ZeneSzó, 2012. (22. évfolyam, 1-10. szám)
2012 / 8. szám
i megfogalmazott gondolatok, a hosszú évtizedek óta újra, meg újra felcsendülő zenei harmóniák, mélyen megrendítik, nem hagyják érzéketlenül a hallgatóságot. Az érzelmi katarzis finom lecsengése volt az Öregek és a Norvég lányok előadása. Józsa Mónika műsorválasztása, a művek zenei megfogalmazása, kiváló karnagyi egyénisége, együttesével való összhangja varázslatos produkciót eredményezett. A ráadásul énekelt Esti dal a megbékélés nyugalmát, csöndjét árasztotta. A jól tervezett hangverseny kirobbanó sikerét érte el a két Énekkar közös előadásában felhangzó - Berzsenyi Dániel 1807-ben írott szövegére komponált A magyarokhoz - kánonja. Vezényelt Józsa Mónika. Hatalmas siker övezte a hangversenyt, sokáig ünnepelték a köz EMLÉKTÁBLA AVATÁS TÚRRICSÉN reműködőket, akik örömteli könnyekkel köszönték meg a sok tapsot. Őszinte elismerés és köszönet illeti a Diósdi Nőikart, hogy egyedül vállalkoztak a szervezés, a meghívás, a vendéglátás gondjaival. Megszerezték az Óbudai Társaskör támogatását, ahol ilyen kivételes ünnepi alkalmat teremtettek a Kodály Hangversenynek. Idézve a költő szavait: „Nem sokaság hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” /hárhusné fi attw-fl ab ICLáta Tisztelt Közönség! Kedves Vendégek! A Magyar Kodály Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagcsoportja elsődleges feladatának tartja, hogy őrizze és ápolja Kodály Zoltán gazdag zeneszerzői, népzenekutatói, zenepedagógiai életművét, minél többeket bevonjon ennek az életműnek a gazdagító hatásába. Fontos feladata az is, hogy emlékezetben tartsa azokat az alkalmakat, amikor Kodály Zoltán ezen a vidéken, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye városaiban, falvaiban járt, előadást tartott, műveit mutatta be, vezényelte, vagy népdalokat jegyzett le. Emléktáblák hirdetik Nyíregyházán, Nagykállóban az 1926-os, 1937-es, 1942-es látogatásait. Nincs azonban emléknyoma legelső szatmári gyűjtőútjának, amikor 1921 október utolsó napján Kocsordon, november 1-jén Gacsályban, 2-án és 3-án itt Túrricsén, 4-én Komlódtótfaluban jegyzett le dallamokat. Kodály Zoltán és Bartók Béla az 1900-as évek elején hatalmas munkába kezdtek. Ennek célját legtömörebben Kodály így fogalmazta: „...a művelt réteget zeneileg magyarrá, a magyar tömegeket zeneileg műveltté kell változtatni.” Visszaemlékező gondolatsorát így folytatta: „Mi adott erőt erre a szinte lehetetlennek látszó vállalkozásra? A néphagyomány. A nép zenéjében való elmélyedés megmutatta, hogy él még itt egy régi, eredeti, értékes, csak fejlődésében megrekedt kultúra, amit ki lehet emelni a rárakódott törmelékből, s amire lehet magasabb művészetet építeni.... Eleinte csak az elveszett régi dallamokat kerestük. De látva a falu népét, az ott kallódó sok tehetséget és friss életerőt, feltetszett előttünk egy, a népből újjászületett, művelt Magyarország képe. Ennek megvalósítására rászántuk életünket.” (Kodály Zoltán: Megnyitó beszéd 1950.) Fáradhatatlanul járták a vidéket, gyűjtötték az évszázadok alatt megőrzött értékes dallamokat, hogy erre építsenek új zenetanítást, új művészi zenét új magyar zenekultúrát. Ebbe a hatalmas folyamatba illeszkedik Kodály Zoltán 1921-es szatmári gyűjtőútja is. A Magyar Kodály Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Csoportja ezért kezdeményezte az emléktábla elhelyezését a megújult parókia falán (Schmidt Sándornak és fiának gyönyörű munkáját) A helytörténeti kiállítás részeként pedig létrehozták egy Kodály Zoltán emléksarok kialakítását. Ez az eredeti, egykori asztal melynél Kodály ittlétekor dolgozott. Most a jubileumi esztendőben - a határon túli legnevesebb Kodály Zoltán nevét viselő kórust - a Galántai Kodály Zoltán Daloskört - hívták meg, neves karnagyuk, Józsa Mónika vezetésével. Közösen adtak két hangversenyt, elsőt Diósdon, másnap este 2012. október 27-én Budapesten az Óbudai Társaskörben. 12 ZeneSzó