ZeneSzó, 2003. (13. évfolyam, 1-10. szám)

2003 / 2. szám

a folyamatos megújulás és a jövő legfőbb biztosítéka. Az én prózai áttekintésem a 80 év alatt megtett út méltatása messze nem képes azt elmondani, amit énekével a kórus a múlt­ról, a jelenről és a jövőről elmondott és elmondhat. Meggyőző­désünk, hogy a Szolnoki Kodály Kórus a jövőben is méltó lesz névadójához, és sok örömet szerez közönségének itthon és külföldön egyaránt, öregbíti saját és szerény erejéhez, valamint tehetségéhez mérten Magyarország, a magyar amatőr kórusmoz­galom jó hírét szerte Európában, ahová csak eljut. Rajcs a kórus krónikása KODÁLYRA EMLÉKEZTÜNK Solymári Kodály est Ha valaki sürgés-forgást akart volna látni Solymár jeles, zömében megújult köz­épületeiben (római katolikus templom, álta­lános iskola, művelődési ház), akkor az 2002. november 10-én vasárnap délután 13 és 16 óra között könnyen megtehette. Esküvő lesz tán, vagy népünnepély? - kérdezhette volna. Az előkészületek a csodálatos freskók­kal együtt pár hete elkészült római katolikus plébániatemplomban tartandó, Kodály Zol­tán születésének 120. évfordulóján rendezett emlékhangversenynek szóltak. A beköszön­tőből megtudhattuk a hangversenyszervezés hátterét: ezt egy országos pályázat megnye­rése adta, amit a Corvinus Vegyeskar Alapít­vány pályázott meg. Ezután Csík Miklós egyetemi gyakorlóiskolai tanár, karnagy, a Magyar Kodály Társaság elnökségének tagja mondta el Kodály Zoltánt méltató ünnepi beszédét. Több fontos mondatát szinte szó­­szerint idézem: "A művészt a magyar nyelv doktoraként is számontartják, mivel elsőként valósította meg vokális zenéjében, dalaiban, kórusműveiben, kantátájában a magyar nyelv és zenei dallam egymást segítő dekla­­mációját (helyes, érthető szövegkiejtést) és a kiváló prozódiát (a dallamok hangsúlyának az egyeztetése, egybecsengése szövegével). Kodály Zoltán legelső és legnagyobb tette a magyar népdal felfedezése, gyűjtése és köz­kinccsé tétele volt, mely feladatban Bartókot is szövetségesének tudhatta. Kettejük elhatá­rozásának összegzéséről így nyilatkozott: "Feltetszett előttünk egy, a népzenéből újjá­született, művelt Magyarország képe. Mindazt azonban, amit a nép adott, vissza kell juttatni a népnek! Ilyen feladatot csak az iskola tud megoldani sajátságos tanítási munkájával." Kodály legjelentősebb oktatás­ban használt művei: a Bicína Hungarica négy füzete a 180 Bicíniummal (szebb, ha ketten összedalolnak) és a több éven át nagy gond­dal összeállított iskolai énekgyűjtemény, melynek több száz dallamából iskolai énekeskönyvek táplálkoznak; a 333 olvasó­gyakorlat; az Énekeljünk tisztán! és a 15 két­­szólamú énekgyakorlat. 1950-ben útjára indul Kodály hatására a Magyar Népzene Tára és a zenei nevelés általánossá tételének gondolata is. 1954-ben Szőnyi Erzsébet, Kodály tanítványa megírja A zenei írás, olvasás módszertana című könyvét, melynek előszavában Kodály megállapítja: "Az ének­­telen nevelés hátrányait a legnagyobb tehet­ség sem tudja soha teljesen leküzdeni." Tar­talmas, messzire mutató, néhol szívbemarko­­ló mondatait hosszan idézhetném, melyek­ből a világhírű Kodály-módszer kialakulása és gyakorlatban való átültetése talán a leg­fontosabb nekünk, éneklőknek."A nagyívű beszéd után elsőként az 1983 óta működő Szokolay Bálint Nőikart hallhattuk; a tőlük megszokott módon, hazai környezetben ma­gas