ZeneSzó, 2009. (19. évfolyam, 1-10. szám)
2009 / 6. szám
közösségünkhöz, helyet kaphat a fesztiválunkon. A programban fellépők közül több előadó kifejezetten református zene tolmácsolására kezdte el pályáját, de sokan vannak köztük, akik más zenei műfajokban ismertebbek, ám kötődésük a reformátussághoz, illetve az egyházhoz nyilvánvaló. A Református Zenei Fesztivál szervezőiként nagyon fontosnak tartjuk a HATÁRON TÚLI MAGYARSÁG aktív részvételét az eseményen. Elég, ha Máté Sándor erdélyi tárogatásra, Écsi Gyöngyi felvidéki református lelkészre, mesemondóra, a Szászcsávási Karra, a vajdasági Bakos Árpádra, a kárpátaljai Pál Lajos tanár úr családzenekarára, a felvidéki Bástya Citerazenekarra és FIRESZ énekkarra vagy a Nagyváradi Énekkarra gondolunk. Fontos az is, hogy a fesztivál az ÖKUMENÉ jegyében zajlik, és a testvéregyházak művészei is jelentős szerepet vállalnak a programban, a hívek pedig nagy számban látogatják azokat.. A délutáni és esti koncertek, a zsoltárénekléssel egybekötött fáklyás menet olyan lelki és zenei élményt ad, amely sokunk számára nyújt újra és újra felejthetetlen örömöt és támaszt mindennapi életünkben. Mondjuk ki, ami nyugodt lélekkel kimondható: a Kárpát-medence reformátusságának legnagyobb zenei ünnepe a Református Énekek hangver KÖNYVAJÁNLÓ A Magyar Kodály Társaság megalakulásának 30 évfordulója emlékére egy rendkívül értékes és érdekes, egyben hiánypótló kiadvány látott napvilágot. A Kodály Zoltán nevét viselő kórusok és iskolák ismertetését olvashatjuk a könyvben, amely azonban több, mint dokumentáció. Az ország egész területét behálózó tíz kórus és 20 iskola múltján és jelen idejű munkásságán keresztül az olvasó betekintést nyerhet az elmúlt fél évszázad a Kodályi gondolatok megvalósulásának aranykorának történelmébe. A kötet szerkesztője Márkusné Natter-Nád Klára, aki az „aranykor” személyes tanúja volt. Szinte valamennyi kórus illetve intézmény alapítóját személyesen ismerte. A 160 oldalas színes képekkel illusztrált kiadvány alapos, gondos gyűjtőmunka eredménye, melyben tevékenyen részt vettek az egyes kórusok, intézmények vezetői, karnagyai, tanárai. Földerítették a gyökereket, áldozatos segítő munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy minél pontosabb képet kaphassunk azokról az együttesekről, illetve intézményekről, amelyek vállalták azt a nagy felelősséggel járó kitüntetést, hogy Kodály Zoltán nevét viselhetik. Ezzel egyben el is kötelezték magukat arra, hogy a kodályi hagyományokat és elveket hűségesen továbbadják az elkövetkezendő generációnak. Az egyes kórusok, iskolák önmagukról írt ismertetője egyben vallomás, és elkötelezett hitvallás is arról, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek mind a mai napig annak érdekében, hogy a mai zűrzavaros világban is megőrizzük az eszmét, és ne hagyjuk kialudni a lángot. A kötet nagy jelentősége, hogy dokumentatív jellege mellett emléket állít a régi nagy karnagygenerációnak is, hiszen a ma már szinte elegenseny, és a református énekek a MAGYAR ZENEI ÖRÖKSÉG RÉSZÉT KÉPEZIK. Többek között ezért érezzük missziónak a református énekek koncerten történő előadását és CD-n illetve filmen (DVD-n) történő megörökítését. A „REFORMÁTUS ÉNEKEK” koncert igazán KÁRPÁT-MEDENCEI hangverseny, hiszen a 15 meghívott kórusból felállított több mint 350 fős Kárpát-medencei Egyesített Református Kórusban képviselteti magát a Felvidék, Kárpátalja és Erdély, csakúgy, mint a hazai egyházkerületek. Számomra a kárpát-medencei magyarság egy nemzetben gondolása mindig is alapvető fontossággal bírt. (Nem véletlenül szervezzük 2002 óta a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje koncert-sorozatot.) "Böszörmémű és nyelti dás” személyiségek közül sokan jelen voltak a kötetben szereplő együttesek, iskolák megalakulásánál. Andor Ilona, Buday Péter, Gulyás György vagy Zákányi Zsolt nevével ma már egyre ritkábban találkozik egy ifjú tanár, vagy karnagy. Megtudhatjuk, hogy milyen fontos szerepet játszott Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta, Bors Irma, Agócsy László, vagy Mihályi Gyuláné Potyondi Eszter a Kodályi zenei nevelési eszmék gyakorlati megvalósításában. Szembesülhetünk a még ma is működő, ám az idősebb generációhoz tartozó nagy karnagyok munkásságával, mint például Mohayné Katanics Mária, vagy Tóth Ferenc. Igen érdekes belegondolni, hogy országos, sőt nemzetközi nagy hírű rendezvények, mint például a Debreceni Kórusverseny, a Komlói Gyerekkórus Fesztivál, vagy a Szolnoki Kórustalálkozó élete szintén Kodály nevét viselő intézményektől indult el. Bizonyára nem véletlen, hogy a Magyar Örökség díjat több Kodály nevét viselő intézmény is megkapta: a Kecskeméti Ének-zenei Iskola, a Budapesti Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, és a Nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola. A Magyar Kodály Társaság a kodályi örökségnek ismét maradandó emléket állított ezzel a kiadvánnyal. Köszönet érte a szerkesztőnek, Márkusné Natter-Nád Klárának, aki hosszú évek tanári munkássága után immár mintegy két évtizede végzi a szerény krónikás munkáját, zenei tankönyvek, az Ének-zene tanítása” c. módszertani lap, illetve a Magyar Kodály Társaság Híreinek szerkesztésével, számos cikk írásával gazdagít bennünket mindig újra meg újra, írásaiból mindig kicseng a gazdag múltból táplálkozó reményteljes jövő ígérete. Mert bármilyen nehéz is a magyar énektanítás helyzete a mai napokban, nem veszíthetjük el a jövőbe vetett hitünket. Ez a kiadvány is erőt adhat ahhoz, hogy a múltbéli hagyományainkból erőt nyerjünk ahhoz a nehéz, de nagyon fontos, és elengedhetetlenül szükséges munkához, amely magyar kóruskultúra és a iskolai oktatás életben tartásához szükséges. És hogy „mi lesz a jövő? Tündérkert vagy pusztaság? Rajtunk áll... Munkára, kertészek!” /Hin?szenti Zsuzsanna 16 ZeneSzó