ZeneSzó, 2003. (13. évfolyam, 1-10. szám)

2003 / 2. szám

A­ NNÁLLÁSÁNAK 80. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPELTE A SZOLNOKI KODÁLY KÓRUS Az évfordulók - a kerek évfordulók különösen - emlé­kezésre ösztönzik a krónikást. Felelevenednek előtte a már régen elporladt kezek által leírt sorok, a régi kórustagok elbeszélései és a maiak, köztük saját emlékei és élményei! Ez alkalommal megkülönböztetett tisztelettel emlékeztünk az alapítóra. Alapítónkra Medgyesi Géza katolikus főkántorra, aki 1922-ben megszervezte a Szolnoki Iparos Dalkört. Az első kórustagokra és támogatókra, akik útjára indították ezt a nagy múltú kórust. Fejlődésének első jelentősebb szakasza és eredményei Petrányi Elemér karnagy úr működésének idejére tehetők, aki 1925-től 1960-ig 35 éven át vezette haláláig. A kezdeti férfikart 1928-ban alakította át vegyes karrá. Ettől kezdve szerepelhettek repertoárján Bartók és Kodály vegyes, illetve női karra írt művei is. Petrányi karnagy úr munkássága és a lelkes kórustagság munkáj­a nyomán, 1926-ban a hajdúböszörményi dalosverse­nyen első díjat nyert a kórus. Ebben az évben kapta a várostól első zászlóját, amelyet ma is őrizünk. 1927-ben Szentesen I. dí­jat nyert. Egy 1940-es kritika így méltatta a kórus teljesítményét: "...az abszolút tiszta intonálás, finom szólamvezetésük, eszményi pianójuk, művészi előadásuk megfogta a közönség lelkét...". A második világháború alatt szünetelt a kórus működése és csak az ötvenes évek elején alakult újjá KISZÖV KIOSZ, majd ÁFÉSZ Énekkar néven. 1960 márciusában Buday Péter karnagy úr vette át a kórus vezetését, és 1993-ig 33 éven át ő volt művészeti vezetője. Ve­zetése alatt a kórus fejlődése töretlen volt. Ezt tükrözik az elért minősítések is: Ezüstkoszorús Kórus Cím (1964), Aranykoszorús Kórus (1970), Kiváló Együttes (1971), Fesztivál Kórus (1972), Hangverseny Kórus (1976). Megkezdődtek a külföldi szereplé­sek (1961). Ebben az időben a kórus már több mint 60 fős és a Szolnokon és környékén működő karnagyok közül is többen tag­jai. Külföldi útjaink eredményeként jelenleg is élő kapcsolatunk van 11 külföldi kórussal­­ Finnországtól Olaszországig. Eredményes működésének elismeréseként, 1967-ben vette fel a Szolnoki Kodály Kórus nevet. Műsorán megjelentek a ne­hezebb és igényesebb művek (Psalmus Hungaricus, Kállai ket­tős, Beethoven: Kórusfantázia, a madrigálok éneklése is rendsze­ressé vált. Meg kell említeni, hogy 1968-tól Rigó Éva, 1986-tól 1994- ig pedig Vajna Katalin karnagyok is segítették Buday karnagy úr tevékenységét, és jelentős érdemeik vannak a kórus sikereiben. Ebben az időben már a legjobb amatőr együttesek között tartják számon. Az 1976-os évtől számos nemzetközi versenyen vettünk részt­­ sikeresen (Nis, Gorizia, Cork, Llangollen, Pescara). Szá­mos díjat és elismerést kaptunk, Goriziában egy alkalommal né­gyet is különböző kategóriákban. Buday Péter lemondása után Rigó Évát, - aki korábban éne­kesként, zongorakísérőként és karnagyként 30 éven át jelentős részt vállalt a kórus sikereiben - választották meg művészeti ve­zetőnek. A kórushoz való kötődése és kiváló zenei felkészültsé­ge biztosította a folyamatos fejlődést. Vezetésével