő gyújtott (s napjainkban olykor bizony csak pislákol), akkor meg kell tanulnunk a zenével méltóképpen élni, megbecsülni, művelni az értékest, elvetni az értéktelent. Ehhez adhatnak erőt az ő alkotásai, az ő írásai. Rajtunk áll, hogy élünk-e velük. Próbáljunk hát megfelelni ma is az ő elvárásainak. A felcsendülő "Zöld erdőben" hangjainál helyezték el a megemlékezés koszorúit a megjelent zenei és társadalmi testületek képviselői. Flosszú lenne a felsorolás, de megható volt a tiszteletadás ezen formája, mely virágos mezővé varázsolta a rideg köveket. Méltó befejezésként hangzott fel az "Ének Szent István királyhoz". A közreműködő a Pestszentlőrinci Vörösmarty Mihály Ének-zenei Gimnázium és Általános Iskola Kórusa, létszámban, hangzásban, előadási módban méltán képviselte Kodály kórusművészetének magas fokát Csík Miklós tanár úr vezényletével. zenés Áhítat a budavári NAGYBOLDOGASSZONY TEMPLOMBAN Az évforduló előestéjén március 5-én, a Mátyás templomban, Kodály Zoltán lelki üdvéért Gregorián mise hangzott el. A templomot megtöltő énekesek - több egyházi kórus tagjai - az alkalomhoz illő gregorián miseénekeket szólaltattak meg. A hatalmas kórust egymást váltva vezényelte Tardy László, az Országos Magyar Cecilia Egyesület (OMCE) társelnöke, Tóth László, az OMCE főtitkára, Gergely Ferencné Kovács Mária és még számos egyházkarnagy. A nagy kórust kiegészítette egy külön schola, melyet Dr. Béres György, a Magyar Gregorián Társaság elnöke és ifj. Sapszon Ferenc vezényelt. A szertartás befejeztével Kodály Zoltán "Laudes organi" című kompozícióját adta elő Hoch Bertalan orgonaművész és a Mátyás templom énekkara Tardy László karnagy vezetésével. A megrendítően szép előadás méltóképpen idézte fel a Mester zeneszerzői életművét és ezzel emelte a megemlékezés méltóságát. /V./V/VX. Varga Gyiszef: Kodály ‘/.altén arckép* 1 1