színvonalon szólaltatták meg a mester négy művét: Harmatozzatok, Karácsonyi pásztortánc, Zöld erdőben, Három gömöri népdal. Fuvolán közreműködött: Zulauf Gyöngyi, vezényelt: Blazsek Andrea és Mózer Krisztina. Az alkalomhoz illő Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály-hangverseny­­hez című verssel folytatódott a műsor, melyet Balogh Istvánné Kata mély átéléssel szavalt. E művet az ünnepelt 80. születésnapján a Kecskeméti Színházban a szerző saját maga olvasta fel. Ezt követően a budapesti Deák Téri Evangél­ikus Gimnázium 4 éves múltra visszatekntő "kisgimnazistákból" álló kórusa szerepelt. Megható volt látni a 6-8. osztályos fegyelmezett gyerekeket, akiknek ez a sze­replés volt az első komoly megmérettetésük. De jó lenne egy solymári utánpótlást nevelő "műhely",aminek eredményeként megszü­letne végre a solymári gyermekkórus! A cso­dálatos gyermekhangok a Nagyszalontai kö­szöntő, A 150. genfi zsoltár és a Vejnemöjnen muzsikál című Kodály-darabokat szólaltatták meg. Karnagyuk Kardos Anna, a zongorakí­sérő Bence Gábor volt. Ezután az 1960 óta működő Solymári Férfikórus műsorát élvez­hettük. Halmos: Minden földek Istent dicsér­jétek, Kodály: Ave Maria, Ének Szent István királyhoz és a Toborzó című művek szere­peltek műsorukon. Utóbbiban a fergeteges, egész templomot betöltő szólót Egri Lászlótól hallhattuk. Vezényelt: Gerenday Endre, zon­gorán kísért Gerenday Ágnes. Őket a másik budapesti vendégkórus a Csokonai Mű­velő­dési Ház Tavasz Kórusa kö­vette. A szinte minden hazai,a kórusokat minősítő fokozatot magáénak tudható kórus 41 éves múltra tekint vissza. 2001-ben Buda­­pest-díjat kaptak 40 éves fennállásuk alkal­mából. Magas színvonalon adták elő a mes­ter három művét: Pünkösdölő. Jelenti magát Jézus, Angyalok és pásztorok. Karmesterük: Tóth András, akit immár másfél éve a rendez­vényszervező Corvinus Vegyeskar is karna­gyának tudhat. A vendéglátók hat éve alakul­tak. Műsorukon az Adventi ének, a Stabat mater és a Cohors generosa szerepelt. Ezután következett az összkari mű, "A nagy kánon", Berzsenyi Dániel "A magyarokhoz" című költeménye. Itt meghívott előadónkat, Csík Miklós tanár urat idézem: "A mű nem vélet­lenül vált értékvesztés nélkül annyi hang­verseny összkarává, záró gondolatsorává és csodálatos élményévé." Százhatvan kórus­taggal megszólaltatva, Tóth András vezény­letével felemelő volt megélnie a népes hall­gatóságnak. Érdemes volt az eredeti tervtől eltérően a művelődési házból a templomba átvinni a helyszínt és jótékonysági koncertté tenni. A freskók átvételekor a "műemléke­sek" a templomtorony mielőbbi fel­újítására biztatták a renoválási bizottságot. Az ado­mányok 36.300 Ft-ot tettek ki, amit a Temp­lom Tér Alapítvány számára be is fizettek a rendezők. A művelődési ház nagytermében a meghívottak és a koncerten közreműködők egy állófogadáson tudták megbeszélni az eseményeket. Hangulatfokozónak Kelemen Gyula zenélt, amit itt is megköszönök. Köszönet a rendezvény támogatóinak és elősegítőinek. A Corvinus Vegyeskar Ala­pítvány így köszöni meg a személyi jövede­lemadójuk 1%-át nekünk adományozóknak, a mintegy 45.000 Ft-ot kitevő összeget, me­lyet ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre, énekneveléshez kapcsolódó eseményekre szánunk. (Megjelent a Solymári Hírmondó 2002/11. számában) ~Danie­l Ájánes 7­r7 Corvinus Vegyeskar 8

Next