ZeneSzó, 2005. (15. évfolyam, 1-10. szám)
2005 / 6. szám
MEKKÓRUS zárta. Az Árion kórust az Észak- Oszétia-Alánia Köztársaság Vlagyikavkázi Művészeti Iskolájában alapították 1983- ban. Gazdag műsorukban a régi oszét dalkincs mellett a 15. századi reneszánsz polifónia, a 18. századi orosz egyházi művek is helyet kaptak. Különlegesen szép népviseletükkel, mindenütt bámulatba ejtették az embereket. Fegyelmezettségükkel, viselkedésükkel szinte nevelték is környezetüket. A kórus karnagya: Olga Dzsanajeva. A délutáni második koncertet a szentpétervári ECHO FIÚKÓRUS nyitotta, amely 1988-ban alakult. Iskolájuk alapítója és vezetője, valamint kórusuk karnagya Tatjána Filipouk. A kórus tagjai 8-14 évesek, mindannyian játszanak hangszeren, s a Kodály-módszer segítségével ismerkednek a zene rejtelmeivel heti 3 alkalommal, mintegy 2 és fél órás terjedelemben. Széles repertoárjukkal, tiszta, biztonságos énektechnikájukkal, Kodály Madarak voltunk c. művével igazán kiérdemelt sikert arattak. A fiúkarok sorában a hallgatóság nagy örömmel köszöntötte a kecskeméti CLARUS FIÚKÓRUST, amely Hainfart Márta vezetésével 1999 szeptembere óta működik. A kórus összetételét a kecskeméti Kodály Iskola felső tagozatos növendékei és lelkes, visszajáró gimnazistái alkotják. A zenei anyagukban egyházi és világi művek, klasszikus és ma élő zeneszerzők alkotásai egyaránt megtalálhatóak. Bemutatójuk végén Bartók Béla Két népdalfeldolgozása hangzott el igazi magyar temperamentummal, melynek hallgatása közben Kodály 1929-ben megfogalmazott gondolata jutott eszembe: "Van a gégétekben olyan hangszer, hogy szebben szól a világ minden hegedűjénél, csak legyen aki megszólaltassa." Új, távoli színt hozott magával könnyedén felvonuló 51 fős EPILOGI GYERMEKKÓRUS, a ciprusi együttes. Változatos műsorukkal, különösen a ciprusi népdalfeldolgozással arattak osztatlan sikert, Bartók Ne hagyj itt c. kórusművével pedig szinte "rabul ejtették" a közönséget. A karnagynő, Angelina Micolaidou-Spanou a Debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, kiválóan beszél magyarul, értékes magyar anyagot is tanít a gyerekeknek. A Fesztivál méltó zárásaként a komlói KODÁLY ZOLTÁN GYERMEKKER lépett színpadra Dr. Makráné Kónya Melinda vezetésével. Az együttes rendkívül értékes művekkel - Kodály Zoltán, Kocsár Miklós, Szokolay Sándor, Tillai Aurél műveivel - érkezett, melyek kiváló tolmácsolásával hirdették: "A tűznek nem szabad kialudni!"/Kodály / A két koncertet követően a gyerekek elutaztak a környező településekre, ahol már oldottan, izgalomtól mentesen oszthatták meg a helybéliekkel a zene szépségét, a közös éneklés varázsát. Vasárnap délelőtt a zsűri folytatta munkáját, a karnagyokkal személyesen találkozva elmondták észrevételeiket, elismerésüket, és hasznos tanácsokkal látták el az érdeklődő karnagyokat. A zsűri tagjai voltak: Kocsár Miklós zeneszerző, a zsűri elnöke; Thész Gabriella egyetemi tanár karnagy; Tillai Aurél zeneszerző, egyetemi tanár, karnagy; Kertész Attila egyetemi és főiskolai tanár, karnagy; Dr. Szabó Szabolcs tanár, karnagy és Tóth Ferenc tanár, karnagy, a komlói Fesztiválok elindítója. Az értékelés ideje alatt a gyerekek színes programokon vettek részt: népművészeti- és kézműves vásárral, játszóházzal várták az apró énekeseket, akik akár kézzel-lábbal is ismerkedhettek, beszélgethettek s talán barátságokat is kötöttek. Délután 16 órakor kezdődött az örömteljes Gálakoncert, amely egyben már az elválás perceit is jelezte. Búcsúként minden kórus énekelt néhány művet, majd Kocsár Miklós Kossuth- és Erkel díjas zeneszerzőnk, Érdemes művészünk zárszót mondott. Méltatta Komló vezetőit, polgárait, Tóth Ferences követői önfeláldozó munkáját, hiszen ők azok, akik nem csak felismerték a kultúra tápláló erejét, hanem még mindig össze tudnak fogni azért, hogy a felnövekvő dinasztiák is igénnyel forduljanak az érték felé. Majd elérkeztünk a 3 napos Fesztivál legmagasztosabb pillanataihoz, amikor Tóth Feri bácsi - a Liszt díjas karnagy-vezényletével megszólalt Berzsenyi Dániel csodálatos ódája A magyarokhoz, Kodály Zoltán utolérhetetlen dallamával. Észt, orosz, görög és magyar ajkakról együtt csendült az ének: "Forr a világ bús tengere, ó magyar!" A befejező kánon éneklése után a lelkes hallgatóság ismételést követelt, most negyedik szólamként a komlói közönség lépett be. Könnyekkel küszködve, szívszorító gondolatokkal csengett a mű záróakkordja. Ez volt az igazi CSODA! Hát igen! Országunk apró bányászvárosában még rang Kodály művét ismerni és együtt énekelni. Ha tehetném, mindenütt hírül adnám: kövessük és figyeljük Komló minden lakójának példamutató elhivatottságát! A résztvevők, s a felnövekvő fiatal nemzedék nevében Illyés Gyula avatott soraival mondok köszönetet a karnagyoknak, a szervezőknek, a KÓTA képviseletében Vadász Ágnesnek, s az utat mutató Mesterünknek, Kodály Zoltánnak! "Mert egybe álltunk általad S az is ki nem dalol. Érzi a Lét, a Rend szabad Összhangját valahol." /Citális /CataLin 4 STwicáre-