ZeneSzó, 2010. (20. évfolyam, 1-10. szám)
2010 / 1. szám
MAGYAR KULTÚRA NAPJA 2010 A két évtizede hazánkban ünnepi rangra emelkedett Magyar Kultúra Napja alkalmából a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége a himnusz születésének nevezetes ünnepén rendezi az év első Ünnepi Kórushangversenyét a Néprajzi Múzeumban, melynek pompás csarnoka méltó színhelye a vasárnap délelőtti hangversenynek. Két évszázaddal ezelőtt 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc örökértékű művét a Hymnusz. A zenei enciklopédia meghatározása szerint: „A nemzet himnusza olyan dal, ének vagy induló, mely egy nép együvétartozásának tudatát, nemzeti és államisági érzését hivatott reprezentatív formában kifejezésre juttatni.” Kölcsey versének szellemi gyökerei mélyebbre hatolnak a 18-19-ik századi nemzeti himnuszok világánál, de kapcsolódik a 16-ik századi magyar lírának hagyományához, műve vallásos hitből fakadó könyörgés, melyben a bibliai nép helyére a magyar nép került. Sokatmondó alcíme van: A magyar nép viharos századaiból és költője nyolc versszakba foglalva bölcs tudatossággal, a múltba helyezte látomásának történelmi színpadát. A 2010. január 24-én tartott ünnepség bevezetőjeként Kölcsey gyönyörű költeményét Arany János karnagy szavalta el mély átéléssel. A történelem évtizedei bizonyították, hogy e költemény valóban néphimnusszá akkor vált amikor a verssorokat a muzsika vette szárnyára. A reformkor idején a nemzeti himnusz iránti közóhaj valamiképp ott lebegett az ország levegőjében. Az egykori sajtó hasábjain nyomon követhetők az események. A Honderű így írt: „Minden nemzetnek megvan a maga néphymnusza. de dicső volna leírni egy nagyszerű néphymnuszt, mellyre Vörösmarty koszorúzott koboza és Erkelünk gyönyörű lyrája egyesülnének. Rajta dicső magyar költér!’’ Alig egy héttel később pályázati hirdetmény jelent meg a Regélő Pesti Divatlap 1844 március 3-i számában. Bartay András a Nemzeti Színház igazgatója hoszszabb felhívást közölt, három pályázatot hirdetett meg: eredeti színműre és magyar operára, valamint a harmadik pályaműre: „húsz arany pálya díjat tűz ki a legjobb népmelódiáért Kölcsey Ferenc koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve. E pályamű beküldésének határnapja 1844. május 1-je napja.” A további feltétel: „a pályamű tisztán és idegen kézzel leírva és lapozva, a szerző nevét magába foglaló jeligés levéllel ellátva küldessék az alulíróhoz.” Ugyanezen hírlap május 12. számában a Nemzeti Színház titkára Szigligeti Ede közölte, hogy a Himnusz pályázatra 13 pályamű érkezett be és megadta a névtelen pályaművek jeligéit. A bíráló bizottság 1844 június 15-én hozta meg döntését. „A 20 darab arany jutalom egyhangúlag az első szám alatt, s a következő jeligés pályaműnek ítéltetett oda: „Itt az írás, forgassátok. Érett ésszel józanon Kölcsey”. Emellett dicsérettel ítéltek meg a 13 közül 6 pályaművet. A díjnyertes himnuszt és a dicséretben részesült további 6 kompozíciót július 2-án mutatta be a Nemzeti Színház ének- és zenekara, Erkel Ferenc vezényletével. Az egykori hírlapok írásai megőrizték az utókornak az eseményeket. „Kétségen túl, legderekabb, legjelesebb a többiekben kiválólag felülemelkedett a pályanyertes, melly a beküldés szerint is első vala. A közönség ezt élénk tapsokkal ’s általános elégedettséggel fogadd, s’ ismételtetni kívánd.” Az azonos tartalmú zenekari elő- és utójátékkal, meg a kettő közt megszólaló énekes strófával Erkel véghezvitte a muzsika csodáját, egyetlen képbe sűrítette a Kölcsey-vers teljes mondandóját, így vált Erkel Himnusza népénekké a szó teljes értelmében. A mű az 1844. júliusi bemutatója után megindult a népszerűség útján. Ennek a történetét foglalta keretbe az ünnepi műsor előadásának témája. A Himnusz megzenésítésének története, előadója és a műsorvezető Somogyvári Ákos Volt. Az elsőként szereplő Tungsram Kodály Zoltán Férfikar Pálinkás Péter vezetésével felhangzó kórusmű ^ '* meglepetésként érte a közönséget, hiszen a jól ismert szöveg ismeretlen dallammal társult, Egressyi Béni „Isten áldd meg a Magyart”^ a dicséretben részesült 3-as számú pályaművet énekelte a kórus. Cj ZeneSzó 3