ZeneSzó, 2001. (11. évfolyam, 1-10. szám)

2001 / 4. szám

OROZATA BARTÓK-RADIOBAN CANTARE BONUM EST Bárdos Lajos: Cantemus! című kórusművéből vette jeligéjét az a soroztat, mely tulajdonképpen "Külhoni Kalandozás Kórusművek Között" - ahogy az alcímben olvassuk. Párkai István és Osváth Zoltán - tanár és tanítvány - műsora a Bartók Rádióban kedd esténként (esetleg szerdán, a műsorszerkesztés bonyolultsága miatt), 38 héten át páratlan újdonságokat ígér. Tájékozódást kap a szakember, kitágítja a kórusmuzsika művelőinek és kedvelőinek ismeretkörét, és ritka élményekkel ajándékozza meg a hallgató esti pihenését. Az adások párosával csoportosulnak. Az elsőben beszélgetés során kapunk képet a következő adásról, melyben csak az ismertetett művek hangzanak el, címük bemondásával, mintegy "melléklet"- ként. Nagy érdeklődéssel várjuk a március 27-én induló adást! Csík /Híklós MEGEMLÉKEZÉSEK KODÁLY ZOLTÁN HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN Március 6. A megemlékezés napja. A Magyar Kodály Társaság hívására minden esz­tendőben összegyűlnek a Farkasréti temetőben Kodály tisztelői. Legtöbben, akik még szemé­lyesen ismerhették a Mestert, de egyre többen vannak azok a fiatalok, akik tanítványok tanítványai és a Kodály művek megisme­résével, előadásával váltak elhivatott követői­vé a művésznek és az ő szellemiségének. A március elejei időjárás gyakran esős, néha zord. 2001. márciusa kegyes volt, napsü­téssel aranyozta be a koradélutánt. Szőnyi Er­zsébet köszöntését követően az egybegyűlt "sokaság" előtt az igaz "lélek" hangján szólalt meg a "Nagyszalontai köszöntő". Majd Bősze László zenetörténész megemlékező szavai hangzottak fel Kodály sírjánál. 34 éve távozott körünkből Kodály Zoltán. Bizony rég volt. A mai fiatalok számára ez szinte már történelem. De vagyunk még jóné­­s hányan, akik magunk előtt látjuk alakját, és fü­lünkbe cseng a hangja. Ha visszagondolok ar­ra a régi márciusi reggelre, amikor meghallot­tam halálhírét, még ma is belémhasít a döb­benet: árván maradtunk... Oda a biztonsá­gunk, melyben az ő bölcs nyugalma és­­ ha kellett: kemény határozott fellépése az egész zenésztársadalmat, mintegy védőköpenybe burkolta, vészterhes időkben is. Sírja 34 éve zarándokhely hívei számára. És nemcsak azért jövünk el ide egy-egy évfor­dulón, hogy kegyeletünket lerójuk, emlékez­zünk őrá, aki annyi remekművel ajándékozott meg bennünket. Köztünk élő emlékéből erőt is meríthetünk mindennapi gondjaink vállalásá­hoz. Arany Jánosnak, Kodály kedves költőjé­nek sorai jutnak eszembe, melyeket Széche­nyinek, a XIX. század legnagyobb magyarjá­nak emlékére írt: Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik. Ezek a gondolatok érvényesek Kodály Zoltánra, a XX. század legnagyobb magyarjára is, és egyben megszabják feladatainkat: az ő eszméinek tiszta fényét kell megőriznünk, szellemének ki nem hányó sugárzását kell közvetítenünk a XXI. század új nemzedékei­hez, mert változó világunkban is változatlanul jelszavunk kell, hogy maradjon Móricz Zsig­­mond figyelmeztetése, amit Kodály is szívesen idézett: "A tűznek nem szabad kialudni!" Az ő egész életmű­vét áthatja az a gondolat, hogy a szép jobbá teszi az embert. Ha gondozni akarjuk azt a tüzet, amit ő gyújtott (s napjainkban olykor bizony csak pis­lákol), akkor meg kell tanulnunk a zenével méltóképpen élni, meg­becsülni, művelni az ér­tékest, elvetni az értékte­lent. Ehhez adhatnak erőt az ő alkotásai, az ő írásai. Rajtunk áll, hogy élünk-e velük. Próbál­junk hát megfelelni ma is az ő elvárásainak. A felcsendülő "Zöld erdőben" hangjainál he­lyezték el a megemléke­zés koszorúit a megjelent zenei és társadalmi testületek képviselői. Flosszú lenne a felsoro­lás, de megható volt a tiszteletadás ezen for­mája, mely virágos mezővé varázsolta a rideg köveket. Méltó befejezésként hangzott fel az "Ének Szent István királyhoz". A közreműködő a Pestszentlőrinci Vö­rösmarty Mihály Ének-zenei Gimnázium és Általános Iskola Kórusa, létszámban, hangzás­ban, előadási módban méltán képviselte Ko­dály kórusművészetének magas fokát Csík Miklós tanár úr vezényletével. zenés Áhítat a budavári NAGYBOLDOGASSZONY TEMPLOMBAN Az évforduló előestéjén március 5-én, a Mátyás templomban, Kodály Zoltán lelki üdvé­ért Gregorián mise hangzott el. A templomot megtöltő énekesek - több egyházi kórus tagjai - az alkalomhoz illő gre­gorián miseénekeket szólaltattak meg. A hatal­mas kórust egymást vált­va vezényelte Tardy Lász­ló, az Országos Magyar Cecilia Egyesület (OMCE) társelnöke, Tóth László, az OMCE fő­titkára, Gergely Ferencné Kovács Mária és még számos egyházkarnagy. A nagy kórust kie­gészítette egy külön schola, melyet Dr. Béres György, a Magyar Gre­gorián Társaság elnöke és ifj. Sapszon Ferenc ve­zényelt. A szertartás befe­jeztével Kodály Zoltán "Laudes organi" című kompozícióját adta elő Hoch Bertalan orgonaművész és a Mátyás templom énekkara Tardy László karnagy veze­tésével. A megrendítően szép előadás méltó­képpen idézte fel a Mester zeneszerzői élet­művét és ezzel emelte a megemlékezés mél­tóságát. /V./V­/VX. Varga Gyiszef: Kodály ‘/.altén arckép* 1 1

Next