értük el a Hangversenykórus "summa cum laude" címet 1995-ben. Kórusunk új karnagya Zámbó István Liszt-díjas Érdemes Művész lett. Hat éves szolnoki működése alatt a kórus szakma­ilag és művészileg sokat fejlődött. Munkastílusa, igényessége, ki­emelkedő szakmai és művészi felkészültsége és új szemlélet­­módja meghatározó szerepet játszott a sikerekben. Rendszeressé váltak a szimfonikus zenekari, illetve kamarazenekari kísérettel, és hivatásos szólisták közreműködésével megtartott hangverse­nyek. A Zámbó tanár úr által vezetett hangképzés eredménye­képpen tömörebbé és még kifejezőbbé vált a kórus hangzása. Vezetésével többször szerepeltünk a KÓTA központi hang­versenyein, a Magyar Rádióban, CD-t készítettünk Cantus Hun­­garorum címmel, millenniumi koncertsorozatot adtunk külön­böző városokban és Budapesten. /"Lant és kard" zenés történel­mi műsor./ Jelentős oratórikus és más, a "musica sacra" körébe tartozó, valamint világi művekkel bővült a repertoár. (pl. Schütz: Jézus hét szava a kereszten, Vivaldi: Gloria passio-oratórium, Schubert: G-dúr mise, Mozart: Koronázási mise, Esterházy: Harmonia coelestis...) Számos régebben igényes művet felújítot­tunk (Kodály: Psalmus Hungaricus, Kállai kettős, Magyar nem­zet, Ave Maria, Öregek), valamint más hazai és külföldi szerzők igényesebb műveit, melyeket itthon és külföldön nagy szakmai és közönségsikerrel adtunk elő. Néhány idézet külföldi kritikák­ból: ..."Vivaldi: Gloria c. művét a kórus koncentráltan és szuve­rén módon, mesterien formálta meg, biztonsággal mozgottá sok és nehéz hangtávolságnál és nagyon rugalmasan a gyakori han­gulatváltásokban."... ..."éppen itt ezeknél az acappella műveknél bizonyította a kórus első osztályú énekesi kvalitásait, a tiszta intonáció, a hangok homogenitását, magas fokú dinamikai mozgásterét, a pianissimók tisztaságát, egészen a sforzandóig. Zámbó éppúgy energikus, mint érzékeny vezetésével és a karnagy intencióinak fegyelmezett átvételével a kórus részéről a zene nyelve magyar tudás nélkül is érthető volt"... Kórusunkat magáénak vallja a város s a megye önkormány­zata és zeneértő, zeneszerető közönsége. Ezt tükrözi, hogy 1998-ban megkaptuk Szolnok Megyei Jogú Város legmagasabb kitüntetését az Ezüst Pelikán Díjat, 2001-ben pedig a Jász-Nagy­­kun-Szonok Megye Kulturális­­díját. Zámbó karnagy úr és Dr. Csikász Sándor elnök úr pedig Szolnok Város Kulturális díját. A kórus szerencséje, hogy mindig jól felkészült, a kórusért áldozatot is vállaló szív-lélek emberek, karnagyok és kórus­vezetőség irányították, valamint szponzorok támogatták. Egész lényüket áthatotta a kórusmuzsika szeretete, az énekesekkel való azonosulás és barátság. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy egy-egy karnagy, vezető, vagy szponzor évtizedekig kitartott és kitart a kórus mel­lett. Az elért eredmények a fentieknek és a kórustagság lelkes, ál­dozatos munkájának köszönhetően. Különböző foglalkozású, beosztású és korú emberek talál­tak baráti és zeneszerető közösségre. Sohasem számított, hogy ki honnan jött, csak a rátermettség, a zenei felkészültség és az éneklés szeretete. Véleményem szerint ez a sikeres múlt és jelen, I­g/1 7

Next