ZeneSzó, 2005. (15. évfolyam, 1-10. szám)
2005 / 3. szám
KODÁLY ZOLTÁN NYOMÁBAN Elsőként a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara lépett színpadra. A második évtizede működő iskolának - a különböző korosztályokból alakult - több kórusa is van. Ezen az estén a Fischer Edina vezényelte Gyermekkar szerepelt és méltó módon képviselte iskolájuk jó hírét. Előadott műsorukban Kodály Zoltán népdalfeldolgozásai közül a: Szálljon tisztán, Zöld erdőben, Leányszépség, majd egy Bárdos Lajos, és három Bartók Béla mű került előadásra. Éneküket finom lírai hangvétel, tisztán csengő hangzás jellemezte. A Szekszárdi Madrigálkórus és a pécsi Schola Cantorum Sopianensis Vegyeskarát Jobbágy Valér vezényelte, határozott szépen megformált előadással szólaltak meg a művek. Elsőként Kodály Zoltán - Bodrogh Pál: Sirató ének, majd Horusitzky Zoltán: Missa Pannonica (2 tétel), s befejezésül Kodály (legkésőbbi műve, 1963)- W. Collins - W. Shakespeare: An Ode for Music. A Túrás Énekmondók, Maczkó Mária vezetésével igen hangulatos, eredeti előadásmódban énekelték a Galgamenti karikázót, majd Felvidéki dallamokat - Kodály Zoltán (1906)-os felvidéki gyűjtéséből. Őket követte a Dunaújvárosi Főiskola Nőikara. Az ifjú együttes közös énekléséhez a legszebb mottót választotta: "Az élet zene nélkül mit sem ér!" Kívánjuk, hogy ennek szellemében énekeljenek továbbra is. Széles palettát mutattak be Kodály műveiből: Katalinka, Hajnövesztő, Egyetem, Kegyetem, Árva vagyok; a 2. és 4. Olasz madrigál, Vejnemöjnen muzsikál. Vezényelt: Könyves Ágnes, zongorán közreműködött: Arató Ágnes. Befejezésül az impozáns létszámú Ifjú Zenebarátok Kórusa foglalta el a színpadot. Az alapító karnagy Ugrin Gábor 1965 óta vezeti a nemzetközileg elismert kiváló énekkart. Gazdag repertoárjukban különösen kiemelt helyet foglalnak el Kodály nagyívű vegyeskarai. Mindenkor élményt jelent egy-egy mű előadása, így ezen az estén is. Műsorukon: Norvég lányok, Weöres Sándor versére; Gazdag Erzsi - Balassi Bálint elfelejtett éneke, és végül Petőfi Sándor. A Magyar Nemzet, Petőfi Sándor 1846-ban írott versére komponálta Kodály 1947-ben e vegyeskart, pontosan követve a költemény sorait és zenei megfogalmazásban gondolatait. A kórus oly meggyőző erővel adta elő a művet, hogy talán a vers közlése feleleveníti az olvasóban e csodálatosan felépített kórusmű hangulatát. Kép (a közönség soraiban jobbrólbalra): Kovácsné Bíró Ágnes NKÖM főosztályvezető., Nagyné Varga Melinda NKÖM főosztályvezető, Csengery Adrienne a Zenei Tanács elnöke, Kollár Éva a KÓTA elnöke, Vadász Ágnes a KÓTA főtitkára. Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet Járjatok be minden földet Melyet Isten megteremtett S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vájjon mit kell vele tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? Ha a föld Isten kalapja Hazánk a bokréta rajta! Oly szép az ország oly virító Szemet lelket andalító, És oly gazdag!... arany sárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óceánja, S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban, S ilyen áldások dacára Ez a nemzet mégis árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn, Vagy ha épen a véletlen Föl találja hozni őket, Porban, sárban érnek véget Vagy az ínség zivatarja Őket messze elsodorja, Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába, És ha ott ragyogni látjuk, Szánk szemünket rájuk látjuk, Sál dicsőséggel lakunk jól, Hogy ez immáron van honunkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, Ami szégyenünkre válik! Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle? S a világtörténet könyve? Ott sem lennénk följegyezve! És ha lennénk, jaj minékünk, Ezt olvasnák csak felőlünk: "Élt egy nép a Tisza táján, Századokig lomhán, gyáván." Oh hazám, mikor fogsz ismét Tenni egy sugárt, egy kis fényt Megrozsdásodott nevedre? Mikor ébredsz önérzetre? Mikor ébredsz önérzetre? Mikor? Mikor? Mikor? Koszorúzás Farkasréten, Kodály Zoltán halálának évfordulójára emlékeztek 2005. március 6-án A hagyományokhoz híven, a Magyar Kodály Társaság meghívására, koszorúzási megemlékezésre gyülekeztek Kodály tisztelői Budapesten a Farkasréti temetőben. A Flraschek Katalin vezette Kós Károly Ének-zenei Általános Iskola Kórusának szép előadásában Kodály dallamai, biciniumok és népdalok keretezték a koszorúzás ünnepi aktusát. Megemlékező beszédet mondott: Székely Miklós Kedves Tanár Úr! Immáron 38-ik alkalommal jövünk el számot adni munkánkról. Hitünk, szorgalmunk nem változott. Sajnos létszámunk egyre fogy, egyre kevesebben vagyunk, akik még szívósan dolgozunk. Minden évben nehezebb, odaátról ez látszik,tudjuk. De küzdendőink között a legnehezebb az, hogy gyermekeinkben, azok szüleiben, talán nagyszüleikben felgyújtsuk a szép iránti vágyat. Néha úgy látjuk, hogy mindenki ellenünk van. Ismert dolog: a rádió és a TV a sok idegen rossz zene, tőlünk _ _____